Heves Megyei Hírlap, 2008. április (19. évfolyam, 76-101. szám)

2008-04-07 / 81. szám

4 SZÍNHÁZ AZ EGÉSZ VILÁG HEVES MEGYEI HÍRLAP - 2008. ÁPRILIS 7., HÉTFŐ Isten óvja a konyhát, bárhol legyen is wesker-bemutató Máté Gábor felemás rendezése a Gárdonyi Géza Színház nagyszínpadán A konyha gyakran értelmetlen forgatagában. Görög László (Frank), Ötvös András (Kevin), Hüse Csaba (Michael). A háttérben a chef, Blaskó Balázs. Az egri Tavaszi Fesztivál nyitányaként mutatta be az egri Gárdonyi Géza Színház Arnold Wesker darabját, A konyhát, Máté Gábor rendezésében. Egres Béla Vannak férfiak, akik igenis szeret­nek főzni. Nem a háztartási mun­ka részeként, de nagy nekibuzdu­lással, szinte művészetként élik meg egy-egy remekbe szabott, masszív étel elkészítését. Hobbi és szórakozás, melyet a tűzhely mel­lett és a serpenyők fölött leginkább italokkal, jó borokkal, sörökkel, esetleg valami gonosz erőssel ala­poznak meg és indítanak. Persze, | e nedűk aztán az ételekbe is beke- J rülnek, de legendájuk belegaba­lyodik a főztök gőzébe. Van persze a főzésnek-sütés- nek másik ága is. A profi sza­kasz. Itt nem annyira a művé­szet dominál, sokkal inkább a mennyiség, a gyorsaság, a pon­tosság. Amikor a vendég kiszol­gálása a cél. S emellett a megél­hetés, a mindennapi kenyér elő­teremtése. Az a kis minimálbér... Egy ilyen konyha nagyüzem. Itt nem az önmegvalósítás a cél. Itt időre kell megsütni a halat, a steaket, esetenként kielégíteni a vendég különleges igényeit. Ez bizony nagyüzem. Mert ugye a vendég ül az étte­remben. Ha szerencséje van, távol az állandóan csapódó lengőajtó­tól, amin szédületes tempóban jár­nak ki és be a pincérek, karjukon felhalmozva a frissen elkészült, kiszolgálásra váró adagok, vagy az üres tányérok garmadája. Azon csodálkozunk elmélázva, míg a leves után várjuk a második fogást, hogy nem ütköznek soha egymásba. A konyha csak fölsej- lik ott, a ki- és becsapódó ajtószár­nyak mögött. Hogy ott mi törté­nik, nem tudhatja az átiag halan­dó. S ez talán jól is van így! Az ét­terembe csak néha szűrődik be bizonyos edénycsörgés, egy-egy hangosabb szó zaja, esetleg bodor gőzök találnak utat az asztalok­nál ülők felé, akik önfeledten be­szélgetnek, vagy élvezik az eléjük tett finomságokat. Arnold Wesker ebbe az elzárt, titokzatos világba vezet el ben­nünket A konyha című színművé­ben, ehelyütt Máté Gábor kalau­zolásával. Igen, most benézhe­tünk az ajtó mögé, az ismeretlen­be. De e bekukucskálás alkalmá­val jó volna azt is tudni, a világ mely pontján és főleg mikor leng ez a pincéreket ki- és beeresztő zsilip, a lábmagasságig pléhborí- tású lengőajtó. Arról is vita folyik, mikor íródott a darab. Wesker nem tette meg azt a szívességet, hogy datálja a művet. Tehát vagy 1957, vagy 1959, esetleg 1962 a születési éve. Akkor pedig a sze­replők valahonnan a második vi­lágháború utáni kétségbeesés, el­vándorlás, új élet keresése világá­ból verődtek össze ebbe a konyhá­ba. S konfliktusaik is innen ere­deztethetek. A világ és elsősorban Európa, a háborúban vagy szem­ben, vagy egymás oldalán küzdő különböző országai­ból egybeverődött „társulatban” még nagyon elevenen él­nek a világégés tel­kekbe sült nyomai. S akkor érthető az az indulat, mely egy vélhetően vala­hol Angliában álló konyhában fo­gadja a német vagy az olasz sza­kácsot. Wesker ugyan 1981-ben átírta a darabot, vélhetően éppen a túlontúl aktuális részek okán, s mintegy megemelte, általánosan érthetőbbé, egyetemesebbé tette azt Ám ez nem biztos, hogy szük­séges vagy hasznos volt, legalább­is az egri előadás nem bizonyítja a létjogosultságát. Itt viszonylag kevés kapaszkodó adatik a néző­nek, hogy bárhová is kösse a konf­liktusok legjavát. Helyenként bi­zony tágra nyílt szemmel kényte­len rácsodálkozni szituációkra, melyek ugyan megjelennek a színpadon, de valahol súlyukat, jelentőségüket vesztik. A konyha valami olyasmit ígért, hogy pillanatokból, párbeszédtöredé­kekből és tettekből egyéniségek, sorsok épülnek majd föl a néző szeme előtt a konyhai forgatag­ban. Éppen ezzel a jellemábrázo­lással marad adós az előadás. Né­hány esetben, a főszereplők sorsá­ban még csak fel-felsejlik életük drámája. Hogy stílszerűek marad­junk, nem fő meg az étel, hanem félig nyersen kerül a tányérra. Vagy csak éppen a megpucolt zöldségig jut el, amiből aztán min­denki annyit képzel el a soha el nem készülő ételbe, amennyit csak akar. A rendező, Máté Gábor is érez­hette, hogy a textus végül igen­csak vékonyra sikerült. Ezért meg kell támogatni ahhoz, hogy igazi előadás születhessen belőle. S ezt végre is hajtotta, remek nyüzsgő mozgások rendszerét álmodva színpadra, jól játszva a tempó föl­pörgetésével vagy lelassításával, s természetesen ragadja magával a nézőt az, amikor az edénycsöröm­pölésből egyszer csak igazi ritmus vagy dallam születik. Hatásos, jól működő színházi eszközök, amik elfedik a produkció egyéb gyenge­ségeit, mint egy jól sikerült, kré- mes zöldbors-mártás a marha­hússzelet barázdáit. Az egri konyha adós marad jó néhány ízzel, fűszerek illatával, melyeknek pedig benne kéne len­niük ebben a produkcióban. Azt mondják, A konyha elő­adásához igazi társulat szüksé­geltetik. Társulat, melyben ki le­het nyugodtan osztani a számos szerepet, melyek mögött igazi sorsok húzódnak meg. Igen, Egerben megvan ez a csapat, megvannak azok a színészek, akik képesek erre, de ebben az előadásban legtöbben csak a rá­juk mért sorsnak a felvillantását és nem a kibontását vállalhatták. Vannak elindított és aztán hirte­len félbemaradó mondatok, törté­netek, melyek végigmondása-ját- szása teljes élményt nyújtana. Szerencsére vannak olyan színé­szi alakítások ebben a produkci­óban, melyek valóban képesek elemelni a konyhát a valóság ta­lajáról, és tágabb értelmet adnak a történéseknek. Ilyen például Vajda Milán és Mészáros Máté kettőse, mely végig élményt je­lent, pedig tulajdonképpen sem­mit sem csinálnak. Legfeljebb a nap végén törölgetik a pultot, s ebben a törölgetésben benne van minden enerváltság, fáradtság, mely szavakkal meg nem fogal­mazható. Bozó Andrea képes leginkább arra, hogy sejtesse és meg is mutassa életének titkolt árnyoldalát. Kellemes meglepe­tés Ötvös András játéka az új szakács szerepében. Az egri elő­adás többnyire inkább szól tech­nikáról, színpadszervezési, moz­gáskoordinációs, koncentrációs vagy helyzetgyakorlatról, mint arról, amiről igazán kellene. így még azok az áthallások is sérül­nek, amik az egész mai valósá­gunkat próbálják megmutatni a konyha világán át. Aki lélekölő robottal tölti min­dennapjait, annak az élete is ha­sonlóvá válik, elveszti mindazt, ami a lét sava-borsát jelenti. Az a szerencsés, akinek ünnep lehet, amikor megpucolja, s jó egyensúlyú, éles késével felaprít­ja a hagymát, s vaskos szeleteket kanyarít a hentes által oly igen ajánlott húsból. Akinek ünnep le­emelni egy palackot a boros­állványról, kibontani, tölteni egy­két, na jó, hét kortyot talpas poha­rába, és megkóstolni, vajon méltó lesz-e ez az ital a készülő műre­mekhez. Aztán elégedetten cset- tinthet nyelvével, hörpinthet még egyet, és belemerülhet a főzés mű­vészetébe. ■ Csak a rájuk mért sorsnak a felvillantását, és nem a kibontását vállalhatták. Scherer Péter Klamm tanár úr szerepében lenyűgözte a közönséget Igazi örömzene a monomusic-sorozatban Talán a véletlen hozta így, hogy a IV. nemzetközi Monodráma Fesz­tiválra válogatott előadások ép­pen az úgynevezett visegrádi or­szágokból érkeztek. Ez a tény azonban elindított egy folyama­tot, egy gondolkozást, amelynek köszönhetően két év múlva az el- I ső „Visegrádi Monodráma Fesz- 2 tivált” láthatja vendégül a város | és a Gárdonyi Géza Színház. Most először fordult elő, hogy zsűri értékelte a produkciókat. S végül három előadást emelt a többiek fölé, s még háromról igyekezett megemlékezni értéke­lésében. Ez, az eredmények ilye­tén elkenése, talán nem használt az esemény egészének, de jó ta­nulságokkal bír az elkövetkezen­dőkre. Ha versenyt hirdetünk, akkor azt az eredményhirdetés végéig versenyként is kezeljük! Persze nem könnyű az összeve­tés. A bemutatott tizennyolc pro­dukcióból kettő kifejezetten egri alkotás volt. Az éppen ekkorra időzített ősbemutató, Nagy And­rás Camille-ja Szegvári Meny­hért rendezésében és a nagysze­rű Nádasy Erika főszereplésével, valamint a már jól ismert Egye­dül Saárossy Kingával. E két mű­vön kívül további egri kapcsolato­kat is föl lehetett fedezni. A fesz­tiválzáró fantasztikus Pedig én jó anya voltam című drámáját Po­gány Judit utolérhetetlen előadá­sában a nemrég még az egri szín­házban működött Anger Zsolt rendezte. Sata-Bánfi Ágota Eger­ből indult a színészmesterség fe­lé, s most az aulában mutatta be Az óceánjáró zongorista legendá­ját. Szintén itteni Bata Rita is, aki táncprodukciót hozott haza. Raj­ta kívül még egy mozgásszínhá­zi előadás színesítette a progra­mot, méghozzá mindjárt indítás­ként. Bicskei Daróczi Zsuzsa Sepsiszentgyörgyről igen erős színpadi jelenléttel ajándékozta meg a publikumot. Délelőttönként a gyermekek­nek szóltak az előadások, ame­lyek közül Badacsonyi Angéla Nem akarok többé boszorkány lenni című produkciója a díja­zottak közé került. De Turka, a táncoló kecske Szabó Zsuzsa re­meklésével és a klasszikus vásá­ri bábozást idéző Vásártér Ko­vács Gézával is egyaránt reme­kül szórakoztatta a kicsiket és nagyokat. A három idegen nyelvű pro­dukcióból a szlovák Épp most Peter Oszlikkal és a lengyel Yotam Jelena lankowska előadá­sában érdemelte ki az ítészek el­ismerését, de nem maradt el mö­göttük a cseh David Benes, az „utolsó atomharcos” sem. A magyar alkotások közül na­gyon kilógott Pécsi Ildikó estje, amely egy beszélgetős műsorban talán, de drámafesztiválon nem állja meg a helyét. A zsűri a helyi Camille-t értékelte a legnagyobb­ra és Hámori Gabriella A műse- lyemlány című produkcióját is el­ismerte. Izgalmas volt az Ibusárt - amelyet Egerben a most is díja­zott, Nádasy Erikával ismerhet­tünk meg - egészen más fölfogás­ban, Bíró Kriszta elővezetésében látni. Scherer Péter a Klamm há­borújával a zsűri és a közönség véleménye szerint is tarolt a Do­bó gimnázimbeli és a színházban tartott előadáson egyaránt Szép és egyben megrázó perceket szer­zett a Szabadkáról érkezett Táborosi Margaréta Kosztolányi műveiből, leveleiből készült És Pacsirta című darabjával. Az egész fesztiválnak kiváló keretet adott a Camille-val együtt Hau- mann Máté előadásában a Ni- zsinszkij utolsó tánca. Mindkét mű egy-egy kimagasló, tehetsé­ges művészt állított a közönség elé, akik megbomlott elméjükön átszűrve ismertettek meg életük­kel és tragédiájukkal. ■ E. B. KÉPGALÉRIA: WWW.HEOL.HU A GÁRDONYI GÉZA SZÍNHÁZ megtalálta azt az utat, amely egy egyszerű rendezvénysoro­zatból igazi fesztivállá ne­mesíti az ese­mények sorát Ez a talál­mány pedig a keresztségben J monomusic- nevet kapott | sorozat volt, I mely az egész napos színhá­zi előadáso­kat követően a teátrum falai közt tartotta a közönséget, sőt más, egyébként kevéssé szín­házlátogatókat is odavonzott és hosszú távon talán ott is tart. Az aulában, mely ezeken az éjszakákon kocsmába ol­tott koncertteremmé vált, nagyrészt olyan zenei különle­gességek hangzottak fel, amik egyszeriek. Az első este a be­melegítésé volt. MÁNDOKI FECÓ a hajdani tábortüzek melletti együtténeklések hangulatát varázsolta e helyre. Ő nem a híres 66-os, hanem a mi 33- as utunk dalnoka, másik Já­nos az érdemtelenül alig is­mert cseh tamás-társ és Eu­rópa Kiadós muzsikus már az igazi profizmust képviselte. Ez sajnos nem volt elmondható HOBÓRÓL, azaz FÖLDES LÁSZ­LÓRÓL, aki kényszeredet­ten és enerváí tan nyomta le CE>-kísérettel Viszockij-est- jét Aztán jött a két utolsó éj­szaka, ami már zsúfolá­sig megtöltötte a termet Előbb a Kispál és a Borzos lovasi András, lecsó, azaz leskovics Gábor (Pál Utcai Fiúk) társaságá­ban, kiegészülve a helyi erő­vel a fantasztikus szabó Atti­lával, aki most a Csík zene­karban játszik. Majd a záró­napon KISS TIBOR jött a Quimbyből, aki elhozta bará­tait is, SZABÓ BENCÉT, akit a Budapest Klezmer Bandből is­merhetünk, valamint a zenész­dinasztiából származó darvas Kristófot. E két alkalom már az igazi örömzenélésről, a kö­zönség és a zenészek egymásra találásáról szólt Ezen az úton most már tovább kell menni az egri teátrumnak, mely lám kö zösségi hellyé képes válni. Kiss Tibor, a Quimby énekese és Szabó Bence együtt muzsikált A visegrádi országok színházi műhelyei monodráma fesztivál Tizemjjidc színpadi és öt lenés produkció öt nap alatt

Next

/
Thumbnails
Contents