Heves Megyei Hírlap, 2008. január (19. évfolyam, 1-26. szám)
2008-01-16 / 13. szám
4 PF. 23 - OLVASÓINK ÍRTÁK HEVES MEGYEI HÍRLAP - 2008. JANUÁR 16., SZERDA Ki köteles eltakarítani a havat, jeget Eger útjairól? Nem bliccelni akart az utas panasz A buszról leszállították, s megszégyenülve ott maradt Milyen rendelet szerint kémek pénzt a szűrésért a kórházban? A Hírlap január 4-i számában megjelent egy cikk az 1., illetve a 2. oldalon. E szerint megbüntetik azt, aki nem söpri el a havat. A lakosságra vonatkozó feladatot elismerem, de az önkormányzat tulajdonában lévő területen is lenne munka a hólatyak eltakarítására vonatkozóan. Például: piactér, Széchenyi utca, buszpályaudvar. Január 3-án egy háromfős városgondozási brigád takarította a 37-es busz megállóját a Csokonai utca 71. szám mellett. A havat rátúrták a közútra, a járművek a buszra várókra rácsapták a latyakot. A pádról a havat nem takarították le. Mire kijöttek a munkások, a lakók a peron egy részét már letakarították. Olyan dolog ez, mint a petár- dázási büntetés, az egész csak egy ijesztgetés. ■ (név és cím a szerkőben) Derűs Alkony nyugdíjasklub a gimnáziumban A felnémeti Derűs Alkony nyugdíjasklub 2006 őszén alakult. Kellő tapasztalat és anyagiak hiánya miatt nagyon nehezen indult meg a működése. Fő problémaként jelentkezett a klubfoglalkozások megtartásának helye. Ezt a helyzetet sikerült megoldani a Pásztorvölgyi Általános Iskola és Gimnázium igazgatójának, Rázsi Botond Úrnak a segítőkész hozzájárulásával, aki a foglalkozásokra biztosított helyiséget, melyet ezúton is szeretnék a klubtagok nevében nyilvánosan megköszönni. A rövidke egy év alatt számtalan programot szerveztünk. Kirándulással egybekötött majálist, szüreti bált, valamint egészségügyi, jogi, kulturális ismeretekből szakemberek tartottak előadást. Köszönetünket ezúton fejezzük ki minden segítőkész embernek, aki önzetlenül színesítette klubtagjaink életét. A tagság és a meghívott vendégek az óévet december 30-án búcsúztatták, mely nagyon jól sikerült, közös vacsorával, zenével egybekötött mulatsággal zárult, ami mindenki tetszését elnyerte. ■ Fekete János megbízott klubvezető Az autóbuszokon az utasoknak is alkalmazkodniuk kell a körülményekhez, panaszosunk azonban hiába próbálkozott ezzel. Képünk illusztráció. November 27-én 14 órakor Egerben, a Garzonházzal szembeni helyi járati megállóban várakoztam. Pár perc múlva érkezett a HCA-775-ös rendszámú 11-es autóbusz. Az előírásnak megfelelően felszálláskor megmutattam a bérletemet a vezetőnek. Utolsónak szálltam fel, a busz tele volt, nem tudtam hátrébb menni, a vezetőfülke mellett álltam. A következő megállóban, a Tűzoltó téren egy idős bácsi volt az egyedüli felszálló. Leszálltam, hogy felengedjem, majd visszaléptem. A bácsi a helyemre állt, ott tudott megkapaszkodni, így nekem már csak a lépcsőn maradt hely. Ekkor a sofőr odaszólt nekem: „Nem-e akarsz onnan hátrébb menni?” Mondtam neki, hogy én mennék, de az emberek szorosan állnak egymás mellett. Ha ő szólt volna az utasoknak, hogy húzódjanak hátrafelé, akkor el tudok menni az ajtóból. Ezt nem tette meg, nekem viszont azt mondta, szálljak le, kinyitja a hátsó ajtót, ott menjek fel a buszra. Azt válaszoltam, a következő megállóban már úgyis leszállók, arra az egy percre maradnék. Ezt elutasította, így leszálltam, hátramentem, azt várva, hogy valamelyik ajtót kinyitja. Ehelyett bezárta az első ajtót, majd elindult. Elindultam a busz mellett, szóltam, integettem neki, hogy álljon meg. Eredmény nélkül. Belerúgtam a busz oldalába, azt gondolván, hogy ezzel ki tudom provokálni, hogy megálljon. Minden próbálkozásom ellenére faképnél hagyott. Ott álltam a többi utas előtt megszégyenülve, akik valószínűleg azt hitték, bliccelni akartam, vagy valami rendkívülit cselekedA fenti levél tartalmát a Volántársaság illetékeseinek is eljuttattuk, akiket arra kértünk, tájékoztassanak a konkrét vizsgálatról Erre az alábbi választ kaptuk: „A panaszos által megadott autóbusz férőhelye 141 fő, az adott időpontban kb. 70-80fő utazott. Az érintett tem, amiért leszállítottak. Bevallom, az egészből nem értettem semmit, így a következő járattal lementem a Mezőgép végállomásra, bízva abban, hogy ott a sofőrtől megtudom, mi volt ez az egész. A forgalmistának elmondtam, mi történt, és szeretnék az illetővel (a nevét nem árulták el) beszélni. Ez nem sikerült, de a hölgy megígérte, hogy elbeszélget a kollégájával az esetről, mást nem tud tenni. Megadta még az üzemvezető telefonszámát, akinek szintén elmondhatom a probutas az utazási feltételek be nem tartása, valamint az autóbusz igénybevétele során tanúsított magatartása miatt került kizárásra az utazásból. " Pintér Lajos Agria Volán Irt. személyszállítási üzletág-igazgató lémámat. Az urat felhívtam, meghallgatott, ő is azt mondta, majd elbeszélget a sofőrrel. Úgy látszik, ez a maximális szankció, amit egy ilyen munkavégzés után kaphat az illető. Miután megadtam a telefonszámomat az üzemvezetőnek, megígérte, értesít a beszélgetés eredményéről. Természetesen nem hívott vissza senki, hiába vártam a magyarázatot. A mai napig nem tudom, honnan vette a bátorságot a sofőr ahhoz, hogy letegezve, mo- dortalanul beszéljen velem, majd otthagyjon a megállóban, ráadásul olyan aljas módon, hogy azt hazudta, szálljak csak le nyugodtan, majd hátul felenged. Biztos vagyok benne, a sofőrök nagy része tisztességes, civilizált ember, azt is tudom, az utasok között is vannak problémás emberek, de ez engem nem vigasztal. Magyarázatot szeretnék, és örülnék, ha az illetékes elgondolkodna, majd belátná, nem a középkorban élünk, ő nem egy mindenható kiskirály, csak egy sofőr, aki még a munkáját sem tudja tisztességesen elvégezni. ■ (név és cím a szerk.-ben) ■ A mai napig nem tudom, honnan vette a bátorságot a sofőr ahhoz, hogy letegezve, modortalanul beszéljen velem. Az utas viselkedése is kifogásolható volt Tavaly a november 16-i Heves Megyei Hírlapban a Hírek rovatban olvastam, hogy a Markhot Ferenc Kórház reumaosztályán jelenleg minden előkészület és feltétel nélkül bárkinek lehetősége van arra, hogy megmérjék a csontsűrűségét és a testzsírját. Az érdeklődők naponta 8 órától 16 óráig jelentkezhetnek a szűrésre, amihez személyi igazolvány és tb-kártya szükséges. 2007. november 21-én délután 3 óra előtt felkerestem a reumaosztályt, ahol közölték velem, hogy már hazamentek, ma már nincs szűrés. Mondtam, hogy az újságban az áll, hogy 8 órától 16 óráig lehet jönni, mire a hölgy azt válaszolta, hogy az újságban nem közölték, hogy a szűrés négyezer forintba kerül. Igen meglepett a dolog, mert előtte sehol nem hallottam és nem olvastam erről semmit. Szeretném tudni, hogy milyen rendelet alapján kérnek pénzt a vizsgálatért az egri kórházban, vagy ez egy magánakció lenne? Ezek után már csak arra vagyok kíváncsi, hogy ha bevezetik az egészségügyi reform keretében a több-biztosítós rendszert, akkor majd mennyit kell fizetni a betegnek a különböző vizsgálatokért, merthogy ez a rendszer nem a betegek érdekeit fogja szolgáim, az biztos. ■ (név és cím a szerkőben) Csak névvel és címmel ellátott leveleket közlünk Az utóbbi időben ismét gyakran kapunk olvasói leveleket a lapunkban megjelent írásokra, illetve egyéb közéleti kérdésekkel kapcsolatosan. Felhívjuk levelezőink figyelmét, hogy legfeljebb egy gépelt oldal terjedelemben fogalmazzák meg gondolataikat. Az írásokat szükség esetén rövidítve és szerkesztett formában tesszük közzé. A közölt levelek tartalmával szerkesztőségünk nem feltétlenül ért egyet, azokért felelősséget nem vállal. Csak a teljes névvel, címmel ellátott írásokat jelentetjük meg. Továbbra is várjuk írásaikat szerkesztőségünk címére: Eger, Barkóczy út 7. szám. A borítékra írják rá: Pf. 23. ■ Az egri hóstyákról szóló totó hetekig tartó „kálváriája” vélemény Kíváncsi lennék rá ezek után: vajon meddig késik a beharangozott városismereti könyv megjelenése? Nagyon megörültem, amikor múlt év októberében hallottam az egri hóstyáról szóló totójátékról, melynek kérdéseit gyorsan ki is töltöttem. Csak két kérdésre nem tudtam a választ. Sok ismerőst és ismeretlent megkérdeztem, még a régi tanáromat is felhívtam, de sajnos ő sem tudott segíteni. A Heves megyei könyvtárat is felhívtam, kértem volna segítséget, a válasz azonban az volt, hogy a könyv egyik szerzője azt üzeni: „nem lenne korrekt a többi játékossal szemben, ha ők segítséget nyújtanának”. Pedig... De azért voltak segítő emberek. A játék sorsolási napján, november 4-én megkerestem a polgármesteri hivatalban a könyv társszerzőjét. Kértem, hogy közölje velem a helyes eredményt. Mivel tudomásomra jutott, hogy én nem nyertem, ennek ellenére ez nagyon izgatott engem, mert én is hóstyai származású vagyok. Itt éltem a gyerekkoromat. Szóval, beszélgetés közben megígérte az úr, hogy mivel ilyen sokat jelent a számomra a könyv, fogok egy darabot kapni tőle ajándékba. Időközben a vármúzeum igazgatója is megérkezett. Kértek, legyek türelemmel, mert az írás nyomdában van, december 5-e körül lesz a könyvből valami. A polgármesteri hivatal titkárságára lesz letéve, a nevemre. Vártam, és december 7-én jelentkeztem, de sajnos nem nagyon emlékeztek már az ügyre. Majd ismét felírták a nevemet, és ismét a türelmemet kérték, mert késik a nyomda a nyomtatással. Kérték, hogy újból menjek december 10-én, hétfőn, akkor már biztosan lesz egy darab könyv félretéve a részemre. Bementem december 12-én 13 órakor, és kérdeztem a titkárnőt a könyvvel kapcsolatban. Válasz: nála nincs, menjek már át a jegyzőhöz. Ő továbbküldött egy kolléganőjéhez, aki már nem volt az irodában, de egy másik kolléganő kereste az úgynevezett könyvet, de ő sem találta. Visszamentem a polgármester titkárnőjéhez, akinek közben eszébe jutott, hogy nem érkezett meg a könyv a nyomdából. Hamarosan készen lesz a könyv - ígérték, és ismét felírták a nevemet, a telefonszámomat. Ez több mint vicces, nem...? Ez a kálvária eszembe juttatott egy mesét. Amelyben - emlékezetem szerint - a tyúkocska fuldoklik, és a kakas fut a kúthoz vízért. Az továbbküldi a szabóhoz, a vargához stb. Mikorra visszatért a kiskakas, a tyúk megfulladt. Milyen nagy reklámot csináltak ennek a könyvnek. Több helyen is meghirdették. Mennyibe került ez? Én pedig reklamáltam, miért nem ismertetik a helyes eredményt, és hogy kik nyertek, ígérték, hogy meg fogják jelentetni. Ez idáig én sajnos ezt nem találtam. Lehet, hogy már vak is vagyok, nem csak hiszékeny? Amikor mégis sikerült a helyes eredményt megszerezni, döbbenten vettem észre, hogy nem az a két kérdés volt a buktató, amit nem tudtam megoldani, hanem a következő, a tizedik kérdés: Híres egri szokás volt a plncézés, a pincejárás, amelyet a kapások így neveztek: A: mulatozás, B: bandázás, C: borozgatás. Szerintem nem a bandázás volt a helyes válasz, mivel a bandázás szó mást jelentett. December 13-án este láttam, hogy az önkormányzati ülésen egy képviselő úr említést tett a Hóstyák című könyvről. Ő már olvasta. A kérdés az, hogy mit? Hiszen állítólag késik a nyomda a könyv nyomtatásával. Említést tett arról is, hogy a könyvből meg lehet tudni, hogy mit tettek és tesznek a város emberei a városért. Én pedig a polgármesteri hivatal embereibe tett hitemben rendültem meg. Kérdésem: mit szólnának, ha én így fizetném a helyi adót vagy az ingatlanadót? ■ (név és cím a szerkőben) ■ Kérdésem: mit szólnának, ha én így fizetném a helyi adót vagy az ingatlanadót?
