Heves Megyei Hírlap, 2007. december (18. évfolyam, 280-303. szám)
2007-12-12 / 289. szám
4 HEVES MEGYEI HÍRLAP - 2007. DECEMBER 12., SZERDA PF. 23 - OLVASÓINK ÍRTÁK A mozgássérültek gondjai panasz Egerben sajnos változatlanul nehezen közlekedhetnek Egerben számos intézkedés történt a mozgássérültek érdekében, azonban a helyzetük változatlanul nagyon nehéz. Képünk illusztráció. Zsúfolásig megtöltöttük a termet az előadáson A Dobó Katica nyugdíjas szervezet és az egyik gyógyszergyár rendezésében az egri Barta- kovics Béla Művelődési Központban a csontritkulásról és az ízületi betegségekről tartott előadást dr. Tihanyi Ágnes reu- matológus szakorvos. Az előadás nagy érdeklődést váltott ki klubtagjaink és a város nyugdíjasai körében. A rendelkezésre álló termet zsúfolásig megtöltöttük. A doktornő előadása után Pintérné Nagy Judit tartott nekünk tornagyakorlatokat csontjaink megóvása érdekében, amit közösen végeztünk a hely szűkös volta ellenére is. A cél csontjaink megmozgatása volt. Egészségünk megóvása, javítása érdekében hasznos tudnivalókkal gazdagodva távozhattunk. ■ Zelei Ferencné Eger Kegyeletteljes megemlékezés Besenyőtelken Felemelő érzés volt Besenyőtelken az idei október 23-i megemlékezésen részt venni. Köszönjük a felkészítő pedagógusoknak, Bozsik Marika és Uriné Ica tanárnőknek a hozzáértő, szakszerű felkészítését, a nyolcadikos diákok nagyszerű helytállását. ■ (név és cím a szerkőben) Miért kell fizetni Egerben a szűrésért? A minap - orvosi beutalóval - csontritkulás-vizsgálaton kellett volna részt vennem. Mélységes felháborodással és elkeseredve kellett tapasztalnom, hogy Egerben ezt a vizsgálatot a közelmúltban hozott rendelkezés alapján négyezer forintért végzik. Szeretném tudni, miért vagyunk ennyire megkülönböztetve az ország más területén működő betegellátástól? A sorstársaim nevében is kérem, hogy szüntessék meg ezt a diszkriminatív intézkedést! ■ Mészáros Imréné Eger Érintettként ismételten kénytelen vagyok az egri mozgássérültek érdekében szót emelni. Miután 2000-ben sikerült az egri mozgássérülteket az egész ország előtt csalónak, tolvajnak és parkolási engedélyeket hamisítónak beállítani, reménykedtem, hogy valami pozitív elmozdulás is történik a mozgássérültek érdekében. Elismerem és üdvözlöm, hogy azóta számos intézkedés történt, azonban néhány észrevételt tennék. Megértem és tudomásul veszem, hogy bővítették a fizető parkolóhelyeket, de már 2000. októberi beadványomban kifogásoltam, hogy kevés a mozgás- sérülteknek kijelölt parkolóhely. A rendelet ötven parkolóhelyenként legalább egy kijelölt helyet ír elő, és lehetőleg közintézmények közelében, de sajnos eszük ágában sem volt újakat kijelölni. Sem a Tigáznál, sem az APEH ügyfélfogadó irodánál, sem a Rózsa Károly úti ABC-áruháznál, sem a nagy Postánál, sem az Elit ortopédcipő-boltnál nem tud a mozgássérült megállni. A kijelölt parkolóhelyeket továbbra is kigyúrt, izomagyú, egészséges fiatalok foglalják el, új nyugati csodaautójukkal, s ha szólni merészelek nekik, örülhetek, ha nem verik ki azt a néhány fogamat, amit még a fogorvosom meghagyott. Szerintem a közterület-felügyelőknek kellene megbüntetni és elzavarni onnan őket, de sajnos intézkedés helyett engem torkolltak le: „Bármelyik üres parkolóhelyre ingyen odaparkolhat Uram! Most mit reklamál?” - megjegyzéssel. Megköszönöm ezt a jóindulatú kegyességet, de jobb szeretném, ha jogszabály engedné ezt meg, hiszen így bármikor újra megbüntethetnek. A Szálloda utca páros oldalát már több mint két éve felosztották fizetőparkolóknak, kirakták a parkolódíjszedő automatát is. Azóta várom, hogy mikor szedik le a „megállni tilos” táblákat. Vagy talán ez egy újabb bírságolási lehetőség? Ez év tavaszán a Tigázhoz menet láttam, hogy három munkásember cseréli a táblákat. Jót mulattam rajtuk, mivel nem csak a táblákat cserélték, hanem a tartóoszlopokat is, még most is látható a régi csonkja. Másnap megdöbbenve láttam, hogy egy „megállni tilos” és egy „útszűkület” jelzőtáblát helyeztek el az érintett részen. A nyári útfelújítások kapcsán örömmel láttam, hogy rámpákat is készítenek, de sajnos rengeteg helyen még mindig nincs, és amelyeket elkészítettek, azok is használhatatlanok. Méterenként 8 10 centis emelkedő lenne a megfelelő, de ezeken lehetetlen felmenni. Én a tervezőt, a kivitelezőt és a műszaki átvevőt beleültetném egy-egy kerekes székbe, hogy próbáljanak felmenni rajta. Vajon sikerül-e? Ráadásul a kisebb, 2-3 lépcsőfokos rámpához korlátot sem tettek (például a Vörösmarty út páratlan oldalán a Csiky utca közelében), ezért balesetveszélyes, hiszen a szék kereke oldalt lecsúszhat és felborulhat. Jobban tették volna, ha hozzá sem fognak, akkor az erre költött pénzt hasznosabb dologra is fordíthatták volna az illetékesek. ■ A nyári útfelújítások kapcsán örömmel láttam, hogy rámpákat is készítenek, de rengeteg helyen sajnos még mindig nincs. Végezetül a számomra legfel- háborítóbb a főiskola melletti parkoló átépítése és az ott kialakított kapurendszer. Tessék nekem megmondani, kinek áll érdekében, hogy egyes rászoruló autóvezetőket oda ne engedjenek be? Kinek állt érdekében, hogy ilyen drága beléptető rendszer épüljön? Ugyanezt elérhették volna egy egyszerű behajtani tilos tábla (kivéve célforgalom) és egy állandó kihelyezett közterület-felügyelő alkalmával. Milyen alkotmányos jog vagy közlekedésrendészeti szabály indokolja egyes autóvezetők ilyen módon való kitiltását? Milyen szempontok alapján választották ki azokat, akik bemehetnek, és hogyan lehet erre engedélyt kapni? Mi indokolja azt, hogy azok az autókat, amiket beengednek, visszafelé már ugyanott nem mehetnek ki? Kénytelenek az Érsek úton, a járókelők között lépésben körbe kiaraszolni. Felháborító és kikérem magamnak, hogy az én évtizedek óta keservesen megkeresett és becsülettel megfizetett építményi és iparűzési adóforintjaimat ilyenekre herdálják. ■ Kiss Ferenc Eger, Tízeshonvéd u. * Szerkesztőségünk ezúton is szívesen ad helyet a megszólított illetékesek válaszának is. A Naplemente nyugdíjasklub tagjai emlékeznek a kedves társakra Október 30-án a hatvani Naplemente nyugdíjasklub tagjai találkoztak a belvárosi temető kapujánál. Már a negyedik alkalommal látogatjuk elhalt klubtársaink sírjait Ki mécsessel, ki pár szál virággal emlékezik az elhunytakra. Most is mintegy húsz fő sorakozott egy-egy sírnál, felidézve az ott nyugvó egy- egy rá jellemző cselekedetét. Ez évben még nem volt halottunk, de az elmúlt évben sajnos sokakat elszólított a sors. Ez az ös- szekovácsolódott - az idén húszéves - civilszervezet nem csak az élőkkel tart rendszeres kapcsolatot, hanem az eltávozottakkal is. Egy-egy társunk temetésén klubunk kultúrcsoportja énekkel búcsúzik, egy-egy tagunk megemlékezik szóban is az elhunyt életét röviden felvázolva. Ebből a szép szokásból hagyományt szeretnénk teremteni, mert hiába mentek el, csak közöttünk vannak emlékeinkben. Sokszor felelevenedik rendezvényeinken szereplésük, szeretet- re méltó viselkedésük. Igaz a mondás: „csak az hal meg, akit elfelejtenek”. Ezt mi nem akarjuk, és folytatni szeretnénk e szép kezdeményezést. ■ Búzás Imréné klubtag Csak névvel és címmel ellátott leveleket várunk Örvendetes, hogy az utóbbi időben ismét gyakran kapunk olvasói leveleket a lapunkban megjelent írásokra, illetve egyéb közéleti kérdésekkel kapcsolatosan. Ennek következménye, hogy anyagtorlódás miatt a leveleket esetenként némi késéssel tehetjük közzé. Felhívjuk levelezőink figyelmét, hogy lehetőleg röviden, legfeljebb egy gépelt oldal terjedelemben fogalmazzák meg gondolataikat. Az írásokat szükség esetén rövidítve és szerkesztett formában tesszük közzé. Csak a teljes névvel, címmel ellátott