Heves Megyei Hírlap, 2007. november (18. évfolyam, 255-279. szám)

2007-11-29 / 278. szám

[Ilii az örök Eredetileg munkásruhának készült, de 150 év elteltével is az öltözködés alapdarabja a farmer. Mindenki ismeri a történe­tet: az éles szemű textilügy­nök, Levi Strauss felismerte az igényt egy gyakorlatilag el- nyűhetetlen nadrágra a kali­forniai aranyásók körében. Er­re a célra a sátorvásznat talál­ta a legmegfelelőbbnek. A rendkívül tartós ruhadarabok hamar népszerűek lettek, és Genova ne­véből, vala­mint a „kék” szó­ból meg­született a blue jeans, ami mun­kásruhá­ból a tilta­kozás és a rock szim­bóluma is lett. Úgy tűnik, a farmer soha nem megy ki a divatból, bár már sokan megkongatták a vész­harangot. ■ Vers Magányos ősz Már megint itt van az ősz, Hűvösek a reggelek. S hogy a célomat elérjem, Szaporábban lépkedek. Összehúzom a kabátom, Míg elhaladok néhány ház előtt. Itt még alszanak talán, Sén sietek tovább. A kerten, a fákon már Vastagon van a zúzmara. Míg elhaladok előttük, Megérintenek a hűvös ágak. Fázom. Fázik a szívem is. Fáj a magány. Sajnos Tudom hogy mi bánt Nem tartozom sehová. I Podmaniczky Mónika Széchenyi István Szakközépiskola l I HEVES MEGYEI HÍRLAP - 2007. NOVEMBER 29., CSÜTÖRTÖK Tényleg a szeretet kell? karácsony Kár lenne tagadni, hogy szeretjük az ajándékot- Anyaaa, anyaa! De én aka­rom! - aztán levetette magát az áruház játékosztályának padlójára, és üvöltött. De na­gyon. Aztán a szülő betette (vagy bevágta?) az ötödik do­bozt a gigantikus méretű be­vásárlókocsiba. Igaz, az anya a vörösebbnél is vörösebb volt, talán a sok „azonnal fe­jezd be!" hangzatú mondat­tól. A kislány biztosan tudta már, hogy nem a kis Jézus hozza az ajándékokat, ha­nem anyuci és apuci veszi meg, hiszen azért könyör- gött az édesanyjának. Ne­kem a helyszínen bevillant a kép, vajon én is ezt csinál­tam még évekkel ezelőtt en­nyi idősen? De most komolyan, kell a hiszti? Karácsony táján biz­tos gyakoribb. Elvárjuk egy­mástól, hogy még több min­dent kapjunk a fa alá. Tény­leg ez számít? Mégis, vajon mit is jelent számunkra a karácsony? Jé­zus születését? Szeretetet? „Együtt a család” érzést? Harmonikus együttlétet? Ajándékokkal teli dobozká­kat? Hosszadalmas, napokig, olykor hetekig tartó fáradal- mas bevásárló körutakat? Súlyos anyagi terheket? Ret­tegést, nehogy kifelejtsünk valakit a megajándékozásra várók közül? A januárban majd kötelező „duci-trénin­geket”? Egyéni ízlés szerint. Szemünk előtt mindig ott a mérce, hogy „ha tavaly meg­vettem ezt, ennyibe került, ajjaj, akkor idén legalább ennyiért kell megajándékoz­nom X.Y.-t.” Biztos sokakban megfogalmazódik ez a gon­dolat. Csak itt az a bökkenő, hogy a határ a csillagos ég is lehet. Tehát egyre és egyre feljebb tesszük az ajándéko­zási lécet, elveszítve az ün­nep lényegét. Nagy valószínűséggel min­denki szereti az ajándékokat. Én is. A meglepetéseket is. Naná! De hát ez így termé­szetes. Sőt mindenki szereti, f I I . S oha ne a pénztárcánk vastagságán múljon a karácsonyi szeretet és öröm. Képünk illusztráció ha gondolnak rá, ha törőd­nek vele. Ha igazán szere­tünk valakit, akkor azt nem csak ajándékok­ban mutathatjuk ki. Na jó, persze hogy csalódott lenne az a kis­gyerek, aki a szü­leitől egy képes­lapot kapna, amiben az áll, hogy szeretik őt. Kell még hozzá a kisautó, a kis kütyük, meg a tiranno- szaurusz rex, mert hát az a csúcs. De tényleg kell a sze­retet, még ha ez sablonos is. Mert kitől kapnánk meg, ha nem azoktól, akiket mi is sze- retetünkkel jutalmazunk. ■ Nagy