Heves Megyei Hírlap, 2008. szeptember (19. évfolyam, 204-229. szám)
2008-09-25 / 225. szám
4 PF. 2 3 OLVASÓINK ÍRTÁK HEVES MEGYEI HÍRLAP - 2008. SZEPTEMBER 25., CSÜTÖRTÖK A rend őrei közölték, hogy a járművemet mindenképpen elszállítják, ha másért nem, hogy ne reklamálhassak a befizetendő 22 ezer forintért. A cél szentesíti az eszközt? vélemény Sajnos a felügyelők nem ismerik a jogszabályokat A demjéni ovisok köszönik a fürdő egész nyárra szóló nemes felajánlását Bár a nyár egy részében bezárt a demjéni óvoda a szokásos karbantartás idejére, a helyi kicsik ez idő alatt is kellemes napokat tölthettek együtt. A nemrégiben átadott demjéni fürdő tulajdonosai felajánlották, hogy az apróságok térítésmentesen vehetik igénybe a fürdő szolgáltatásait, így több alkalommal is pancsolhattak a forró nyári napokon, s az úszás alapjaival is megismerkedhettek, szüleik örömére is. A felnőttek hálásak, mivel gyermekeik biztonságban, lakóhelyük közelében élvezhették a strandolás örömeit. Köszönet a nemes gesztusért! ■ (név és cím a szerkőben) Köszönet az egri gyógyítók kitartó helytállásáért Kik a felelősek azért, hogy Heves megye meghatározó intézménye, a kórház árucikk lett? Kórházügyben ma felelősen dönteni csak az érintett orvosok, szakápolók és más alkalmazottak együttes akaratával lehetne. Nagy hiba, ha ebbe a folyamatba a politika beleszól, és a gyógyító szakemberekkel szembeszállva próbálja rájuk kényszeríteni akaratát. A megszállók azokat az embereket fenyegetik, akik aktív munkaviszonyuk alatt befizették a társadalombiztosítás rájuk eső részét a közös kasszába. Szükségünk van a megyeszékhelyen és másutt szolgálatot teljesítő orvosainkra, szakápolóinkra, és sok, az egészségügyben dolgozó, hivatásukhoz, szakmájukhoz kiválóan értő emberekre. Nincs szükség viszont a politika megosztó szerepére. Köszönet a helytállásért, köszönet azoknak az orvosoknak, ápolóknak és a sok, munkáját felelősen végző embernek, akiknek véleményük kifejezésére nem maradt más mód, mint az éhség- sztrájk! Nem vagyunk közömbösek a megye történéseivel. Együttérzünk a kórházvédőkkel, még akkor is, ha a Heves megyei közgyűlés szocialista képviselői ezt másképp gondolják. A megye meghatározó egészségügyi intézménye maradjon Heves megyéé. ■ (Név és cím a szerkőben) Nem mindennapi élményben volt részem Gyöngyösön a közterület-felügyelők jóvoltából. Szabálytalanul, de gyalogos- és gépjárműforgalmat semmilyen formában nem érintő és zavaró helyen parkoltam. A tiltó tábla és a gépjármű elszállítására figyelmeztető tábla elkerülte a figyelmemet. A helyszínre érkezvén és találkozva a „rend őreivel”, ennek tényét nem vitatva kértem tájékoztatást a jogkövetkezményekről. Megjegyzem! az autóm ekkor még a saját négy kerekén állt azon a helyen, ahol leparkoltam. Közölték, hogy a járművet mindenképpen elszállítják, ha másért nem, hát ezért, hogy ne reklamálhassak a befizetendő 22 ezer forint miatt. Elvégre ha már megfizetem a szállítást, hát meg is kapom a szolgáltatást. A gondom ezzel csupán az volt, hogy nem kértem ilyen jellegű, az egyenértékűségnek megfelelő ellenszolgáltatást. Sze- ■rettem volna a helyszínen viselni „köztörvényes” cselekedetem következményeit, és mielőbb visszakapni a Ptk. szerint szent és sérthetetlen, még jogos önvédelemmel is biztosítható tulajdonomat - a személygépkocsimat -, amit közben elkezdtek felpakolni a szállító járműre. Kértem, de nem kaptam tájékoztatást, miért nem ismerik az alkotmányt és a polgári törvénykönyvet. Kérésemre sem tudták bemutatni azon helyi rendeletet, mely megtiltja, hogy büntetésemet ott a helyszínen lerójam. Kértem, de nem kaptam elismervényt, papirost arról, hogy elviszik az adózott jövedelmemből megvásárolt autómat. Mindezek ellenére elindult vele a teherautó, ifi Sajnálom, de felfokozott idegállapotom miatt nem jutott eszembe kihívni a rendőrséget, hiszen ebben a pillanatban a rend őrei éppen a lopás bűncselekményét valósították meg. A polgármesteri hivatalban nem tudtam a „szállítási költséget” azonnal rendezni, mert állítólag a befizetéshez szükséges számlatömb a még intézkedő