Heves Megyei Hírlap, 2008. január (19. évfolyam, 1-26. szám)
2008-01-25 / 21. szám
4 HEVES MEGYEI HÍRLAP - 2008. JANUÁR 25., PÉNTEK MEGYEI KORKÉP A rászorulókat akarják segíteni az összegyűjtött aprópénzekből Az év végéig tart a Magyar Vöröskereszt Heves Megyei Szervezete által a napokban indított akció, melynek során jótékony célokra gyűjtik a márciusban kivonandó egy- és kétforintos érméket. Mint Gortva József megyei igazgató elmondta, a Vöröskereszt területi irodáiban, alapszervezeteinél, az iskolákban, s a legkülönbözőbb helyeken kitett emblémás dobozokba máris nagy mennyiségű aprót dobtak be az emberek. A sok kicsi sokra megy elv alapján összegyűlt pénzt részben a nehéz sorsú gyermekek nyári üdültetésére, részben a már hagyományos élelmiszersegélyekre fordítják. A nemes akcióba bekapcsolódtak a nyugdíjasklubok tagjai is, akik a korosztályuk részvételével a közeljövőben megrendezendő megyei ápolási vetélkedő díjaira ajánlják fel az aprókat. Az általános iskolások a február 22-én sorra kerülő ifjúsági vöröskeresztes vetélkedő egyik pontszerző feladataként gyűjtik az érméket. A rászorulók, a hajléktalanok támogatása egyre többe kerül. A szükséges összeg előteremtésekor a Vöröskereszt munkatársai arra számítanak, hogy iparűzési adójuk egy részét az egri cégek és vállalkozások az idén is nekik ajánlják fel. ■ Sz. I. Szeptemberig lemondtak a tiszteletdíjukról Kerecsenden a napokban tartotta év eleji első ülését a helyi Cigány Kisebbségi Önkormányzat (CKÖ). A képviselők Kiss Sándor körjegyző előterjesztésében megvitatták a kisebbségi önkormányzatok új központi támogatási rendjét, melyben az általános működési támogatás mellett a kisebbségi önkormányzatok teljesítmény-arányosan részesülnek támogatásban. Ezt követően a CKÖ tagjai egyhangú szavazással úgy döntöttek, hogy szeptember 30-ig lemondanak tiszteletdíjukról. Az így megtakarított összeget a tavaszi és nyári közösségi programok szervezésére, támogatására kívánják fordítani. , ■ Kisragadozó fut a tetőgerincen bemutató Márton László történelmi játéka az egri Gárdonyi Géza Színházban Játék a tetőn. Előtérben a Báthory Zsigmond fejedelmet alakító Schruff Milán, tőle balra Bányai Miklós Báthory Boldizsár szerepében, valamint Erdély nagyurai az előadás egyik jelenetében. A magyar kultúra napjához igazítva mutatta be az egri Gárdonyi Géza Színház Márton László A nagyratörő című történelmi játékát Csizmadia Tibor rendezésében. Egres Béla Bármilyen csodálattal nézzük is a lenyugvó nap sugarában egy- egy nyesi vagy macska sziluettjét, ahogy biztos léptekkel fut végig a szomszédos háztető gerincén, amint vadászni vagy padlás rejtekében lévő vacka felé igyekszik. Ha magunk kényszerülünk fölmászni a tetőre, mindjárt érezzük a zuhanástól rettegők szorongását. S bármilyen gyönyörű is egy-egy város, amint a templomtorony ablakából végigtekintünk rajta, s látjuk az egymáshoz simuló, összeboruló házak különböző színű cserépfedeleit, amit a német oly találó kifejezéssel Dachlandschaft-nak, háztetőtájnak, háztetővidéknek nevez. Azok a ferde vonalak vízszinteshez szokott érzékeinknek közelről már semmiféle romantikát nem ígérnek. Csupán az aláhul- lás, a zuhanás, a fennmaradás nehézségének kínos érzetét. A tényekre alapuló történelem ilyen horizontális biztonságát veszíti el az emberiség, amint ilyenolyan, de semmiképpen sem nemes céllal manipulálják, elferdítik a múlt egyeneseit. Hiába hisszük, hogy a történések, adatok, dátumok biztonságot adnak az elmúlt idők megismeréséhez, s mindhiába hangoztatjuk, hogy a tények makacs dolgok, meg kellett tanulnunk a hátunk mögött hagyott bő fél évszázadban, hogy a históriát bizonytalanná is lehet tenni. Mert el lehet titkolni