Heves Megyei Hírlap, 2008. május (19. évfolyam, 102-126. szám)
2008-05-21 / 117. szám
14 PF. 2 3- OLVASÓINK ÍRTÁK HEVES MEGYEI HÍRLAP - 2008. MÁJUS 21., SZERDA Mikor járhat többmilliós végkielégítés a munkásoknak? Megállítható a bűnözés? közbiztonság Tehetetlenek vagyunk a tolvajokkal szemben Egri harmadéves hallgatók kedves meglejietése nyugdíjasoknak A BKV vezérigazgatójának vég- kielégítésével kapcsolatban felröppent a hír, miszerint hatvan- milliós, majd később negyvenhatmilliós összegről volt szó. Ez természetesen nagy felháborodást keltett országszerte az állampolgárok között, jogosan. Vajon azok az urak, akik ezeket a jogszabályokat hozzák, tisztában vannak-e azzal, hogy egy szakmunkás élete során nem keres ennyi pénzt? És mindemellett ami a legbosszantóbb, hogy a munkásembernek a minimális végkielégítést sem akarják kifizetni. Nem tartok jogosnak ilyen összeget negyven év ledolgozott munka után sem, főleg nem egykét évnyi vezérigazgatói poszt után. Nem nevezném demokráciának azt a rendszert, ahol a vezető pozícióban lévő emberek hatvan-százszoros végkielégítést kapnak, mint a szakmunkások. Ez vonatkozik a fizetésekre és egyéb juttatásokra is. Természetesen elismerem, hogy magasabb juttatásokat kell adni a felelősségteljes pozícióban lévő embereknek, csupán a különbséget találom nagynak. Véleményem szerint ez az eljárás csak feszültséget kelt az emberek között. ■ Ország János, Istenmezeje Csak névvel és címmel érkező leveleket várunk Örvendetes, hogy az utóbbi időben ismét gyakran kapunk észrevételeket, olvasói leveleket a lapunkban megjelent írásokra, illetve egyéb közéleti kérdésekkel kapcsolatosan. Ennek következménye, hogy anyagtorlódás miatt a leveleket esetenként némi késéssel tehetjük közzé. Az írásokat szükség esetén rövidítve és szerkesztett formában tesszük közzé. A közölt levelek tartalmával szerkesztőségünk nem feltétlenül ért egyet, azokért felelősséget nem vállal. Csak a teljes névvel, címmel ellátott írásokat jelentetjük meg. Továbbra is várjuk írásaikat szerkesztőségünk címére: Eger, Barkóczy út 7. szám. A borítékra írják rá: Pf. 23. ■ A tolvajok szervezetten járnak a környéken, s a lopott fémholmit azonnal értékesítik. Képünk illusztráció. Azok közé az állampolgárok közé tartozom, akik lakonikus belenyugvással veszik tudomásul: már megint betörtek a hétvégi házba. Nem hívom már a rendőrséget, nem teszek feljelentést, az évek során ugyanis megtanultam: ez csak időt visz el, sikert sosem hoz. Egy határon túl mégis úgy éreztem, muszáj tollat ragadnom, s szólnom arról a nagyfokú „sáskajáráshoz” hasonlatos jelenségről, amely letarolja az Eger környéki telkeket, üdülőket. Egyre elképesztőbb méreteket ölt ugyanis Eger külterületein a bűnözés: a színesfémtolvajok szabadon garázdálkodnak. A fémfelvásárlók nem kérdik, honnan a szállítmány, a rendőrségnek nincs kapacitása a külterületek védelmére, így semmiféle visszatartó erő nincs, amely megakadályozná őket abban, hogy lepusztítsanak mindent, ami útjukba kerül. E jelenség nem új keletű, inkább csak megdöbbentő, mert egy idegenforgalmáról ismert városban harapódzott el ilyen mértékben. Ráadásul immár nem csak a város szívétől távolabb eső helyeken, mint a Braun- völgyben, hanem a Szépasszony- völgy közvetlen közelében, így az Agárdi-dűlőben is. Hónapok óta tart a kiskertek, hétvégi házak módszeres kifosztása. Néhány éve a tolvajok még csupán eladható elektronikus berendezéseket, kerti kapát, fűnyírót kerestek. Ez ellen még lehetett is védekezni, hiszen a többség az utóbbi időben már hozta- vitte a kerti gépeit. Ám most a sláger a fém. Ennek megszerzése érdekében a tolvajok komoly anyagi károkat képesek okozni az