Heves Megyei Hírlap, 2008. április (19. évfolyam, 76-101. szám)
2008-04-30 / 101. szám
6 PF. 23 - OLVASÓINK ÍRTÁK HEVES MEGYEI HÍRLAP - 2008. ÁPRILIS 30., SZERDA A falvaknak a legnehezebb vélemény Milliós büntetés az össznépi tehetetlenségért? Szerencsések azok az iskolák, ahol korszerű tornaterem áll a diákok rendelkezésére. Ősztől azokat büntetnék, akik saját hibájukon kívül nem rendelkeznek ilyen létesítményekkel. Akár egymillió forintot is fizethetnek Megkövette panaszosunkat a gyöngyösi társaság elnöke Az április 9-i lapszámban Jogtalanul büntettek meg a gyöngyösi parkolóban” címmel megjelent olvasói levélre kívánunk reagálni. A fizetőparkolási üzletágnál az eset kapcsán tartott vizsgálat megállapította: a panaszos által leírt események megfelelnek a valóságnak. Kiegészítésként annyit, hogy a gépkocsitulajdonos aznap, március 10-én az ügyfélszolgálatunkon megjelent, ahol a helyzet tisztázása után a pótdíjfizetési előírást természetesen töröltük, és tőle elnézést kértünk. A munkavállalónk az általa elkövetett tévedésre nem tud magyarázatot adni, valószínűsíti, hogy elnézte a parkolócédulán szereplő lejárat időpontját. Itt jegyzem meg, hogy az üzletág dolgozói nincsenek anyagilag közvetlenül érdekeltté téve a parkolási pótdíj kiszabásának számát illetően. Reálisan gondolkodva az sem tételezhető fel, hogy az ellenőr „blöfföl”, és a még le nem járt parkolási idejű autókra is pótdíjat szab ki, hiszen ki az, aki ezt szó nélkül befizeti? Ilyen jellegű tévedés 2000 decembere óta - amióta a fizető- parkolókat üzemeltetjük - nem fordult elő. Bármely tevékenységünkkel kapcsolatos észrevétel, reklamáció a Gyöngyös, Madách utca 16. szám alatti ügyfélszolgálatunkon a szolgálati idő alatt (hétfő-kedd-péntek 8.00-16.00, szerda 7.00-18.00) tehető meg, melyre a parkolóórákról elhelyezett táblákon és a pótdíj-értesí- tőn is felhívjuk az érintettek figyelmét. Kérem a szerkesztőséget, hogy amennyiben módjuk van, tolmácsolják a panaszosnak őszinte sajnálatomat az okozott kellemeüenségért. ■ Csuzdi Tibor elnök-igazgató Városgondozás Zrt. Gyöngyös * * * A fenti reagálás kapcsán jegyezzük meg, hogy a cég képviselője személyesen is megkövette olvasónkat, akivel az Incidens történt. Mindezt azért tartjuk említésre érdemesnek, mert manapság üdítő kivétel, amikor egy társaság nemcsak gyorsan kivizsgálja egy ügyfele panaszát, hanem arra is figyel, hogy az okozott kellemeüenségért elnézést kérjen. A példát jó szívvel ajánljuk minden társaság és szolgáltató becses figyelmébe. ■ (a szerk.) Olvasom, hogy szeptembertől évi egymilliós bírságra számíthat az az önkormányzat, amely saját iskolájában nem tud megfelelő tornatermet biztosítani. Ámulok és bámulok, kinek a fejéből tud ilyen bölcs gondolat kipattanni, megfogalmazódni! A cinizmus netovábbja azért büntetni, amit az elmúlt évtizedek alatt sem sikerült tisztességesen megoldanunk. A rendszerváltást követően kormányok jöttek és mentek, de a kistelepülések fejlődése és előrejutása megtorpant. E tényt az is igazolja, ahogy a különböző nagyságú települések első számú vezetői nyilatkoznak a kitörés és a megújulás nehézségeiről. A múlt és jelen gazdasági helyzetben is a legtöbbet szenvedők továbbra is a falusi kistelepülések maradtak. Ezen községek többségéből a fiatalok elvándorolnak, alacsony a születések száma, magas az átlagéletkor. Nincs munkalehetőség, az önkormányza- | toknak nincs pluszbevételük, az | állami normatívák nem elegen- f dőek a dinamikus fejlődéshez, = csak a vegetáláshoz. Ezen ismeretek birtokában csak kemény szavakkal tudnám jellemezni a kialakult helyzetet. Folyton azt halljuk, hogy a minisztériumok pályázati úton biztosítják a szükséges anyagi hátteret a fejlődéshez, csupán élni kell a lehetőséggel. Na igen, de hol marad az önrész biztosítása, az ebben rejlő kockázat- vállalás ténye? Erre mondják, hogy az önrész megteremtésére is adódott