Heves Megyei Hírlap, 2008. június (19. évfolyam, 127-151. szám)

2008-06-16 / 139. szám

2 FÓKUSZBAN HEVES MEGYEI HÍRLAP - 2008. JÚNIUS 16., HÉTFŐ nyomozás Panaszt nyújtott be a sértetti képviselő a hevesi roma-rendőr affér ügyében - Kizárási indítványt utasított el a Legfőbb Ügyészség, pedig senki nem is tett ilyet „ELŐÍTÉLETES, JOGSÉRTŐ HATÁROZAT” Az Egri Nyomozó Ügyész­ség (ENYÜ) határozatával szemben panaszt nyújtott be a tavaly június végi hevesi roma-rendőr affér ügyében sértetti képvise­lőként a romák ügyvédje. Szalay Zoltán Összetűzés történt tavaly június 24-én a hevesi búcsúban a hely­beli romák és a megyei rendőr-fő­kapitányság beavatkozó alegysé­gével megerősített rendőrök kö­zött. Utóbbiak a búcsúban tartóz­kodókat igazoltatták. Miután ez egyeseknek nem tetszett, s szóvá is tették, a hatóságiak kényszerin­tézkedést alkalmaztak. A rend­őrök szerint ennek láttán a tö­megben lévő hozzátartozók saját­jaik segítségére kelve sörösüve­gekkel, székekkel dobálták őket. Riasztólövést kellett leadni, hogy megnyugodjanak az emberek. Ez­után hat személyt a Hevesi Rend­őrkapitányságra előállítottak. A romák szerint a zsaruk beszállí­tás közben, s a kapitányságon is folyamatosan bántalmazták, szi­dalmazták őket cigány származá­suk miatt. Végül a főkapitányság vezetője a rendőrökre támadók el­len hivatalos személy elleni erő­szak, míg az előállított romák jo­gi képviselőjük útján hivatali visszaélés, bántalmazás hivatalos eljárásban, jogellenes fogva tar­tás, kényszerítés, hivatalos köz­okirat-hamisítás megalapozott gyanúja miatt tettek feljelentést. Az ügyben a jogszabályok alapján az ENYÜ végezte a vizsgálatot. Idén április közepén az ENYÜ határozatában - mint már beszá­moltunk róla - kimondta: a ro­mák által tett feljelentés ügyében a nyomozást megszünteti. A két ügyet egyesíti, s a rendőrségi fel­jelentés kapcsán további vizsgá­latot tart szükségesnek. Az ENYU határozata hangsúlyozza: a meg­szüntető rendelkezés indoka, hogy részben a feljelentett cse­lekmények nem bűncselekmé­nyek, részben nem bizonyítha­tók, mert a nyomozás adatai alap­ján nem állapítható meg bűntény elkövetése, s az eljárás folytatá­sától sem várható eredmény. A.romák sértetti képviselője, dr. Magyar Elemér megpana­szolta tizenegy és fél oldal sűrűn gépelt dokumentumban az ENYU döntését. Érdeklődésünk­re elöljáróban lapunknak úgy nyilatkozott, hogy számos részé­ben iratellenes, a büntetőeljárá­si és a büntető anyagi jogszabá­lyokat többszörösen sértő, meg­alapozatlan, felderítetlen, lénye­ges ellentmondásokat nem érté­kelő, s a cigánysággal szembeni előítéletes határozatot hozott a nyomozó ügyészség. Az eljárási szabályok megsér­téseként értékeli az ügyvéd, hogy az ENYÜ nem mindig tette lehe­tővé, hogy élhessen a védői joga­ival. Példaként a múlt év augusz­tusában védencei kihallgatásá­nak elhalasztására benyújtott ké­relmét említi, amire az ügyész­ség nem válaszolt. A távollétében tanúskodni nem kívánó ügyfelét súlyos pénzbírság kilátásba he­lyezésével fenyegette meg, arra hivatkozva, hogy nem kötelező ügyvéd jelenléte a kihallgatásnál. Ám a jogszabály szerint ha ilyen igény van - márpedig volt -, a ha­A tavaly június végi roma-rendőr affér ügyében javában tart a jogi csata, s nem is lesz vége jó ideig. Képünk nem a helyszínen készült, az illusztráció. Mia az oka annak, hogy nem együttes döntés született az ENYÜ által egyesített ügyekről? tóság köteles az ügyvéd jelenlétét biztosítani. A jogász szerintaz el­járó ügyész a tanúkihallgatási jegyzőkönyvbe még az ő jelenlé­tében is olyan kijelentéseket pró­bált belevenni, amelyeket a tanúk nem is mondtak. Mikor ezt az ügyvéd szóvá tette, még őt ma­rasztalták el a tanúk befolyásolá­sának a vádjával.