Heves Megyei Hírlap, 2007. november (18. évfolyam, 255-279. szám)

2007-11-08 / 260. szám

4 Október végén rendezte meg a mátrafüredi Mátra Szakképző Iskola a Vadas Jenő-napokat. A program a 9. osztályosok eskütételével kezdődött, utána három színvonalas szakmai elő­adást hallhattunk. Este 7 órakor pedig elkezdődött az erdészbál, amit az iskola tánccsoportja egy country- tánccal indított, amely fel­dobta a hangulatot. Ezután a kollégisták és a bejárósok a harmadik daltól igen lassan, de elkezdték a táncot. A Vadas-nap fénypontja a mulatságos tuskóavatás volt Úgy gondolom, minden­ki jól érezte magát. Volt egy pillanat, amikor a tánc el­csendesedett, de akkor ki­húzták a tombolát, amikor is sok érdekes és értékes ajándék talált gazdára. A tombola után megválasztot­ták a bálkirálynőt és a bál­királyt, akik közösen tán­coltak végig egy számot. Ez­után folytatódott tovább a buli, a mulatság. A tanári kar nagy része is ott volt a bálon, aminek sajnos este 11 órakor vége lett. A bejá­rósokat hazavitte az iskola busza, az itt maradt kollé­gisták nagy része pedig el­pakolta a díszletet, és így egy fél óra múlva szinte mindenki nyugovóra tért. Másnap mindenkinek fájt a lába, de pozitív vélemény­nyel voltunk a bálról. ■ Virág Emese, Szűcs Dávid Mátra Szakképző Iskola (...) Bence gépe éjféltájt ért főidet Ferihegyen. A repü­lőtér teljesen kihalt volt, alig lé­zengett néhány ember, így gyor­san megszerezte a csomagjait, és kiballagott, abban a remény­ben, hogy talál még egy taxit, ami elviszi a nővéréhez. Ahogy kiért a fotocellás ajtó túloldalára, megcsapta az arcát a csípős szél, és újra otthoni hangokat hallott. A fülét magyar szavak ütötték meg, és a hatalmas hirdetőtáblá­kon is magyar feliratokat látott. Szokatlanabb érzés volt, mint amire számított. Nem is gondol­ta volna, hogy a New York-i élet­forma ennyire a vérévé vált. Ne­ki kézenfekvő volt, hogy a nap­nak annak a szakában kap taxit, amikor rájön a mehetnék, vagy hogy ott mindig minden nyitva van, arra az esetre, ha bármilyen hirtelen támadt igényét kellene kielégíteni. Tudta, hogy ez most nem lesz ugyanaz, hogy meg kell szoknia az itteni ritmust, és egy darabig biztos mindenki nagyképű baromként fogja ke­zelni, de nem érdekelte. Amiért hazajött, az jobban motiválta, mint akármi más. (...) Egy örök­kévalóságnak tűnt az idő, amíg elértek Kata lakásához, de nagy nehezen sikerült. Nem is szá­molta, mekkora borravalót ha­HEVES MEGYEI HÍRLAP - 2007. NOVEMBER 8., CSÜTÖRTÖK 5á?TÓ ti IANotáS Autó vagy motor? választás Az egyik romantikus, a másik biztonságosabb Az emberek van­dálabbnak nézik azt, aki motorral közlekedik. A bátyám leállt az új kocsijá­val. Bezzeg nekem anyáék nem vesznek ilyesmit! Igaz, hogy még nincs jogsim, de hát mégiscsak szebb ajándék len­ne, mint egy Michael Jackson CD, vagy valami hasonló. Sőt! Ha már itt tartunk, meggon­doltam magam! Nekem motor kell! Vagy ne is! Inkább Peti kap­jon már egyet (0, Péter...)! Izgal­mas lenne, ahogy felülnék mögé, átkarolnám a derekát, és a szélben suhannánk, meg­előzve néhány autót. Tényleg, én mégsem kérnék motort, mert mi lenne, ha egy idegbe­teg ülne a volán mögött, mint például a bátyám. Ráadásul a kocsiknak van egy nagy elő­nye. Ha mondjuk sötétített ab­lakai lennének, és esetleg a szülők kimennének - tegyük fel, vásárolni -, és ha az előt­tem ülő bátyámat nézném, és rám törne valami lágy érzés (például, hogy mindjárt agyonütöm, vagy valami ilyesmi) ak­kor kintről senki nem venne észre semmit. Különben a motorhoz kell egy csomó extra kütyü, mint például a bukósisak. En utálok védőfelszerelést hordani. Meg is mondtam apámnak, mikor a görkorimat kaptam. A párbe­széd nagyjából így hangzott:- Apa, nekem nem kell térd­védő!