Heves Megyei Hírlap, 2008. július (19. évfolyam, 152-178. szám)

2008-07-03 / 154. szám

4 HORIZONT HEVES MEGYEI HÍRLAP - 2008. JÚLIUS 3., CSÜTÖRTÖK Ma még hiánycikk a politikusi bátorság OPLATKÄ András A személyes ellentétek és a megegyezés hiánya hátráltatja leginkább az országot Annak idején, 1989-ben senki, de senki sem látta előre, mi lesz a határnyitás, a keletnémetek kiengedésének következménye - állítja Oplatka András svájci-magyar újságíró-történész. Képünk illusztráció. Kevesen vannak, akik a magyar rendszerváltás meghatározó eseményét, a vasfüggöny 1989-es le­bontásának, illetve a ha­tár megnyitásának törté­nelmi körülményeit nála jobban ismerik. Kovács János Oplatka András tudósítóként, új- ságírókéjnt, történészként volt je­len, kutatta és szembesítette a tényekkel magukat a szereplő­ket is. A svájci-magyar szerző „Egy döntés története. Magyar határnyitás 1989. szeptember 11., nulla óra” című kötetének egri bemutatóján mi a további következtetésekre is kíváncsiak voltunk.- Van bármilyen, a mostani időkre szóló tanulsága az ak­kor történteknek?- A rendszerváltás megkérdő­jelezhetetlenül végbement. Any- nyi a nem közvetlenül alkalmaz­ható tanulság, hogy nyilvánva­lóan vannak olyan világpolitikai szituációk, melyek különlege­sek, s amelyek során egy kis or­szág is beleszólhat a nagy ese­ményekbe és alakíthatja őket. Ha a kis ország ve­zetői és társadalma a saját játékterüket helyesen méri föl, s van elég bátorsá­guk is arra, hogy ezt a játékteret használják. És helyes ösztönnel döntenek is va­lami mellett.- Ez történt 1989-ben.- Igen, ez történt 1989-ben, s ehhez kellene ma is megfelelő­en viszonyulni. Megjegyzem, akkor senki, de senki sem látta előre, mi lesz a határnyitás, a keletnémetek kiengedésének következménye. Az, hogy játék­szer vagyunk, kicsik vagyunk, ki gondol ránk - ez létezik, ez is egy tény, egy politikai körül­mény, amivel számolni kell, sőt ezzel kell általában számolni. De a kis ország esélye mindig az, ha valami olyasmit tud cse­lekedni, ami másoknak is érde­kük. 195ó-ban a magyar felkelés azért nem sikerült, mert amit ez az ország akkor akart, az má­soknak nem volt érdeke. Egyébként Nyugaton sem. Vagy nem látták be, hogy érdekük lehetne, pedig az lett volna. De ők ezt másképp látták. Ám ’89-ben az ország he­lyesen választotta meg az oldalt, amellyel egybe is esett az érde­ke. Jókor voltunk jó helyen, s akik akkor ott voltak, azoknak megadatott, hogy jól is döntse­nek. Dp az nem volt megírva elő­re, hogy ilyen jól is sikerül.- A rendszerváltozás óta eltelt mintegy két évtized. Az or­szág hogyan él most a lehető­ségeivel a jelenlegi helyzet­ben, uniós tagként?- Általánosságban és nem a napi politika szintjén szeretnék erre választ adni, ami azonban talán kemény lesz. Az ország­nak politikailag, gazdaságilag és társadalmilag szolidabbnak kellene lennie ahhoz - gondo­lok itt például a korrupcióra és a kevéssé átláthatóságra -, hogy az unión belül a helyze­tét, a forrásokat, amik rendel­kezésre állnak, jobban ki tudja használni.- Tehát egyelőre nem vagyunk a megfelelő helyünkön?- Azt gondolom, hogy ebben az országban több lehetőség van, mint amit jelenleg kihoz magá­ból és felmutat.