Heves Megyei Hírlap, 2008. szeptember (19. évfolyam, 204-229. szám)
2008-09-13 / 215. szám
2 FÓKUSZBAN HEVES MEGYEI HÍRLAP - 2008. SZEPTEMBER 13., SZOMBAT interjú Nem szabad Budapestről megmondani, mit cselekedjenek Egerben - Önmagában az adócsökkentés nem hoz foglalkoztatást - Az adómorál javításához érdekeltség kell „RÓLUNK TUDJAK, IDD SZERETNÉNK” Ma rajtunk kívül másnak nincs programja. Csak annyi, hogy „hű, de szeretnék már hatalmat kapni”- jelentette ki Gyurcsány Ferenc miniszterelnök, akit Párádon kérdeztünk. Laczi Zoltán, Szalay Zoltán- Miniszterelnök úr! Mindenekelőtt arra lennénk kíváncsiak, hogyan vélekedik az egri kórház körüli helyzetről?- Szerintem nem szabad Budapestről megmondani, hogy mit kell csinálniuk a helyieknek. Én ettől irtózom. Ismerem nagyon jól a helyzetet, de azt gondolom, Egerben kell megtalálni az egri kórházzal kapcsolatos kérdésekre a válaszokat. Úgy látom, helyenként több ebben az ügyben az indulat, mint a bölcsesség. Márpedig indulatokkal nem lehet elintézni egy ilyen horderejű kérdést- Sokan azt tartják a Megegyezés című írásáról, hogy programokból Öntől már több is napvilágot látott eddig, hasznosabb lenne talán a végére járni legalább egynek.- Évek óta ugyanaz a törekvésünk, egy nyugatos polgári világ értékrendjének megteremtése, ami a társadalmi igazságosság, egyenlőség eszményét tartalmazza. Az igaz, hogy mindig másként és másként próbálom meg elmondani, hogyan is kéne ezt véghezvinni. Van, amikor azt mondom, hogy nem szólhat másról, mint a munkáról, a tudásról, a tulajdon tiszteletéről. A Megegyezés sem beszél másról. Azt mondtuk 2006-ban, hogy két cudar év jön, rendbe tesszük a költségvetést, ami persze nem lesz könnyű. Megcsináltuk? Igen. Azt mondtuk, hogy eközben átalakítjuk a központi államigazgatást. Átalakítottuk. A felsőoktatást úgyszintén. Az egészségügyben mesz- szebb akartunk elmenni, de jól tudják, hogy megállították azt a folyamatot. A két cudar év letelt, s most, hogy megvannak hozzá az alapok, nekiláthatunk építkezni. Kérdem én, nem az a kormányzás, amikor azt mondtuk 2006-ban, hogy 2010-ben valamennyi középiskolás gyereknek alanyi jogon biztosítjuk az angol nyelvtanulás lehetőségét? Kézzelfoghatóan itt van, ugyanezt mondom most is. A parádi idősek otthonának léte is a kormányzás része. Rólunk pontosan lehet tudni, hogy mit szeretnénk tenni. Ha tőlem megkérdezik, hogy mi az ön adóelképzelése, akkor megmondom. Számokkal. Az a sajátos helyzet, hogy ma másnak nincs programja. Persze, ha túl sok a program, az is baj. Az viszont elfogadhatatlan, hogy valakinek egyáltalán nincs programja, csupán annyi, hogy „hű, de szeretnék már hatalmat kapni”...- Mit szól ahhoz, hogy a szakértők a jónak tartott irány mellett éles kritikával illették a cselekvési programját? Békési László például gyengének, nem elég dinamikusnak minősítette. Legtöbben a kiadási oldal lefaragását is hiányolják. A kormányfő szerint nem lehet radikálisan adót csökkenteni, hanem folyamatosan, évente egy-egy százalékpontnyit kell visszavenni az adóterhelésből . . i « m?