Heves Megyei Hírlap, 2008. szeptember (19. évfolyam, 204-229. szám)
2008-09-10 / 212. szám
4 PF. 2 3- OLVASÓINK ÍRTAK HEVES MEGYEI HÍRLAP - 2008. SZEPTEMBER 10., SZERDA Otvenen túl kihez fordulhat a munka nélkül maradt ember? Egerben egy újsághirdetésre jelentkeztem egy vendéglátóipari céghez munkavállalóként. A tulajdonos be is hívott, meg is feleltem. Az ő elmondása szerint a munkámmal nincs baj, csak az a gond, hogy 55 éves vagyok, és ha bejelent, sokat kell utánam fizetni. Munkanélküli vagyok. A korom miatt sehová nem vesznek fel, a segély, amit kapok, az albérletemre nem elég. Teljesen tanácstalan és elkeseredett vagyok. Mondja meg valaki, ilyenkor mit tehet egy 55 éves ember? ■ (név és cím a szerkőben) Lengőteke-párbaj a Petőfi utcai idősotthonban A kórház állítólagos védelmében volt már dulakodás, tüntetés, esküismétlés, megint tüntetés, s várhatóan lesz újabb tüntetés is. Mit is akarnak menteni? Egyedi ötlet valósult meg a minap a Petőfi utcai Idősek Otthonában Egerben. Lengőteke-versenyt szerveztek, több Heves megyei idősotthonból érkeztek a csapatok. A csányi, a vámos- györki, a bélapátfalvai és a Berva-völgyi otthonok lakói mérték össze tudásukat a szervező intézmény versenyzőivel. Már hagyománya van az eseménynek, hiszen tavaly több egri csapat, zömmel nyugdíjasklubok tagjai vetélkedtek a sportágban. A felkészülés során rendszeresen mozognak az idősek, már ez is kedvező hatású. Egymás jó szándékú segítésére is van példa, amikor egy látássérült gondozott részvételét a barátja segítette. Nem is eredménytelenül. A zsűri elnöke a Csányi Idősek Otthonának igazgatónője volt. Tagjai a résztvevő otthonok vezetői, gondozói. A fődíj vándorserleg volt, jelezve a folytatás szándékát, de minden versenyző kapott ajándékot, oklevelet. A rendezvény minden résztvevő egészségét szolgálta. A versenyt közös ebéd és baráti beszélgetés zárta. A siker kovácsa, Bíróné Irénke, az egri intézet mentálhigiéniás munkatársa jó munkát végzett. Bizonnyal a gondviselés is jó szemmel nézte a barátkozást, mert ragyogó napsütéssel ajándékozott meg mindenkit. Bízunk benne, hogy lesz még ilyen élményben részünk. ■ Kovács Zoltán Eger vélemény A kérdés az, mit szeretnének a kórházvédők elérni A „hős egri védők” továbbra is agypnféltik a Markhot Ferenc. Kórházat, amit módszerekben nem válogatva meg akarnak tartani a Hospinvesttel szemben. Igen ám, de sem a megyei, sem az önjelölt városi önkormányzatnak nincs pénze a működtetésre, az adósságállomány meg csak nő-nő. A tiltakozókat nem zavarja, hogy érvényes pályázat útján az üzemeltetés jogát egy cég megszerezte, amely valószínűleg csak javíthat a mai helyzeten. Szerintük - ezek szerint - az sem ad okot aggodalomra, hogy egyes osztályok ideiglenes működési engedélye már lejárt. A protestálás „színvonalas” kezdetét a megyei közgyűlésre becsempészett, nemzetiszínű szalaggal felékesített malac jelentette, amelyet az inkább elhíre- sült, mint híres színművész és vitéz úr varázsolt elő egy dobozból. Azóta a „színvonal” tovább „emelkedett”. Volt már dulakodás, tüntetés, esküisméüés, megint tüntetés, s lesz újabb tüntetés. Elismerem, az újdonságok bevezetése általában idegenkedést vált ki az emberek többségéből, de ennyire tán nem kéne eltekinteni az intézmény eredeti rendeltetésétől. Tiltakozni kulturált formában is lehet. Ha mégis van ok rá, ezek a módszerek nem feltétlenül az ott gyógyulni szándékozó betegek, s gyógyítani igyekvő szakszemélyzet kizárólagos érdekeit szolgálják, hanem valami teljesen más a mozgatórugó, az érdek!, - politikai és személyes. Engem - mint potenciálisan várományos beteget - csak az utóbbi foglalkoztat, de az nagyon. Tudom, hogy a megyeháza igen fontos és szigorú feltételekhez kötötte a működést. Vége lesz az állami tulajdonú létesítményekben, állami tulajdonban lévő eszközökkel, munkaidőben végzett magán-gyógyászkodás- nak. A hálapénz elfogadásának megakadályozására már kevesebb lehetőséget látok. S ez bizony már elég indok a félrevezetésre, az indulat szítására. Az egyik kereskedelmi tévé magazinműsorában egy orvos úgy nyilatkozott, hogy a 17 százalékos bérfejlesztéssel