valószínű­séggel mindenki szereti az ajándé­kokat és a megle­petéseket. És még valami:1 örök igaz­ság, hogy mindig csak olyat ajándékozzunk, amit ma­gunknak is megvennénk, és szerétéiből adjuk (kivéve talán, ha az a világ legcukibb madárpókja). Szóval, ha már megvesz- szük azt az ajándékot, akkor nem kell hatalmasnak len­nie. Inkább legyen találó. Én az osztálytársaimtól sorra gyertyatartókat kaptam, amik halomra állnak a szo- bámban. Éppen ezért A személyre szóló ajándék az igazi öröm „Nincs is semmi szép ebben az életben. Sem­mi egyszeri és megis­mételhetetlen. Aki mást mond, az téved. De azért talán valaki meggyőzhetne ennek az ellen­kezőjéről - arcára ábrándos ki­fejezés ült, felkönyökölt a map­páktól túlzsúfolt asztalára. - Miket is beszélek? Jézusom! Egyre szentimentálisabb le­szek. Lassan kezdek úgy be­szélni, mint egy nő - megrázta magát, majd szürke kosztümjé­nek legfelső gombját gondosan begombolta, végigsimított térd alá érő szoknyáján, a ráncok el­tűntek. Majd szórakozottan megint összegyűrte, majd új­ból kisimította: „Bárcsak min­den ilyen egyszerű lenne!” Fölállt, fürgén az iratszek­rényhez lépdelt, gyakorlott mozdulatokkal kikereste a megfelelő papírt, majd vissza­ült. Nekilátott dolgozni, elég volt az ábrándozásból! Ahogy olvasott, azon kapta magát, hogy a betűk hirtelen elveszítik minden mondaniva­lójukat. Pillantása az ajtó fölött ketyegő órára kalandozott: „Ne­gyed öt... még három fiók hatig, aztán irány haza, megnézem a hetes híreket meg azt a filmet, mi is volt a címe?” - a hétköz­éhes, gondolta, inkább kiszel­lőzteti a fejét. A parkba ment, a hó esett, mint három napja fo­lyamatosan, és ő gyűlölte. Hi­deg volt és sötét. „És van, aki ezt szépnek látja?!” Megbor­lanatban nőnek érezte magát. Arca kipirult, reszkető kezek­kel a csokor felé nyúlt: életének első egyszeri és megismételhe­tetlen pillanata -, ... hogy kö­szönöm. Megismételhetetlen napi gondolatok valami boldog­ságszerű érzéssel töltötték el. Sürgető kopogás az ajtón, Ju­dit összerezzent, de ahogy fe­lelt, hangjában semmiféle ér­zelem nem tükröződött. Üresen csengett, ahogy máskor. Az aj­tóban főnöke jelent meg.- Bent tudna maradni nyol­cig? Holnapra ezekkel végezni kellene.- Rendben - válaszolt egy szenvtelen hang, a Judité.- Köszönöm, ha gondolja, most elmehet vacsorázni. Judit kabátot vett, nyakát gondosan bebugyolálta kendő­jével, és elindult. Még nem volt zongott, mikor belépett a hatal­mas irodaépületbe. Már hat óra felé járt az idő. Látta előre: az épület szépen kiürül, csak ő ül majd még a papírkupacok fö­lött. Ajka lassan egy kis fintor­ra húzódott. Fogta az első map­pát, ami a keze ügyébe került. Nyolcra végzett is, pont indul­ni készült, mikor kopogtak az ajtaján, maga nyitotta ki, mert minél hamarabb szabadulni akart. Ismét a főnöke volt.- Judit, tulajdonképpen még azt akartam mondani... - és egy ügyetlen mozdulattal egy virágcsokrot tartott a nő elé. Igen, voltaképpen ebben a pil­Kilépett az utcára, szürke, sötét idő volt, tulajdonképpen teljesen olyan, mint amilyen Judit volt maga. Lassan, ahogy sétált hazafelé az egyre népte- lenedő utcákon, ő is kezdett er­re rádöbbenni. Csendesen járt, léptei nem csaptak zajt, elnéz­te, hogyan kavarodnak föl a hó- pelyhek talpa alatt. Kezdett megbarátkozni velük, már azt sem bánta, hogy a haja a hólé­től csatakosan lóg két válla fö­lött. Még mindig lépte ütemét figyelte: bammm-bammm. Hir­telen megállt, lehajolt és bele­markolt a vastag, fagyos hóta­karóba. Fölállt és lassan visz­megfogadtam, nem veszek senkinek gyertyatartót, csak ha kéri. Te visszavitted már az ün­nepek után az üzletbe a „csakis neked szánt” megle­petést? Ha igen, akkor az na­gyon kínos. Kívánom, élje meg min­denki az idei karácsonyát öt­letesen, és inkább mosolyog­junk arra, aki kevésbé volt kreatív az ajándékválasztás terén. Ne a stressz és a nagy hajtás után üljünk le szentes­te a fotelba fáradtan, hanem azért, mert fáradozásainkkal sokaknak tudtunk örömet szerezni. Varázsoljuk kará­csonyunkat a mosoly orszá­gává, sőt inkább az egész ka- rácsonyvárás időszakát is! Visszatérve hozzám: an­no nem vetettem le maga­mat a boltban, és ezért utólag meg is veregetem a vállam. mKersys Patrícia Berze Nagy János Gimnázium szaszórta a földre: „Olyan hi­deg, mint én - ismételgette ma­gában. Nem sírt sokat, épp csak egy keveset, hogy meg­nyugodjon, de könnyei ráfagy­tak az arcára. Leült egy padra, az eget nézte, a csillagokat ke­reste, de most sehol nem talált egyet sem. Hópelyhek szálltak az arcára, de nem zavarta, be­csukta a szemét. „Még csak nem is fázom. Lehet, hogy nem kellett volna úgy elrohannom.” Mert elrohant, pedig hallotta, hogy a férfi még utánaszól, és érezte, ahogyan tétován utána­kap: meg akarta állítani. De Ju­dit nem akarta, hogy lássa sír­ni, ahhoz túlságosan büszke volt. Hideg, magányos, de büszke! Arcához emelte a ke­zét, megolvadt rajta a hó. „Már hogy lehetnék ilyen? Majd hol­nap beszél vele, holnapig vár­hat, és bocsánatot is kér tőle. Hazaindult, és most az egyszer élvezte a hóesést. „Minden rendben van!” ■ Geda Zsófia Szilágyi Erzsébet Gimnázium emez A latin díva, Jennifer Lopez ismét előrukkolt egy új lemezzel, bár még ki sem hűlt az előző, a Como Ama Mujer című spanyol albuma. Az újdonság a Brave, vagyis Bá­tor címet viseli, és tizenhárom dal található rajta. Gyors, pörgős szá­mok és lassú dalok egyaránt helyet kaptak a lemezen. J. Lo új lemezét a diszkós és a keleti hangzás teszi egyedivé J. Lo ismét jött, látott, és valószí­nű óriási sikernek fog örvendeni új lemezével, aminek beharangozó dala, a „Do it well” már a zenéi csa­tornákat és a rádiókat is meghódí­totta. Az új album hangzása kis vál­tást sugall, ugyanis a megszokott Miss Lopez-es hangzástól eltér, de ettől lett csak igazán jó. A lemez fel­vonultatja a keleti hangzást, a disz­kós stílust, a valódi lazaságot és a komoly ütős hangszereket egy­aránt. Mindegyik dal eltér egy ki­csit a másiktól, de ettől olyan színes. Aki szereti Jennifert, annak nem fog csalódást okozni ez az album sem. Aki pedig egy kis lazításra vá­gyik, vagy csak a buli előtt akarja hangulatát fokozni, annak is bát­ran ajánlom. ■ Fa bók Judit Te is kattints rá! A SÉTA-ban lévő írásokat és ami kimaradt, valamint egyéb érdekes cikkeket, buli­fotókat is találhattok a Heves Megyei Hírlap új hírportálján, a www.heol.hu oldalon. Sabot máahot.HSOU HE0L.hu A HEVES MEGYEI ONLINE Ha minden héten olvasod a SÉTA-oldalt, értékes ajándéko­kat nyerhetsz. Kérdéseink min­dig az előző csütörtöki lapszá­munkban megjelenő írásokhoz kapcsolódnak. KÉRDÉSÜNK: KI TALÁLTA FEL A TELEFONT? A helyes válaszokat december 5- ig levélben (3200 Gyöngyös, Tö­rök Ignác u. 8.) vagy e-mailben ( heves.seta@hevesmegyeihiriap.hu ) várjuk. A neved mellett tüntesd fel az életko­rodat is! A jó meg­fejtést be- könyv küldők kö­zül csépány Andrea (Gyöngyös) a Líra és Lant Zrt. gyöngyösi Ady Endre Könyvesboltja által fel­ajánlott 3000 forint értékű könyvvásárlási utalványt nyerte. Gratulálunk! ■ Líra

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents