Heves Megyei Hírlap, 2008. július (19. évfolyam, 152-178. szám)
2008-07-30 / 177. szám
4 PF. 2 3- OLVASÓINK ÍRTÁK HEVES MEGYEI HÍRLAP - 2008. JÚLIUS 30., SZERDA Becsüljük meg lelkiismeretes háziorvosainkat, amíg nem késő! Tudomásomra jutott, hogy országszerte milyen sok betöltetlen háziorvosi körzet van. A háziorvosok életkora pedig 58 év körüli. Heves megyében ez még rosszabb, mert 60 éves a többségük. Mi, nagyrédei lakosok abban a szerencsés helyzetben vagyunk, hogy a községet két fiatal háziorvos látja el. Tudjuk, milyen nehéz az egészségügy jelenlegi helyzete. Kaotikus állapotok uralkodnak, egyik jogszabály a másik után változik, kevés a pénz, sok a panasz (jogos és jogtalan). Ilyen körülmények között nehéz dolgozni. Épp ezért becsüljük meg fiatal háziorvosainkat! Segítsük őket jó szóval, megbecsüléssel, tisztelettel. Emelkedjünk felül azon a „jó rédei” szokáson, hogy csak bántunk, kritizálunk, intrikálunk. Vegyük tudomásul, hogy az unióhoz való csatlakozáskor beleegyeztünk annak szabályaiba is. Orvosaink annyit dolgozhatnak, ami elő van írva a munkakörükre. Ahhoz, hogy munkájukat felelősséggel el tudják látni, megfelelő pihenőidőre is szükség van. Annál is inkább, mert gyermekes, házasságban élő emberek. ■ Orvosaink annyit dolgozhatnak, ami elő van írva az ő munkakörükre. Megfelelő pihenőidőre is szükség van. Szokjuk meg végre, hogy hétvégeken és délután négytől a reggeli órákig az ügyeletet vagy a mentőt kell hívni, ha baj van. Ők is be vannak osztva az ügyeletbe. Telefonjaikon rendelésen kívül korrekten tájékoztatják a betegeket, hogy mikor rendelnek, ki helyettesíti őket és mikor. Szeretném, ha minél többen megszívlelnék soraimat, mert tárt karokkal és még több pénzzel várják őket az unió bármely államában. Ha viszont jól érzik magukat a községben, maradni fognak. Nem mindegy, hogy a megszokott, betegségeinket tudó háziorvossal találkozunk nap mint nap, ami már magában is fél gyógyulás. Szeretném, ha nyugdíjaskorukig itt dolgoznának, mint elődeik, megbecsülésben, szeretetben, tiszteletben! Ugye, Önök is ezt szeretnék? ■ Barnáné Molnár Margit nyugdíjas óvónő, Nagyréde Emlékezetes londoni nyár A repülőgép keskeny széksorai között araszoltam egy ideig, majd lehuppantam egy szabad ülésre, két mosolygós kislány mellé. Egyikük megsúgta, hogy ablak mellé szeretne kerülni, mert ez az első útja repülőn. Ugyanez derült ki a társáról is. Mint „rangidős” és tapasztalt repülő, megnyugtattam őket, hogy minden rendben lesz, és nagyon érdekesnek fogják találni az utazást, majd szememmel megkerestem a többieket. Összesen húszán voltak, fiúk, lányok, mind hetedikesek, az egri EKF Gyakorló Általános Iskola tanítványai. Az út főszervezője, Nagyné Fóris Katalin tanárnő és én már inkább azért izgultunk, hogy minden jól sikerüljön, és egy hét múlva épségben, élményekkel megrakodva térjünk majd mindnyájan haza. Édes teher volt ez két angoltanár számára: megmutatni London nevezetességeit, megízlelni egy más kultúrát, életstílust, kicsit vegyülni, tapasztalni, látni, beszélgetni. A Trafalgar tér - amelyet egy angol miniszterelnök Éurópa legszebb helyének nevezett - volt mindennap a kiinduló- és érkezési pont. Pár nap múlva gyermekeink már magabiztosan mozogtak a környékén, ismerték az összes ajándékboltot, tudták, hol lehet fagyit és egyéb „fontos” dolgot beszerezni. Persze, angolul! Megérkezésünk délutánján még minden nagyon furcsa és idegen volt. Az úttesten átkelve nagyon kellett figyelnünk, hogy a megfelelő irányba nézzünk először, hiszen a járművek ellenkező irányból érkeztek. Ujjongva fedeztük föl a piros emeletes buszokat, a Londonra oly jellemző fekete taxikat, és láttunk igazi autócsodákat is. Előkerültek a fényképezőgépek, videokamerák, készültek a felvételek a Big Ben tornyával a háttérben, a Parlament impozáns épülettömbje előtt, és szerencsénkre a lovas testőrök laktanyájánál éppen elcsíptünk egy őrségváltást. Utunk célja a nevezetességek felkeresése mellett az volt, hogy a gyerekek minél többet beszéljenek angolul. Szállásadóink gyermekes családok voltak, ez