épületekben. Egyetlen vasrácsért vertek szét egy kerti grillezőt, garázst rongáltak meg néhány bádoglemezért. Felszedik a vas lábtörlőket, kihúzzák a szőlőkarót, letépik a csatornát... Az elkövetők szervezetten, teherautóval járnak, bizonyítja ezt az is, hogy a minap erről a területről már egy igen súlyos vízgyűjtő csille is eltűnt. Visznek mindent, ami fém. (Sőt olyankor azt is, ami a tolvajnak csak úgy megtetszik: egy telektulajdonosnak mérhetetlen szomorúságot okozott, hogy eltűnt a mások számára értéktelen kerti törpéje, neki viszont ez pótolhatatlan emlék. Van az ilyen embernek egyetlen emléke, aminek elvesztése fájdalmat okozhatna neki, ha egyáltalán ismeri a szót: érzés?!) Még az sem állítja meg őket, hogy közben az ellopott vas árának többszöröse az okozott kár értéke, s persze a bosszúság, amivel a tulajdonos szembesül. Nem szán- dékszom én az erkölcsről szólni, mert aki mások nehezen megszerzett értékét rongálja, lopja, annak úgy hiszem, nincs a fogalomtárában olyan szó, hogy erkölcs. Arra viszont igenis szeretnék választ kapni, hogy vajon egy idegenforgalmilag frekventált helyen hogyan harapódzhatott el ilyen mértékben a bűnözés? A legtöbb károsult már feljelentést sem tesz a rendőrségen, hiszen gyakorlatból tudják, ők járnak rosszabbul! A feljelentés megtétele idő, s ezért sokaknak szabadságot kell kivenni. Az eredmény pedig ismert: pár hét múlva ismeretlen elkövető miatt jegelik az ügyet. Ismert az adóforintjainkból fenntartott rendőrség érvelése is: a színesfémtolvajokat nehéz tetten érni. Kérdésem már csupán az lenne. Miért? Teherautókkal, bontásra alkalmas eszközökkel járnak, a föld- vagy műutakat használva. Nagyobb odafigyeléssel, a külterületeken történő gyakoribb járőrözéssel bizonyára lehetne sikereket is elérni. Ám a legköny- nyebb megoldás az, ha a tyúktolvajhoz hasonlóan itt is azt a hozzáállást követik: nehéz megtalálni a bizonyítékot. A Szépasszony-völgy környékén és az Agárdklűlőben egykor szép, gondozott kiskertek sorakoztak. Mára a többségük elhagyatott, az épület romos. A tulajdonosok jó része beleunt abba, hogy a betörők után takarítson, s próbálja helyrehozni, pótolni, amit más ellopott, szétvert. S már abban sem lehet bízni, hogy egyszer majd csak elfogják a tettest. El kellene gondolkodni azon, hogy vajon a városvezetés, a rendőrség hosszú távon milyennek szeretné látni a város környékét: gondozott kis parcellákat, gyümölcsösöket, vagy a természetnek visszaadott egykori hobbitelkeket akar-e tudni a méteres gazban, bozótban? Ha az előbbit, akkor jó lenne, ha a közbiztonság alatt nem csak Eger belvárosát értenék. Ha az utóbbit, akkor viszont jó úton haladunk. Egy kerttulajdonos felháborodott kérdésére, miszerint a rendőrség miért nem védi meg a polgárok értékét, egy helyszínelő azt felelte: alkalmazhatnának fizetett őrző-védő szolgálatot. Jó. De akkor miért fizetünk adót, miért tartunk rendőrséget, polgárőrséget, városvezetést? ■ (Név és cím a szerkesztőségben) ■ El kellene gondolkodni azon, hogy vajon a városvezetés, a rendőrség hosszú távon milyennek szeretné látni a város környékét. Tavaszköszöntő bálra invitálták a Dobó Kaüca Nyugdíjas Szervezet tagjait és unokáit az Esz- terházy Károly Főiskola művelődésszervező szakos 3. évfolyamos hallgatói. A műsorban a húsvét és pünkösd jellegének kiemelése mellett romanükus Chopin-dallamo- kat hallhattunk, majd szólóénekkel, tánccal, verssel léptek a színpadra a tehetséges fiatalok. Volt még hagyomány-őrző pünkösdikirály-választás is, amit a szervezet énekegyüttese Somfai Tiborné vezetésével adott elő. Ezt követően a híres Vidróczki néptánc-együttes táncában gyönyörködhettünk. Hallhattunk még anyák napjával kapcsolatos verset