- Az iratokból kitűnik - hang­súlyozza panaszában dr. Magyar Elemér -, hogy az ENYÜ vezető­je múlt év június 24-én egy-két órával a történtek után értesült a rendőrségtől a búcsúbeli ese­ményekről. Furcsa, hogy ezen is­meretek birtokában nem tartot­ta szükségesnek azonnali érde­mi intézkedés megtételét, holott ez egy ilyen súlyú ügyben elvár­ható lett volna tőle. Ha azonnal cselekedett volna a nyomozó ügyészség, úgy már forró nyo­mon módja lett volna a résztve­vők kikérdezésére, a helyszíne­lésre, ezen belül a tárgyi bizo­nyítékok összegyűjtésére, adat­gyűjtésre, tanúkutatásra. Az ENYÜ mulasztása miatt mind­ezeket az ügyben érdekelt - po­tenciális elkövetőként, illetve a rendőri szóvivői verzió szerint sértettként szereplő -, nyilván­valóan elfogult rendőrség tette meg. Pontosabban: mulasztotta el, egy-két órás vizsgálat után megállapítva a saját embereinek az eljárásáról, hogy az törvényes, szak- és jogszerű volt. Ez azt is eredményezte, hogy a roma sér­tettek tárgyi bizonyítékokkal nem tudták alátámasztani azt a védekezésüket, hogy ők a rend­őröket nem támadták meg sem felfegyverkezve, sem anélkül. Kifogásolja a sértetti jogi kép­viselő, hogy a büfések vallomá­A SÉRTETTEK JOGI KÉPVISELŐJE panaszában külön is hangsú­lyozza, hogy az ügyek - a két feljelentés alapján indított el­járások - egyesítése nyomán az együttes elbírálás lett volna a helyénvaló. Ám az történt, hogy a romák feljelentése tár­gyában lezárták az ügyet meg­szüntető határozattal, míg a rendőrségi feljelentés tekinte­tében az eljárás folytatásáról döntött az ENYÜ. Különösen sérelmesnek találja, miszerint sára iratellenesen hivatkozik az ENYÜ határozata. A kereskedők arról beszéltek, hogy két kis Heineken sörösüveget beletettek a kukába, ám üvegdobálásról, tö­rött üvegekről egyetlen szót sem ejtettek. Az ENYÜ határozatá­ban ennek az ellenkezője szere­pel. Nem is túl alapos kutatással a helyszínen a rendőrök megta­lálhatták volna azon eszközök egy részét, amelyek alapján bizo­nyított tényként állítják, hogy őket felfegyverkezve támadták meg (sörösüvegekkel dobálták meg). A székdobálás kapcsán csak annyit jegyez meg az ügy­véd, hogy a jegyzőkönyv szerint a büféseknek valóban volt pár műanyag székük, ám azokat nem rakták ki a vendégeknek a placcra, s egyikük sem beszélt arról, hogy azokkal dobálóztak volna. Dr. Magyar Elemér úgy véli, rendőrségi és ügyészségi mulasztás tapasztalható abban is, hogy bár a tanúk szerint na­gyon sokan tartózkodtak a bú­még azt sem várták be, hogy a panaszáról a felettes ügyész­ség miként határoz, ezen ügy sértettjeit máris gyanúsítottak­ként idézték be. Őt, mint meg­hatalmazott védőt, a védencei elleni nyomozati cselekmé­nyekről nem is értesítették. Amikor ezt kifogásolta, akkor sajátos törvénymagyarázattal megkísérelték az ügyből is ki­zárni. Márpedig ez a védelem­hez fűződő