- De kapsz! Na ennyit a tudományos esz­mecserékről a családban! Most jut csak eszembe, mennyivel vandálabbnak né­zik az emberek azt, aki motor­ral közlekedik, mint négyke­rekű járművön. Majd mon­dom Petinek, hogy rendelje meg azt a mocit karácsonyra. Remélem, már szenteste mi le­szünk az ország huligánjai. És ha egy yachtot kapnék? Ámbár nincs túl sok tenger a közelünkben, úgyhogy ezt az ötletet el is vetettem (csak ki ne csírázzon). Úgy érzem magam, mint egy idióta kvízjátékban: „Va­jon autó vagy motor, vajon mo­tor vagy autó? Höl­gyeim és uraim, ha tudják a helyes választ a követke­ző kérdésre - Egy szemem van vagy kettő? -, küldjenek egy sms-t az 111111111111 telefonszám­ra, és máris megnyerhetik a legújabb Lada 2001-et, mely 23 lóerős, végsebessége 55 knyTi...” Véleményem szerint értelmesebbnek tűnne a do­log, ha pénzt sorsolná­nak ki, abból az em- ^ berek egy csomó értei- v. ■» mes dolgot vásárol- hatnának, mint például... szájfényt! Erről jut eszembe! Hogy fo­gok én sminkelni a motoron? Bár, ha jobban belegondolok, nem is olyan nehéz elképzelni. Egyik kezemmel kapaszkod­nék, másikkal a tükröt tarta­nám, harmadikkal a rúzst ken­ném, negyedikkel telefonál­nék, nyolcadikkal meg hiteget­nék a barátnőmnek, aki mel­lett épp elsuhanunk. Ha ilyen poliphoz hasonló testfel­építésem lenne, nem kellene azon tépelődnöm, müyen jár­művet válasszak, egyszerre hatot is tudnék vezetni. Bátyus időközben elment számítógépezni. Nahát! Az asztalon hagyta a slussz­kulcsot... Tehát autó!! Na jó, lehet, hogy nem tudok vezetni, de azt hiszem, most jött el az ideje, hogy megtanuljak. Remé­lem, nem az utcán ol­vassák mindezt?!... ■ Nagy Vera Szilágyi Erzsébet Gimnázium / Minden tizenéves nagy álma, hogy saját jogosítványa és autója, motorja legyen A hatvani középiskolák körében egyedülálló módon a Széchenyi István Közgazdasági és Informa­tikai Szakközépiskola gólyatábort szervezett tanulói számára. A ' csodálatos környezetű Tardosra nyolcvanan utaztunk. A nap nagy részében szabad foglalkozás volt, később tizenhá- rom-tizennégy fős csoportokban vetélkedőn vettünk részt. A fel­adatok között volt névválasztás, a csatakiáltás megírása, egy kapott mesecím - például „A kiskakas gyémánt eurója” - alapján törté­netalkotás, amit el is kellett ját­szanunk. A csapatok közül a leg­eredményesebben az EMPTEK nevezetű jeleskedett, mert ők aratták le a babérokat első helye­zésükkel. A nap végén karaoke és diszkó következett, ami min­denki tetszését elnyerte. Másnap szintén karaoke tette színesebbé a reggelt. A megkérdezett tanu­lók többségének és a tanároknak tetszett a tábor, főleg a diszkó és a karaoke. A legjobb mégis az volt, hogy sok új barátra tehet­tünk szert, jobban megismerhet­tük a társaságot. Ha lenne még egy hasonló tábor, valószínűleg újra részt vennénk rajta. ■ Fodor Ádám és Érsek Ádám Széchenyi István Szakközépiskola Vers Ki szeret igazán? Van, aki kiabálva mondja: SZERETLEK! & Van, ki csak hallgat, mert retteg! Van, aki a búcsúnál sírés könyörög, De van, aki könnyét visszafojtva mosolyog! Soha ne higgy annak, ki sírés kiabál, Mert csak az szeret téged, ki halkan, némán áll! ■ Kiss Andrea Széchenyi István Szakközépiskola gyott ott, csak kikapkodta a cso­magjait, és leküzdve az alvó nő­vére haragjától való félelmét, csengetett.- Ki az az őőőőrüüült, aki üyen- kor csenget? Lemegyek, de na­gyon megverem - morogta dur­cásan a kaputelefonba a lány.- Az öcséd vagyok, így is, úgy is megversz, ezt nem tudom el­kerülni. Hosszas szuszogás, szipogás, végül Kata bebocsátotta a lépcső­házba, hogy egy perccel később köntösben, kócosán, krokodil­könnyeket záporozva borulhas­son a nyakába. És jött a szóáradat. Mi minden történt, ameddig nem volt itthon, hogy a baráti társa­ságból ő férjhez ment, ő megnő­sült, és megvan a banda első kis­babája. Hogy Kata már nagyon unja az egyetemet, hogy most va­lami festő sráccal jár.