Heves Megyei Hírlap, 2008. február (19. évfolyam, 27-51. szám)

2008-02-02 / 28. szám

Két zsák dió története és a megyei újság ereje Az emlékezés rostáján a jelentéktelen dolgok kihul­lanak, mitől különb mégis két zsák dió története? Pilisy Elemér A Népújság fejlécében az 1966- os évszám a falvak népének ne­héz időszakát, a mezőgazdaság szocialista átszervezésének fini­sét idézi. Az újság­cikkek a termelő­szövetkezeti mozga­lom győzelmes hét­köznapjairól, a kö­zösen végzett mun­ka sikereiről szól­tak. A vidék arcula­tának változásáról, biztató em­beri kapcsolatokról, sok-sok tel­jesített munkaegységről, biztos megélhetésről, demokratikusan irányító vezetőkről... Nos, ekkor az egri Rákóczi Ter­melőszövetkezetben az elnök megpofozott egy téesz-tagot. Bóta Sándor, a sértett pedig gondolt egy merészet, s bekopogott a szer­kesztőségbe, hogy a nyilvánosság segítségével harcoljon igazáért, elégtételt kapjon basáskodó veze­tőjétől. A cikk megírására én kap­tam megbízást Gyorsan kiderült, a bajt a szomszédos háztáji föl­dek közös mezsgyéjén termett dió okozta. Lejegyeztem Bóta Sán­dor keserű szavait: „Levertem a diót, amikor jött Szarvas Sándor, az elnök. A torkomnál fogva a földre lökött. Megütött..., hogy az ő dióját lopom, azt ordította. Hiá­ba szóltam bármit. Ki gondolta volna, hogy valaki ököljog alapján bíráskodjon mások felett? Aztán az is eszembe jutott, hogy mégis ő az elnök, én nem üthetek visz- sza. Nem is védekeztem. Hazavit­te magának azt a diót, amit én vertem le...’” Megkapta a magáét Bóta felesége is, aki magyarázatot kért az elnöktől. Sírva mesélte: „Az utcán, idegen emberek előtt kiáltotta, hogy lopó zsiványok...” Beszéltem Gajdá- csik András brigád­vezetővel, aki annak idején kijelölte a ház­táji területeket. Meg­erősítette, szóbeli megegyezés szerint Bótát illette a diófák termése. Noszvaji Lajos, a város illetékese is jogszerűnek találta a kritikus terület használatát. Vé­gül az elnököt is megkérdeztem, aki semmit sem tagadott a tör­téntekből. írásom, amelyik „Két zsák dió” címmel már a követke­ző napon megjelent a lapban, ala­posan felkavarta a kedélyeket. A „terület gazdái” nem csupán sza­vakban fejezték ki nemtetszésü­ket, hanem sajtóperben kívántak példát statuálni. A történet mégis jól végződött, mert a vidékre is el-eljutó televí­ziósok filmet csináltak az egri történetből. Az országos nyilvá­nossággal szemben a helyi ha­talmasságok már tehetetlenek voltak. Az újság szerkesztői és munkatársai ettől kezdve mint­ha bátrabban nyomták volna a tollat a papíron. ■ ■ Bekopogott a szerkesztőség­be, hogy a nyil­vánosság segít­ségével harcol­jon igazáért. Gyurkó Géza Papp János Márkusz László Fazekas István Pécsi István ÄZ UtoUÓ lllííszak. A nyomdában 1981 szeptemberében váltotta fel a ro­tációs magasnyomást az új ofszet technikával működő gép. A mutat­ványszámot 55 ezer példányban nyomták ki, ezt követően a hét végi la­pok már tizenhat oldalon jelentek meg. Képünkön Turcsányi Béla gép­mester (jobbra) ellenőrzi a „nyugdíjba vonuló" gépen nyomott lapot. A Dunából előkerült géppel nyomtak sajtótörténet Negyvenhat éven át volt részese a megyei lap készítésének- Az életem összefonódott a nyomdával és a lapkészítéssel - tekint vissza az elmúlt évtize­dekre Tompos Miklós, aki 1958- tól kezdve végigjár­ta a szakma létrafo­kait. Huszonhat évet töltött a nyomdánál, ahol végül főműve­zetőként dolgozott. További húsz évig pedig lapunk törde­lőszerkesztője volt. A ma már nyugdíjas szakember annak ide­jén abban az egri Bródy Sándor utcai épületben lakott, ahol a Hevesmegyei Nyomda Vállalat is működött, s az akkori igazgató, Mandula Ernő csalta oda betű­szedő tanulónak.- Akkoriban lett napilap a Népújság, így rögtön a laprész­leghez kerültem, ahol aztán hosszú évekig linószedőként dol­goztam - idézi a kezdeteket, s termé­szetesen az egykori csapat tagjait. Egy- egy műszakban ti­zennégyen dolgoz­tak. A szöveg- és a címszedők - Nagy H. Pál, Csathó István, Lenkovics Károly, Budavári Lajos, Han­gácsi András, Tóth István, Ko­csis Pál - kezdték a munkát, majd sorban bekapcsolódtak a többiek, Tancsa Béla korrektor, Gyöngy Sándor öntő és Csathó Ernő gépmester. A lapot egy W ? Tompos Miklós: „Az életem össze­fonódott a lapkészítéssel...” olyan rotációs magasnyomású gépen készítették, amelyet a há­ború után a Dunából halásztak ki, majd újítottak fel. Csak feke­te színt nyomott, az ünnepi meg­jelenésekkor rézöntvényből ké­szítették el a lapfejet, amit aztán minden egyes példányra külön- külön piros színnel vittek fel a síknyomógép segítségével. Ami­kor összeállt a szöveg, az oldalon fekete lyukak tátongtak, amíg a cinkográfiában - cinklemezre maratással - el nem készítették a fotókat. Ezt követően készült el a nyomólemez, s éjjel 11-12 óra között kezdődhetett a nyomás. A 12-14 ezer példányt 2 és fél, há­rom óra alatt pörgették le, s ad­ták át a posta terjesztőinek. ■ ■ Ünnepi megjele nőskor minden egyes példány­ra külön nyom­ták rá a piros színű címfejet.

Next

/
Thumbnails
Contents