alapvető alkotmá­nyos jog durva megsértése. csúban a rendőri intézkedéskor, ám a rendőrségi tanúkutatáskor két személyt találtak csak, akik közül az egyiket ki sem hallgat­ták az ügyészségen. Azt is az eljárási szabályok megszegésének tartja Magyar doktor, hogy az ENYÜ a komman­dósokat oktató rendőrtiszttől kért vallomást, s azt bizonyítékként is értékelte. Az illető a nyomozati iratokat átvizsgálva arról beszélt, hogy az előállítottak sérülései a kommandósok szakszerű és pél­daértékű fellépése nyomán kelet­keztek, s ezek beleférnek a jog­szerű intézkedések kereteibe.- Számomra úgy tűnik - nyo­matékosba az egri ügyvéd -, az eljáró ügyészségben eddig egy pillanatra sem tudatosult, hogy az ügyben a rendőrség nem mint nyomozó hatóság vesz részt, ha­nem mint ügyfél, eljárás alá vont súlyos bűntények miatt feljelen­tett személyek tevékenységéért felelős munkáltató. Vajon mit szólt volna az ügyészség, ha én a romáknak hasonló jogokat vindi­kálva azt követeltem volna, hogy az ügy összes nyomozati iratát bocsássák mondjuk Kolompár Orbán rendelkezésére? A jogi képviselő úgy véli, az is kétséges, hogy az igazoltatás jog- és szabályszerű volt-e. Szerinte a rendőrségről szóló törvény ren­delkezése szerint a rendőr igazol­tatja azt, akinek a személyazo­nosságát kell megállapítania. Vagyis akit személyesen nem is­mer. Ám maguk az ügyben tett rendőri vallomások igazolják, hogy az egyenruhások között lé­vő egyik hevesi rendőrtiszt jól is­merte az igazoltatni kívántakat, s ezt az igazoltatás megkezdése előtt közölte is a rendőrtársaival. Arra hivatkozott, hogy azokat a személyeket jól ismeri, többük­kel szemben garázdaság miatt korábban eljárást kellett folytami. Csak azt nem tette hozzá, hogy ez 10-12 éve történt. így az igazolta­tás nem jogszerű rendőri eljárást, hanem indokolatlan zaklatást je­lentett. Nem volt más - közli dr. Magyar Elemér -, mint tipikus hivatali hatalommal való vissza­élés! Nem a személyazonosság megállapítására, hanem az egyébként vitatott állítólagos be­szólás megtorlására szolgált. A jogász szerint a bizonyítékok arról árulkodnak, a rendőrök az­zal is jogsértést követtek el, hogy nem volt azonosító számuk, s iga­zolványt sem mutattak fel. A ta­núk nem hallották az igazolással együtt járó udvarias felszólításu­kat, miként arról az ügyészség előtt a rendőr tanúk tettek egybe­hangzó említést. A panasz indoklása szerint az ENYÜ nem értékelte jogilag, hogy a rendőr tanúk többsége A legújabb fejlemény: legfőbb ügyészségi határozat született kizárási indítványról DR. MAGYAR ELEMÉR OZ elmúlt heti legújabb fejleményről is tá­jékoztatta lapunkat Eszerint a Legfőbb Ügyészség (LÜ) Nyomo­zásfelügyeleti és Vád-előkészítési Főosztálya NF 4148/2008/1. számú határozatában a romák jogi képviselője által benyújtott kizárási indítványát „a Heves megyei főügyész személyét illető­en elutasítja”. Indoklásként leír­ja, hogy az ügyvéd a panaszá­ban kizárási indítványt terjesz­tett elő a Heves Megyei Fő­ügyészség ügyészeivel szemben, mondván, hogy az ENYU súlyo­san elfogult az ügyben érintett rendőrök javára. - Nos, én egy­általán nem éltem a panaszom­ban kizárási indítvánnyal, hi­szen akkor kértem volna, hogy más ügyészi szervet jelöljenek ki az eljárás során - cáfol dr. Ma­gyar Elemér, hozzátéve: ő a