felügyelőknél volt. Az autó elszállítása után több mint két órával 21 ezer 600 forint megfizetése után kaptam egy fénymásolt - majd többszöri kérésem után hitelesített - jegyzőkönyvet a gépjármű elviteléről azzal, hogy átvehetem az autót a város másik végén. Erre az eset után négy órával később kerülhetett sor. Másnap beszereztem az önkormányzat hatályos helyi rendeletét. Ez természetesen rendelkezik arról, mi történik, ha intézkedés közben megérkezik a gépjármű tulajdonosa, üzembentartója. Ha megfizeti a helyszínen a szállítási költség ötven százalékát, úgy az autót nem lehet elszállítani, az intézkedést meg kell szakítani. A jelzett szabályozás szerint az autót csak abban -az esetben szállíthatták volna el, ha a helyszínen nem vagyok hajlandó 9 ezer forint megfizetésére. Ehelyett 21 ezer 600 forint szállítási és tárolási költség felszámolása mellett - elismervény, jegyzőkönyv nélkül - elvitték az autót többszöri és nyomatékos tiltakozásom ellenére. Sajnálatos, de ettől még tény: a felügyelők nem ismerik az általuk nap mint nap alkalmazott jogszabályokat, és ezzel az intézkedéseik során sorozatosan törvényt sértenek. Az eset mélységesen felháborított, melynek kapcsán állampolgári bejelentéssel éltem a városi ügyészségen és az önkormányzat jegyzőjénél. Köztisztviselőként és jogászként életem során már többször is esküt tettem arra, hogy a Magyar Köztársaság törvényeit megtartom és megtartatom. Egy jogállamban a hivatali hatalommal való felruházás nem jelentheti a jogszabályok sajátos értelmezését, nem fér bele az önkényeskedés, nem tűrheti el az egyébként tisztes állampolgárokkal való felesleges, céltalan és nem az elkövetett szabálytalanság súlyával arányos szankciót, a hivatali hatalommal való visz- szaélést. Nem szentesíthet még közügy sem törvénytelen eszközöket! Mert ha jelen esetben a város forgalmi rendjének biztosítása volt a cél, azt a helyszínen történő bírságolással és az autóm elszállítása nélkül is elérhették volna, ráadásul törvényes keretek között. Tudom, hogy nem egyedülálló esetről írok, de mindezen csak akkor lehet egyszer talán változtatni, ha hasonló esetek a megfelelő fórumok elé kerülnek, ha nyilvánosságot kapnak! Köszönöm azon járókelők „együttérzését”, akik az eset szemtanúi voltak, és elég hangosan ki is fejezték véleményüket a történések kapcsán. Ők már tettek valamit, most rajtam a sor, én próbálok! ■ (név és cím a szerkőben) A segítségre szoruló állatok kitöltötték az űrt a szívünkben Gyermekeinket az állatok szere- tetére is neveltük, mindig volt cicánk és kutyánk. A gyerekek elköltöztek, családot alapítottak, saját állataik lettek, a mi négylábú családtagjaink maradtak velünk. Miután meghalt Micike cicánk, és most januárban Morzsi kutyánk, párommal úgy gondoltuk, hogy nem veszünk magunkhoz újabb állatot. De arra a hatalmas űrre nem számítottunk, ami maradt. Hiányzott a cica dorombolása, a kutya csaholása, a sok séta. ■ Mikor először lábra állt, tudtuk: sikerült, megmentettünk egy életet! Hónapokkal ezelőtt olvastam egy hirdetést, amelyben ideiglenes befogadókat keres az egyik egri állatvédő egyesület. Párommal tudtuk, hogy segítenünk kell, ránk szükség van, ezért felhívtuk a megadott számot. Megbeszéltük a részleteket, megnézték, hova kerülnek majd az állatok. Az első ideiglenes lakónk (ápoltunk) egy utcai kóbor, elütött cica volt, aki az állatkórházi ellátás után került hozzánk. Úgy, mint az évtizedek alatt a családunkhoz tartozó négylábúakra, rá is mindig emlékezni fogunk. Szinte láttuk a szemén, hallottuk a halk nyávogásán: „nagyon fáj, segítsetek!”