is. Ezek után mutatták be a gyerekek a műsor alatt a játszóházban készített kis ajándékaikat, és köszöntötték vele szüleiket, nagy- szüleiket. Játékos szellemi vetélkedőre került sor, aminek győzteseit ajándékokkal jutalmazták a hallgatók. Kezdődött a vidám zenés bál, ahol táncra perdült idős-fiatal egyaránt. Végezetül dr. Gallovits László, a szervezet vezetője köszönetét mondott a színvonalas műsorért, és méltatta azt a kapcsolatot, amely szervezetünk és a főiskolások között már több éve tart, és akik előadásaikkal mindig nagy örömet szereznek nyugdíjasainknak. ■ Zelei Ferencné Eger Hiába akartam virágosítani a ház környékét Egri kisnyugdíjasként a magam módján és a lehetőségeimhez képest én is szerettem volna szű- kebb környezetemet szebbé varázsolni kevés pénzből, de annál több munkával. Olcsón megvettem a kis muskátlipalántákat, és gondoztam, nevelgettem őket a lakásban. A napokban már ki is tettem az ablakba, sokan megcsodálták, de csak két napig. A harmadik éjszaka ismeretlenek elvitték ládástól. Ez sajnos nem az első eset. Hihetetlen, hogy olyanok élnek közöttünk, akik ilyenekre képesek. ■ (név és cím a szerkőben) HE0L.hu A HEVES MEGYEI ONLINE NEVEZD BE TE JS ATABLÓTOKAT a heol.hu nagy versenyére és vigyétek el a 40 000 forintot! részletek: www.heol.hu A Bikavérnek neve van, arculata nincs vélemény Üljenek össze az egri borászok új törvényt alkotni! A Heves Megyei Hírlap 2008. április 29-i számában jelent meg az „Alakulófélben van már a Bikavér-stílus” című, K. G. által írt újságcikk, amelyre mint borivó szeretnék reagálni. 2006. március 1-jén a napilapban féloldalas cikkben írtam meg én és barátaim véleményét az Egri Bikavér jelenlegi rendezetlen állapotáról. Ebben az írásban több kritikai észrevételt tettünk, amelynek lényege az volt, hogy a Bikavérnek csak neve van, de nincs egységes arculata. A Bikavér mindaddig cuvée a borivó számára, amíg el nem olvassa a palackon a címkét! Azt magyarázzuk a világpiacon, hogy tizenegyféle vörös szőlő borából keverjük a Bikavért! Meg kell érteni végre, hogy ebből a sokféle szőlőből készült bornak sohasem lesz „arculata”. A Bikavérnek olyannak kell lennie, hogyha megkóstoljuk, akkor ízéből, zamatéból téveszt- hetetlenül megállapítható legyen, hogy milyen bort iszunk! Gröber Jenő (a XX. század elejének meghatározó egri borásza) a Bikavért négyfajta borból hozta létre, amelyben a kékfrankos dominált, és mellette az oportó és a kadarka olyan összhangot adott a bornak, hogy felismerhető, megkülönböztethető volt más vörösbortól. Tisztelt borászok! Önök már tudják, hogy a tizenegy fajtából a merlot, cabernet vagy pinot noir 60 százalékát felhasználva lesz „nyerő” a „zászlósborunk”! Térjenek vissza a négyféle fajtára a mai korszerűbb, fejlettebb borokból. így a fogyasztók a világ minden részén tudják, hogy mit isznak, hiszen adott lesz az összetétel a bor íze tekintetében. A Bikavér név az maga „üzlet” is. Minden termelő arra törekszik, hogy minél többféle vörösbora kerüljön a Bikavérbe, hiszen az italt így jóval könnyebb eladni, mint vörös bor cuvée néven. Üljenek össze újra Bikavérbortörvényt alkotni, és ne legyen többé „zsákbamacska” a bor alkotóeleme és százalékos összetétele! Ezek az utóbbiak szerepeljenek a borospalack címkéjén. Mint lokálpatrióta, azt kérem, rendezzék ezt a dolgot úgy, hogy a jövő nemzedéke büszke legyen önökre! Évek múlva, ha kitöltenek egy pohár egri vörösbort akár magyar vagy külföldi borkedvelő elé, akkor ők egyértelműen tudják az ízéből a palack felirata nélkül, hogy hamisítatlan Egri Bikavért isznak. ■ Erdei László ■ Mint lokálpatrióta, azt kérem, rendezzék ezt a dolgot úgy, hogy a jövő nemzedéke büszke legyen önökre!
