Heves Megyei Hírlap, 2008. március (19. évfolyam, 52-75. szám)

2008-03-13 / 62. szám

2008. MÁRCIUS 13., CSÜTÖRTÖK - HEVES MEGYEI HÍRLAP 5 FÜZESABONY ÉS KÖRZETE Makiár első köztéri szobrát avatják majd fel most szombaton Fogolyként Oroszországban háború Négy évet töltött Arhangelszkben a besenyőtelki katona Március 15-én az 1848-49-es for­radalom és szabadságharc 160. évfordulójának tiszteletére em­lékművet állítanak Makiáron, ez­zel tisztelegve a hősök előtt. A három és fél méter magas, száz­harminc centiméter széles obe- liszket Király Róbert egri szob­rász tervezte. A rohamozó hu­szárcsapatot ábrázoló bronz­plasztika egy sziklatalapzaton ál- 1, ezen örökítik meg annak az öt makiári katonának a nevét, akik részt vettek a kápolnai csatában. A Képző- és Iparművészeti Lektorátus 2007 nyarán fogadta el a tervet, és másfél millió fo­rinttal támogatta a megvalósí­tást. A hiányzó kétmillió forint néhány hónap alatt gyűlt össze, mert a helyi önkormányzati kép­viselők lemondtak éves tisztelet­díjuk feléről, de jótékonysági műsoros délutánon is adakoztak a szoborra a makiáriak. Az ada­kozáson túl most munkával, te­reprendezéssel is segítettek. Az ünnepi műsor szombaton délelőtt tíz órakor a művelődési házban az iskola diákjainak elő­adásával kezdődik, majd huszá­rok kíséretével átvonulnak az igazgatási központ elé, ahol Ha­vasi László polgármester és Kon- cz Gábor Kossuth-díjas színmű­vész szól az ünneplőkhöz. Prokai Gábor, a Képző- és Iparművésze­ti Lektorátus osztályvezetője be­mutatja az alkotást, melyet Ko- rózs Péter plébános és Pocsai Ju­lianna lelkész is megáld. ■ A könyvtárat szeretnék majd fejleszteni Az oktatási és kulturális tárcánál a helyi könyvtár fejlesztésére pá­lyázik Kál önkormányzata. A ré­gi épület felújítása mellett szeret­nék korszerűsíteni a berendezé­seket, modernizálni a technikát az intézményben. Számítógépe­ket kívánnak beszerezni, s digita­lizálnák az állományt Az udvar­ra pedig „civil teraszt” terveztek. Az összességében hatmillió forin­tos beruházáshoz tíz százalék ön­részt vállalt a község. A tervek szerint - sikeres pályázat esetén - már a nyáron elkezdődhetnek a munkálatok, falubeli vállalko­zók kivitelezésében. ■ SDK* íó&f F SÍA8D $6ám ENDRE S#8Í * : en ttów iSölC ♦ MHOC S H SBU» WB: 5118» Sä I* $U8Á US2L« tíLm ; Ä M 3tlA SZtóé MB™“ JyRM m db ;3& igs IS **! RUZSICS KÁROLY JÁNOSÉ János# ÍÁRDJb Emlékmű a volt munkatábor helyén. Poczik Pál a második világháború után hazakerült, ám később Recsket is megjárta. Képünk illusztráció. A besenyőtelki Poczik Pál tanúja a XX. század törté­nelmének. Az I. világhábo­rú alatt született, a II. világ­háborúban katona volt. Orosz fogságba esett, de ha­zatérhetett. Sziráki Márta Következett a recski munkatábor, látta az 1956-os eseményeket, és megélhette a rendszerváltást is. Áprilisban tölti be a kiiencven- egyedik esztendejét Pali bácsi, aki a háta mögött hagyott évtize­dekről mesélt lapunknak. Bese­nyőtelken született, édesapja száz hold földön gazdálkodott. A fiú kisgyermekként már a földeken dolgozott. Az elemi iskola elvég­zése után leventeoktatás követ­kezett, ami hat esztendőre szólt, innen vonult be katonának 1939- ben, huszonkét évesen. Poczik Pált először Berettyóúj­faluba vezényelték, majd Nagy­várad és Gyergyószentmiklós térségében harcolt szakaszveze­tőként a 21. vadász-zászlóaljnál. Az orosz hadsereg 1944-ben ko­moly hadi csapást mért arra