Heves Megyei Hírlap, 2008. június (19. évfolyam, 127-151. szám)
2008-06-25 / 147. szám
4 PF. 2 3- OLVASÓINK ÍRTÁK HEVES MEGYEI HÍRLAP - 2008. JÚNIUS 25., SZERDA Jön az élelmiszerválság? vélemény Hazánkban ma nincs gazdája az p^árkutatásnak A rendszerváltás óta Magyarországon mintegy ötszázezer hektárral csökkent a termőterület. Képünk illusztráció. A beteg fákat egyszerű módon is meg lehet már vizsgálni Nemrég olvastuk lapjukban Kovács János riportját a kiöregedett, beteg fák okozta veszélyekről, balesetekről. A cikkíró szerint nagy baj, hogy kívülről nem is látszik, hogy a fa belül olyan beteg, korhadt, s hogy a következő szélviharnak már nem tud ellenállni. Szerencsére a helyzet nem ilyen vigasztalan. Van egy „ősi” módszer, amit a harkályok fedeztek fel, és élethivatásszerűen ezzel foglalkoznak. Olyan műszer is van már, amelyik - a fát megkopogtatva - a hang terjedéséből és rezgésszámából tud következtetni a fa belsejére, nagy pontossággal fel tudja térképezni azt. „Fakopp” a neve. Alig hihető, hogy erről sem a közútkezelő, sem a városháza nem hallott még. Ismereteimet készséggel megosztom, mind az újságíróval, mind a fák egészségi állapotátvizsgálni hivatott szervezettel számítok érdeklődésükre. ■ Remenyik László erdész Eger Hová tűntek az egykor beígért aranykoronák? Az újságban megjelent Borkombináttal kapcsolatos cikkük olvasása alapján fogtam tollat. Én jó idje arra szeretnék a felszámolóbiztostól választ kapni, hogy a Borkombinát dolgozóinak járó húsz aranykoronának mi lett a sorsa, az hová tűnt? Én 1980-ban kezdtem dolgozni a cégnél. Akkoriban egy szép napon minden dolgozóval aláírattak egy papírt, miszerint kapunk húsz aranykoronányi területet. Azt is el kellett dönteni, földet kérünk vagy pénzt. Akkor még Vadász Endre volt a fel- számolási biztos. Két-három évig folyamatosan hitegettek bennünket. Azután már csak zárt ajtókat találtunk, bárhol érdeklődtünk. Ez a kis pénz ma is jól jönne mindenkinek, hiszen a pénz az pénz. Az eltelt időben sokan elhunytak, nyugdíjba mentek. Többen vagyunk munkanélküliek. Kérem önöket, levelemet továbbítsák az illetékesek felé. ■ (név és cím a szerkőben) A XX. század II. felében a mező- gazdaság fejlődése vitathatatlanul sikeres volt a világ nagy részén, hiszen élelmiszerbőséget teremtett, mérsékelt árakon. Ennek ellenére az éhséget számos fejlődő országban nem volt képes felszámolni. Az éhezők száma a 800 milliót ma is meghaladja a Földön, és ez a szám feltehetően drasztikusan nőni fog. Világméreteket öltött a gabonafélék hiánya, ugrásszerűen megnőtt a kénhiány számos régióban, mivel mérséklődött a kén ipari emissziója. Az egyoldalú és tartós műtrágyázás ugyanakkor drasztikus beavatkozást jelent a talajba. A talaj-növény- állat-ember sorsa összefügg. A kenyér és a halak megsokszorozásának bibliai csodáját a mezőgazdaság csak akkor tudja folytami, ha az előttünk álló óriási kihívásoknak elébe megyünk. Az élelmiszer termelésén túl az energiatermelés is feladatunkká vált. Becslések szerint, figyelembe véve a bioener- gia-termelés szükségleteit, a fő gabonafélék, mint a búza, rizs, kukorica iránti igény évente 1,5 százalékkal nőhet, miközben a termőföld egyre kevesebb. Növelnünk kell az élelmiszer- termelést, mely növekvő tőkebefektetést, nagyobb tudást, kutatási hátteret feltételez. Valójában azonban hiányzik ez a háttér még a fejlett országokban is. Az agrárkutatás kikerült a figyelem középpontjából. A fejlődő világban is csökken a mezőgazdasági munkaerő, tért hódít a városiasodás. A rohamosan terjeszkedő városok gyakran a legtermékenyebb síkságokat, talajokat falják fel. És nemcsak a talajokat, hanem a víztartalékokat is, melyek lehetővé tennék az öntözést. Új divatos irányzat jelent meg, mely a prófétáik szerint minden gondját megoldja az emberiségnek, ez a biotechnológia. A pályázati pénzek nagyobb része továbbra is biotech cégek zsebébe vándorol. Valójában nincs gazdája a hazai agrárkutatásnak. Az 1960-as évektől kormányprogramok indultak, létrehozva a megfelelő infrastruktúrát, kísérleti kutatói, oktatói bázist, szaktanácsadó intézményeket. Ez mindmáig a legjobb befektetésnek minősült és sokszorosan megtérült a következő évtizedekben. Most a leépítése történik mindennek. Globálisan a legnagyobb fenyegetettséget talán az jelentheti, hogy elfogy az élet újratermeléséhez szükséges termőföld. Ma a mezőgazdasági ágazat azt termel, amit támogatnak. A globális tőke uralma alá került, és profitérdekek irányítják. A mezőgazdaság már egyre kevésbé a vidéki lakosság megélhetésének forrása és élettere. A talajpusztulás globálisan egy-két nagyságrenddel haladja meg a talajképződés ütemét. Mi a hazai helyzet? A termőföldnek nincs értéke. A rendszerváltás óta kormányaink egymást túllicitálva büszkélkedtek a zöldmezős beruházásokkal. A rendszerváltás óta Magyarországon ötszázezer hektárral csökkent a termőterület. Ebből mintegy nyolcvanezer hektárt véglegesen kivontunk a mezőgazdasági termelésből. Elnyelte az ipar, a városiasodás, az autópályák stb. A növekvő népesség és fizetőképes kereslet (Kína, India, Délkelet-Ázsia) által generált élelmiszerigény folyamatosan és drasztikusan emelkedik, melyhez most a bioenergia-növények termelése is hozzáadódik. Ezzel szemben rohamosan csökken a termőföld, az öntözővíz-készlet és a tengeri halállomány. Kína legértékesebb termőterületének mintegy 40 %-át veszítette el az utóbbi évtizedek látványos ipari, infrastrukturális fejlődése és a városiasodás nyomán. Hasonló a helyzet a világ, ill. Európa más vidékein. Mi a tanulság? Mi nem tudunk elvonulni az okoló: giai krízis elől, mint a vadászó- gyűjtögető vagy a vándorló földművelő őseink, új földeket keresve. A Föld véges. Fel kell ismerni a talaj valódi értékét. Újra kormányszintű programokat kell indítani a hazai talajok számbavételére, funkcióik, termékenységük megőrzésére. Helyre kell állítani a mezőgazdasági kutatás, oktatás és szak- tanácsadás életképességét, hogy felkészülhessen az előtte álló feladatokra. A magyar mezőgazdaság egyik, még ma is részben meglévő erősségét jelentik az agrárkutatóintézetek. A magyar mezőgazdaság az új kihívásoknak, az élelmiszer- és az energiatermelés követelményeinek e nélkül nem lesz képes megfelelni. Leonardo da Vincinek tulajdonítják azt a mondást, hogy: „Többet tudunk a csillagok járásáról, mint a lábunk alatti talajról.”. Ez ma is igaznak látszik, hiszen a Holdon látogatást tettünk, míg a földi problémák megoldatlanok maradtak. Chamberlain szerint: „Ha a talajaink erodálódnak, nekünk is mennünk kell. Hacsak nem találjuk meg a módját, hogyan élhetünk a nyers sziklán.” Amit a talajjal teszünk, magunkkal tesszük. Egy ember nem állíthatja meg az eróziót, de elindíthatja. A felelősség közös. ■ Prof. Dr. Kádár Imre tudományos tanácsadó Nyolc zsáknyi ajándék Egerből az erdélyi gyermekeknek Az erdélyi Szatmár megyében található Egri község gyermekeinek nevében szeretném megköszönni azt a nyolc zsák játékot, melyet nagylelkű felajánlásként Gál Gábor cégvezető, Herkules Ferencné, NemesGábor, Dénes- né Kriszta, Bódi Krisztián, Ger- gelyi Erna és családja, továbbá még néhány magánszemély adományozott. A különleges meglepetést Nagy József, Egriből származó felsőtárkányi labdarúgó juttatta el hozzánk gyermeknapra. A játékok a Csűri Bálint Óvoda és Általános Iskola óvodásaihoz és kisdiákjaihoz kerültek, melyeket nagy örömmel vettek birtokba az apróságok. Köszönjük, hogy az egriek így is gondoltak az egriekre. Ez a gesztus megerősít bennünket abban, hogy a szép szavakon túl tettekben is megnyilvánulhat az a figyelem. m(Név és cím a szerkesztőségben) Az egyesület nem „bulizott" a recski tónál A Heves Megyei Hírlap 2008. június 18. számában az Olvasóink írták rovatban „Tanári bizonyítványt politikai kultúrából” címmel jelent meg egy olvasói vélemény Kívés András parádi lakos részéről, amelyben egy Mátra- derecskén megtartott Heves Megyei Testnevelő Tanárok találkozójáról ír. A Magyar Testnevelő Tanárok Országos Egyesülete (MTTOE) Heves Megyei Szervezetének elnöksége tájékoztatja a Tisztelt Olvasókat és a szerkesztőt is, hogy a közelmúltban, a cikkben említett napon, június 5-én nem volt az egyesületnek semmilyen hivatalos, szervezett rendezvénye sem a recski tónál, sem Mátraderecskén. Ha az említett napon és helyen egy társaság ott töltötte a szabadidejét, azt magánemberként tették, a szervezettől teljesen függetlenül. Egyesületünk szervezetten legközelebb Gyulán, az országos szakmai konferencián vesz részt augusztus 22-23-án. ■ Hegedűsné Lóczi Borbála MTTOE Heves Megyei Szervezet elnök ■ A magyar mező- gazdaság egyik, még ma is részben meglévő erősségét jelentik az agrárkutató-intézetek. Cár atyuskák, hasonlatok és azok a nagyon különös képek cikkünk nyomán Herman István levele az élet és halál urairól, valamint egy publicisztika stílusáról Tisztelt Havas András Úr! A Heves Megyei Hírlap 06.21- ei, szombati számában a „Cár atyuska, át a vajon” című írására szeretnék reagálni. írásának számos megállapításával egyetértek, azonosulni tudok vele, mint például: nem mindegy, hogy mit látnak, hallanak tv-ben, rádióban, mit olvasnak az újságban, az interneten az emberek. Azzal is egyetértek, hogy a hülyeség ragadós, éppen ezért kellő tisztelettel arra kérem, hogy véleménye alkotásában gondosabban és körültekintőbben járjon el, mert ellenkező esetben Ön pontosan abba a csapdába esik, amit egyébként fájlal, és ezzel szemben teszi meg kritikai észrevételeit. írásában megállapítja: „tessék, átment a hülyeség az agyakon”. Nem tudtam, hogy Ön személy szerint gondolatolvasással is foglalkozik és látnoki képességekkel is bír, ennek hatására meg tudja állapítani, hogy mire is gondoltam: Ön szerint „vélhetően megint kom- munistázni akartam”. Ön téved! Ha megkérdezett volna, pontos információt adok, hogy mire is gondoltam, vagy kollégájától, Rénes Marcell Úrtól segítséget kér, ugyanis a 2008. 06.16-án 17 órára összehívott rendkívüli közgyűlést követően készült az interjú, amelyben világosan és pontosan kifejtettem álláspontomat, amely a következő: az a megyei közgyűlés elnöke, aki a saját rendeleteinket nem tartja tiszteletben, azokon átgázol, aki a közigazgatási hivatal figyelmeztetésére fittyet hány, aki több mint 900 kórházi dolgozó szándékát, akaratát figyelmen kívül hagyja, az úgy viselkedik, mint egy cár atyuska! Azt pedig pontosan tudjuk, hogy a cárok törvények felettiek voltak, élet-halál uraiként irányították korlátlan hatalommal országukat. Én sem Miklós cárra, annak családjára, sem bolsevikekre, és főként nem kommunistákra gondoltam! Egy viselkedési magatartásra mutattam rá, amivel Ön - a valóságot eltorzítva - próbál egy olyan helyzetet teremteni, ami valójában meg sem történt. Egy letűnt korszak publicisztikai stílusát idézi ez az írás, ahol a valótlanságot valósnak, a valóságot valótlannak állították be. Joggal kérdezhetem hát, hogy ki is az, aki itt kommunistázik? ■ Üdvözlettel: Herman István Tisztelt Herman István Úr! Hogy a levele ötször akkora terjedelmű, mint írásom cár atyuskás része, azt mutatja: nem lehetett könnyű a válasz. Pedig én a nevét meg sem emh'tettem. Az Ön híressé vált mondatai a kommunistázás jeleit bizonyosan mutatják, ám, mint leírtam: nem ez a baj. Hanem az, hogy az említett hasonlat és több víziója, idézete („légüres térben nem lehet lovagolni”, vagy „ne engedjük, hogy Recsknek a kapuit paj- szerrel feszegessék...”) nem mindig találó, sőt olykor zavaró. Itt jogállam van, választásokkal, s eközben a cár ugyebár... Ha a dekabristák lázadására gondol (1825), arra, hogy a cár a a megtorlás során az egész orosz értelmiséget lefejezte (úgy értem, szó szerint is), akkor Herman úr hasonlata rossz. A közgyűlési elnök élet-halál ura? Tényleg? Ha az lenne, most nem leveleznénk. És akkor szegény Babits versének idézéséről nem is beszéltem. Nem mindegy, hogy egy közszereplő milyen történelmi és irodalmi képekbe bonyolódik bele. Hiszen Ön a tömegekhez szól, akik figyelnek Önre. (A publicisztikai műfaj stílusjegyeit viszont, ha nem baj, inkább mással beszélném meg.) ■ Üdvözlettel: Havas András ■ Azt pedig pontosan tudjuk, hogy a cárok törvények felettiek voltak, élet- halál urai voltak országukban.