. Ápoltuk, figyeltük minden mozdulatát, a kezünkből etettük. Mikor először lábra állt, tudtuk: sikerült, megmentettünk egy életet! Két hét múlva fájó szívvel, de átadtuk a végleges gazdájának, akit az egyesület talált. Azóta volt nálunk anyacica kölykeivel, kidobott kutyakölyök, csonkolt farkú cica, bántalmazott tacskó, jelenleg pedig négy kölyökmacska tanyázik nálunk (napokon belül gazdához kerülnek). Gondoskodásunkból megtapasztalják, hogy bízhatnak az emberekben. Környezetünkből ehhez a segítő „csapathoz” csatlakoztak gyermekeink és egy baráti házaspár. Az állatvédőket, mikor befogadók lettünk, még Egri Cica- és Kutyamentő Egyesületnek hívták, azóta nevet változtattak: Vidám Mancsok Állatvédő Egyesület lett. Arra gondolhattak: a meggyógyult, gazdára lelt négylábúak tényleg vidám mancsok. Köszönjük, hogy segítenek a bajba jutott állatokon. ■ M. L-né, Eger (név és cím a szerkőben) ■ „Kérésemre sem tudták bemutatni azon helyi rendeletet, mely megtiltja, hogy büntetésemet ott a helyszínen lerójam.” Egerhez méltó, ám eddig nélkülözött rendezvényen jártunk fesztivál Vérbő Bacchus-komédia csinált hangulatot a pinceprogramokhoz, ahol a gazdák kitettek magukért Családunkban, amelynek összetétele Közép-Európa lakosságának leképeződése, megrázóan szép esemény történt: több évtized után találkozott egymással ismét két, egy napon született unokatestvér, akik bizony már nagymama-nagypapa korban járnak. Etelka 1949-ben, háromesztendősen került az akkori Csehszlovákiába a lakosságcsere révén, és cseh nyelvterületen járta iskoláit. Festőművészettel foglalkozó férjében cseh-orosz- lengyel, gyermekeikben ma- gyar-szlovák(tót)-cseh-orosz- lengyel vér keveredik. Magyarországra is mindössze három alkalommal látogattak: rövid időt töltöttek Budapesten, a Balatonnál és a szülőfaluban. Nagy izgalommal vártuk mindannyian a találkozást. Etelka attól félt, hogy a zsige- reiben tovább élő, ám kicsi kora óta nem beszélt anyanyelvén nem értjük majd meg, és ő sem tudja jól megértetni magát. Mi, egri vendéglátók pedig szerettük volna azt, hogy nagyon jól érezze magát a családban a kicsi Etu- kaként emlegetett, ma is csinos, finom, elegáns hölgy férjével, Miroszláwal együtt, aki megjelenésével Nagy Péter orosz cár vízióját keltette bennünk. Abban biztosak voltunk, hogy a művészeteket szerető férjet elvarázsolja gyönyörűséges barokk városunk, az egri vár és a galériák, élvezni fogják strandunkat, és tudunk nekik gasztronómiai élményt is nyújtani. Szóról szóra így is történt. Ám ami sokkal nagyobb közös élményt jelentett valamennyiünknek, az Etelka boldog-vidám felkiáltása volt: „Megszólaltak a magyar génjeim!”. Ezt a mondatát a nagyszerűen megtervezett és lebonyolított Szüreti Fesztiválnak köszönhetjük, amelynél jobb programot nem is találhattunk volna a szeptemberben Egerbe látogató vendégeink számára! Csodálatosan szép, ünnepélyes és igazán egri volt a megnyitó a Dobó téren, ahol Apor Elemér versét P. Ungvári Tamás tolmácsolta, köszöntött bennünket a város polgármestere és hegybírója, akikkel vendégeink a Szépasszony- völgyben személyesen is kezet foghattak, és gratulálhattunk nekik az Egerhez méltó, de eddig nélkülözött eseményhez. Köszönjük kedves közvetlenségüket! Dr. Lengyel Gyula esperes-plébános szőlőkoszorú-szentelése után mi is csatlakoztunk a szüreti felvonuláshoz. Kocsik, hin- tók, autók, borbarát hölgyek, lovagok, jelmezesek, táncosok, nagyszámú néző- és kisérő sereg... Lenyűgöző volt! Megcsodáltuk a hagyomány- őrzők népviseleteit', táncait, és együtt daloltunk velük mi is, végig a völgyig. Etelkában ekkor mozdult meg magyar szíve és pezsdült meg magyar vére, mert felidéződtek benne az édesanyjától és édesapjától tanult magyar nóták, népdalok! A Szépasszony-völgyben a reneszánsz kort idézte a méltósá- gos Mátyás király és a gyönyörű Beatrix királyné, akik köszöntötték az egybegyűlteket és (a hajdani visegrádi kút mintájára) a fehér- és vörösbort adó csodakút- nál kínálták szomjas alattvalóikat. Vérbő Bacchus-komédia csinált hangulatot a pínceprogra- mokhoz, ahol az egri gazdák borral, musttal, pogácsával kínálták a felvonulókat és a nézőket. Ezúton szeretnénk gratulálni az Egri Kulturális és Művészeti Központnak, a program kezdeményezőjének, szervezőjének, valamennyi támogatójának és a rendezőjének, F. Molnár Gabriellának. Szeretnénk, ha ez a rendezvény is hagyománnyá válna Egerben, miként például az Egri Csillagok musical nyaranként az egri várban! ■ (név és cím a szerkesztőségben) ■ Kocsik, hintók, autók, borbarát hölgyek, lovagok, jelmezesek, táncosok, nagyszámú néző- és kísérő sereg.... Lenyűgöző volt! r 4 4