- Önmagában az adócsökkentésből nem lesznek új munkahelyek. Hazánk legnagyobb gondja ugyanis a foglalkoztathatóság. Százezrek vannak, akiket nagyon nehéz munkába állítani, nincs meg hozzá a képzettségük. Épp ezért a kulcsszavaink: oktatás és képzés. De mindez a mobilitás, a közlekedés, s persze az adózás kérdése is. Januártól átlagosan ötezer forinttal több maradhat a polgárok zsebében. Emlékezhetünk, hogy már 300 forinton is mekkorát vitatkoztunk. Nos, ehhez képest mondom, hogy ötezer forinttal több marad a zsebben. A vállalkozóknak pedig évente nagyjából 80 ezer forinttal kevesebbe kerül valakinek a foglalkoztatása. Lehetne még nagyobb adócsökkentést csinálni? Természetesen lehet. De akkor több nagyon fontos dologra nem jut. A legjobb meggyőződéssel mondom, én nem tudok olyan politikát támogatni, ami a nagyobb adócsökkentés érdekében a nyugdíjakból, a családtámogatásból, a közalkalmazottak béréből venne el. Szerintem ez tisztességes. Békési Lászlónak pusztán gazdasági szempontból még lehet is igazsága, hogy nagyobb adócsökkentésre lenne szükség, de Magyarország nem egy részvénytársaság: emberi életek múlhatnak a döntéseken. Én mindig a jó kompromisszumokat keresem. Békési azt állítja, csökkentem lehet a szociális kiadást, én meg ezt nem akarom. Hozzáteszem, a kiigazítás, amit elvégeztünk, Európa utóbbi húsz évének legnagyobb kiigazítása volt. Korábban a közszférában költöttünk el minden száz forintból tizenkilencet. így volt ez még három éve is. Jövőre már csak 16 forintot fogunk ráfordítani. Ebben már minden négy forintból három bérre megy el. Ha a bért csökkenteni akarja valaki, az azt jelenti, hogy kevesebb nővér, rendőr, tanár lesz, vagy pedig azt, hogy nekik kevesebb bért akar adni. Sokszor a költség- vetéssel kelek és fekszem. A számokat viszonylag jól tudom. Ha általában beszélünk az ügyekről, úgy tűnik, hogy mindenkinek igaza van. De amikor kérem, tessék már rátérni a konkrétumokra, megfordul a társalgás. Mit gondolnak, miért nem hallanak kiadáscsökkentésekről konkrét számokat? Azért, mert akkor kiderülne, hogy ez csak úgy lehetséges, ha elküldünk 70 ezer embert a munkahelyekről, vagy a béreket csökkentjük. A parádi idősotthonban egy 45 éves ápolónő bruttó fizetése 110 ezer forint A többi párt is úgy tudna kiadást csökkenteni, ha nem 110 ezer, hanem mondjuk 80 ezer forint lenne a keresete. Csak hát szerin- Ez a szemléletváltás máról holnapra valóban nem lehetséges. Kétezermilliárd forint van a szürkegazdaságban, amiből ha évente 300 milliárdot lehet fehéríteni, az már nagyon jó. Első ütemben, 2009-ben, 300 milliárdnyi adócsökkentés fedezete már megvan, de csak ez van meg. A következő lépésre csak akkor lesz pénz, ha azok is rendesen befizetik az adót, akik most elsumákolják, akkor lehet csökkenteni a többiek terheit. Jövő héten már Nem tudok olyan politikát támogatni, amßakagyobb adócsökkentés érdekében nyugdíjakból, a családtámogatásból, a kôzMÊËmazottak béréből venne el tem szégyenletesen kevés a 110 ezer forint is! Ezért műszakonként 20-30 gondozottra kell figyelnie. Ugye, egyikünk sem gondolja komolyan, hogy ebből a fizetésből vissza lehet még venni? Én biztosan nem gondolom. Ezért mondom azt, hogy nem lehet radikálisan adót csökkenteni, hanem folyamatosan, minden évben egy-egy százalékpontnyit kell visszavenni az adóterhelésből. Mi ezt javasoljuk.- Nem lehetséges, hogy az Ön megközelítése - bármennyire is jóhiszemű - téves a tekintetben, hogy az adómorál a magyar állampolgárok szemlélet- váltásának köszönhetően is javulni fog. Nem túlzott optimizmus vagy naivitás ebben bízni? Egy szerelő, ha számlát kérünk tőle, a többszörösét számítja fel a munkájáért, mintha nem kérünk bizonylatot. nyilvánosságra hozzuk azokat az elképzeléseket, amelyektől az érdekeltségi viszonyok megváltozását reméljük. Én lakótelepen nőttem fel, volt ott egy-két szobafestő, vízvezeték-szerelő, eszébe nem jutott senkinek sem számlát kérni. Nem érte meg annak, aki adta, s annak sem, aki kapta. Nos, csak a szemöldök összehúzásával ez nem változtatható meg, miként ráolvasással vagy fenyegetéssel sem. Érdekeltséget kell ehhez teremteni.- Pontosan mit takar mindez?- Lehet úgy alakítani, hogy jól járjon a számlaadó és az is, aki kapja. Persze, pontosan tudom, hogy ez hosszú-hosszú folyamat. De nincs az a hosszú út, ami nem az első lépéssel kezdődik. Nemrég nagykövetekkel találkoztam, köztük az új finn nagykövettel is. Mondta, maguknál a legizgalmasabb népi játék, hogy miként leApollo Tyres: dolgoznak a magyar megoldáson az apollo tyres Gyöngyösre tervezett, s onnan távozó gumigyára kapcsán feltett kérdésre a kormányfő úgy válaszolt, hogy a napokban tárgyalt az indiai külügyi államminiszterrel. Megkérte a személyes közbenjárását ebben az ügyben. Kanvar úrral, az Apollo Tyres vezetőjével a megbízottja az előző héten tárgyalt. A miniszterelnök úgy látja, Magyarországról még nem ment el a cég. Tud olyan helyszínről Heves megyében, amely még „játszik” a törté netben. Dolgoznak a helyzet megoldásán. hét adót elkerülni, adót csalni. Finnországban ez elképzelhetetlen. Megemlítette, hogy itt szinte soha semmiért nem adnak számlát, ám ha mégis, azt is megkérdik, mit írjanak rá. Ezt hirtelen nem lehet megváltoztatni. Helytelen is lenne. Az sem hasznos, ha az adóhivatal 5-15 ezer forintokért szekálja az embereket. Inkább figyelmeztetni, tájékoztatni kell őket, és Segíteni nekik.- Apropó, tájékoztatás! A szocialista párt legnagyobb hiányossága, hogy a kommunikációja nem eléggé érthető az emberek számára, ezt igazolja a március 9-ei népszavazási fiaskó is. Vagy a 2006 nyarán kiadott Nem fog fájni... című szörnyűséges borítójú kiadvány a foghúzással. Hogyan kívánnak változtatni ezen?- Szerintem nincs az a kommunikáció, ami igazából ellensúlyozni tudna egy olyan poütikát, ami sok esetben felforgatta az emberek életét, amit úgy éltek meg, hogy csökkent a jövedelmük. Ha nem megszorításról szól a tájékoztatás, hanem arról, hogy az idén már picit nő a jövedelmük, a fogyasztás, ezeket köny- nyebb elmondani.- A várható MSZP-kongresz- szus elé tárandó alternatívák közül a harmadik különösen kockázatosnak tűnik a párt jövője szempontjából. A „majd megszerezzük az ország támogatását és a parlamenti többséget” kitétel kissé emlékeztet a 2005-ös államfőválasztásra. így látja Ön is?- A kongresszustól arra kaptam 2006-ban felhatalmazást, hogy alakítsak koalíciós kormányt stabil többséggel. Ma egypárti kormány van, amelynek esetről esetre keU megküzdenie a többségért. Nekem a számomra mandátumot adó kongresszushoz kell fordulnom, hogy támogatja-e, hogy legyen önálló szocialista kormány, s ez minden alkalommal szerezze meg a többséget tárgyalással, egyeztetéssel. Avagy új kormányt akarnak, a szocialistákét és a liberálisokét közösen, amelynek stabil a többsége. Netán azt gondolják, most inkább választásra van szükség. Szerintem ez a tisztességes egy pártvezetőtől. Az ország ma legfeljebb abban tudna választani, hogy Gyurcsány vagy Orbán. Én azt javaslom, amit megírtam a Megegyezésben. Ezen lehet vitatkozni, hogy jó vagy sem, mit kellene másként csinálni. De azt nem tudom megmondani, hogy mit tegyen a legnagyobb ellenzéki párt. Szerintem tíz olvasóból tíz nem tudja megmondani. Olyanokat hallunk tőlük, hogy „erősebb legyen Magyarország”. Ez politikai szónoklatnak elegendő, de mi fog történni a családtámogatással, a nyugdíjjal, az adórendszerrel? Csak annyit tudunk egy kiszivárgott beszédből, hogy befagyasztanák a nyugdíjakat, leállítanák a beruházásokat. Hát, ez kevés! Stratégiát eldönteni kell tehát a kongresszus, s csak utána határozhat személyi kérdésekről.- Az SZDSZ-delegációval folytatott tárgyalásán közeledtek-e az álláspontok?- A legfontosabb, hogy nem a szakértői kormányról beszéltünk. Szerintem ez az állampolgárokat nem nagyon érdekli. Sokkal inkább az, hogy mi fog történni velük és a családjukkal, meg hazánkkal. A SZDSZ-szel végre egyetértettünk abban, hogy jövő héten már nyugdíjakról, adókról, szociális támogatásokról kezdünk el beszélni. Szerintem ez a normális. Az inkább a furcsa, ha két parlamenti párt - még ha az egyik ellenzéki is - nem beszél normálisan egymással. Ebben az értelemben a találkozónkat sikeresnek gondolom, de még jobban örülnék, ha egy sor dologban meg tudnánk állapodni. Hadd említsem meg: azt mondják, vegyük el a családi pótlékot a leggazdagabbaktól, s azzal sokat lehet megtakarítani. De a leggazdagabb tíz százalékba például már egy kétgyermekes tanár házaspár is beletartozik a jövedelme miatt. Megengedhető, hogy tőlük elvegyük a családi pótlékot? Szerintem nem. Itt van az egykulcsos adó. Az azt jelenti, hogy az átlagkereset alatt mindenkitől elvesz havi 10-15 ezer forintot. Szerintem ez túl nagy ár lenne.- A mai poütikai közeg kedvez- e a kompromisszumnak?- Ma Magyarországon a na- gyotmondás ideje van. Minél durvábban, hangosabban, minél nagyobbat mondasz, minél több tüntetést szervezel, annál több nyilvánossághoz jutsz. S azt hiszed, hogy te alakítod az országot. Én úgy gondolom, ez a magatartás csak rombolja a hazát. Nem tudom megmondani, mikor fogunk ebből kinőni. Bízzunk abban, hogy ez a demokrácia gyermekbetegsége. Mielőbb túl kell lennünk mindezen, nem arra vannak a választott képviselők, hogy egymást szidalmazzák. Én elviselem. Nem hiszem, hogy bárki mást annyit bántottak az elmúlt években, mint engem. Mi lenne, ha a poütikusok energiájuk felét arra fordítanák, hogy megbeszéljék az országgal, hogyan lehet tisztességes például a szociális támogatás, jó az adó- és nyugdíjrendszer. Ha erre fordítjuk az energiáinkat, akkor sokkal előrébb lehetünk. 4 i r 4 4