a környékre, így katonatársaival együtt Pali bácsi is fogságba esett. Akkor még egyikük sem sejtette, hogy mi vár rájuk. Meg­szökni nem mertek, mert vagy az orosz katona géppisztolya né­zett-velük farkasszemet, vagy a románok kezelték halálos ellen­ségként a magyarokat. Amikor összegyűlt több száz különböző nemzetiségű hadifogoly, száza­sával marhavagonokba terelték őket, és elindították a szerelvényt Oroszország felé. Enni és inni csak ritkán kap­tak, négy vödör víz járt száz em­bernek, de - mint mondta idős beszélgetőpartnerünk - olyan szomjasak voltak, hogy a vízen összevesztek, dulakodtak érte, és így annak nagy része a vagonban folyt szét. Sokan már útközben meghaltak, ám ez nem foglalkoz­tatta az oroszokat. Ha nagy rit­kán megállt a vo­nat, akkor a sínek mellett, jeltelen sír­ba temethették tár­saikat. Több mint egyhetes utazás után értek Arhangelszkbe, az Északi-Jeges-tenger mellett, a Dv­ina folyónál épült fogolytáborba. Fabarakkokban szállásolták el őket. Ami ott várt rájuk, az még az eddigieknél is embert próbá- lóbb volt. A kisebb barakkokban százan, a nagyobbakban hatszázan kap­tak helyet, az emeletes faágyon és egy kályhán kívül semmijük sem volt, még takarót sem húz­hattak magukra, mert az nem járt a foglyoknak. Hosszú, hideg tél uralkodik Oroszország északi tájain, gyakori a mínusz 50-54 fok is, fűteni viszont csak este hat és nyolc óra között volt szabad. A környező erdőkben fát vágtak, is­kolát építettek, majd hajógyárban dolgoztatták őket, ami nagyon nehéz munkának bizo­nyult, hiszen kézi erővel kellett hat­hét méteres fage­rendákat a helyükre illeszteni. Az étkezésük viszont annyira mini­mális és szegényes volt, hogy csak nagy nehézségek árán tud­tak dolgozni, sokan legyengültek ■ Oroszország északi tájain gyakori volt a mí­nusz 50-54 fok. Kilencvenes évesen is jó egészségnek örvendve A szabadulással nem ért vé­get a megpróbáltatások sora: a recski láger következett, mert a család kuláklistára került. Poczik Pál a munka­táborban töltött újabb hóna­pok számos redőt hagytak a fiatalember homlokán, de idővel neje, Katalin, s gyer­mekei, Kati és Pali feledtetni tudták az átélt borzalmakat. Ma, kilencvenegy évesen, jó egészségnek örvendve, ha mesél a háborúról, az átélt szenvedésekről, a családta­gok, az unokák csendben ül­ve hallgatják. közülük. Naponta kaptak ugyan kenyeret, amely sűrű, nehéz, ko- vásztalan tésztából készült, és le­vest, amit csalánból, cukorrépá­ból és káposztából főztek, de húst egyetlen alkalommal sem ettek. Bár orvos volt a táborban, azon­ban gyógyszert nem tartottak, ha hasmenést kapott valamelyikük, akkor egy szelet kenyeret elsze- nesítettek, azzal gyógyították a bajt. A tisztálkodás pedig szinte megoldhatatlan volt, a minimális higiéniás feltételek is hiányoztak. Ebbe a táborba került Pali bá­csi sógora, Mlinkó Frigyes is. Próbáltak egymásnak segíteni. Ha egyikük jobban lefogyott vagy legyengült, a másik a saját ételé­ből adott még neki, hogy többet ehessen és megerősödhessen. El­mondhatatlan öröm volt, ha krumpliföld közelében dolgoztak. Gyorsan összekapkodták a bur­gonyákat, és este megsütötték a kályha tetején. Felséges eledel­nek bizonyult. A csontig hatoló hideg, az embertelen tábori kö­rülmények miatt nagyon sok fo­goly halt meg, akiket szintén a társak temettek el. Négy eszten­deig tartott a kitaszítottság. Az­tán 1948-ban ismét vonatra ültet­ték őket. Nem mondták