Heves Megyei Hírlap, 2007. december (18. évfolyam, 280-303. szám)

2007-12-24 / 299. szám

ELETMOD ■ . . • . ■ : ; AUTÓ, UTAZÁS, EGÉSZSÉG, CSALÁD Téli lakomák a palócok asztalán gasztronómia Rántott leves után érkezik a hizlalt kakas, s a dunnás káposzta Rászorulókat ajándékoz meg az ünnepekre a városi televízió Kedves Asszonytársak! Képzeljenek egy férfit, aki húszévi házassága alatt csak elvétve adta ki kezéből a fakanalat. Idén karácsonykor is ő főz. Barta Katalin Mostanában gyakran összefutok vele a városban. A köszönés után azonnal a lényegre térünk: ki, mit főzött, az ünnephez közeledve ki, milyen étkekkel lepi meg a csalá­dot. Amikor a minap a szerkesz­tőségbe érve egy tál töltött ká­poszta várt az asztalon, rögtön tudtam, csak ő hozhatta. Legyen elég annyi, hogy ettem már ezer­féle káposztát, de ehhez foghatót még soha. Türelem! Sikerült a re­ceptet megszereznem, a cikk vé­gén megosztom Önökkel is. Tudtam, hogy az ünnepek kö­zeledtével keresve se találnék ná­la megfelelőbb beszélgetőtársat egy étvágygerjesztő cikkhez, ami útmutatásul szolgálhat háziasz- szonyoknak, főzni szerető, derék férfiaknak a téli ünnepek idején. Kezdjük az elején! András-nap környékén magára valamit adó gazda megejtette a disznóölést. A disznóölés hajnalban már elkez­dődött, rendes, házi főzésű gyü­mölcspálinkával, serény férfiak­kal, sürgő-forgó lányokkal, asszo­nyokkal. Ünnep volt ez, kérem, a javából! A reggelire tálalt fűsze­res-hagymás vér, az idejében oda­készített, ebédre kínált orjaleves, házüag sodort lúdgégetésztával, az azt követő toros káposzta, majd a napot megkoronázó est­ebéd: a friss hurka, kolbász, pe­csenye. Na persze ki ne hagyjuk az étkek méltó kísérőjét: a már iható, üde, újbort! A palóc aszta­lokról nem hiányozhatott ilyen­tájt a kemencés túrós lepény, az omlós hájas sütemény sem. Dobos Dénes jellegzetes palóc faluban, Csernelyen nőtt fel. Ta­nulmányai során került Egerbe, ahol családot alapított és ma is itt él. Az őseitől tanult recepteket féltve őrzi. Ott lapulnak egy vas­kos kockás füzetben. Meséli, hogy a régi öregek A karácsonyi sütés-főzést ma mind több férfi vállalja magára. Képünkön Dósa Tibor királyi szakács „varázsol”. nem állítottak fenyőfát, ám de­cember 12-én mindenki felkere­kedett, hogy zöld gallyat vágjon a közeli erdőből. Az ágak egy fa- rocskában (vizes vederben) vár­ták a szentestét, amikor a házba kerülve aszalt gyümölccsel, sző­lővel, almával, mézeskaláccsal díszítették. Az ajándékozás nem volt divatban, ilyesmire nem tel­lett. Az asszonyok kenyeret sü­töttek, tésztát gyúrtak, a férfiak sózták, füstölték a kolbászokat, szalonnákat. A disznóölés után a pincében egy veremben tárolták az ünnepre előkészített, friss hú­sokat, amelyeket a patakról lefű­részelt, jókora jégdarabokkal „fa­gyasztottak”, szalmával betakar­va. Luca-napkor nekiálltak a Lu- ca-szék elkészítéséhez. Tizenhá­rom napig, 13 fajta fából, tizenhá­rom koppintással állt össze az al­kalmatosság. E napon az asszo­nyok, lányok nem dolgozhattak, lévén dologtiltó nap, ám a kotyolást, a szalmahúzást köte­lező volt megejtem. E két szokás az aprójószágok termékenységét, egészségét szolgálta. A szalma­szálakat kötelezően a szomszé­déból kellett elcsenni és azzal há­romszor megkerülni a házat, majd a szárnyas alá helyezni, hogy elegendő tojást tojjon. December 24-én csendesen és böjtös étkekkel telt a nap. Ebédre kis rántott leves, pogácsa, estére mákos, diós kalács, kemencés tú­rós lepény került az asztalra. Karácsony első napján az asz- szonyok már hajnalban tüstén­kedtek a konyhában. A tyúkból, a hizlalt kakasból készült leves már javában főtt, s a töltött ká­posztának is időben Totyognia kellett, hogy a 11 órás misére az egész család ünneplőbe öltözve megjelenhessen. A templomból hazaérve megkezdődhetett az evés-ivás. Akkoriban az embe­rek egymáshoz jártak kis kva­terkázásra. Előkerült a kártya, a kezdetleges hangszerek, s pár pohár bor után a kedvelt nóták is felcsendültek. A karácsonyi asztalon tálalt étel szent volt, s egy morzsa sem mehetett ve­szendőbe. A maradékot a jószág­nak adták. Az ünnep után a fiatalabbak már a szilveszteri batyusbálra készülődtek. A legények össze­dobták pénzüket egy kisebb disz­nóra, s friss hurka-kolbászt ké­szítettek a mulatságra, a lányok süteményt sütöttek. Hogyan kerül a dunna alá az igazi csernelyi töltött káposzta? Választ kaphat a recept leírásából íme dobos Dénes (képünkön) csernelyi káposzta receptje! Végy 60 deka sertés-, 20 deka marhahúst, 20 deka füstölt húst, egy friss paradicsomot, zöldpaprikát. Ezeket daráld le, sózd, borsozd, paprikázd. Négy deka zsiradékon futtass meg egy nagy fej finomra vá­gott hagymát, adj hozzá két gerezd zúzott fokhagymát. Ezt dolgozd bele a darált húsba negyed kiló mosott rizzsel. A tölteléket csavard be a káposz­talevelekbe. Kend ki zsírral a fazekat, teríts az aljára fél ki­ló, folyó vízben átöblített szá­las káposztát, majd lazán he­lyezd el a töltéseket. A tetejére simítsd rá a megmaradt fél ki­& — «*-• Y m ■ . , ft i . ló káposztát. Engedd fel vízzel és az első forrás után adj hoz­zá paradicsomlevet vagy ­pürét. Végül készíts zsemleszí­nű rántást négy deka zsírból, négy deka lisztből, s ezt öntsd rá a káposztára. Jól forrald fel az egészet. Tíz perc főzés után készíts dunsztot, párnából, meleg takaróból és takargasd be a fazekat. Az egészet bo­rítsd be egy nagy dunnával, és hagyd néhány órára így. A Gyöngyösi Városi Televízió négy éve minden karácsonykor levetíti azt a háromrészes soro­zatát, amelyben a nézők kérése­iből válogatva három kívánságot teljesítenek. Az idén három csa­lád óhajának tesznek eleget a „Kérjen lehetetlent” című mű­sorban. A szerencsések egyike tűzi- és karácsonyfát, a másik fa­mília a feldíszített fenyő alá érté­kes ajándékokat is kap, míg a harmadik nyertes a gyöngyösi moziban nézhet meg egy filmet, amihez a család minden tagjá­nak egy-egy meleg ebéd is jár. Rostás Ákos, a tévé igazgató­ja elmondta: az ünnepek alkal­mából a televízió által működte­tett Cinema Bridge mozi a na­pokban 140 hátrányos helyzetű gyereket is vendégül látott, akik az egri alkotók jóvoltából ingye­nesen nézhették meg az Egon és Dönci című filmet. A mozizás­hoz a gyerekek kólát, pattogatott kukoricát kaptak, de az egyik helyi vállalkozó által felajánlott ajándékcsomagokat is köszönet­tel fogadták. ■ J. M. Szent Imreérem a határvédelem dokumentálásáért Miután a hatvan éve alapított ha­tárőrség összeolvadt a