Heves Megyei Hírlap, 2008. június (19. évfolyam, 127-151. szám)
2008-06-04 / 129. szám
PF. 23 - OLVASÓINK ÍRTÁK HEVES MEGYEI HÍRLAP - 2008. JÚNIUS 4., SZERDA Sajtótájékoztató az Agórával kapcsolatos elképzelésekről. Dely György: az elbírálásnál általában az építészeti megoldást szokás értékelni. Pártatlan döntéshozókat! vélemény Az Agóra körüli vita csak egy politikai játszma része? Szívemben örök hálával búcsúzom tanítónktól Huszonöt éve már, hogy harmadik osztályos kisdiákként a tanító bácsi kezei közé kerültünk. A szó szoros értelmében, hiszen nem csupán a matematika, a magyar nyelv ismereteinek továbbadása tette ki pedagógusi munkáját, hanem kemény, szigorú, de következetes - lehet, sokakat bántó - fegyelmezéseivel, rendre utasító stílusával alázatra, önfegyelemre tanított bennünket. Szerette és ápolta a tehetséget, de szorgosan munkálkodott a „gyengébbek” felemelésén is. Hosszú évekig sakk szakkörben adta tovább tudását, szép eredményeket érve el diákjaival. Sok szép emlék él bennem a kirándulásokról, túrákról, de az első úszóleckékről is az egerszalóki fürdőben. Ezekkel a mélyről feltörő emlékekkel, emlékképekkel, szívemben hálával kísértem második tanítómat, Kovács Flóriánt utolsó útjára. Nyugodjon békében, Tanító bácsi! ■ SzabónéBatki Mónika volt egerszalóki tanítvány Mi indokolja a logikátlan korlátozást? Már levelem elején leszögezem, hogy a KRESZ szigorításával alapjában véve egyetértek. Alábbi kérdésemet viszont a Heves Megyei Közlekedés-felügyeletnek szánom. Ostorosi lakos lévén, gyakran közlekedem Eger és Ostoros között a Kőporoson. Nem értem, hogy elhagyva a kis-kőporosi partot, utána az egyenes szakaszon mi indokolja a harminc kilomé- ter/óra sebességhatárt, viszont az ellenkező oldalon, Ostoros hányából hatvan kilométer/óra sebességkorlátozó táblát helyeztek el. Az Eger hányából való közlekedést a harminc kilométeres tábla nagyon lelassítja, a túllépése pedig büntetést von maga után. A hosszú, nagy part előtt bizonyos lendületre, körülbelül ötvenes sebességre szükség lenne a folyamatos közlekedés érdekében. Kérem a közlekedési felügyeletet, szíveskedjenek megvizsgálni kérésemet. ■ Új József, Ostoros A 2008. május 17-i lapszámban megjelent egy cikk „Tervezés és vezetés: az MSZP kifogásolja az Agora-eljárást” címmel. Ennek néhány tárgyi tévedését kérem az alábbiak szerint javítani. A második helyezett tervet az Egri Építész Iroda Kft. munkatársai, Komáromi Tas, Horváth István, Tari Réka és én, négyen alkottuk. A vesztes pályázatok díja 500.000 Ft + áfa volt, mely a feladat nagyságához képest igen szerénynek ítélhető. A tervpályázatok elbírálásánál általában az építészeti megoldást szokás értékelni, azt, hogy a terv mennyire felel meg a terv- pályázat céljának. Természetesen beleértve azt is, hogy a megadott programnak - mely a kiíró összes elvárását (jelen esetben a kulturális szempontrendszert értem ez alatt) tartalmazza - mennyire felel meg. A miénk mindenben megfelelt, beleértve az országos pályázati kiírásban szereplő háromszáz férőhelyes mobil rendezvényteret, illetve az Agóra- szellemet is. Az építészeti terv- pályázatok zsűrijében ezért a kiíró által delegáltakon túl többségben szoktak lenni az olyan, a tervpályázat tárgyában magas szintű elméleti és gyakorlati ismeretekkel rendelkező építészek, akik egyébként maguk is jogosultak lennének a tárgyi feladat megtervezésére. A tervpályázatokról szóló kormányrendelet ráadásul ezt elő is írja. Természetesen a feladat bonyolultságának függvényében a zsűri foglalkoztathat az egyes szakterületeket számukra feltáró értékelő, de szavazat nélküli szakértőket is. A zsűri minden tagjának egy szavazata van. Ezzel persze nem azt akarom mondani, hogy egy mégoly kulturált táncművész véleménye van olyan fontos, mint egy óriási bírálói tapasztalattal rendelkező, országosan elismert építészé. Képzeljük el ezt fordítva; az építész szavazó zsűritag egy táncversenyen, amelyen a táncművész egy szakértő, akinek a véleményét vagy figyelembe veszik, vagy nem. Itt jegyzem meg, hogy a Központi Építészeti Tervtanács tagjaként módom van az ország első szakértő bizottságának munkájában részt vermi, ahol is általában felkérnek nagy tudású építész opponenseket, de az még soha nem fordult elő, hogy állásfoglalását ne vették volna figyelembe, véleményével ellentétes állásfoglalás pedig gyakorlatilag soha nem születik. A körcsarnok előzetesen része volt a programnak, de az előkészítés során kiesett, mert kiderült, hogy a belmagassága túl kicsi, a födémé tovább már nem terhelhető, illetve, hogy jelenlegi funkciójával is (mely ráadásul nehezen lenne összehozható a tervezettel) jól kihasznált. Az eredményhirdetés során a zsűri szóbeli értékelésében a mi irodánk pályázatát ítélte legjobbnak, és egyben második helyezettnek. Azóta annyi, nem hivatalos információm van, hogy állítólag a tervezett épületünk területe túlzott volt. Megjegyzem, hogy a kiírásban megadott programnak pontosan megfelelő épületünk (mely ráadásul nem kétszintesen veszi figyelembe a meglévő vívócsarnokot, mert belmagassága ezt nem is teszi lehetővé) területe nagyjából megegyezik a győztes pályázatéval. Természetesen ábrázoltunk további, akár egy későbbi ütemben is megépíthető, általunk szükségesnek tartott funkciókat, mint például a tekepálya, parkolóház, kapcsolódó Agóra tér a körcsarnok felé. Ezek egyrészt szerintünk valóban szükségesek, másrészt ezek egyik pályázónál sem fértek - férhettek - be az elvárt, programhoz képest kicsi összterületbe. További információm nincs, a zsűri nem adott ki bírálati jegyzőkönyvet vagy zárójelentést. Illetve annyi mégis van, hogy ez az egész vita állítólag csak egy politikai játszma része. A remélhetően megvalósuló épület vagy a tervek senkit nem érdekelnek. Ha mégis, akkor természetesen szívesen állok rendelkezésükre. Tervezőtársaimmal együtt úgy gondoljuk, hogy a város jövőjét befolyásoló beruházások jó eredménnyel csak pártatlan, szakmai alapon álló döntéshozók, tervezők, kivitelezők közös munkájával jöhetnek létre. ■ Dely György építész, ügyvezető Eger Csoda, hogy eddig nem volt nagyobb baleset a pályaudvaron Közveszélyes Egerben a reggeli csúcsforgalomban a szűk autóbusz-pályaudvar és környéke. Úgy negyed és háromnegyed nyolc között kriminális zsúfoltság veszélyezteti az itt közlekedni kényszerülőket. A Domus előtti buszmegálló átépítési munkálatai miatt már botrányos a túlzsúfolt helyen a közlekedés. Aki már csak egyszer is részese volt az egymást követő helyi járatok és az érkezéskor összetorlódó távolsági autóbuszok között jobb híján keresztül-kasul rohanók káoszának, az tanúsíthatja: csoda, hogy eddig még nem történt itt baleset. Nem vagyok közlekedési szakértő, de az a kézen fogott kislegény se, aki a tömegben felkiáltott: Papa, ez életveszélyes! ■ Simon Imre, Eger Köszönet a szakszerű segítségért Az esti órákban, váratlanul tört rám a rosszullét. Szomszédaim mentőt hívtak, akik húsz percen belül a helyszínre értek. Már otthonomban elvégezték a legszükségesebb vizsgálatokat, és hamarosan a megyei kórház ügyeletére szállítottak, jelenlétük, szakszerűségük eleve megnyugtatóan hatott rám. Köszönet a gyors segítségért. ■ B. Imréné, Kerecsenéi Csak olvasható névvel és címmel várjuk írásaikat Felhívjuk levelezőink figyelmét, hogy lehetőleg röviden, max. egy gépelt oldal terjedelemben fogalmazzák meg gondolataikat. Az írásokat szükség esetén rövidítve és szerkesztett formában tesszük közzé. A közölt levelek tartalmával szerkesztőségünk felelősséget nem vállal. Csak a teljes névvel, címmel ellátott írásokat jelentetjük meg. Továbbra is várjuk írásaikat szerkesztőségünk címére: Eger, Barkóczy út 7. szám. A