me­gyei főügyészről említést sem tett a panaszban. A védő szerint az LÜ prejudikációt is megvaló­sít, amikor ezen elutasító hatá­rozatában kifejti: az érdemi (megszüntető - a szerk.) határo­zatot az ENYÜ a beszerzett bizo­nyítékok gondos mérlegelésével, saját belátása szerint hozta meg. - Ezek szerint az LÜ ér­demben vizsgálta az ügyet? - te­szi fel a kérdést az ügyvéd - Va­lójában az eljárási törvény alap­ján a panaszt a megyei fő­ügyészségnek kellene elbírálnia. Elképzelhető, hogyan dönt majd, amikor a felettes szerv/ egy már jogtalan és indokolat­lan határozatában leszögezi, mit gondol a procedúráról... Az ügyészség nem reagál az ügyvédi nyilatkozatra A HEVES MEGYEI FŐÜGYÉSZSÉG lapunk megkeresésére a kö­vetkező választ adta: a fö ügyészség álláspontja az, hogy jelenleg nem kívánnak reagálni a sértetti jogi képvi­selő nyilatkozatára. Az ENYÜ a megszüntető határozata el­len határidőben benyújtott panaszt felterjesztette az an­nak elbírálására illetékes megyei főügyészségnek. A jo­gi képviselő szakmai felveté­seire a főügyészség a pa­naszt elbíráló határozatában - a törvényes határidőt be­tartva - reflektálni fog. Az egyéb nem szakmai, esetlege­sen személyes jellegű kifogá­sokkal, megjegyzésekkel, mi­nősítésekkel az illetékesek nem kívánnak foglalkozni szerint az előállított személyek két órán át álltak a falnak fordít­va, hátrabilincselt kezekkel anél­kül, hogy bárki szólt volna hozzá­juk. Az ügyészségnek azt is vizs­gálnia kellett volna a panaszbe­nyújtó szerint, hogy mi tette indo­kolttá a megalázó sarokba állítást. Furcsállja, amit egy rendőr tanú állított, miszerint széket azért nem tudtak az előállítottaknak adni, mert azok kellettek az idő­közben beérkező hevesi rend­őröknek. Tehát nem akadt hat fe­lesleges szék a kapitányságon... Több olyan példát is hoz a vé­dő, amik kapcsán azt állítja, hogy számos ponton az ENYÜ határozatának indoklása iratel­lenes. A tanúk vallomásainak ös­szefüggő értékelését szerinte az ügyészség nem végezte el, azok­ból csak egy-két, a sértettekre terhelőnek látszó szót, kijelen­tést ragadott ki, miközben elmu­lasztotta értékelni és összevetni ezeket a rendőr tanúk egyébként egymással is sok tekintetben el­lentétes vallomásaival. Arra is felhívja a figyelmet dr. Magyar - s ez szerinte épp az el­járó rendőrök előítéletességére utal -, hogy a hevesi kapitányság egyik irodájában a páncélszekré­nyen volt kifüggesztve egy fény­másolt újságcikk „Magyarország a magyaroké” címmel. A jegyző­könyvben a kommandós pa­rancsnok cigányokra jellemző vi­selkedésről beszél, egyik beosz­tottja pedig így nyilatkozik: Jel­lemző, hogy a nők sikítoztak, vinnyogtak, ordibáltak, sírtak, annak ellenére, hogy még semmi sem történt.”. Az ügyész minden ellenérzés nélkül lejegyezte a vinnyogtak kifejezést... A sértetti képviselő több olyan rendőri, he­vesi közigazgatási nyilatkozatot is felsorol, amelyek szerinte a ro­mákkal szembeni előítéletet iga­zolják. Szóvá teszi azt is, hogy az ügyészség olyanokat is kifagga­tott a cigányok úgymond lopós természetéről, akik a vitatott rendőri intézkedésekből semmit sem észleltek. Dr. Magyar Elemér ezért arra kéri a megyei főügyészséget, hogy adjon helyt a panasznak. * Az ügy fejleményeit továbbra is figyelemmel kísérjük.

Next

/
Thumbnails
Contents