Heves Megyei Hírlap, 2007. november (18. évfolyam, 255-279. szám)
2007-11-22 / 272. szám
4 A válásról nem olyan egyszerű beszélni, se írni. Ezt személyes tapasztalatból tudom. A szülők sose gondolnak bele abba, mit érezhet a gyerek. A legtöbbször az ok egy harmadik, és ez a legfájóbb. A gyerek sose értheti meg, hogy miért kell elmenekülni. Én még kicsi voltam, mikor ez a mi családunkban megtörtént, de még négy és fél évesen is borzalom volt átélni. A szülőknek és a gyerekeknek is nehéz, ha szétszakad a család A rohanó világban egyre nagyobb divat az elválás, ami a legfájóbb. Talán egyszer lehet, hogy én is ebbe a hibába fogok esni, de nem akarom ugyanazokat a tévedéseket elkövetni, amiket a felnőttek. A bíróság legtöbbször az anyához helyezi a gyereket. Sajnos túl sok borzalmat láttam, amit a válás okozott. Ezért sok seb soha nem gyógyul be, és sokszor felszakad. De mégis úgy gondolom, sokkal jobb így, mintha a szülők egymást idegesítenék, és ez nagyon megviselné a gyereket. Ezúton köszönöm meg édes-'1 anyámnak és a nővéremnek a ■ • kitartást és a sok biztatást. ■ Papp Ádám Mátra Szakképző Iskola Te is kattints rá! A SÉTA-ban lévő írásokat és ami kimaradt, valamint egyéb érdekes cikkeket, bulifotókat is találhattok a Heves Megyei Hírlap új hírportálján, a wmv.heol.hu oldalon. Sehol máshol. KEOU HE0L.hu A HEVES MEGYEI ONLINE 5À7TÔ H TAMüí-ÁS HEVES MEGYEI Pelenka vagy iskolapad? leányanya Mik az esélyei egy gyereket nevelő gyereknek? Ismertem egyszer egy lányt. Nevezzük Alénának. (Na jó, nem ismertem, de tegyünk úgy, mintha!) Aléna 16 éves volt, és már hosszú ideje együtt járt a fiúval, akit szeretett. Tényleg nagyon szerette, és biztos volt benne, hogy a fiú is szereti őt. Aléna tehát úgy döntött, hogy a kapcsolatuk, és ő maga is, tökéletesen megérettek a szexhez. Aléna tévedett, mert sajnos „nagy- nagy érettségükben” a legalapvetőbb dologról feledkeztek el: a védekezésről. Aléna csak várt és várt, és a szokásos havi látogató csak nem jött el abban a hónapban. A lány remélte, hogy ez talán csak véletlen. Hogy csak véleüenül pont most késik. Persze mutatkoztak rajta a jelek: a rosszullétek, a hányingerek. A legtöbb olyan tünete a terhességnek, amit mindenki ismer, ha máshonnan nem, akkor hallomásból, így hát Aléna rászánta magát, és vett egy terhességi tesztet. Pozitív lett. Alénában egy világ omlott össze. Ilyen és ehhez hasonló történeteket mindenki hallott már, és persze mindenki azt gondolja, hogy vele ez nem eshet meg, ő ennél sokkal érettebb vagy felkészültebb. Én persze nem vagyok leányanya, és valószínűleg nem is leszek, de úgy is, mint leány, pontosan tudom, mit éreznék, ha leányanyává válnék. És hogy Alénának milyen lehetőségei vannak? Vagy elvetetheti a babát, vagy örökbe adhatja. De mi van akkor, ha Aléna úgy dönt, hogy mégis megtartja. Talán mert nincs szíve véget vetni egy emberi életnek, és vállalja a felelősséget. Lehet, hogy szerencséje lesz: lehet, hogy a szerelme tényleg szereti, és ő is hajlandó vállalni a felelősséget. Lehet, hogy nem lesz szerencséje, és a srác otthagyja őt, A gyerek nagyobb felelősség, mint amekkorát egy tinédzser lány fel tud vállalni, mind érzelmileg, mind fizikailag. Képünk illusztráció. A szexet senkinek sem kellene elkapkodnia A szerelem egy csodás érzés, ami lehet jó, vagy akár rossz is. Ha szeretünk valakit, nélküle nem tudjuk elképzelni az életünket A szerelem egyik jó oldala, ha viszontszeretnek minket De megtörténhet az is, hogy szeretünk valakit, aki viszont nem azt érzi irántunk, amit mi őiránta. Ez már egyáltalán nem jó. A rosszat csak tetézi, ha csak mi hozunk áldozatot, és csak mi vagyunk képesek gondolkodás nélkül minegyedül. És akkor minden gond mellett, ami a nyakába szakadt, még azzal is meg kell birkóznia, hogy minden hiába volt, és hogy a szerelme mégsem volt olyan nagy, mint gondolta. Ez persze a legkisebb problémája. Alénának biztosan vannak szülei és barátai, akik majd a segítségére lesznek, de ettől függetlenül a baba az övé. Neki kell majd etetnie, fürdetnie, vigyáznia rá, játékokat venni, megtanítani neki, hogy mit szabad és mit nem. Neki kell majd felnevelnie a kis embert, miközben ő maga sincs még teljesen fölnevelve. Alénának pedig még nem csak a gyereknevelés lenne a feladata, hiszen még iskolába kell járnia, és meg kell tanulnia rengeteg mindent az életről. És persze fogalma sincs arról, hogy mindezt hogyan csinálja. Nem tudja, hogyan tudná mindezt összeegyeztetni. A gyerek nagyobb felelősség, mint amekkorát a legtöbb tinédzser lány fel bír vállalni, mind érzelmileg, mind fizikailag. De aki mégis elég erős ehhez, az nagyobb tiszteletet érdemel, mint amekkorát kap. Ettől függetlenül mindenki jobban jár - még az elég erősek is -, ha ezt inkább elhalasztják akkorra, amikor már valóban készen állnak rá. ■ Lövei Anett, Kopka Dávid Széchenyi István Szakközépiskola dent megtenni a párunkért Ez igaz a nemi életre is. Már megfigyeltem, hogy rengeteg kamasz nem szűz. Mert mikor oda kerül a sor, elkapkodják a dolgokat, és nem figyelnek a védekezésre. HÍRLAP - 2007. NOVEMBER 22., CSÜTÖRTÖK 9 « m # # « * m m # * # ♦ « » » * m 9 9 » m « » * # # * * # # # * « ♦ # » # « • m # » * * » # * * * # » « » # Az emberiség legősibb kommunikációs eszköze a saját nyelve, azon belül is az élő formája: a beszéd. Ami a legközvetlenebb, a legtöbbet közvetítő, de mégsem a tökéletes forma. Az egymástól távol élő emberek ugyanis nincsenek abban a helyzetben, hogy átruccanjanak egymáshoz egy-egy meghitt beszélgetésre. Ezt a problémát már egészen régtől megpróbálták kezelni. A nem közvetlen információcsere legrégebben használt formája a levél, ami úgy vélem, leginkább a romantika idején élte fénykorát. De ha felgyorsul az élet, felgyorsulnak az információk, és azt tudatni kell, s közel sem biztos, hogy minden hírre ráér napokat avagy heteket várni a címzett. Talán éppen ezért találta fel egymástól függetlenül Nikola Tesla, Marconi Guglielmo és Alekszandr Popov a rádió ősét. Mikor Alexander Graham Bell 1876-ban megalkotta a telefont, a kommunikáció már nem csak betűkkel, hanem hangok formájában is zajlott. A kommunikáció egyre gyorsabbá, pontosabbá, és zavartalanná tételét az első világháború tovább sürgette. ■ A kommunikáció gyorsabbá, pontosabbá tételét az első világháború tovább sürgette. A látást és a hallást zseniálisan ötvözve Paul Nipkov, Tihanyi Kálmán és Mihály Dénes megalkotta a tévét, ami napjainkban is a legnépszerűbb helyen áll a kommunikációban. Az újabb háború szintén gyorsított a fejlődésen. A 20. század végén megjelent mobiltelefon. Ezt mindenhova magunkkal tudjuk vinni, küldhetünk szöveges vagy képüzenetet. Vinton Cerf, az internet megálmodója egy olyan virtuális cybervilágot hozott létre, mely alkalmas a kétirányú, gyors kommunikációra. A grafikus felület megjelenése után futótűzként terjedt el a netezés. Ha odafigyelünk arra, hogy mindezek csak eszközei a kommunikációnak, nem alakulhat ki semmiféle függőség. ■ Csáki Zoltán Szilágyi Erzsébet Gimnázium Rózsaszín az ég, az angyalok sütit sütnek összetartozás Az igaz barátság minden megpróbáltatást kibír és mindig összeköti a lelkeket Ülök a rácson, ami a radiátort veszi körül, és nézem, ahogy hull a friss fehér hó. A hosszú üvegfolyosón szinte hangzavarnak hat a csend. A folyosó másik oldalán Adrian ül. Mindketten a falnak vetjük a hátunkat. Ő rám néz és mosolyog. Mindig mosolygott, mikor rám nézett, mikor velem volt. Azóta is mindig mosolyog. Azóta mindig velem van.