Heves Megyei Hírlap, 2008. január (19. évfolyam, 1-26. szám)

2008-01-04 / 3. szám

Újabb Bánk bán fajsúlyú nemzeti dráma előadás A legnagyobb mai magyar színházi kihívásnak tartják a bemutatót a Gárdonyi színházban „...Márton László kísérle­te egyben a magyar törté­nelmi dráma eleddig ki­használatlan alternatívá­ja.” (Koltai Tamás, szín­házkritikus). Pilisy Csenge Márton László: A nagyratörő cí­mű darabját a honi színház- és irodalomkritika a legnagyobb mai magyar színházi kihívásként emlegeti. A műről megjelent írá­sok tükrében kérdeztem a szer­zőt az egri próbák szünetében.- Mi ez a kihasználatlan alter­natíva?- El akartam kerülni az ironi­kus karikatúrát, és az üres, pate- tikus kliséket is. Azt gondoltam, vállalni kell magyarságunk el­lentmondásosságát. A történe­lem, mint múzeum, nem érdekes. Az aktuális áthallások önmaguk­ban megint csak érdektelenek, a ma konfliktusairól másfajta da­rabot írnék. Az eleven emberi ter­mészet működése érdekelt a leg­jobban. Báthory Zsigmond alak­ja, aki intelligensebb, érzéke­nyebb a környezeténél, de nem tudja az eseményeket a kezében tartani, határozatlansága a darab végére gonoszságba fordul. „Roppant erőteljesen beszél a darab a két Magyarországról, a fátumszerűen ismétlődő megosz­tottság-élményről, ... az együtt­gondolkodásra való képtelenség­ről, ami ma is jellemző... és arról is, hogy az új nemzeti jelenvaló­ság mennyire képes és mennyire hajlandó szembenézni a nemzet ... múltak sötétjéből előbukkanó riasztó önképével.” (Radnóti Zsu­zsa, dramaturg) Egy jellegzetes jelenet a Nagyratörő című mű próbájáról. A bemutató előadás január 18-án, pénteken lesz.- Milyen ma is érvényes nem­zeti önképet lehet felmutatni 400 évvel ezelőtti események­ről mesélve?- A térség ma is ugyanaz, mint 400 éve - sok politikai beidegző­désünk akkor alakult ki. Ilyen például a politikai mezőny ketté- osztottsága: gondoljunk csak a Mohács utáni helyzetben János magyar király és Ferdinánd Habsburg uralkodó híveinek szembenállására. De ebben a kor­ban gyökerezik az a politikai ha­gyomány is, hogy Magyarország mindig keleti és nyugati típusú birodalmak között lavírozik. Ak­kor keleti volt a török, nyugati a Habsburg, a közelmúlt történel­Márton László: Az író felelőssége, hogy jól végezze szakmáját. mében keleti volt a Szovjetunió, és ma megint nyugati az Európai Unió. 100-200 évenként a ma­gyar történelemben ez az inga­mozgás lezajlik. „... ha van értelme a XXI. szá­zadban Nemzeti Színház-i gondo­latról beszélni, akkor ilyen dara­bok kapcsán van értelme..." (Rad­nóti Zsuzsa, dramaturg)- Van-e az írónak valamilyen felelőssége a közönséggel (a nemzettel) szemben, ha nem­zeti drámát ír?- A mindenkori színháznak van felelőssége, hogy mit hoz ki a szövegből. Egy nemzeti drámá­nak elsősorban jó színháznak kell lennie, nem színpadra vitt traktátumnak. Az írónak maxi­mum annyi a felelőssége, hogy helyükön legyenek a jambusok - hogy jól végezze a szakmáját. A kritika felelőssége pedig az, hogy mi lesz a szöveg későbbi sorsa. Például, hogy ma a Bánk bán a nemzeti drámánk, és nem Kisfa­Teret kap a színházi rendező dilemmája komoly feladat ma történelmi milag egyaránt. A színpadra ludy Kegyence, az a korabeli kri­tika felelőssége. íróként számom­ra az volt a kihívás, hogy úgy ves­sek számot a történelmi hagyo­mánnyal, hogy a mű irodalmilag is progresszív legyen, ne pedig közhelyszerű megoldások újra- kérődzése. Arra tettem kísérletet, hogy megidézzem nyelvüeg is a XVI. századi reneszánsz ember észjárását, kultúráját, de a szö­veg mégis „maian” szólaljon meg.- Az olvasópróbán sokszor fel­szisszent a társulat, annyira napi aktualitással szólalt meg egy-egy mondat, dacára a rene­szánsz nyelvezetnek.- Érdekes, hogy ami most na­gyon aktuális a darabban (példá­ul a politikai kettéosztottság), az a megíráskor, a küencvenes évek elején még nem látszott annak, ez azóta éleződött ki. Ez, remélem, a darab életképességét mutatja.- Szintén emlék az olvasópró­báról: nagyon erősek voltak a po­litika általános szélkakas-termé­darabot színpadra állítani, a történelemről szóló előadást létrehozni - hangoztatja csizmadia Tibor rendező. - A ma élő szerző azért nyúl törté­nelmi témához, mert a mai korról akar valami fontosat el­mondani Nem mesekönyvet ír, és azt is el akarja kerülni, hogy öltönyös, aktatáskás kirá­lyok mozogjanak majd a szín­padon. A történelmi szereplők karakterében, konfliktusaiban lát valami olyan - a mi ko­runkban is érvényes - problé­mát, amit nem az újsághír, de mélyebb összefiggések szint­jén akar megjeleníteni. A ren­dező dilemmája hasonló. Tör­ténelmi tablót mutasson-e be a színpadon, képeskönyvbe il­leszthető figurákkal, vagy a mai közélet szereplőit vonul­tassa fel a történelmi darab ürügyén, parodizálva a körü­löttünk lévő politikai helyzetet, lehúzva a drámát egy tévé-ka­baré szintjére. A két szélső fel­fogás között rengeteg árnyalat van még, formailag és tartal­szetéről mutatott örök érvényű, szarkasztikus képek: a szereplők félve szólalnak meg, nem tudhat­ják, hogy amit a velük szemben állóak mondanak, az éppen a ha­talom oldalára segíti őket, vagy az életüket sodorja veszélybe. Ez nem szarkazmus. Európában, Lengyelország és a Balkán között így működik a politika.- Az utolsó kérdést tegye fel helyettem Radnóti Zsuzsa: „... hol van az a magyar színház, állító számára legfontosabb, hogy tisztázza az előadás vi­szonyát a történelmi helyzet­hez. Mit mond nekünk az el­múlt kor, és ha ezt megértjük, valami többet megtudunk sa­ját világunkról is. Ha történel­mi darab az előadandó mű, de mára múltban, száz, két­száz évvel korábban vetette pa­pírra a szerző, rögtön felmerül az előadás létrejötte során, hogy melyik kort figyeljük: Ka­tona József korát, melyben megszületett a Bánk bán, vagy U. Endre idejét, amikor a ki­rályné elleni merénylet megtör­tént. Itt kezdődnek a zavarok, és ilyenkor érezhetünk hálát mai szerzőnk iránt így tehát nem az a cél, hogy az előadás a máról szóljon, hanem hogy értsük azt, ami akkor volt Ez a megértés vezet el oda, hogy azonosságot érezzünk, hogy személyes tapasztalatainkkal vethessük össze a régmúlt ese­ményeit, és a felismerés az, mely katarzisunkat, a néző ka­tarzisát kiváltja. amely rendelkezik... olyan szí­nészekkel, akik képesek lenné­nek egy intellektuálisan kivá­lóan felkészült rendezővel... színpadi és színészi gazdagsá­gával életre kelteni ezt a gran­diózus történelmi maszkabált ... és mindeközben váüalni és kristálytisztán megfogalmazni a nemzeti önismeretnek ezt a nagy erejű kérdésfeltevését?”.- Erre azt tudom mondani, hogy A nagyratörőt most itt pró­bálják Egerben. A színház januári műsora JANUÁR B Nagyszínpad 4. PENTEK 19.00 AZ ARANYEMBER Latinovits Zoltán-bérlet 5. SZOMBAT 15.00 AZ ARANYEMBER Egressy Béni-bérlet 8. KEDD 15.00 VÉRTESTVÉREK Jókai Mór-bérlet 19.00 VÉRTESTVÉREK Csokonai V. Mihály-bérlet 9.SZERDA 19.00 VÉRTESTVÉREK Radnóti Miklós-bérlet 10. CSÜTÖRTÖK 18.00-22.00 A NAGYRATÖRŐ ­Kukucskáló! (Nyílt próba) 18.PÉNTEK 19.00 A NAGYRATÖRŐ Gárdonyi Géza-bérlet Bemutató eloadas 19. SZOMBAT 19.00 A NAGYRATÖRŐ Illyés Gyula-bérlet 21. HÉTFŐ 19.00 A NAGYRATÖRŐ Zártkörű előadás a Magyar Kultúra Nabia alkalmából! 22. KEDD 14.30 A NAGYRATÖRŐ Ady Endre-bériet 23.SZERDA 19.00 A NAGYRATÖRŐ Katona József-bériet 26. SZOMBAT 19.00 A NAGYRATÖRŐ Kelemen László-bérlet 29. KEDD 15.00 AZ ARANYEMBER Móra Ferenc-bériet 30.SZERDA 15.00 AZ ARANYEMBER Balassi Bálint-bérlet 31. CSÜTÖRTÖK 18.00 A NAGYRATÖRŐ Dobó István-bériet B Stúdiószínpad 11. PENTEK 19.00 EGYEDÜL 12. SZOMBAT 19.00 EGYEDÜL 25. PÉNTEK 19.00 EMÉSZTŐ TŰZ Bemutató előadás 26. SZOMBAT 19.00 EMESZTO TŰZ 29. KEDD 19.00 EGYEDÜL 31. CSÜTÖRTÖK 19.00 EMESZTO TŰZ FEBRUÁRI ELŐZETES 1. PENTEK 19.00 A NAGYRATÖRŐ Jászai Mari-bédet 2. SZOMBAT 19.00 A NAGYRATÖRŐ Egri Páholy „Vagány” díszletben lesz a Nagyratörő előkészületek A világ tulajdonképpen nem más, mint egy süllyedő háztető- Ez a vagány díszlet - mondja Csanádi Judit - nagy kihívás a színészeknek, de remélem, épp ennyire hatásos és kifejező is. A tervező nemcsak az egri színház visszatérő vendége, a kö­zel harmincéves szakmai mun­ka alatt dolgozott Kanadában, Montrealban, a közönség rend­szeresen találkozhat munkáival Budapesten és Győrött, vagy a te­levízióban.- Elolvastam hozzá az Erdély történetéről szóló háromkötetes könyv megfelelő részét - fűzi hoz­zá. - Márton László művének ol­vasása pedig, amelyből a végle­ges szövegkönyv készült, igazi szellemi élvezet Shakespeare ko­rában vagyunk, a reneszánsz tör­ténelem véres játszóterén. A da­rab az 1500-as évek végén játszó­dik, a függetlenségét megőrző or­szágrész), Erdély viharosan drá­mai időszakáról szól. Ennek a korszaknak egyetlen évét mutat­ja be, sűrítve.- Díszlettervező­ként nemcsak terve­zek - említi meg Csa­nádi Judit -, hanem amíg eljutok odáig, el is képzelem az elő­adást a jelmezterve­zővel, a rendezővel, a szerzővel együtt. Ez a quartett (Márton László - szerző, Csizmadia Tibor - rendező és Nagy Fruzsina - jel­meztervező) nagyon sokáig be­szélgetett, amíg több változatból kialakult a darab előadásának ez a mostani, végső megoldása. Mint történelmi korszak, éppen az ellentéte miatt hasonlít a mai Magyarországra. Mi most egy egységesülő Európába hajózunk, akkor pedig az önállóságáért küz­dött Erdély. Fontos volt megtalálni egy olyan fonalat, ami segít megérteni az összefüggéseket. - Sokat kutattam a da­rabban lévő erdélyi városokat, bújtam a könyvtára­kat - folytatja a tervező. - Gazdag ízt adott az akkori városképnek, hogy reneszánsz francia és olasz mintákra várakat építettek. Any- nyira jellegzetes a kor, a helyszín, és ami történt, hogy többfajta vál­tozatot készítettünk. Ezek közül kifejezetten az egri közönségnek készült egy megfogalmazás. Nagyszebenben ugyanis a házte­tők ablakait úgy formázták meg, mintha szemek lennének, ame­lyek mindent és mindenkit fi­gyelnek. Az egész díszlet árokba csúszik, szakadék szélén állnak a színészek. A világ egy süllyedő háztető. Nem lehet rajta megállni, különben lecsúszol. Sűrítménye mindannak, amit a világról, az ál­landó küzdelemről gondolunk. Alig vártam, hogy elkezdjünk próbálni a díszletben. így szere­tek igazán dolgozni, amikor az előadás közös gondolkodással születik meg. ■ P. Cs. ■ Több változat közül Egernek készült kimon­dottan egy meg­fogalmazás. AZ OLDALT. MELY LAPUNK KIADÓJA ÉS A GÁRDONYI GÉZA SZÍNHÁZ EGYÜTTMŰKÖDÉSE ALAPJÁN JELENT MÉG. PILISY CSENGE ÉS KÁRMÁN ZOLTÁN ÁLLÍTOTTA ÖSSZE. A FOTÓKAT GÁL GÁBOR KÉSZÍTETTE. 4 * .1 f

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents