Heves Megyei Hírlap, 2008. szeptember (19. évfolyam, 204-229. szám)
2008-09-18 / 219. szám
PF. 2 3 OLVASÓINK ÍRTÁK HEVES MEGYEI HlRLAP - 2008. SZEPTEMBER 18., CSÜTÖRTÖK Az egri kórház és a svéd példa közti különbség tanulságos lehet Nem veszik be a maszlagot vélemény A kórházvédők kiállása az igaz ügyért tiszteletet ébreszt Emlékezetes, vidám falunapot rendeztek a mónosbéliek Szerelő lévén nagyon sok háztartásba eljutok Egerben, s munka közben van idő beszélgetni az emberekkel, melynek során óhatatlanul is szóba kerül az egri kózház ügye. A sokadik eszmecsere után rá kellett döbbennem, hogy az embereknek mennyire elegük van ebből az ingyencirkuszból, ahol helyi és más városokból „importált" hangadók próbálják ráerőszakolni a közre szánalmas demagógiájukat: „Miénk a kórház, az egészség nem áru, stb.”... Ezek a szlogenek a „legszebb” Rákosi-korszakot idézik fel bennünk. Igyekezetükkel szeretnék elfeledtetni, hogy itt már jó tíz éve folyik a kórház színvonalának a lezüllesztése, melynek során az ország kórházai közül a dicső utolsó helyre sikerült le- küzdenie magát. A most mellüket nemzeti szalagos téglával verő egészségügyi dolgozók azok, akik az elmúlt években aktív okozói voltak a látványos mélyrepülésnek: gondoljunk csak bele, hogy miért is menekült el innen tíz év alatt több mint több fél tucat igazgató, kinevezett biztos? Talán látták azt a mérhetetlen szennyet, ami a felszín alatt húzódott, s köszönték szépen, de nem kértek belőle. Ami döbbenetes, az a retorika, az a színvonal, amit nap mint nap előadnak. Ezt csak az múlja felül, amikor is holmi erkölcsi megtisztulást vindikálnak maguknak azok, akik egyéni, politikai és anyagi céljaik érdekében naponta tapossák meg szakmájuk kezdetén tett esküjüket. Most, hogy akadt valaki, akit nem lehetett csak úgy fél kézről leradírozni, kitört a pánik. Már azt a látszatot sem keltik, hogy egyáltalán érdekli őket a betegek sorsa, mindenki barikádot épít, szájat tép, mellet ver. Nos, kedves szocializmusban ragadt dolgozók, van egy rossz hírem: a csendes többség megelégelte ámokfutásotokat, s számolja a napokat, amikor már nem fogjátok a kórház levegőjét mérgezni... Okulásként egy Svédországban esett történettel zárnám: a napokban börtönbüntetésre ítéltek egy ottani orvost, mert hálapénzt fogadott el. Kérdés: Önök közül ki volna még szabadlábon? A csendes többség hangja: a szerelő (név és cím a szerkőben) Olvasónk szerint az egri kórházban kialakult patthelyzetért kizárólag a megyei képviselők és vezetőjük a felelősek. Képünk illusztráció, Az elmúlt hónapokban, s különösen az utóbbi hetekben a Markhot Ferenc Kórházzal kapcsolatos véleményeket, valamint a Hosplnvestet (ön)dicsőítő írásokat olvasva, az a téves érzés alakulhatott ki az olvasókban, hogy mindenki ugyanolyan naiv és szemellenzős módon gondolkodik a kórházvédők harcáról. Úgy, ahogy azt a kifinomult manipulációs sajtótechnikákkal átszőtt „objektív” tájékoztatás alapján elvárnánk tőle. Annak bizonyítékául, hogy vannak, akik nem veszik be a maszlagot, írom le az alábbi saját véleményemet Akit vagy amit az ember igazán szeret, azért áldozatot is képes hozni, ha kell, súlyos és nagy áldozatokat. Úgy tűnik, hazánkban, e hányatott sorsú Magyar- országon, itt Egerben most adódott olyan történelmi helyzet, amelyben igaz emberek egy csoportja mindent kockára téve ki mer állni az igazságért, és azt mondja, hogy „nem”. A küzdelmet felvállaló egészségügyi dolgozókról csak a legnagyobb elismeréssel és tisztelettel beszélhetünk, mert a köztulajdon védelmében, a betegek, a kórházi köz- alkalmazottak, s mindannyiunk érdekében - ha már a megye baloldali képviselőinek és vezetőjének ez nem sikerült - ellene mondanak a „disznófejű Nagyúr” csábításának, a Mammon kísértésének. Aki abba a hamis illúzióba ringatja magát, legyen az beteg vagy orvos, hogy számára a Hosplnvesttel elérkezik a tejjel-mézzel folyó Kánaán, az súlyosan téved. Ezen cég ámokfutása inkább hasonlít egy hatalmas piramis- játékhoz, ami a közvagyon eltűnésével járó majdani összeomlás képét vetíti előre, mintsem egy, a betegek és orvosok közmegelégedését szolgáló hosszú távú, nyugodt gyógyítómunkát eredményező építkezéshez. Aki a meglévő működő rendszer szétrombolásával képes egy város, egy megye betegeinek sorsát gátlástalanul kockára tenni, a megbecsült szakemberek százaival, mint személytelen sakkfigurákkal játszani, az ne tetszelegjen a jótékony tündér szerepében, mert cselekedete nemcsak égbekiáltó, de hiteltelen is. Személyes meggyőződésem, hogy egy komoly, hosszú távon gondolkodó cég, ha másért nem is, dè a saját jó hírneve érdekében - feltéve, ha rendelkezik ilyennel - már kezdetben visszalépett volna a kialakult helyzet láttán, mert tudta volna, hogy többet veszít, mint ameny- nyit nyerhet. Véleményem szerint a kialakult helyzetért a felelősséget kizárólag a kórházat a döntésükkel kiárusítani kívánó - a működtető feladatnak megfelelni képtelen - képviselők és vezetőjük viseli. Mióta világ a világ, a saját táborát elhagyó, s az ellenfélhez átálló személyeket megvetés övezi (még a befogadók körében is), s a „megérdemelt jutalom” rendszerint nem is marad el. Nem tudom, hogy jelen helyzetben a megyei közgyűlésben a mérleg nyelvét képező személy hogyan tud elszámolni lelkiismeretével, hiszen ő a kulcsfigurája ennek a piszkos ügynek. Az pedig a magyar demokrácia és jogértelmezés „csúcsteljesítménye”, hogy egy ember embertelensége következtében ilyen súlyos és káros helyzet alakulhatott ki. Az eseményeket kezdettől fogva figyelemmel kísérve, legalább ennyire felháborít az a mérhetetlen cinizmus és arrogancia, ami az MSZP-s képviselők és Sós Tamás részéről folyamatosan megnyilvánul az ügyben. Esküjük betartására inkább őket kell figyelmeztetni, nem a kórházvédőket. A szimbolikus kismalac átadása a gátlástalan hatalommal szembeni megvetés kifejezésére szolgált, s ezt lehet ugyan botrányosnak tekinteni, de csak azt kapták, amit megérdemeltek. Ezt a gyalázatot most már csak a szerződés felbontásával moshatják le magukról. A kórházvédők és a szerződést alá nem írók kiállása az igaz ügyért csak tiszteletet, hálát és szolidaritást ébreszt bennem irántuk. A szerződést aláíróknak meg kellene fontolniuk, hogy az „oszd meg és uralkodj” módszerének történő behódolás helyett vissza kellene térni az igaz útra, mert az összefogás jelenti azt az erőt, amit sem a helyi hatalmasságok, sem a Hosplnvest, sem egyéb kalandor cég nem tud megtörni. Vannak olyan helyzetek, amikor mindenkinek külön-külön is személyesen tudni kell választani a jó és a rossz között. Ez most egy ilyen helyzet. Adjon az Isten a küzdőknek a harchoz, a visz- szatérőknek a helyes döntés meghozatalához bölcsességet, elég erőt és kitartást! Babiczki József erdőmérnök, Novaj ■ Vannak olyan helyzetek, amikor mindenkinek külön-külön is személyesen tudni kell választani a jó és a rossz között. A falunapok világát éljük, jó lehetőség ez a szórakozásra, bemutatkozásra. Ha tehetjük, ellátogatunk ezekre, ám nemrég kis családom meghívót is kapott szűkebb hazámba, Mónosbélbe. A vidám zene már messziről hallatszott, tudatta, hogy ünnepel a falu. Az érkezőket már a kapuban üdvözölte Jaksáné Mancika, az Őszirózsa Nyugdíjas Klub vezetője, majd Varga Sándorné polgármester-asszony köszöntő beszéde következett. Ezután kezdetét vette a színvonalas műsor. A sok kiváló produkció közül jó volt hallani a falu nótaegyüttesének dalait és látni a vendégszereplő szűcsi nyugdíjas klub tagjainak színes, vidám műsorát. No persze, nagy sikere volt a gyerekek részére szervezett programoknak, az ételnek, amivel kedveskedtek a megjelenteknek a szervezők, akiknek csak gratulálni lehet. ló volt kicsit betekinteni a falu életébe és megható volt találkozni, beszélgetni a rég nem látott falubeli ismerősökkel. Bízom abban, hogy lesz folytatása e remek kezdeményezésnek. Zelei Ferencné, Eger Hiánytalanul visszakaptam a pénztárcát Szeptember 5-én a gyöngyösi Zöldfa út 3. szám alatti zöldséggyümölcs kereskedésbe mentem vásárolni. A pénztárnál az áru kifizetésekor vettem észre, hogy a pénztárcám elveszett nem kevés pénzzel, iratokkal. Szörnyű érzés volt, hiszen nemcsak a készpénz elvesztése, hanem az iratok szükséges pótlása is sokkolt. Elkeseredve távoztam az üzletből, s úgy gondoltam, hogy soha nem látom viszont eltűnt értékeimet. Kellemes meglepetés és öröm ért még aznap este, amit szavakban alig tudok elmondani. Teljesen hiánytalanul visszakaptam. Vannak még becsületes emberek! Szeretnék köszönetét mondani az R & R üzlet minden dolgozójának. Kívánok nekik nagyon jó egészséget, az életben sok örömet! (név és cím a szerk.-ben) Minden városrésznek jusson a problémából! Minden idők legszervezettebb olimpiája kritika A sportban csak egy cél lehet: minél jobban képviselni hazánkat Egerben a Kertész úti lakók úgy gondolják, hogy nekünk, felnémetieknek el kell fogadnunk a közgyűlés döntését, mert a demokrácia ezt írja elő. A levél szerzői elfelejtették, hogy a volt Roncstelepen lakók zöme hova költözött, továbbá a Frank Tivadar utcai telepről hova telepítették az ott lakókat. Az utóbbi helyről azzal a megjegyzéssel, miszerint nekünk együtt kell tudni élni velük, holott egyetlen városvezető sem tudja, mivel még a közelükben sem laktak ilyen emberek. Ami pedig a demokráciát illeti, az tudtommal azt jelenti, hogy az adott település lakói egyformán veszik ki részüket a problémás lakókból. Tehát a város minden területére kellene a felnémeti telep lakóit széttelepíteni, például a Kertész úti részre is. Ebben az esetben minden feltétel nélkül elfogadjuk a közgyűlési döntést. A mostani döntéssel a Kertész úti ingaüanok értéke megnövekszik, míg a felnémeti városrész ingaüanjai egyre értéktelenebbé válnak. Míg mi tudunk együtt élni a romákkal, addig tessék Önöknek is megtanulni velük együtt élni, és ne másokat kioktatni erről a kérdésről. Egyébként nem tartom szerencsésnek a városrészek egymásra uszítását... Egy felnémeti lakos (név és cím a szerk.-ben) Le a kalappal a szervező ország előtt, hisz minden idők legmodernebb olimpiáját rendezték meg Kínában. Annak ellenére, hogy a világ nagyon aggódott. Közel öt évtizede nézem, illetve hallgatom az olimpiai eseményeket, de így képernyőről megítélve még soha nem volt ilyen jól és biztonságosan olimpia megrendezve, mint most. Az emberi jogok megsértésével vádolt kínaiak megmutatták a világnak, hogy lehet mindezt megtenni az emberi jogok tiszteletben tartásával. Sajnos a magyar sikerek elmaradtak, nem jött a várt eredmény. A rendszer- váltás után pedig várni lehetett, hogy ez valamikor bekövetkezik. Tudom, most jönnek különböző magyarázatok a vezetők részéről és a nagy politikusainktól, de azt kell mondanom: semmilyen más magyarázatot nem lehet elfogadni, csak egyet: elaludtunk, lemaradtunk, nem vettük észre, hogy a világ fejlődik... Nem elég ma az, ami húsz éve elég volt. Abban, hogy ide jutottunk, a politikusaink döntő szerepet vállaltak, több alkalommal hangot adtam azon véleményemnek, hogy nekik csak egy dolguk van, a feltételeket biztosítani. Nem pedig azt csinálni, hogy szembefordítják a sportolókat egymással, mint ahogy az emberekkel is tették azt. Még egy megjegyzés: az agyonszidott szocializmusban a világ legjobb tíz országa között voltunk csaknem mindig a pontversenyben. A sportban nem szabad jobb- és baloldalt játszani. A sportban csak egy cél lehet, minél jobban szerepelni a Magyar Köztársaság zászlaja alatt. Tehát semmilyen mutogatásra nincs joga senkinek. A kialakult helyzetről - a rendszerváltás után - döntően a sporthoz keveset értő vezetőink a felelősek. A tanulságokat le kell vonni, és fel kell ébredniük a sportolóknak és a sportvezetőknek is. Tudomásul kell venni: a világon a sport mindenhol fejlődik, nálunk pedig stagnál. Még egy dolgot szeretnék megemlíteni. Mit szólnak azok, akik 2012-ben olimpiát akartak rendezni Budapesten? Sajnos több élsportoló és sok olimpiát megjárt sportvezető is ezek között volt. Ilyen hozzáállással és ilyen felkészületlenül még húsz év múlva sem tudunk ilyen eseményt rendezni. A sportban is két dolog hiányzik, mint az országban, mégpedig a rend és a fegyelem, ami döntően befolyásolja az eredményes szereplést. Országjános (cím a szerkőben) ■ Elaludtunk, lemaradtunk, nem vettük észre, hogy a világ rohamosan fejlődik...