számtalan lehetőség. Ez lehet, hogy így igaz, de ebA 2008. április 11-i számukban olvastuk a „Befellegzik a színesfémtolvajoknak” című cikket, amihez gratulálunk! A tervezet minden egyes pontja kiváló ötlet, végre észreveszik már, hogy mi folyik a színesfém vétel-eladás körül. Ez a mai napig olyan nagy üzletnek számít, hogy a meglévő MÉH-telepek, átvevők mellett egyre-másra nyílnak a küben az esetben a kistelepülések jóval nagyobb kockázatot vállalnak, hiszen nem rendelkeznek olyan mozgósítható tartalékokkal, mint a városok. A nyilvános adatok szerint jelenleg hazánkban 378 oktatási intézménynek nincs megfelelő tornaterme. Az általános iskolák mellett sok középiskolában is ez a helyzet, márpedig ezek többnyire a városi oktatási lönböző megnevezés alatt engedélyezett átvevők. És itt nemcsak az írni-olvasni nem tudó, de saját sofőrje által vezetett limuzinnal a telepre begördülő egyéni vállalkozókról van szó! Ha jobban utánanéznének az illetékesek, a jogilag rendben lévő, szinte támadhatatlan telepek legfelső vezetői és dolgozói szinte mindannyian a színesfém-kereskedelemből éldegélrendszeren belül működnek. Mindezek tükrében talán újból át kellene gondolni a várható büntetések kiszabásának lehetőségét. Nem kellene odáig jutnunk, mint a mozgásukban korlátozott emberek esetében. A szolgáltató intézmények, valamint egyéb napi funkciókat ellátó épületek akadálymentesítése, az ezzel kapcsolatos határidők folyamatos módosítása nek, nem is olyan rosszul. Ha a Parlamentben sokat tétováznak és húzzák az időt, félő, hogy a színesfém-lobbi minden erővel próbálja megakadályozni a tiszta, átlátható viszonyok megteremtését. Itt, a környékünkről is teherautószámra viszik a színesfémet az átvevőtelepre, és talán még hivatalos számla is készül tíz teherautónyi elszállított szímegalázó és elfogadhatatlan. Egy országot az is minősít, hogy mennyire biztosítja - függetlenül a település nagyságától és az ott lakók létszámától - a tisztességes megélhetés feltételeit. Nem könyöradományra van szüksége a településeknek, hanem hogy egyenlő feltételekkel tudjanak élhető közösséget kialakítani és gyarapodni. ■ (Név és cím a szerkesztőségben) nesfém kapcsán vagy kétszáz kilóról! Ezek az összefonódások az ország egész területén virulnak, ezért kívánok önöknek kitartó, a legszigorúbb törvény megalkotását és betartatását ellenőrző munkatársakat. Bízom benne, hogy a kiskapuk bezárásával a tervezett törvényt mielőbb bevezetik, s azt következetesen érvényesítik. ■ (név és cím a szerkőben) Köszönet jár a becsületes, de névtelen jóakarónak Április 8-án, kedden, Egerben a Széchenyi úton elhagytam az irattárcámat. Csütörtökön levelet hozott a postás, benne elveszett irataimmal, bankkártyámmal. A feladó egyszerűen csak „jóakarónak” nevezte magát, cím nélkül. Miután hálámat nem tudtam kifejezni az illetőnek, ezért a Heves Megyi Hírlap hasábjain keresztül szeretném megköszönni azt, hogy postázta részemre a személyes irataimat. ■ (név és cím a szerkőben) Csak névvel, címmel várjuk észrevételeiket Örvendetes, hogy az utóbbi időben ismét gyakran kapunk észrevételeket, olvasói leveleket a lapunkban megjelent írásokra, illetve egyéb közéleti kérdésekkel kapcsolatosan. Ennek következménye, hogy anyagtorlódás miatt a leveleket esetenként némi késéssel tehetjük közzé. A közölt levelek tartalmával szerkesztőségünk nem feltétlenül ért egyet, azokért felelősséget nem vállal. Csak a teljes névvel, címmel ellátott írásokat jelentetjük meg. Továbbra is várjuk írásaikat szerkesztőségünk címére: Eger, Barkóczy út 7. szám. A borítékra írják rá: Pf. 23. ■ „Atomkirándulás” kilencven diákkal az erőműbe A Paksi Atomerőműbe szervezett tanulmányúton mintegy kilencven általános iskolás tanuló vett részt Heves megyéből. Az Élhetőbb életet! elnevezésű vetélkedősorozatra, amelyet a Kemény Ferenc Általános Iskola os- torosi Árpád Fejedelem Tagiskolája