- A térség szakértőjeként - aki magyarként, de egyúttal kívülről is lát minket, s egy­ben közveüen képe van a szomszédos középkelet­európai országokban zajló fo­lyamatokról is - Ön szerint müyen távlata van most Ma­gyarországnak?- Mindenki számára sok ked­vezőtlen tényezővel kell számol­ni: energiaválsággal, nyers­anyagdrágulással, de Magyaror­szág számára ezek ugyanazok a problémák, amik a szomszéda­iknak. A szlovákok vagy a cse­hek számára jobbak a nemzet­közi feltételek? Nem jobbak. Ha­nem bizonyos problémák keze­lésével és bizonyos politikusi bá­torsággal, időnként szembe menve a közvéleménnyel, töb­bet tudtak a meglévő helyzetből kihozni, mint ez az ország. Na­gyon sok minden múlik a politi­kusokon.- A szlovákoknál is voltak re­formok, megszorítások, a cse­heknél is, gondolok az egész­ségügy átalakítására. Voltak tüntetések, éhségsztrájkok, sőt, éhséglázadások, de vala­hogy mégis ment előre ez a két ország. Nálunk is voltak jobb-rosszabb kezdeményezé­sek, de itt mintha az ország társadalmi ingerküszöbe mé­lyebben lenne.- Úgy vélem, ebben az ország­ban a személyes ellentétek aka­dályozzák leginkább a folyama­tokat, amikor a politikusok nem tudják egymást elviselni. Ezen valahogy túl kellene lépni, akár az érintettek személyes áldoza­ta árán is, azért hogy magyar politikai pártok és tényezők meg tudjanak állapodni abban, mi az a szükséges minimum, amit meg kell határozniuk és vé­gig kell vinniük az ország érde­kében, még ha nem is lesznek túl népszerűek ezek a lépések a társadalom körében. S állapod­janak meg eleve abban is, hogy ezek a nélkülözhetetlen teendők ezen a minimumon belül nem képezhetik pártpolitikai viták tárgyát.- Nem jósként, sem jövőbe lá­tó orákulumként, de mint az ide vezető utat, s a jelenlegi helyzetet kívülről-belülről is­merő elemzőként az utóbbi megegyezéses kivezető útnak mennyi esélyt ad?- A jelenlegi személyes poli­tikusi felállások mellett nem so­kat, de senki sem örök a politkában. Halandók vagyunk,, emberek, a politika pedig még változékonyabb. Közép-és hosz- szabb távra ebben az országban viszont nagyon sok lehetőség van. Fantasztikus, hogy ez az ország az utolsó évtizedekben vagy a huszadik században, a történelmi viszontagságok közt, elvesztett értelmiséggel együtt mi mindent tudott pótolni, ké­pes volt fölállni a padlóról, újra és újra felépíteni önmagát. Ez egy tehetséges ország és nép, de azt gondolom, hogy a politi­kai keretfeltételek ma nagyon rosszak. Széchenyitől Gorbacsovig és Hornig oplatka András (Andreas Oplatka) több évtizedig Euró­pa egyik meghatározó, vezető napilapjának, a svájci Neue Zürcher Zeitungnak külpoliti­kai újságírója, tudósítója és szerkesztője volt 1942-ben született Budapesten, 14 éves korától, 1956 óta él Svájcban, az ottani és a bécsi egyetemen tanult germanisztikát, törté­nelmet. Tudósított Stockholm­ból, Párizsból, Moszkvából és Budapestről. Jelenleg a bécsi és a pesti Andrássy Egyetem oktatója. Több könyve is meg­jelent, a Széchenyi Istvánról szóló életrajzi munkája több nyelven is sikert aratott. A ma­gyar rendszerváltás kitüntetett pillanatairól szóló munkája - melyben Mihail Gorbacsov és Horn Gyula is megszólal - né­metül ugyancsak olvasható lesz. - Ha ötven embert meg­kérdezek ugyanarról, minden­ki másképp emlékezik, min­denki a maga verzióját mond­ja. Nincs egyetlen nagy igaz­ság, mindenkinek megvan a maga saját, személyes igazsá­ga - vonta le a következtetést az egri Bródy Sándor Megyei és Városi Könyvtárban az „ob­jektív” történelem és a „szub­jektív” szereplők viszonyáról maga a szerző. Új könyve nem szolgál ugyan olyan té­nyekkel, melyek gyökeresen más megvilágításba helyez­nék az 1989-es év hazai s egy­ben világtörténelmi jelentősé­gű mozzanatait, ám az apró­lékos történészi és oknyomozó újságírói munka jrigyéből született kötet számos ponton új árnyalatokkal gazdagítja, pontosítja az eseményekről való tudásunkat ■ politikai keret- feltételek ma na­gyon rosszak Ma­gyarországon.” HIRDETÉS Kettős védelem szőlő- és almamolyok ellen Aranypillangó-díj az Egon és Döncinek siker Eddig már negyvennyolc ország vette meg az egri alkotók filmjét Leáldozik a molyoknak! • kombinált hatóanyagú készítmény • integrált programban is alkalmazható • kíméli a hasznos parazitákat Heves megye ■ Területi képviselő; Tóth Mihály: 06 20 366-5314 \ H Promóciós terjesztő: Fari Pál: 06 20 265-4974 syngenta’ www. syngenta .hu Ahogy az alkotók fogalmaznak, az „egri garázsprojekt”, az egyet­len állami forint nélkül létreho­zott Egon és Dönci című három- dimenziós animációs rajzfilm al­kotói újabb nemzetközi sikerrel büszkélkedhetnek. Az alkotás, amely az egri Aenima Computer Grafikai Stúdióban készült, a 22. teheráni gyermek- és ifjúsági fil­mek fesztiválján elnyerte az Aranypillangó-díj at, amelyet a legjobb technikai és művészeti teljesítményért ítélnek oda. Mint már lapunkban többször megírtuk, az Egon és Dönci nem hagyományos rajzfilmtechniká­val, hanem a legmodernebb szá­mítógépes megoldásokkal alko­tott, egész estét betöltő, 75 perces produkció. A teljes erőszakmen­tességre törekedő mű története szerint egy kisbolygón, a Tauceti csillag vonzásában él Egon, aki egy kamasz fiúban ölt testet, a társa pedig Dönci, egy dagadt pá- kosztos macskához hasonló alak. s Becsapódik a házikójuk közeié- | ben a Földről valamikor elindított | Voyager-3 elnevezésű űrszonda, f Az abban lévő DVD-lemez kelti = fel igazán Egon és Dönci érdeklő- A hazai fogadtatása vegyes volt a produkciónak, Egon és Dönci földi utazá- dését. El is határozzák, hogy el- sa mégis igen sikeres. Díjak kísérik útjukat és világszerte nagy érdeklődés. utaznak a Föld nevű bolygóra. A film az ő kalandozásaikat örökíti meg. A Magyar Ádám stúdióve­zető rendezte animációs rajzfilm társ-forgatókönyvírója dr. Ma­gyar Elemér, az operatőre Ma­gyar Dániel volt. A film zenéjét Macsinka Zsolt állította össze. A műhelymunkában a mindenes­nek is titulált egri Gaál Gergő töl­tött be fontos szerepet. A háromdimenziós animációs rajzfilm megosztotta a hazai köz­véleményt, sokan elragadtatással nyilatkoztak róla, másoknak ke­vésbé tetszett. Ám kétségtelen tény, hogy az Élet és Irodalom, va­lamint a Filmvüág dicsérő kriti­kát írt róla. Az Est.hu-n hónapo­kig az olvasói TOP-lista vezetője volt. Az viszont immár elvitatha­tatlan, hogy az alkotás filmvetíté­si, televíziós és DVD-s forgalma­zási jogait eddig a világ 48 orszá­ga vásárolta meg. Egon és Dönci kalandos utazása látható volt már Cannes-i, illetve a Nápoly mellet­ti Caserta-i Drake International filmfesztiválon Is. Utóbbi helyen két díjat is kapott: a DIFFuture 2008 és a DIFFerence 2008-at. Ehhez érkezett most a teheráni Aranypillangó-díj. ■ Sz. Z. K i f >

Next

/
Thumbnails
Contents