írásokat jelentetjük meg. Továbbra is várjuk írásaikat szerkesztőségünk címére: Eger, Barkóczy út 7. szám. A borítékra írják rá: Pf. 23. ■ Mit vétettek a kiszolgáltatott állatok, akiket szerettek? rejtély Az ebek zárt udvaron, egymással nem érintkezvén, azonos időben, azonos tünetekkel múltak ki Johnny ott ült szabályos „jó tanuló” pózban az udvaron, és várt minket, leendő gazdáit, azzal az őrrel, aki éppen szolgálatban volt aznap. Pórázát szeretettel tartotta az utolsó egyenruhás, akit a kutya a börtön falain belül látott utoljára. Johnny gyönyörű ónémetjuhász kankutya volt, első látásra beleszerettünk. Elérkezett a nyugdíj, gazdát kerestek és találtak neki személyünkben. Én már igaz, találkoztam vele munkám során, és mindig ámulattal néztem a szemébe, mert sugárzott belőle az erő és a bölcsesség. Kölyökkora óta nem élt a szabad világban, szorgalmasan dolgozott, kiképzett őrként teljesítette szolgálatát. Izgatottak voltunk, miként fogad el minket nyolcévi börtönmunka után, milyen lesz számára a szabad élet, meg fog-e minket szeretni, jól fogja-e érezni magát velünk. Én azt gondolom, hogy rögtön megnyertem a tetszését, mert hangtalanul tűrte simogatásomat. Misi közeledését már ugatással fogadta, mély, öblös hangja akkor kicsit félelmetesnek tűnt, de a személyzet megnyugtatott, menjen vele egy kört az udvaron, együtt a volt gondozójával. Nem lesz semmi baj! így is történt. A kutya fantasztikus módon és gyorsan alkalmazkodott. Az első két napban még visszahúzódó volt, de utána! Társa - a kis keverék kutyus -, Tigris hamar megszerette, remekül eljátszottak együtt. A házat és a kertet „belakta”. Minden érkezésünkkor látszott rajta az őszinte boldogság, ha elmentünk valahova, csalódott ábrázattal ült a kapu mögött. Nyolc év börtönmunka után kinyílt előtte a világ. Mindenért hálás volt, a félelmetes farkas kezesbáránnyá változott. Mély, őszinte barátság kezdődött közöttünk. Amíg egy nap... Szüretre készülődtünk, és megfordult a fejemben, hogy elvisszük magunkkal. De aztán mégse. Alig indultunk el, amikor is csengett Misi mobilja: Johnnynak habzik a szája, remeg, merevgörcs indult el az egész testén. Azonnal visszakanyarodtunk, és nagyon rosszat sejtettünk. Johnny már nem tudott járni. Irány az állatkórház. Johnny egyre rosszabbul lett, már a fejét sem tudta tartani. Csak vártunk és vártunk, óráknak tűntek a percek. Én bevallom, gyenge nőnek bizonyultam, és nem mertem sem Johnnyra nézni, sem bemenni vele a rendelőbe. De Misi mellette volt, és amikor kijött, csak annyit mondott: vége... A doki azt mondta, epilepszia... Akkor nem kérdőjeleztük meg a diagnózist, nem kértünk boncolást. Másnap reggel azonban sírva jött a szomszéd. Kimúlt a gyönyörű kutyája aznap hajnalban, amikor Johnny. Ugyanazon tünetekkel. És jött a másik szomszéd is, az ő kedvence is távozott az élők sorából egy nappal korábban. Mi ez? Kutyavész? A kutyák zárt udvaron, egymással nem érintkezvén, azonos időben, azonos tünetekkel múlnak ki. Mi ez a véletlen egybeesés? Akkor eldöntöttük, hogy ez nem lehet véletlen... Feljelentést tettünk állatkínzás miatt. Természetesen megérkezett a rendőrségi határozat: a tettes ismeretlen. Néhány éve hasonló irtás zajlott a kertvárosban, akkortájt a Heves Megyei Hírlap is foglalkozott az esettel, ekkor is több életerős kutya hullott el tisztázatlan körülmények között. Mi van a háttérben? Személyes bosszú? Betörési szándék? Állatgyűlölet? Alvászavar? Mit vétettek a kutyák, a kiszolgáltatott állatok, akiket szerettek és gondoskodtak róluk? Mit tegyünk? Ezek ellen az emberek ellen nem vagyunk felvértezve, mert alattomban, sunyin hajtják végre tettüket. A céljukat lassan elérik, lassan nem mernek kutyát tartani a környéken. Akkor mégis (ők) győztek..? ■ (név és cím a szerkesztőségben) ■ Mi van a háttérben? Személyes bosszú? Betörési szándék? n
