Heves Megyei Hírlap, 2008. április (19. évfolyam, 76-101. szám)
2008-04-02 / 77. szám
PF. 23 - OLVASÓINK ÍRTAK HEVES MEGYEI HÍRLAP - 2008. ÁPRILIS 2., SZERDA Ki állítja meg ezt az eszelős többéves ámokfutást? A Hírlap március 12-i számában megjelent Tari Ottó „Cukorgyári capriccio” című cikkéhez szeretnék hozzászólni. Fel vagyok háborodva, szégyen és gyalázat, ami ebben az országban történik. Azt hiszem, a hatvani volt az utolsó cukorgyár, ami nem kevés pénzből épült, végül bezárták. A több mint 100 éves gyár hozzátartozott a városhoz. Még élénken emlékszem a szeptembertől kezdődő kampányokra, amikor a vasúthoz vezető út mentén végig álltak a répát beszállító teherautók, az egész várost ellepte a répafeldolgozás illata. Sok embernek adott munkát, megélhetést. Kezdődött azzal, hogy a szarvasmarhatartóknak azért fizettek, hogy a teheneiket levágják, folytatódott azzal, hogy a bortermelőknek azért fizettek, hogy a szőlőiket kivágják, és most azért kapnak uniós támogatást a termelők, hogy felhagyjanak a cukorrépatermesztéssel. Magyarország mindig is agrárország volt. Gyalázat, hogy a mezőgazdaságunkat tönkretették, és külföldről behozott „szemetet” kell vennünk a boltokban, magyar terméket már nem is találni. Nincs egy értelmes ember ebben az országban, aki megállítaná ezt az eszelős ámokfutást? ■ (név és rím a szerkőben) Szépkorúak nívós nőnapi ünneplése Egerben a felnémeti Derűs Alkony Nyugdíjas Egyesület tagjai március 15-én tartották nőnapi megemlékezésüket a Pásztorvölgyi Általános Iskola és Gimnázium épületében. Az ünnepségen a nyugdíjas egyesület tagjain kívül részt vett több meghívott vendég is. A köszöntő után a helyi általános iskola negyedik osztályos tanulói két felkészítő tanárral adtak műsort, akiknek ezúton szeretném megköszönni a szereplésüket. Ezt követően a nyugdíjas férfitársaimmal együtt virággal köszöntöttük a hölgyeket, majd éjszakába nyúló, jó hangulatú mulatsággal zárult az ünnepség. ■ Fekete János a nyugdíjas egyesület elnöke Mégis, kinek a szégyene? kiszolgáltatottság Hiába dolgoztak, nem jött e^nz ígért Kánaán Az én korosztályom az, amely a második világháborúban a gyerekkorát élte, aminek folytán el lehet mondani, hogy nem volt irigylésre méltó gyerekkora. Majd a háború után újjáépítette az országot a romokból, és a népi demokrácia, majd azt követően pedig a szocializmus építésében tevékenykedett nagy reményekkel, hogy ezután már sokkal jobb lesz az élete. A sors azonban úgy akarta, hogy ne épüljön fel a „Kánaán”, ahol majd mindenki a szükségleteinek megfelelően markolhat a bőség kosarából. Azt mondták, a dolgozóké a gyár és az általa megművelt föld, ezért elvárták tőle, hogy a jó gazda gondosságával vigyázzon a reá bízott értékekre. Azonban hiába vigyázta és építette a reá bízott vagyont, a rendszerváltást követően, a privatizáció során ezeknek az embereknek nem jutott belőle semmi sem. Ráadásul még olyan időszakban történt a nyugdíjazásuk is, amikor a számítás alapjául az utolsó öt év keresetét vették alapul. Az az utolsó öt év, amikor a rendszerváltás okozta gazdasági válság miatt leállt a termelés, kevés volt a munka, így természetesen a munkabér is. Ezek után nem lehet csodálkozni azon, hogy a nyugdíjuk összege ötvenezer forint környékén megállt. Még csak azt sem lehet többségükre ráfogni, hogy aktív korukban képzetlen munkaerőként dolgoztak, hiszen Igen sokan közülük középfokú végzettséggel és több szakmával rendelkeznek. Vannak ígéretek, hogy ezeknek a szégyenletes nyugdíjaknak az összegét felemelik arra a szintre, ami közelebb áll a magasabb nyugdíjakhoz. Ezek az emberek azonban már a hetven iiär A legnagyobb gond akkor van, ha a mai idősek otthonokba kényszerülnek, ahol a térítési díj akár kétszerese is lehet a nyugdíjuknak. Ezt az összeget a legtöbben nem tudják saját jövedelmükből fedezni. Képünk illusztráció. éven is túl vannak, és így félő, hogy nem lesz idejük mindezt kivárni. Csak nem ez lehet az illetékesek célja? Úgy látszik, a gyerekkori szegénységnek időskorban is folytatódnia kell. A legszomorúbb eset pedig akkor történhet, ha idősek otthonába kényszerül beköltözni, ahol a jelentős befizetés után még olyan magas havi térítési összeget kell Úgy látszik, a gyerekkori szegénységnek időskorban is folytatódnia kell. fizetnie, ami kétszerese lehet a nyugdíja összegének. Ekkor következhet az be, hogy a gyerekeinek kell kipótolniuk, akik szintén családosak lévén, nem dúskálnak az anyagiakban, mert a gyerekek nevelése sokba kerül. Mindezek után azon sem lehet csodálkozni, ha az idős szeretteik idő előtti elmúlását várják. Ezek az idős emberek nagyon szégyellik ezt a kiszolgáltatottságot, amiről ők egyáltalán nem tehetnek. Ez bizony nem az ő szégyenük. Ők tisztességgel dolgoztak negyven éven át, de a sors mégis úgy akarta, hogy mindezért az ő arcuk piruljon. Szégyellni azoknak kellene, akik hagyják a milliárdos rablásokat, privatizálásokat, amiből meg lehetne szüntetni ezt az óriási igazságtalanságot. Igaz, ők gondtalanul, fényűző módon élnek. ■ (név és rím a szerkőben) Csak névvel, címmel érkező írásokat! felhívás Levelezéskor lehetőség szerint használják a drótpostát is Örvendetes, hogy az utóbbi időben ismét gyakran kapunk észrevételeket, olvasói leveleket a ! lapunkban megjelent írásokra, I illetve egyéb közéleti kérdésekkel kapcsolatosan. Ennek következménye, hogy anyagtorlódás miatt a leveleket esetenként némi késéssel tehetjük közzé. Felhívjuk levelezőink figyelmét, hogy lehetőleg röviden, max. egy gépelt oldal terjedelemben fogalmazzák meg gondolataikat, véleményüket. Az írásokat szükség esetén rövidítve és szerkesztett formában tesszük közzé. A közölt levelek tartalmával szerkesztőségünk nem feltétlenül ért egyet, azokért felelősséget nem vállal. Csak a teljes névvel, címmel ellátott írásokat jelentetjük meg. Továbbra is várjuk írásaikat szerkesztőségünk címére: Eger, Barkóczy út 7. sz. A borítékra írják rá: Pf. 23. E-mail cím: hmhirlap@axelspringer.hu ■ A tarnaleleszi zenekar esete más nézőpontból is érdekes lehet A március 29-én megjelent, a leleszi fúvós zenekarról megjelent cikk kapcsán lenne egy-két észrevételem. Rákóczi Péter tanár úr - a zenekar karnagya - földrajz, ének szakos tanár már két éve öregségi nyugdíjas. A zenekar vezetését hosszú ideig tanári állása amellett, majd kb. egy évtizedig igazgatóhelyettesi munkaköre mellett végezte. Az új igazgató megválasztása után munkakörét nem kívánta ellátni, kizárólag a zenekari teendőket vállalta a tanévben. A zenekari munkájáért a tanár úr tiszteletdíjat kapott, amit most a helyi önkormányzatok háromszorosára emeltek. Az ön- kormányzatok ezen felül is támogatják a zenekart, amely egyébként ifjúsági együttes, alapítvánnyal is rendelkezik. ■ Az AMK-nál igen magas a hátrányos helyzetű tanulók aránya. A karnagy úr tehát olyan státuszt kér, ami normál általános iskolában eddig sem volt. A fenntartók ugyanakkor az esélyegyenlőségi programból adódó feladatokat az új 2008/09- es tanévben még bizonytalan, vállalják-e, pedig a tarnaleleszi ÁMK-nál igen magas a hátrányos, és halmozottan hátrányos helyzetű tanulók aránya. Az első osztály jelenleg egésznapos tantervű, de még bizonytalan, hogy ez megmarad-e, a nagyon kedvező eredmények ellenére. Tanulószoba vagy napköziotthon nincs, anyagi lehetőségekre hivatkozva. Az előző tanévekben az intézmény költségvetése alultervezett volt, ezt a „túlköltekezést” most kell az intézmény új vezetésének kigazdálkodnia és visszafizetnie az önkormányzatoknak. A cikkben említett két nyugdíjas pedagógus - magam és férjem - pedig azért dolgozik tovább, mert egyrészt a jogszabályok megengedik, másrészt a szakos ellátottság még nincs biztosítva. Végül: Rákóczi Péter kinevezett igazgatóként 2007 nyarán státuszban lévő feleségének szüntette meg közalkalmazotti jogviszonyát, aki csak idén lesz nyugdíjas. Miért nem az előrehozott nyugdíjasoknak mondott fel? ■ Csíkné Bartók Ilona történelem-ének szakos tanár önkormányzati képviselő Nem unatkoznak az idősek pillanatképek A csányi otthonban javában zajlik az élet A csányi Idősek Otthonában a telet farsangi bállal búcsúztattuk. A '60-as, '70-es évek Táncfesztiváljait varázsoltuk az otthon falai közé egy délutánra. A „fellépők" között volt Harangozó Teri, Szécsi Pál, Mary Zsuzsi és még sokan mások. Zsűri értékelte a produkciókat az igazgató asszony és munkatársai személyében. Az élőzenét Kozsa László szolgáltatta, a bált a finom farsangi fánk elfogyasztása koronázta meg. Az eseménysorozatot nyitó lakógyűléssel folytattuk. Az igazgató asszony értékelte az elmúlt évet, és bejelentette mindannyiunk örömére, hogy a térítési díjak csökkentek. Az eddigi 77.000 forintról 65.165 forintra. Ezt a bejelentést valamennyi lakó boldogan fogadta, hiszen több otthonban drasztikusan emelték a díjakat. A lakógyűlésen részt vett a megye képviseletében dr. Tóth Piroska, a megyei önkormányzat irodavezető asszonya, aki az elmúlt év eseményeit és az idei év tennivalóit ismertette. Nagy örömükre Lakatos Szilvia nővérkénknek az év elején megszületett Máté nevű kisfia. Ezúton gratulálunk nekik, és sok örömet, boldogságot kívánunk! Sajnos szomorú esemény is történt az elmúlt időszakban. Elhunyt a mindig mosolygós Kovács Józsefné, Erzsiké néni, akit az elmúlt évben köszöntöttünk 95. születésnapján! Nyugodjon békében! Természetesen március 9-én a lakók is részt vettek igen nagy számban a népszavazáson, ahol a szavazatszámláló bizottság tagjai felvilágosítottak bennünket a lehetőségekről. Izgatottan várjuk az elkövetkező időszak kellemes eseményeit is: a férfinapot áprilisban, és a májusban megrendezésre kerülő lakó-hozzátartozó találkozót! ■ Juhász Árpád (rím a szerk.-ben) ■ Izgatottan várják az elkövetkező időszak eseményeit is. Együtt több mint ötven éve vaslakodalom A házaspár jóban-rosszban kitartott Nagy és különleges eseményre gyűltek össze a hatvani Liszt Ferenc Vasutas Nyugdíjasklub tagjai. Klubunk megalapításának eszmei atyja és egyik alapító tagja, B. Nagy Károly és felesége Marika néni, valamint családjuk nagy örömünkre velünk együtt ünnepelték 65. „vas” házassági évfordulójukat. Erre a szép napra egy műsoros összeállítással készültünk. Klubvezetőnk, Ficsor Joachim- né Veronka ünnepi beszédében részletesen elmesélte a házaspár múlt században, a vérzivataros években is együtt eltöltött szép hosszú életét. Károly bácsi és Marika néni mindketten közéleti emberek voltak. Ennek eredményeképpen Károly bácsi a Hatvan Díszpolgára címet is megkapta. Természetesen mindezt nem valósíthatta volna meg, ha közben nincs mögötte Marika néni, aki megteremtette és biztosította számára a nyugodt hátteret, a derűs, békés otthont. Ezt követően a műsor köszöntőkkel, énekszámokkal, zenével, prózai előadással, versekkel folytatódott. Természetesen ajándékokat is kaptak az ünnepeltek. Kristályvázát, virágokat, tortát, „Vasdiploma” emléklapot és még egy aranyos koronával díszített, különleges „aranygaluska” süteményt is, amelynek láthatóan nagyon örültek. A meglepetés műsor az alkalomhoz illően egy vidám lakodalmas jelenettel végződött, melyet Marosvári Sán- dorné Tériké koreog- rafált és tanított be, a klub tagjai pedig előadták. Az ünnepség a vacsora után táncmulatsággal, és kötetlen beszélgetéssel ért véget. A klubtagok és a városban élő tisztelőik nevében még egyszer ezúton is kívánunk az örökifjú párnak további jó egészséget, türelmet, és még jó pár együtt töltött évet. ■ Pallag Attiláné klubtag (rím a szerkőben) m Károly bácsi és Marika néni: mindketten közéleti emberek.