megkönnyítette a helyzetet. Már az első este együtt fociztak, szá- mítógépeztek a magyar és az anAz egri diákoknak idén nyáron kijutott a londoni élményekből. Szeptemberben már angolul számolhatnak be. gól gyerekek, s hamarosan a felnőttekkel való kommunikálás sem jelentett gondot. Reggelente, amikor a vasútállomásra érkeztek az autók, mindig meghallgattuk az előző este élményeit: ki mit kapott vacsorára, volt-e közös program a vendéglátókkal, tudtak-e beszélgetni, nézték-e a foci Eb-t. Aztán elindultunk, hogy meghódítsuk a várost. Jártunk múzeumokban, a Tower-ban, ahol királyok laktak és királynék feje hullott a porba, s ahol ma korabeli, díszes ruhába öltözött őrökkel, a Beefeaterekkel és a féltve őrzött hollókkal lehet fényképet készíteni. Láttuk, hogyan nyitják fel a Tower-hidat, amikor magas hajó halad át alatta, heve- résztünk híres parkok híresen zöld gyepén, és hajóztunk a Tem- zén. Már az első napon ellátogattunk a királynő palotájához, és megcsodáltuk az őrségválElményekből, látnivalókból jutott bőven minden napra. tást. A nap fénypontja Madame Tussaud panoptikuma volt. Ott aztán dolgoztak a fényképezőgépek és kamerák. Hasonlóan nagyon várt program volt a héten a London Eye névre hallgató óriáskerék a Temze partján, ahonnan csodálatos panoráma tárult elénk. A jóból sosem elég, gondoltuk, így kerültünk - hosszas metrózás és vonatozás után - Windsorba, ahol igazi királynő igazi palotáját nézhettük meg belülről is. Majd vásárlás következett az Oxford Street-en. Ha már így belejöttünk a vasúti menetrendek tanulmányozásába (az bizony sokszor szükséges volt), felkerekedtünk és ellátogattunk arra a helyre, ahol az ember az egyik lábával keleten, a másikkal nyugaton állhat. Ez nem holmi varázslat, ez Greenwich. Csupán annyit kell itt tennünk, hogy felsétálunk a greenwichi park legmagasabb pontjára, ahol a ma múzeum céljait szolgáló egykori csillagvizsgáló falánál átlépjük azt a keskeny fémpántot, mely a 0 délkört jelzi. Élményekből, látnivalókból jutott bőven minden napra. El is fáradt a kis csapat, na meg a honvágy is jelentkezett. így aztán hiába sütött nekünk egész héten a nap, ami a „ködös Albion”-ban azért nagy kegy, vagy óriási mázli, hat nap után már nem volt baj, hogy visszarepít bennünket a repülőgép Magyarországra, és eseüeg kevésbé izgalmas napok elé nézünk. Egy ilyen út után szívesen belenéznék a gyerekek fejébe, vajon ml ragadta meg őket leginkább, mire emlékeznek legszívesebben. Talán szeptemberben, amikor ismét az iskolánk padjait koptatjuk, angolórán, angolul beszámolnak Angliáról. Addig is: „Bye, bye, London, don-don, goood bye”. ■ Sz. GyevnárÉva élmények Látnivalókból bőven jutott Angliában mind ercben Koszkár-díjat érdemelnének a belvárosban szemetelők Sárga, messziről szembetűnő mellényben takarítják a szemetet a köztisztaság dolgozói az egri Dobó-gimnázium előtti buszmegállóban. Az egyik söprüs asszonyság hangosan dohog a szőnyegnyi területre összekotort csikkek miatt:- Mi az oka ennek a tömeges trehányságnak?- A jólneveltség! - bököm oda.- Hiába a gyűjtő, ennyi piszkot csak szándékosan lehet szétdobálni - méltatlankodik tovább a szókimondó asszonyság, és azt magyarázza, hogy a buszmegállóban naponta kétszer seprik össze a szennyet. Ha nem tennék, megenné ezt a kis várost a szemét-. Lehet, hogy a közlekedési vállalat is ludas az esetben, mert ha napközben nem kellene annyit várni az autóbuszra, kevesebb csikket dobálnának szét. Jó ötlet Pécs városában, hogy Koszkár-díjat ítélnek oda a sze- metelőknek. Egerben is méltán pályázhatnának a Koszkár-díjra azok a bagósok, akiknek nem szúrja a szemét a szemét. ■ Simon Imre Eger Nyugdíjasok emlékezetes találkozója Július 5-én, szombaton rendezte meg a megyei nyugdíjas-találkozóját a Heves Megyei Nyugdíjas Szövetség. A csoportokat a poroszlói Művelődési Házban fogadták, ahol dr. Árvái Judit alpolgármester-asszony mondott köszöntőt, majd Bujdosó Sándorné, a Megyei Nyugdíjas Szövetség elnöke is köszöntötte a megye megjelent nyugdíjasait. Ezek után kulturális műsor következett, amelynek keretében helybeli és egri fellépők szórakoztatták a közönséget. Ezután a jó zene vidám táncra perdítette a jókedvű nyugdíjasokat. Délben finom ebéd várta a társaságot. Majd csoportokban kis hajóval keltünk át a Tisza-tavon, hogy a tanösvény nádi világát és a kilátóból a szép tájat megszemlélhessük. Szép nap volt! Köszönjük! ■ Zelei Ferencné, Dobó Katica Nyugdíjas Szervezet, Eger Szentkútra látogattak el a csányi idősotthon lakói Kecskeméten jártak az idősek kirándulás Hangulatos napot töltöttek klubtársaiknál A csányi Idősek Otthonából a lakók júliusban a mátraverebélyi kegyhelyre látogattak el. Ott részt vettek egy első misés pap által celebrált istentiszteleten, valamint megtekintették a környéket és Szent László ugratásának színhelyét. Élményekkel gazdagon tértek haza, amit az itthon maradott lakótársaknak azonnal el is meséltek. Ugyancsak ebben a hónapban teadélutánt is rendeztünk, ahol finom gofri és tea mellett elbeszélgettünk a régi időkről. Természetesen nem csak a régmúlt eseményei fontosak a számunkra, hanem a jelen problémáit is mindig megbeszéljük. így például szomorúan hallgattam az egyik látogatónk történetét, aki azt mesélte, hogy egy közeli településen a harminc éve ott dolgozó pedagógust nem hívták meg a pedagógusnapra! Hiába, változnak az idők és a mentalitás is! Két szomorú eseményről is szeretnék tudósítani. A közelmúltban elhunyt két lakótársunk, Kürti Lajosné és Pintér Józsefnél Nyugodjanak békében! Reméljük, hogy a nyár további része is gazdag lesz programokban, s már készülünk az egri Petőfi úti Idősek Otthona tekebajnokságára és a nálunk szeptemberben megrendezésre kerülő „Ékes szó” vers- és prózamondó-találkozóra. ■ juhász Árpád Az egri Dobó Katica Nyugdíjas Szervezet és a kecskeméti Jókai Mór Nyugdíjas Szervezet már évek óta jó kapcsolatot tart fenn, ami évente egymás kölcsönös látogatásával társul. Mi egrieka közelmúltban kerekedtünk fel klubtársaink invitálására. A program vonzónak ígérkezett, ezért a nagy meleg ellenére is nagy számban jelentkeztek és jöttek el a klubtagok. Megérkezésünkkor rövid pihenés, kávézás után két csoportra osztódva vettük nyakunkba a várost. Utunk során megtekintettük a város főterén található, a szecesz- szió gyöngyszemeként nyilvántartott Városházát, melynek díszterme a korabeli építészet eredeti formában megmaradt remekműve. Másik szecessziós épület a Cifra Palota, ami Megyei Múzeumi Kiállítóhely és Képtár, itt találhatók a világhírű avar fejedelmi kincsek és a kunbá- bonyi aranylelet is. Sétánk következő állomása a Művészetek Palotája volt, de megtekintettük a Katona József Színház gyönyörű épületét, és betértünk a Nagytemplomba és a Ferencesek templomába is. A Fő téren a délben felcsendülő harangjátékok meghallgatása is nagy élményt nyújtott. Sétánkat befejezve jólesett a pihenés, a hűsítő és a finom ebéd, amelyet humoros, táncos műsor követett. Ez a hangulatos zene hatására (a nagy meleg ellenére is) vidám tánccal folytatódott, ami a késő délutáni indulásunkig tartott. Teli élménnyel, feltöltődve búcsúztunk el egymástól az őszi viszontiátoga- tás reményében. Bízunk abban, hogy viszonozni tudjuk mindazt a kedvességet, amivel fogadtak bennünket. Szép volt, jó volt ez a nap. Külön köszönet illeti mindezentúl a program szervezőjét, Gyulai Ferencet! ■ Zelei Ferencné, Dobó Katica Nyugdíjas Szervezet, Eger Csak névvel és címmel érkező leveleket várunk Az utóbbi időben ismét gyakran kapunk észrevételeket, olvasói leveleket a lapunkban megjelent cikkek nyomán. Felhívjuk levelezőink figyelmét, hogy lehetőleg röviden, egy gépelt oldal terjedelemben fogalmazzák meg gondolataikat. Az írásokat szükség esetén rövidítve és szerkesztett formában tesszük közzé. A közölt levelek tartalmával szerkesztőségünk nem feltétlenül ért egyet, azokért felelősséget nem vállal. Csak teljes névvel, címmel ellátott írásokat jelentetünk meg. Továbbra is várjuk írásaikat szerkesztőségünk címére: Eger, Barkóczy út 7. sz. A borítékra írják rá: Pf. 23. ■ ■ Teli élménnyel búcsúztunk el egymástól az őszi viszontlátogatás reményében.