felérő új munkaszerződésben megfogalmazott ajánlat a mai jövedelmi viszonyaikhoz mérten kevés, továbbá két évnél nagyobb időtartamban szeretne gondolkodni a most megajánlott foglalkoztatási garanciához képest. Hát... Tény: a 17 százalék biztos kevesebb, mint az eddig adózatlanul zsebre gyűrt hálapénz. Továbbá úgy kell dolgozni, hogy a munkáltató és a beteg is elégedett legyen, s akkor nem kell tartani a kipen- derítéstől. Ugyanitt egy nővér állította, hogy leendő munkaadója őt megzsarolta, mondván, ha nem írja alá a munkaszerződést, szeptembertől nem lesz állása. Tessék mondani, legálisan hol alkalmaznak bárkit is munka- szerződés nélkül???? Más: volt „szerencsém” a közelmúltban a vita tárgyát képező egészségügyi intézmény szolgáltatásait igénybe venni, ahol elemi dolgok hiányát tapasztaltam. A tusolókban a víz makacs módon nem akart lefolyni, problémát jelentett az ágyneműcsere, napokig hiányzott a WC-kefe, a falon lifeg a felvált tapéta stb. A műtétem altatóorvos hiánya miatti többszöri elnapolását és az értelmetlenül ott töltött, de költségfelhasználást igénylő időmet már nem is említem. Példám sajnos nem egyedül álló. Kíváncsian várom, hogy a nagy dérrel-dúrral beharangozott, kórházakban végzendő ÁNTSZ- ellenőrzések Egerben milyen eredménnyel zárulnak. Az egészségügyi dolgozók országos érdekképviseleti szervezetének vezetője jelenlétében a kórház arra hajlandó dolgozóival ismételten letétették a közalkalmazotti esküt. Szabad kérdeznem, a gyógyításra elkötelezetteket nem egy sokkal magasabb rangú eskü köti??? Néni kellene-e elsősorban a gyógyítással foglalkozni, s közben észszerű kompromisszumok kötésével egyengetni az intézmény jövőjét, s vele együtt a dolgozók sorsát? Igaz, szórakoztatóbb, látványosabb néhány politikai kalandor buzdítására felhergelőd- ni, balhézni, vagy síri csendben hallgatni. Tehát végül is mit akarnak akár jó-, akár rosszhiszeműen megvédeni? A lepusztult létesítményeket és eszközöket? Az újratermelődő adósságállományt? A kritikán aluli működési körülményeket? A vezető beosztású orvosok betegeinek még inkább előtérbe helyezését? A sunyi álszentséggel továbbra is borítékolt és zsebbe csúsztatott, elfogadott hálapénzt? Vagy talán a Markhot Ferenc Kórház és Rendelőintézet messze földre eljutott „jó hírét"? Vagy esetleg egyszerűen csak nem merünk ítéletet alkotni erről a cirkuszról? És el ne felejtsem! A kórház rendészeti és érdekvédelmi szervezetének vezetője így fenyegetőzik: „Mi gyógyítani akarunk!”. Lehet, hogy ez lesz a megoldás? ■ Szabó Gyula Felsőtárkány ■ A tusolókban a víz makacsul nem akart lefolyni, problémát jelentett az ágynemű- csere, napokig hiányzott a WC-kefe. Kinek, milyen feltételekkel lehet a szüret alatt segíteni? Nagyon szeretem a lapjukat, és a SEGÍT rovatuk sok hasznos segítséget ad az olvasóknak. Én azzal a kéréssel fordulok Önökhöz, hogy legyenek szívesek leírni lapjuk hasábjain, s ezzel sok ezer embernek segítséget nyújtani a következőkben: szeretném tudni a szüret közeledtével, hogy kinek lehet büntetlenül segíteni a szüretben? Rokonsági fok: a vejemnek elmehetek-e szüreteim, vagy a barátainknak? Mikor kell a kiskönyvet kitölteni, bélyeget ragasztani? (Alkalmi munkavállalói könyv.) Mindenki szeremé tudni, hogy mi a rendelet, mi a helyes út. Nem szeretnénk büntetést fizetni! Sok nyugdíjas a szőlőtermésből pótolja a kis nyugdíját, hogy ne szoruljon a gyermeke vagy az állam segítségére. Kérem szíves megértésüket és mielőbbi tájékoztatásukat. Telefonon szerettem volna tájékoztatást kapni az egri APEH-től, ott azonban közölték, hogy csak személyesen adnak választ a kérdéseimre. Ezért gondoltam, hogy kérem az Önök segítségét, így a lapjukon keresztül sok ezer emberhez eljut a tájékoztatás. ■ (név és cím a szerkőben) * Az szeptember 4-i számunkban megjelent „Ellenőrzött szőlőszüretek” című cikkünkben részletes választ kaphat kérdéseire. (A szerk.) Búcsút vettünk kiváló, kedves tanítónktól Az Önök lapján keresztül szeretnék elbúcsúzni egy kiváló pedagógustól, Kőhegyi Lászlótól, aki sokat tett a balatom diákokért. A közelmúltban kísértük utolsó útjára őt, aki Balaton községben kezdte pályáját, ahol matematikát és testnevelést tanított. 