és az ostorosi önkormányzat hirdetett meg, huszonhat csapat nevezett be. A vetélkedés célja, hogy ráirányítsa a figyelmet a környezetvédelemre és az energia hatékony felhasználására. A verseny utolsó fordulóját Ostoroson rendezik meg. ■ Szigorú, következetes törvényt várunk! színesfémbiznisz Épp ideje bezárni a kiskapukat ezen a területen is A „kerekerdők” hajdani keletkezéséről múltidézés A kömlői zöldövezetek kialakulása és mai tanulságai Különös kora tavaszi epizód egy reggelen Ma már kevesek által ismert, hogy az 1930-as években hogyan keletkeztek a bel- és külterületeken a zöldövezetek, illetve kerekerdők. Földhivatali iratok megőrizték, Neufeld lózsef hely- történész díszpolgártól pedig ismerjük azt a tényt, miszerint a jelzett évtizedekben országos fásítási programot hirdettek, melybe Kömlő is bekapcsolódott. Ismerten itt is feszítő társadalmi és szociális problémák voltak. A nincstelen emberek részére úgynevezett ínségmunkát biztosítottak, és e szükségmunkával telepítették a „Kis erdőt”, mely az évtizedek során Kömlő gyöngyszeme lett, mert családi és társadalmi sportolási lehetőséget, szórakozást biztosított. Különösen azt követően, amikor Tóth Gyula (testnevelő tanár, mesteredző) 1954-ben megtervezte az erdő által övezett sportpályát, mely a sportolás centrumává vált. A kollektív emlékezet szerencsénkre megőrizte a feledhetetlen majálisokat, amikor a nyolc szövetkezet külön-külön sátorban vendégelte meg a saját tagjait. Rangos focimeccseket láthatott ilyenkor a környékbeli lakosság. Németh Barna tanácselnök-helyettes a hatvanas években kezdeményezte az erdő rehabilitációját. Ebben sokat segített Kiss József erdőgazdasági dolgozó. Továbbá a magángazdák is bekapcsolódtak a programba. Erdőt telepítettek: Bartus István, Kádár József, Nagy Lajos (kusper), Szécsi István, Rácz András. A sors fintora, hogy a Bartus- és Rácz- erdők a nincstelenség áldozatai lettek (letarolták a területet). Megjegyzem, hogy akkoriban csak azok a személyek részesültek segélyben, akik fizikai munkát végeztek. Ma is ezt az elvet képviseli Godó Lajos honatya. Besenyőtelek és Kömlő között 1957-ben Veréb Béla és Kobolák Lajos csapata erdősávot telepített, amelynek érdekessége, hogy akácvirágzáskor a kivilágított Lánchídhoz hasonló látványt nyújt. (Ezt a méhészek is bizonyítják.) Több mint hét évtized távlatából is példaértékű ez a zöldprogram. Az utolsó fásítási akciót a telepi fiúk végezték a Dózsa, Kinizsi, Vörösmarty utcákban 1958-ban. Mint a fenti történetből is látható, a zöld szemlélet nem csak pénz kérdése. ■ Lejegyezte: M. Szabó Lajos egykori kömlői lakos Heves Eger. A reggeli autóbuszban kora tavaszi napfény szűrődik az utasokra. Az ablak melletti viliódzó fényben egy kedves fiatal anyuka, hátizsákkal. Mellette a felnőttek ülésén önállóan trónol csöppsége. A gyermek szemei lehunyva. A leszállás közeledik. A sokaságban a kislegény anyja kezét fogva, érdeklődve ismerkedik környezetével. Kis kezével simogatni kezdi egy szőke diáklány farmernadrágját. - Ne csikizz! - kacag fel udvarlója társaságában a tinédzser. Szót fogad az eszemadta, elfordul, és az előtte álló idős néni fekete kabátját ta- pintgatja. A Domus előtt megállunk. Az édesanya gyakorlott mozdulattal karjára veszi kicsinyét, majd a járdán már egymás mellett indulnak tovább útjukon. A csemetének kissé ingatagok a léptei, bizonyára kezdő még a világjárásban...- Akár a mi unokánk is lehetne! - mondtam. - Huncutka! - szólítom meg kis barátunkat. Visszafordulok a hang irányába. Megdöbbenek. Sze- mecskéi most is összezárva, látássérült... Aztán édesanyja újra magához emeli. Az átszálláshoz készülődnek, mikor megelőz minket az autóbusz. ■ Simon Imre, Eger ■ A nincstelenek részére ínségmunkát biztosítottak, így telepítették a „Kis erdőt”, mely az évtizedek során Kömlő gyöngyszeme lett. ■ A kislegény érdeklődve ismerkedik környezetével.