- Ne mosolyogj így! - rival- lok rá mérgesen. - Hiányzol - lehelem. A könnyeimen keresztül homályosan látom, ahogy a pelyhek az üvegre csapódva felolvadnak. Adrian fölöttem áll, és a hajamat simogatja. Milyen kár, hogy nem érzem, csak a hideg falat a hátam mögött. Lehunyom a szemem és az emlékeimbe burkolózom, mint már annyiszor ezen a napon. Adriant ismertem, amióta az eszemet tudom. Az anyukáink terhestomán ismerkedtek meg, és örök barátságot kötöttek. Egy kórteremben feküdtek. Adrian épp csak három nappal előbb unta meg a tétlenséget. A szüléink minden hétvégén összejártak, egy óvodába, iskolába írattak minket (...) Ezután elválaszthatatlanok lettünk, igazából csak mi ketten voltunk egymásnak igaz barátok. (...) Egyszer találkoztam egy fiúval. Akkoriban Adriannak is volt egy barátnője. Eleinte szép volt minden. Aztán az én fiúm és az ő barátnője is akadékoskodni kezdtek. Féltékenyek voltak. „Persze! És még sosem volt közöttetek semmi...” mondogatták, és akárhogy magyaráztuk nekik, nem értették. Egyszer aztán Adrian és én ezen összevitatkoztunk. Ő hülyeségnek tartott mindent, amit mondanak, én viszont megértettem őket. (...) Végül heves ajtócsapkodás közepette elkezdtünk eltávolodni egymástól. Egy idő után már szinte nem is beszéltünk. Ez fájt mindkettőnknek, de akárhányszor fel akartuk éleszteni a barátságot, valami rosszul sült el. Egyszer anyukám mesélte, hogy testvére született Adriannak. Kíváncsi voltam a kicsire, ezért bementem a kórházba. Az anyja örömmel fogadott, és ott volt Adrian is. Mielőtt hazamentem volna, megvártam őt a folyosón. Meglepődtem azon, hogy mi mindent mondtam neki, holott attól féltem, hogy nem merek majd megszólalni.- Tudod, mitől félek a legjobban? Tőled. Attól, hogy már nem vagy olyan, mint régen. Pedig nekem az kell, ami régen volt. Közöttünk nagyon mély barátság van. Nagyon-nagyon szeretlek. Nekem te kellesz, mint legjobb barát a világon, de rettegek, hogy neked én már nem kellek. Sem barátnak, sem másnak. Mikor kiértünk az épületből, naplemente volt. Az ég felé intett a fejével, és mosolygott:- Nézd csak! Rózsaszín az ég. Az angyalok sütit sütnek. Ez jó jel - mindig ezt mondta, ha szomorú voltam. (...) Pont hat éve és egy napja, hogy a szüleim közölték velem: elválnak. Kiborultam. Elmentem otthonról, és céltalanul lézengtem. Végül Adrianéknál kötöttem ki. Neki sikerült megértetnie velem, hogy a szüleimnek így jó. Amikor sötétedés előtt elindultam tőlük, ő az égre mutatott: „Rózsaszín az ég, az angyalok sütit sütnek. Tudod, ez mit jelent: minden rendben lesz - ezek voltak hozzám az utolsó szavai. Megint felnézek és sírok. Adrian itt van mellettem, és magához ölel. Miért van az, hogy nem érezhetem ezt az ölelést? Ma hat éve olyan nagy köd volt, hogy nem láttam az orrom hegyét. Aznap Adrian anyja kisírt szemekkel csöngetett. „Meghalt” - lehelte, és újra sírni kezdett. Értetlenül néztem rá. Miközben magyarázta, hogy mi történt, már én is könnyeztem. Nem látta az autót. Az autós sem látta őt, így még csak nem is fékezett. Adrian egyből meghalt. Immár főiskolára járok, de azóta is minden december húszadikán itt ülök ezen a rácson, és sírok. Érzem valaki érintését. Adrian az. Érzem, ahogy ölel. Szorosan. Aztán elenged, rám mosolyog és elindul kifelé. Követem. Zsebre dugott kézzel sétálok a hóesésben. ■ Lövei Anett Széchenyi István Szakközépiskola Ha minden héten olvasod a SÉTA- oldalt, értékes ajándékokat nyerhetsz. Kérdéseink mindig az előző csütörtöki lapszámunkban megjelenő írásokhoz kapcsolódnak. KÉRDÉSÜNK: KI AZ A ZENÉSZ, AKI A DALAIVAL JOBB EMBERRÉ IS NEVEL? A helyes válaszokat november 28-ig levélben (3200 Gyöngyös, Török Ignác u. 8.) vagy e-mailben ( heves.seta@hevesmegyeihirlap.hu ) várjuk. A neved mellett tüntesd fel az életkorodat is! Árpira A jó megfejtést beküldők könyv közül KŐVÁGÓ DÓRA (LŐRINCI) a Líra és Lant Zrt. gyöngyösi Ady I Endre Könyvesboltja által fel- ! ajánlott 3000 forint értékű / könyvvásárlási utalványt nyerte. * Gratulálunk!