- Melinda? Kata nagyon elcsendesedett, és látszott rajta, hogy nem nagyon akar válaszolni.- Tesó... Kérdeztem valamit - mondta fáradtan Bence, mert tudta, hogy erre a kérdésre nem kaphat jó választ.- Meünda szerelmes. Egy vízi- labdás srácba, Tamásnak hívják. Öcsi, nem tudom, miért jöttél most haza, de ha csak a Melinda miatt, akkor arra kérlek, menj vissza New Yorkba. Bence, ő most boldog. Azóta, hogy elmen­tél, most látom először kiegyen­súlyozottnak, nyugodtnak. Ez a srác szereti, vigyáz rá, és nem készül akkora fájdalmat okozni neki, mint te. Legalábbis nem úgy tűnik.- Én is szeretem Melindát. Most mondhatnék neked na­gyon nyálas dolgokat, hogy ő a mindenem, meg hasonlók, de nem akarok. Egyszerűen szere­tem, és ennyi.- Bence, egy éve, na jó másfél, mikor eltűntél az életéből, és megbántottad, és kiborítottad, ak­kor is szeretted? Mert nem úgy tűnt Nekem legalábbis. Neki plá­ne nem. Ne bántsd meg újra az­zal, hogy feltűnsz az életében, és összezavarsz mindent. Bence vett egy nagy levegőt, összeszedte magát, és elment zu­hanyozni. Mikor kijött a fürdőszo­bából, Kata még mindig ott ült, ahol negyedórája hagyta.- Meg kell keresnem Melin­dát. Látnom kell, találkoznom kell vele.- Ahogy akarod... De ha megint tönkreteszed, akkor sze­rintem még New Yorknál is messzebb menj. Bence sértődötten ment aludni. Gyerekkorában duzzogott így utoljára. Nem értette, Kata miért nem áll mellé, miért nem fogja a pártját. A romantikus vígjátékok halhatatlan rajongója nem az örök szerelmet támogatja?! Hát hogy lehet ez? Mi az, hogy ő dúl­ja fel az életét? Minden kétsége el­lenére ő úgy gondolta, hogy Me­linda örülni fog neki. Boldog lesz, hogy onnan folytathatják a kap­csolatukat, ahol abbahagyták. Őszintén szólva, arra nem is gon­dolt, hogy lesz pasija. Arra pláne nem, hogy szerelmes is belé... Melinda szerelmes valakibe, aki nem ő... (...) Ki kell találnia vala­mit. Valami egyszerűt és tisztát. És ebben az elborult pillanatban sikerült a lehető legrosszabb megoldást választania. Melinda azt sem tudta, hol van, mikor felriadt a telefon csipogásá­ra. Álmosan veckelődött ki az ágyból, kiborította a táskáját, és hosszas turkálások közepette, a rúzs, a parfüm, a zsepi, a lakás­kulcs és a blokkok, cetlik által al­kotott kupac alól kihalászta a te­lefont. „Ki ír sms-t ilyenkor???” Mikor megnyitotta az üzenetet, azt hitte, rosszul lát Újra és újra elolvasta, mire elhitte. A kezét a szájára szorította, és csöndben sírni kezdett. Nagyon megijedt at­tól, amit a képernyőn látott, attól a néhány szótól, amik már most fenekestül felforgatták az életét. Hátranézett a válla fölött, hogy Tamást sikerült-e felébresztenie vagy sem. Hosszas szipogások és hüppögések után a „kukában” landolt az üzenet: „Hazajöttem, hozzád jöttem. Bence.” VÉGE ■ Kormos Lili Szilágyi Erzsébet Gimnázium Ki Ha minden héten olvasod a SÉTA-oldalt, értékes ajándé­kokat nyerhetsz. Kérdéseink mindig az előző csütörtöki ! lapszámunkban megjelenő I írásokhoz kapcsolódnak. KÉRDÉSÜNK: Ml A FOGLALKOZÁSA A NEW YORK-BLUES FŐHŐSÉNEK? A helyes válaszokat no­vember 14-ig levélben (3200 Gyöngyös, Török Ignác u. 8.) vagy e-maüben (heves.seta@ hevesmegyeihirlap.hu) vár­juk. A neved mellett tüntesd fel az élet­korodat is! ff/Líra a jó tQ könyv megfejtést beküldők közül sárvári Dé­nes (Tárnáméra) a Líra és Lant Zrt. gyöngyösi Ady I Endre Könyvesboltja által / felajánlott 3000 forint értékű / könyvvásárlási utalványt ! nyerte. Gratulálunk! New York-blues (4. rész)

Next

/
Thumbnails
Contents