1955-1966 között dolgozott községünkben. Pályáját az egri Egészségügyi Szakközépiskolában folytatta nyugdíjazásáig. Aranydiplomás pedagógusként töltötte nyugdíjas éveit. A volt balatoni diákok rengeteget köszönhettek neki. Laci bácsi, emlékedet örökké őrizzük: az 1962-ben végzett balatoni diákjaid. ■ (név és cím a szerkőben) Varázslók jártak Egerbocson összefogás Rendhagyó, szeretetteljes évnyitó a faluban Méltóképpen ünnepeltük az új kenyér ünnepét falatok után többek között táncA Hírlapnak köszönhetően tájékozódtam arról, hogy Egerbocson szülői összefogással újjászületett volt iskolánk, ahol több mint három évtizedig tanítottunk megboldogult férjemmel együtt (1956-1988). Elhatároztam, hogy elmegyek a vasárnapi tanévnyitóra. Felhívtam telefonon az iskola jelenlegi vezetőjét, Dóbisz Andrásnét, aki saját kocsijával vitt el. Amikor megérkeztünk, csodálattal néztem a nagy változást a településen. Az iskola épülete kívül-belül megszépült. A tágas udvar ápolt zöld gyepével játékra hívogatott. Szülői kísérettel megérkeztek az alsós gyerekek, köztük a tíz kicsi elsős. Megható volt látni, ahogyan a kicsiket átölelte az őket fogadó tanító néni. Beinvitáltak bennünket az iskolába: a két tanterem, a tornaterem, a folyosó és minden mellékhelyiség ragyogó tisztaságával és a szépre festett falakkal kellemes benyomást tett ránk. Az iskola vezetője elmondta, a szünidőben „varázslók” jártak az épületben, és két kezük munkájával tették élhetővé a gyerekek és tanárok második otthonát. A18 szülő - akik részesei voltak e több milliót érő munkának - bizonyára boldogok voltak, hogy a gyermekeiknek ilyen környezetet varázsoltak. Ebben a tanévben a húsz éve megszokott és szeretett két tanító néni, Dóbisz Andrásné és Csuhaj Attiláné tanítanak, míg a napközis tanító néni, Barna Emília foglalkozik délután a gyerekekkel és tanítja nekik a német nyelvet. Azért volt rendhagyó ez az évnyitó, mert nagyrészt az önzetlen szülői szeretetről szólt, ami képes ilyen csodákra, amik Egerbocson a nyáron történtek. Köszönöm az élményt, és kívánok a szülőknek, tanítóknak, diákoknak eredményes, vidám tanévet, a fenntartóknak pedig kitartást a működtetéshez. ■ Vincze Zoltánné ny. tanítónő Csak névvel és címmel érkező írásokat várunk Felhívjuk levelezőink figyelmét, hogy az anyagtorlódás elkerülése végett lehetőleg röviden, egy gépelt oldal terjedelemben fogalmazzák meg gondolataikat, véleményüket. Az másokat szükség esetén rövidítve és szerkesztett formában tesszük közzé. A közölt levelek tartalmával szerkesztőségünk nem feltétlenül ért egyet, azokért felelősséget nem vállal. Csak a teljes névvel, címmel ellátott- írásokat jelentetjük meg. Továbbra is várjuk írásaikat szerkesztőségünk megváltozott címére: Eger, Trinitárius út 1. sz., továbbá a hmhirlap@axels.hu e-mail címre A borítékra írják rá: Pf. 23. ■ A Felnémeti Derűs Alkony Nyugdíjas Egyesület tagjai már hetekkel korábban megkezdték a felkészülést az idei augusztus 20-a méltó megünneplésére. A sok munkának, összefogásnak végül meglett az eredménye. Az ünnep napján már kora reggeltől érkeztek a nyugdíjas egyesület tagjai, valamint a meghívott vendégek (közel 100 lakos) a felnémeti Tulipán téren lévő vízművek sportpályájára. Az ebéd (töltött káposzta) előkészületei után az ünnepi beszéd következett, majd megszegtük az új kenyeret. Délig a nyugdíjasok hagyományőrző tagjai énekléssel szórakoztatták a vendégeket, citerazene kíséretével. A kitűnő verseny és egyéni szólóéneklések versengése zajlott, majd a délutáni órákban egészen estig tartó zenés-táncos szórakozás következett. A rendezvénynek ezen a részén mindenki nagyon jól érezte magát. A nyugdíjasok nevében köszö- netemet fejezem ki mindazok-, nak a személyeknek, akik hozzásegítettek az új kenyér ünnepének valóban méltó megünnepléséhez. Ez a nap is bizonyította azt, hogy az idősebb korosztály kiváló programokat képes szervezni, amelyek emlékezetesek maradnak. Sokak számára. ■ Fekete János Nyugdíjas Egyesület elnöke ■ Az iskola épülete kívül-belül megszépült. * » « * r t
