Heves Megyei Hírlap, 2008. július (19. évfolyam, 152-178. szám)
2008-07-23 / 171. szám
HEVES MEGYEI HÍRLAP - 2008. JÚLIUS 23., SZERDA 4 PF. 23 - OLVASÓINK ÍRTÁK Elkeseredett felnémetiek észrevétel A nagy „pénzköltés” után is maradtak gondok A városrészben élők mindent megtesznek környezetük csinosításáért, ám hiába, ha a jövőben ingatlanjaik veszítenek értékükből. Képünk illusztráció. Több szigort várnánk el a száguldozok kiszűrésére A napokban olvastam a Heves Megyei Hírlapban a „Két keréken, őrült módon" című cikket. Úgy vélem, hogy az a közlekedési morál, ami napjainkban mutatkozik meg, tragikus. Hogy fiatal koromban szerettem a száguldozást én is, bizonyítja, hogy az akkori MHSZ keretében sportszerűen motoroztam több évig. A virtus persze minket is olykor elragadott, és előfordult, hogy a megengedett és előírt sebességet átlépve gyorsabban haladtunk, de a mások biztonságát a legmesz- szebbmenőkig figyelembe vettük. Ha egy nagy forgalmú útszakaszhoz értünk, ami most átlagosnak tekinthető, eszünkbe sem jutott egykerekezni, vagy akár csak a sebességi határt túllépni. Gyakran járok a Széchenyi utcán gyalog, sokszor naponta öt- ször-hatszor is, és megbotránkoz- va konstatálom, hogy a motorosok és az autósok Felnémet felé haladva a kórháztól kezdenek gyorsítani, és mire a Tűzoltó térhez érnek, már 90-100 kilométeres sebességgel haladnak. Nemegyszer láttam, hogy a motorosok a Beniczky gyógyszertár előtt emelik meg motorjuk elejét, és így, egy keréken egész a dombtetői Ifjúsági Klubig mennek. A négysávos úton, Felnémet felé - mint ahogy az újságcikkben is szerepel - úgy halad el mellettem két motoros, hogy szinte „hullaszagot” érzek. Anélkül, hogy visszasírnám az '50-es, '60-as évek rendőri magatartását, el kell ismernem, kordában tudtak bennünket tartani. Ha a kibelezett, kipufogós régi motorokkal a Makiári úton húztunk el, Tihaméren már vártak a rendőrök a jó öreg 407-es Moszkvics- csal, és már fejből írták az adatainkat Lenne egy javaslatom: ha a Széchenyi út végére, a volt 3-as általános iskola elé néha állítanánk egy traffipaxos kocsit, meggyőződhetnének arról, hogy mi folyik a belvárosban. Ez hatna a külvárosi forgalomra is. Ismerve a rendőrség jelenlegi áldatlan helyzetét, elgondolkodtató, hogy miközben egy-egy rendezvény biztosítására kétezer rendőrt mozgósítanak százmüliós költségen, a közlekedés deviáns résztvevőinek kiszűrésére nincs anyagi fedezete a rendőrségnek. Tisztelettel: m Bodnár Gyula, Eger Kedvelt lapjuk június 13-i számában jelent meg cikk a felnémeti városrész fejlesztéséről. Akár örömmel is nyugtázhatnánk, hogy Eger pályázatokból és saját forrásból 1.495 milliárd forintot költött a fejlesztésre. Örömünket nagymértékben csökkenti, hogy az elköltött pénz jelentős része nem az itt élők életminőségének javítását szolgálja, sok az olyan beruházás, amely költségéhez képest aránytalanul kevés közösségi érdeket szolgál. Példaként csak néhányat említek: a Kovács Jakab utcát a Szarvaskői úttal összekötő gyaloghíd a mozgáskorlátozottak és babakocsit toló kismamák számára is járható. Sajnálatos, hogy az ötlet a templomba járás Örvendetes, hogy az utóbbi időben ismét gyakran kapunk észrevételeket, olvasói leveleket a lapunkban megjelent írásokra, illetve egyéb közéleti kérdésekkel kapcsolatosan. Ennek következménye, hogy okán merült fel. A Szarvaskői útról a templom babakocsival és kerekes székkel nem közelíthető meg, és innen csak a kocsmákba lehet menni, roppant balesetveszélyes. A másik érdekesség a támfal a Sáncköz úton. Megépítése előtt semmiféle közlekedési veszély nem állt fenn. Csúszós, havas időben azonban csak a csodának lesz köszönhető, ha közúti baleset nem történik e helyen. Megemlíthető még a Tulipán tér históriája is. Ezt a területet lelkes helyi lakosok tették rendbe. Múlt év őszén csodálkozva láttuk, hogy a jól kialakított környezetet eltúrják, oda nagy pénzen földet és virágot hoznak, miközben a túloldali „erdő” tele van anyagtorlódás miatt a leveleket esetenként némi késéssel tehetjük közzé. Felhívjuk levelezőink figyelmét, hogy lehetőleg röviden, maximum egy gépelt oldal terjedelemben fogalmazzák meg gonszeméttel. A „termőfölddel” természetesen behurcolták a parlagfüvet is, amely azelőtt e térségben nem mutatkozott. Sorolhatnám a példákat, de nem teszem. Nem ártana azonban megvizsgálni, hogy a felújításon dolgozó vállalkozások vannak-e bármilyen kapcsolatban az egri képviselőkkel. Természetesen a jelentős összegbe beleférhetett volna a Felsőtárkány felé menő közút és a vasúti kereszteződés környékének (bervai út) rendbehozatala is, de ez nem történt meg. Ilyen nagy pénzköltés után Eger város „jogosan” gondolhatta, hogy még egy problémától, a hajléktalanoktól is megszabadul. A közgyűlés döntése alapján sikerrel. Lokálpatrióta felnédolataikat, mondandójukat. Az írásokat szükség esetén rövidítve és szerkesztett formában tesz- szük közzé. A közölt levelek tartalmával szerkesztőségünk nem feltétlenül ért egyet, azokért felelőssémetiként kijelentem, hogy az egri hajléktalanok között egyetlen felnémeti sincs. Őket a város, mint problémát, a peremrészre kényszeríti, nem törődvén azzal, hogy ez sem a hajléktalanok megélhetését, sem az itt élők javát nem szolgálja. Sokat tapasztalt városlakóként az ingatlan- spekuláció lehetősége is felmerül bennem. Úgy gondolom, Felnémetnek elég megbirkózni a Béke út gondjával, még egy nehézséget a fentebb vázolt „fejlesztés” nem kompenzál. Elkeseredésünkben akár az Egertől való önállósulás felé tett lépések megtételére is készek vagyunk, írásom több felnémeti lakos véleményét fejezi ki. ■ (név és cím a szerkőben) get nem vállal. Csak a teljes névvel, címmel ellátott írásokat jelentetjük meg. Továbbra is várjuk írásaikat szerkesztőségünk címére: Eger, Barkóczy út 7. sz. A borítékra írják rá: Pf. 23. ■ A mi családunk hálával tartozik az egri orvosoknak, nővéreknek Egyszerű, de gyermeke egészségéért aggódó édesanya vagyok. Fiam május 20-án közúti balesetet szenvedett két munkatársával együtt. A személygépkocsi vezetője, az öcsém, sajnos a helyszínen meghalt. Gyermekem és barátja felépüléséért a mai napig aggódunk. Akik veszik a fáradságot és végigolvassák soraimat, bizonyára átérzik velünk együtt, mennyi mindent jelent nekünk most egy kedves, együttérző szó. Gyermekem kórházban tartózkodása révén tapasztaltam, hogy az egri Markhot Ferenc Kórház dolgozói - orvosok, ápolók és a mindenkori személyzet - erejüket meghaladva küzdöttek fiam és munkatársa életéért. Köszönöm szépen az Intenzív Osztály és Baleseti Sebészet dolgozóinak önzetlen, áldozatkész és egyben szeretetteljes munkáját! Egyben tisztelettel kérem a könnyen ítélkező, másokat átgondolás nélkül bántó embereket, először „rágják meg szájukban a szót”, és csak utána mondjanak véleményt azokról, akiket inkább dicsérnünk kellene. Láttam olyan főorvost, aki nem törődve rangjával - nővérhiánnyal küszködve -, a kórházban saját maga húzta a kötszeres kocsit és kötözte a betegek sebeit, egy-egy kedves szóval „balzsamozva" az égő fájdalmat. Meg kellene köszönni az ápolók munkáját, akik fürdetik, etetik a rászorulókat. Kérem, maradjanak „emberek" ebben az embertelenségben! ■ Bodor Iózsefné Mátraballa Hálás köszönet az önzetlen sasvári támogatóknak Az Együtt Parádsasvárért Egyesület nevében szeretnék köszönetét mondani a SAS-VÁR Sport- , Kultúra és Ifjúságnevelő Egyesületnek, valamint ifi. Sólyom Györgynek, akik egy-egy számítógéppel ajándékozták meg a szervezetet. Ugyancsak köszönetét mondok Gotyárné Polgár Ildikónak, aki egy nyomtatót, és Szókup Anitának, aki egy klaviatúrát és egeret ajándékozott a tagságnak. Köszönjük szépen! ■ Levelezőink figyelmébe ajánljuk kérés Csak névvel és címmel érkező leveleket várunk rovatunkba Büntetés csak a vétkesnek járt eddig vélemény A szabályoknak védeni kellene a törvénytisztelő polgárokat Felvidították az otthonlakókat az énekesek A mezőszemerei Idősek Otthonának lakói nevében szeretném megköszönni Simon Zsóka énekesnek és barátainak, Pál György énekesnek és Máriáss Gábor zenésznek a vidám műsoros délutánt, amit velünk töltöttek. Nagyon jó hangulatot teremtettek a nótáikkal, az operettslágerekkel, amelyeket mi is együtt énekeltünk velük, hiszen közismert dallamokat szólaltattak meg. Simon Zsóka már nem első alkalommal keresett fel bennünket, a korábbi délutánokra is szívesen emlékszünk vissza, magávalragadó, szrnes egyénisége mindannyiunkat felvidított. ■ Molnár Béláné, Mezőszemere A Heves Megyei Hírlap július 9- i számában „A vétlen autós kapta a nagyobb büntetést” címmel rendőrségi szóvivőtől származó cikk jelent meg, amelynek tartalma enyhén szólva vitatható. Érdekelt vagyok az ügyben, ugyanis a cikk szerint „vétlen” autós a feleségem. A karambol Verpeléten, a horgásztóhoz vezető út és a Széchenyi út elágazásában történt. A horgásztóhoz vezető út a község külterületén van, aszfaltburkolatú, szabály- szerű út menti árokkal, és azonkívül 2-4 méter széles, sarjak- kal sűrűn benőtt fasorral szegélyezett. A Széchenyi út természetesen belterületi, egyik oldala teljesen beépített, jó minőségű, aszfaltburkolatú út, a horgásztavi úthoz csatlakozó végén „elsőbbségadás kötelező” táblával. A karambol alkalmával derült ki, hogy a táblát valakik eltüntették. Az eljáró rendőrnek még a tábla alumínium oszlopának földben maradt bebetonozott részét is megmutattuk. Ha tábla nincs, a jobbkéz- szabályt kell alkalmazni. Ha most valaki megnézi a karambol színhelyét, megtalálja az „elsőbbségadás kötelező” táblát, és beláthatnak a Széchenyi útra, mert a fasorból kiirtották az akác-sarjakat. Gyanítom, hogy valakiknek eleve kötelességük lett volna a szabály betartásának feltételeit biztosítani. Ugyanis a feleségem akkor sem tudta volna betartani a jobbkéz-szabályt, ha észrevette volna a tábla hiányát, mert a sűrű sarjaktól nem lehetett belátni a Széchenyi utcába. A táblát máskor is csak a Széchenyi utcában közlekedők láthatták, mert nekik szólt, hogy a tavi úton haladóknak elsőbbséget kell adni. Ez így jól működött. A jobbkéz-sza- bály az útkereszteződésbe egyszerre érkezőknek rendel elsőbbséget. A másik kocsi a mi autónk (a nagyobb büntetést kapott „vétlen” autós) jobb oldalába csapódott be, ami egyértelműen kizárja az elágazásba érkezés egyidejűségét. A Heves Megyei Hírlapnak (és elődjeinek) 45 éve előfizetői vagyunk, egy 69 és 77 éves házaspár. A törvényekkel és a szabályokkal eddig semmi bajunk nem volt. Büntetést a vétkesek, bűnösök kaptak eddig. Öregségünkben nem szeretnénk közéjük tartozni. Kérem, segítsenek abban, hogy a rendeletek és szabályok ne a vétlen embereket sújtsák, hanem védjék azokat. ■ Tisztelettel: Bernáth Lajos Verpelét Gratulálunk a makiáriak fesztiváljához Először voltunk a Makiáron, a Kakasfesztiválon. Meglepetésünkre nagyon jó és gazdag kulturális programokkal találkoztunk, az egyik műsor még be sem fejeződött, már kezdődött a másik. A sátraknál finomságok készültek, és a szakácsok szinte szólítottak, hogy az ebédet náluk fogyasszuk el. Az étel kiváló volt, és a mennyiségére sem lehetett panasz. A délutáni program egy kicsit változott, mivel a megyei közgyűlés képviselője az előzetes programtól eltérően két órával korábban mondta el beszédét. Gratulálunk a makiáriaknak ehhez a színvonalas rendezvényhez! ■ (Név és cím a szerkőben) ■ Hogyha tábla nincs, a jobbkéz-szabályt kell alkalmazni. * t