történéseket, el lehet ferdíteni a valóságot, s bizonyos érdekeknek engedve, egy-egy nemzedéket képes a kor vagy a hatalom éppen aktuális érdeke becsapni, igazta- lanságba nyomorítani. Ez a legmegfelelőbb eszköz arra, hogy biztos kapaszkodóit, olyan fix pontjait veszítse el egy nemzet, amelyekbe fogódzkodva, melyekre támaszkodva képes lehet kifordítani sarkaiból, ha nem is a Földet, de az ország, a nép kátyúba ragadt szekerének kerekét. Ezt fedezte föl és mutatta meg oly képletesen Márton László A nagyratörő című művének színpadra állításakor Csizmadia Tibor rendező és természetesen Csanádi Judit, aki megalkotta a díszletet. A játéktér egy ferde háztető az egri színpadon, amelyen Tudni véfjük, kik azok, akik képesek megma radni a történelem, a politika ferde síkján, s kik azok, akik menthetetlenül lecsúsznak. padlásablak-szemek néznek farkasszemet a közönséggel. Itt, ezen a megdöntött síkon játszódik az akkor huszonegy éves Báthory Zsigmond erdélyi fejedelem uralkodásának ellentmondásos két évét, az 1593-94-es éveket feldolgozó mű, mely itt Egerben magyarországi ősbemutató. Azt is tudni lehet, hogy egy trilógia első darabja. Izgalmas kor, izgalmas személyiség és politikai kényszer vezeti a fiatal fejedelmet útján. S mindez nem csak egy ilyen fiatalembert, de bármely nagy és tapasztalt politikust is szinte megoldhatatlan feladat elé állított volna. Zsigmond a rokongyilkosságtól, a törvénytelenségektől sem riadt vissza, ugyanakkor ő volt az, aki törökellenes szövetséget hozott létre a Habsburgokkal. Képes volt arra, hogy megőrizze Erdély függetlenségét, szabadságát mindenféle pártviszályok és vallási ellentétek közepette is. Az már egy másik történet - s talán Márton László: A nagyratörő RENDEZŐ: Csizmadia Tibor DÍSZLET: Csanádi Judit jelmez Nagy Fruzsina szereplők: Schruff Milán, Bányai Miklós, Szegvári Menyhért (képünkön), Görög László, Sata Árpád, Nagy András, Blaskó Balázs, Szabó Emília e.h., Nagy Adrienn, Vajda Milán, Kelemen Csaba, Pálfi Zoltán, Venczel Valentin, Tunyogi Péter, Safranek Károly, Mészáros Máté, Hüse Csaba, Vókó János, Szívós Győző, Balogh András, Várhelyi Dénes, Fehér István, Horváth Ferenc, Lisztóczki Péter, Tóth Levente, Dér Gabi Az eddiginél jobb pozíciókra van szükségei hazai ágazatnak szőlészet-borászat Továbbra is jellemző a versenyképtelenség, létrehozandók a marketing-klaszterek a Márton által megírt két következő darabban erre is rácsodálkozhatnánk -, hogy utóbb többszöri lemondásával, majd visszatérésével Erdélyt szinte a teljes pusztulásba döntötte. Nos, ehhez a korszakhoz, s ehhez a személyiséghez remek asszociáció az Egerben felépített háztető, amely nemcsak a játszókat tartja folyamatos bizonytalanságban, de a néző is óhatatlanul átveszi ezt a diszkomfort- érzetet, amely olyannyira sugárzik a történetből magából. A meg- és lecsúszás folyamatos fenyegetettsége, a lejtőn följutás nehézsége mind-mind aláhúzza, segíti a textusban rejlő erő átadását. A színész számára persze mindez szinte megoldhatatlan feladatot jelent, de éppen ez az „edzésmunka” az, amely által még nagyobb hatást gyakorolhatnak a nézőre. Első látásra működésképtelennek tűnik a háztető mint játéktér, mégis működik. Nem elvonja, de koncentrálja a figyelmet. Márpedig az egri színészekre figyelni kell. Ez a mostani társulat ez alkalommal is bebizonyítja, hogy a színházművészetben nem sok olyan darab van, amelyet ne lenne képes előadni. Ebben a maszkulin, rengeteg férfiszerepet, férfijellemet fölsorakoztató műben sem lehet hiányérzetünk. Még a kisebb szerepekben is fontos és kidolgozott alakokkal találkozunk. S ez nem csak a jól megírt figurákon, de az azt fölmutató színészeken is múlik. Schruff Milán Báthory Zsigmond bőrében ismét bizonyítja, hogy milyen remek, érzékeny színész. Nem marad el mögötte Bányai Miklós, vagy az igazi intrikus szerepben bemutatkozó Görög László sem. De a ki- sebb-nagyobb szerepeket alakító többi aktor is mind kimagaslót nyújt A nagyratörőben. Öröm egy ilyen sokszereplős játékban látni, amint a színház legjobb erői vonulnak föl, sikeresen! S ezek után, ha legközelebb fölmegyünk valamely magas helyre, s széttekintünk akár Eger színes tetői felett, már nem csak az emberi elme és városépítés csodáját fogjuk látni. De szemlélődve gondolunk majd arra a korra is, melyet most megismerhettünk a színház falai között. A cserepeket, palatetőket látva arra a felismerésre is juthatunk, hogy bár Márton László darabja semmi másról nem szól, mint egy fiatal, művelt, de esendő fejedelemről és környezetéről, de azokat az alakokat, amelyeket a tetőn egyensúlyozva megfigyelhettünk most, láttuk már valahol. Ismerjük őket a közelmúltból, a mindennapjainkból. Ugyan távol áll az alkotói szándéktól az aktualizálás, mégis tudni véljük, kik azok, akik képesek megmaradni a történelem, a politika ferde síkján, s kik azok, akik menthetetlenül lecsúsznak és eltűnnek a mélyben. S reménykedhetünk, hogy az ország, a nemzet képes lesz még sokáig fönnmaradni, s a tetőgerincen, a magasban suhanni tovább és tovább, teljes biztonságban, mint az alkonyaiban vadászni induló nyest. A vendégek és a szervezők is sikeresnek értékelték az egri szőlészeti-borászati konferenciát, amelynek fókuszában az ágazat gépesítésének kérdései álltak.- Először jöttem ide. Eddig az ezzel közel egy időben tartott balatonfüredi borászkonferenciákon vettem részt. Már korábban is sok jót hallottam az egri rendezvényről, s a mostani tematikából is látható volt, hogy a napi gyakorlati munkában is hasznosítható tudnivalóról lesz itt szó - értékelte a múlt heti IX. Egri Szőlészeti-Borászati Konferencián szerzett tapasztalatait Gulyás Ferenc csongrádi borász. Hozzátette: a találkozó arra is kiváló alkalmat teremtett, hogy olyan szakmabeliekkel is elbeszélgessenek a résztvevők, akikkel egyébként nem, vagy csak nagy ritkán találkoznának.- Sikeresnek érzem a rendezvényt, amelyre 181 vendég jött el - jelentette ki dr. Gál Lajos, a konferencia társszervezője, az FVM egri Szőlészeti és Borászati Kutatóintézetének igazgatója. (A program lebonyolításában részt vett az egri, a mátrai, a bükki és a tokaji borvidék hegyközségi tanácsa is.) - Ez a létszám A hungarikumok és a klímaváltozás A konferencia szervezői a hazai szőlő-bor ágazat - a szabályozás hiányosságaiból, a jogi és intézményrendszeri gondokból, a nem jól megválasztott szőlőtermesztési és borászati technológiákból, a bor- marketing hiányából fakadó - versenyképtelenségén szeretnének változtatni. Idén a gépesítés lehetőségeit vizsgálták, jövőre a hungarikumnak számító szőlőfajták, a kékfrankos, az olaszrizling vagy a hárslevelű termesztéstechnológiájával, termőhely-kísérleteivel, borászati technológiai kérdéseivel kívánnak foglalkozni. A szőlő-bor ágazat gépesítésének lehetőségeivel foglalkozott a konferencia nagyobb, mint amit vártunk, igaz, kevesebb a tavalyinál. A hegyközségek egyre nehezebb pénzügyi helyzetben vannak, s egyre kevesebben tudják képviseltetni magukat itt. Gál szerint a programot az észak-magyarországi régió termelőinek szervezték, de mára országos szakmai találkozóvá nőtte ki magát. Nemcsak elméleti, hanem fontos gyakorlati kérdések is terítékre kerülnek ugyanis ilyenkor Egerben. Érdekes volt Nemes Richárd- nak, a Magyar Bormarketing Kht. ügyvezetőjének a zárónapi előadása, amely felhívta a figyelmet a borvidékeken marketing- klaszterek létrehozására.» K. G.