rendőr­séggel, a szervezet minapi buda­pesti állománygyűlésén Béndek József határőr altábornagy, or­szágos parancsnok díjakat adott át azoknak az újságíróknak, akik rendszeresen tudósítottak a munkájukról. H. Szabó Sándor, a Magyar Távirati Iroda légifotósa Szent László Érmet vehetett át. A barátai és tisztelői előtt csak Szuszuként ismert hatvani fotó- riporter tíz évig dokumentálta rendszeresen az államhatár őr­zését, s eddig 2500 órát töltött a levegőben, ötszázat a légi rendé­szet helikopterén. Képei egyéb­ként a Nemzeti Archívum gyűj­teményét gazdagítják. ■ Elő Betlehem az ünnepre a Dobó téren karácsonyvárás A karácsony igazi üzenetét kívánták megmutatni Kiválasztják a jovo évi misebort is Abasáron Már több évre visszatekintő ha­gyomány Egerben, hogy az ün­nepi készülődés közepette a vá­ros lakosait egy igazi időutazás­ra hívják. A Dobó téri élő Betle­hem nem csupán a gyermekek­nek okoz igazi örömet, hanem a felnőtteknek is. A szervező Főegyházmegyei Ifjúsági Iroda munkatársainak nem titkolt céljuk, hogy advent végén a vásárlásba belefáradt, rohanó egrieket egy pillanatra megállítsák, az ünnep igazi lé­nyegére figyelmeztessék: Jézus Krisztus megszületésére, a bet­lehemi eseményekre, amelyek köré fonódott a legnagyobb kato­likus ünnepkör. Az idén az An­golkisasszonyok Leánygimnázi­A gyerekek - ajándékcsomagot is kaptak - érdeklődve figyelik a jószágokat urnának diákjai, az egri Főplé­bánia fiataljai és más helyi kato­likus iskolák és közösségek tag­jai is részt vettek az előkészüle­tekben és a jelenet bemutatásá­ba, mely igyekezett hűen vissza­adni a jászol eseményeit. Most sem hiányozhattak az élő álla­tok, a báránykák, amely a legki­sebbek számára igazi élményt jelentett. A program idején a meglehe­tősen fagyos időben meleg teát és pogácsát kínáltak a jelenlé­vőknek, majd a rendezvény vé­gén a gyermekeket ajándékcso­maggal lepték meg. A hagyomá­nyos élő Betlehem megrendezé­sét az idén is több egri vállalko­zás, alapítvány is támogatta. ■ Az évezredes hagyományok új­jáélesztéseként borszentelő szentmisét tartanak december 27-én Abasáron, ahol a római katolikus templomban este fél hattól Zajacz Ernő plébános ké­ri az Úr áldását az új borokra. Bármelyik helyi gazda kérheti a maga által kiválasztott itala megáldását, hogy aztán a meg­szentelt bort - a következő jó ter­més reményében, a hagyomá­nyoknak megfelelően - vissza- tölthesse a hordóba. A boráldás szokását a francia- országi premontrei szerzetesek honosították meg Európában. A szentelt bornak mágikus erőt tulajdonítottak, beteg embert, állatot gyógyítottak vele, illetve öntöttek belőle a hordókba, hogy ne romoljon el a bor. In­nen ered egyébként lános poha­rának még a búcsúital jellege és gyakorlata is, amit a távozó ven­dégnek ülve kell elfogyasztania. Nem véletlen tehát, hogy a ha­gyomány szerint a pincét záró gazda így mond búcsút a távo­zóknak: „Szent János áldása ma­radjon a hajlékon és a távozó­kon is”. Az önkormányzat, a hegyköz­ség és a plébános fáradozása a hagyomány újjáélesztésén túl kiterjed arra is, hogy - nyilván bormarketing-céloktól is ve­zérelve - kiválasszák azt a helyi italt, amelyik az új esztendőben miseborként szolgál majd. ■ r «

Next

/
Thumbnails
Contents