borítékra írják rá: Pf. 23. ■ ■ További információm nincs, a zsűri nem adott ki bírálati jegyzőkönyvet, a remélhetően megvalósuló épület vagy a tervek senkit nem érdekelnek. Idén lenne százhúsz éves a Komlói Tűzoltó Egylet emlékezés Fájdalmas, hogy egy ilyen nagy múltú egyesület „jogutód nélkül megszűnt” Immár százhúsz éve annak, hogy 1888-ban Kömlőn is megalakult az Önkéntes Tűzoltó Egylet. Eredeti Működési és Szervezeti Szabályzata ma is időtálló és figyelemre méltó kötelmeket és magatartásbeli szabályokat tartalmaz. Tömören megállapítja, hogy „Kömlő község területén bármikor kiütendő tűzvész esetén a vész helyén haladék nélkül és múlhatatlanul megjelenve, minden ingó- és ingatlanvagyont, emberéletet felebaráti szeretet- ből, jutalomra való igény nélkül, a tűzvésztől megóvni - közel és szomszédos községekben és pusztákon -, amennyiben lehetséges, helybeli szolgálat hátránya nélkül segélyt nyújtani.” Az egylet tagsága alapító és pártoló tagokból állt. Valameny- nyi pártoló tag arra kötelezte magát, hogy három éven keresztül évi harminc forintot befizet az egylet pénztárába. Tagok esetében egyszeri évi tíz forint. Ugyanakkor a működő tagok minden fizetési kötelezettség alól mentesítendők. Az egyesület minden egyes tagjának egyenruha járt. A részletesen kimunkált szabályzat kiemelte, hogy technikai működés tekintetében a főparancsnok tűz alkalmával a helyszínen megjelenni köteles, és a tűzről négy nap alatt a választmánynak jelentéssel tartozik. Az egyleti tagok (alapítók és pártolók) többségükben iparosok és kereskedők voltak. Mindez nem meglepő, hiszen a XIX. század végén Kömlőn is félfeudális állapotok voltak, és a társadalmi viszonyok, objektív okok nem tették lehetővé, hogy nincstelenek, zsellérek, cselédek, kisgazdák mezőgazda- sági tevékenységük mellett egyleti tagok legyenek. Tudni kell azt is, hogy a '60-as években épült új szertár teljes egészében társadalmi munkából létesült. Hosszú évtizedek alatt mindig megbecsülés övezte az egyesület tagjait, akik a közjó érdekében fejtették ki áldásos tevékenységüket. A '70-es évek elején közel húsz fő mező- gazdasági és különféle szakmunkás fiatal lett aktív tagja a testületnek. ló szinten teljesítették feladatukat. Vankó és Ördög veterán parancsnokok évtizedes, sokirányú tapasztalataikkal maximálisan nyújtottak segítséget. Kiemelkedően magas szintű csapat kovácsolódott össze. A megyei parancsnokság gépkocsi juttatásával ismerte el társadalmi tevékenységüket. A gépkocsi vezetését Kiss V. lenő vállalta. Epilógusként emlékszem két tűzesetre: az első 1947-ben történt, amikor a katolikus templom tetőszerkezete felújítás során kigyulladt. Az utóbbi pedig a tűzoltószertár, ahol az évtizedek során összegyűjtött relikviák lettek a tűz martalékai. Kollektív emlékezet szerint gyújtogatás történt, de a vandál tettes kilétét máig homály fedi. Fájdalmas, hogy ilyen nagy múltú egyesület „jogutód nélkül megszűnt”. A sors fintora, hogy porrá égett a szertár! Sokak számára csak az emlékek emléke maradt. A helybeliek még bizakodnak, hogy talán újjászerveződhetnek a lánglovagok. ■ M. Szabó Lajos (cím a szerkőben) Kimaradt egy városrész a zsebfüzetből A postaládámban a minap egy kiadványt találtam, cégnevekkel, címekkel, telefonszámokkal. Kicsi mérete - mint egy levelezőlap - miatt még a kézitáskába is elfér. Örömmel kezdtem el forgatni, ismerkedtem vele, nézegettem Eger térképét is. Örömöm azonban hamar ürömmé változott. A térképen nem leltem rá a keleti városrészre - ahol lakom -, azaz a Lajosvárosra. Egy ilyen térképről egy egész városrész lemaradt? Lehet, hogy jogtalan a reklamációm, és ez a városrész nem is tartozik Egerhez? Erre szeretnék választ kapni az illetékesektől. ■ P. L-né Eger (név és cím a szerkőben) ■ Hosszú évtizedek alatt mindig; megbecsülés övezte az egyesület tagjait.