meg, hogy hová indul a szerelvény. Ám aztán a debreceni állomáson va­lóra vált a legmerészebb álom: el­jött a szabadulás. Ott egy lakta­nyában kaptak több mint 1400 nap után úgymond rendes enni­valót, és elindulhattak hazafelé, katonahősünk Besenyőtelekre. Elfogadták az idei költségvetést maklár A település képvise- lő-testülete legutóbbi ülésén elfogadta az idei esztendő költségvetését, bevételi és kiadási oldalon egyaránt kétszázhatvanmillió forint­tal számolva. Döntöttek ar­ról is, hogy a helyi művelő­dési ház helyiségeit vala­mennyi makiári intézmény, gazdasági, kulturális és civil szervezet havonta egy alka­lommal térítésmentesen ve­heti igénybe, ezen túl pedig a nagyteremért és a kiste­remért is csupán jelképes óránkénti összeget kell fizet­ni. Deáki Jánosra emlékeznek a helyiek poroszló Két esztendővel ezelőtt, 2006-ban hunyt el a Poroszlói Honismereti Baráti Kör volt elnöke, a Poroszlói Újság című közéleti havilap szerkesztőbizottságának ve­zetője, a község díszpolgára, Deáki János. Emlékére már­cius 15-én, szombaton dél­előtt tíz órától asztalitenisz­versenyt rendeznek a műve­lődési házban, gyermek és felnőtt kategóriákban. Száznégy éves nénit köszöntenek újlőrincfalva Immáron a száznegyedik születésnapját ünnepli a település legidő­sebb lakója, Zobolyák Józsefné. A nénit március 16-án, vasárnap délután há­rom órakor a közösségi ház­ban családja és az ünneplők körében köszönti Korózs La­jos, a füzesabonyi választó- kerület országgyűlési képvi­selője és Soltész András újlőrincfalvai polgármester. Körzeti oldalaink heti menetrendje HÉTFŐ ESER KEDD PÉTERVSSÁRA SZERDA HEVES, KISKÖRE ► CSÜTÖRTÖK FÜZESABONY PÉNTEK SYÖNöYÖS SZOMBAT HATVAN. LŐRINCI Az oldalt írta: Rénes Marcell, Sziráki Márta Fotó: Gál Gábor Tel.: 36/513-614 e-mail: marcell.renesíM axelsprmger.hu A hölgyeket köszöntötték nőnap Hangulatos ünnepség a gondozási központban Ismét lesz derelye-fesztivál verseny Tizennégy üstben készülnek a finomságok Vincze Ari a közönséget is bevonta a zenés műsorba. Nem volt nehéz. Nőnapi ünnepségnek adott ott­hont a napokban Kompolton a helyi gondozási központ. Somo­gyi Sándor alpolgármester kö­szöntötte a megjelent szépkorú- akat, és szólt a nők megbecsülé­séről, a családban betöltött fon­tos szerepükről. Az ünnepi han­gulat Vincze Ari és Nagy Zoltán zenés műsorával teljesedett ki, amely a település önkormányza­tának ajándéka volt az idős höl­gyek számára. A virágok átadá­sa előtt még Sándor József is meglepte női nyugdíjas társait, erre az alkalomra írt versét sza­valta el. Az idősek is készültek az ünnepre, vendégül látták az őket köszöntőket, s baráti beszél­getés zajlott. ■ A kompoltiak csapata tavaly mézes-epres derelyével nevezett a fesztiválra. A tavalyi program sikere után immár a II. Derelye-fesztivál megrendezésére készülnek Nagytályán - tudtuk meg Lovasi Ferenc polgármestertől. A sósán és édesen is készített étek sváb különlegesség, a főzőverseny résztvevői is rendszerint sváb kö­tődésű településekről érkeznek. A napokban eldőlt: az idei fesztivált május 17-én, szomba­ton tartják, a fővédnök Gráf Jó­zsef agrárminiszter lesz, a sztár­vendég pedig Bodrogi Gyula Kossuth-díjas színművész. A ter­vek szerint tizennégy üstöt „állí­tanak üzembe” a versenyen. A házigazdák makiári, aldebrői, noszvaji, kompolti, parádi és vecsési csapatokat várnak. ■ I v

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents