Heves Megyei Hírlap, 2007. október (18. évfolyam, 229-254. szám)

2007-10-11 / 238. szám

Nem csak a lányok bizonytala­nok egyes helyzetekben, nenx-< csak ők süllyednének legszíve­sebben a föld alá. A fiúknak is# vannak félelmeik. Például hogy egy lánytól kosarat kaphatnak. ■.» Már napokkal korábban el­gondolkodnak a fiúk azon, ho­gyan szólítsák meg a kiszemelt lányt A kérdés, amely eközben- A a leggyakrabban kínozza őket, hogy an kezdjenek hozzá az ud** varláshoz, és mit csináljanak ak­kor, ha kikosarazzák őket A visz9*- szautasitás rémálom a fiúk szá­mára, és természetesen nagyofP" sérti az önbecsülésüket. ■ A fiúk nem csak a saját könnyeiktől félnek, de azt sem szeretik ha egy - lány s ár. *** De mindenre van megoldás. Ha azt érzed, hogy a srác pánik­ba esett, nem árt, ha kedves vagy hozzá. Ha nem szeretnél Veié tu^. lálkozgatni, akkor visszautasítá­sodat csomagold be kedves sz«**. vak és egy barátságos mosoly mögé. Ha pedig viszonozni tuK* dód az érzéseit, akkor még köny- nyebb dolgod van. Mondd meg«», neki, örülsz,- hogy megszólított. * Meglátod, ettől felbátorodik. A fiúk másik gyenge pontja a fájdalom kimutatása. „Egy fiú sere­sem sír” - ilyen és ehhez hason­ló idióta mondásokat kell a fiúk-• nak gyerekkoruktól kezdve hall­gatniuk. Ebből az következilC' hogy a fiúk a sírást a gyengeség­gel társítják. Ha mégis előfordul^’ Az erős fiúk is sokszor vágynak gyengédségre, megértésre na, hogy utat engednek az érzel- mêîicnëk7csâlusrâ^szobájukban^, sírják el magukat. De nem csak a saját könnyeiktől félnek. Há' egy lány pityereg, fogalmuk sincs, mit kezdjenek a helyzettefA. Egy lány azonban sokat segít­het azzal, hogy ha látja, hogy bá-N natostí barátja, akkor átöleli és biztosítja arról, hogy vele min­dent, megbeszélhet és bízhat benne. ■ $A7Tö E-S TA.NUÍ.AÍ ;; .. . . .f .Mssmáam HEVES MEGYEI HÍRLAP - 2007. OKTOBER 11., CSÜTÖRTÖK A képek segítségével akár intim körülmények között is megleshetjük, hogyan élnek, mit csinálnak a sztárok. Képünk illusztráció A média tényleg egy cápa? bulvár Lássuk be, sokakat inkább a pletykák érdekelnek Nemrég láttam egy ri­portot a tévében, amely arról szólt, hogyan befo­lyásolják a sztárok a fi­atalok életét. Akkora hatással vannak rájuk, hogy a viselkedésüket, az életvitelüket példa­ként követik. Ebben nagy szerepe van termé­szetesen a médiának, mivel ők közvetítik ezt a fajta életformát, amelyet igyekeznek elérhetővé tenni a fiatalság számára. A média egy nagyhatalom. Persze lehet, hogy ez erős túl­zás, és talán joggal kérdezhe­tik ezt meg sokan, hogy akkor én miért vagyok ebben a vi­lágban? Nos, mert alapjában véve nem az egész sajtó a romlás virágcsokra. Igaz, sok mindent elferdítenek, kita­lálnak és kitálalnak, sokszor eszméletlen hülyeségekkel is foglalkoznak, de mindezt azért, mert sajnos erre van igény. Ez az, ami manapság a legjobban foglalkoztatja az embereket, az, hogy ki, hol, mekkora butaságot mondott vagy alakított. Nem igazán értem mondjuk, hogy azt miért kell megírni vagy mi­ért lehet téma, ha egy híresség éppen otthon felej­ti a fehérneműjét, vagy az miért ke­rülhet címlapra, ha egy színész el­töri a lábát. Ezek miért olyan fontosak, hogy megérjenek egy cikket? Persze bevallom, én is olvasok ilyen lapokat. Még akkor is, ha akad­nak értékesebbnél értékesebb írások, vagy riportok, interjúk, és akár az összes publiciszti­Egyik este egy­szer csak egy­másnak hátat vetve ülünk. kai műfajt felsorolhatnám, me­lyek inkább elolvasásra kész­tethetnék vagy éppen a televí­zió képernyője elé csalogathat­nák az embereket. Akárhogy van, sajnálatos tény, hogy manapság a könnyed műfajok, az értelmetlen zagyvaságok a nyerők, melyek a csapból is folynak, és lekötik az emberek többségét. Az egyik kereskedelmi csa­torna műsorkínálata között sze­repel egy sorozat, melynek lé­nyege, hogy bemutas­sa a bulvársajtót. ^ bulvár nagyon elferdítheti a valóságot l2V!lágmár »agyon baLZ Magyapáinkkorá' Zl MaS0kaszabá- tn\f a korlátok is jóval h ZZ*' Talán ezérteneed­hetnek meg maguknak sí ™n olyan dolgokat, melyek lkTATfszínben^ fel A bulvársajtó, lesvén szo elektronikus méS 7e?eíZVajtÓrÓ1’ megbél^ f, . 02 eSesz médiát. Amit ma képvisel ez a műfaj el­ferdíti az egész sajtóvilágot ZTZÍn0S,r0SSZSZernlélet bmLaVelUkkapcsolai- 0an; Pedig nem minden az aminek iats^ mertegyér­Nos, a széria érdekes, és vala­milyen szinten a mai igazságot tárja fel. Csak az az érzésem, ez még egy lökést ad annak, hogy az emberek egyáltalán ne sze­ressék a médiát. Naponta tájékozódunk, hi­szen mondhatnám, éhesek va­gyunk a fejleményekre. Velünk párhuzamosan a sajtó is éhes a hírekre, de mindenkinek más a szándéka egy-egy esemény­nyel. Egyesek kicsavarják és felmorzsolják őket, és ezzel együtt néha a hírek szereplőit is, mások pedig kíváncsian szemlélik, hogyan borul sötét­ségbe az emberiség gyarlósá­gaival, hatalomvágyával együtt. Ekkor pedig - a bulvár mellett érvelve - felcsillan egy fénypont: a pletyka. Amely egy pillanatnyi színes foltot hoz éle­tünkbe, pár percnyi szórako­zást és jókedvet csepegtetve ro­hanó és egyre jobban fáradó vi­lágunkba. Az pedig, hogy ki hogyan kö­veti, diktálja, hanyagolja a mé­dia világát, az attól függ, ki mennyit akar ebből beengedni saját életébe. ■ Fabók Judit tïïlfggl Hollywood lassan már min­den állatot felvonultatott, mint a szeretet mintapéldá­ját, a patkányok eddig még­is kimaradtak a sorból. Ezt a hibát igyekszik bepótolni a L’ecsó című film, nem is akárhogy, hiszen a cselek­mény tele van váratlan for­dulatokkal. Ennek persze következménye, hogy a ki­csik néha elvesztik az ér­deklődésüket, de a gyakor­lott alkotóknak hála, olyan­kor biztos feltűnik a vász­non egy gyerekbarát elem. A sztori első látásra any- nyira banálisnak indult, hogy én komolyan aggód­tam a végkimenetelért. Egy francia kisvárosban él egy patkány, akit nem csak Jean-Baptiste Grenouille-t lepipáló szaglószerwel ál­dott meg a sors, hanem a gasztronómia imádatával is. Rémy legfőbb vágya, hogy szakács lehessen, és ennek beteljesülését látja Guesteau chéf éttermében. Mindenfé­le bonyodal­mak és családi vi­szályok után, ami­ket olyan fantaszti­kus vető­dések, ug­rások és bukfencek árán él túl, hogy én személy szerint bátran kinevezném minden idők legjamesbondosabb patkányának, el is jut oda. Megismerkedik a másik két főszereplővel, Linguinivel, aki már annyira ügyefo- gyott, hogy az már egy me­sehőstől is fájdalmas, és Colette-tel, a Lara Croftot megszégyenítően feminista motoros chéffel. A végeredmény sokkal szerethetőbb, mint azt vár­nánk. Nem akar szájba rá­gósán tanulságot adni, de azért ott lapul a konyhát el­árasztó patkányok és sütők között a „ne ítélkezzünk kül­sőségek alapján” gondolata. A legfontosabb azonban, hogy minden XXI. századi elem ellenére a happy end nem marad el. ■ Csala Borbála E gészen szép idő volt. Októ­berben meleg napsütés, az a fajta időjárás, mikor elég egy kötött pulcsi, és nyugodtan sétálhatsz a parkban, miközben nézed a csoda színes faleveleket, és egészséges lelkületű ember lévén Louis Armstrongra gon­dolsz, hogy mennyire jól is látta a dolgokat, mikor elénekelte a Wonderful world című dalt. Persze nem mindenkinek volt, van ennyire kiegyensúlyo­zott lelkivilága. Még akkor sem, ha az illető a New York-i blues- bárok új kedvence, híres gitáro­sok kérlelik, hogy ugyan duettezenek már egyet, és az ötö­dik sugárúton van lakása. Ben. B., vagy Bán Bence, aho­gyan egykor az anyukája elke­resztelte, a fent említett lakás te­raszán dohányzott éppen, és vívó­dott, hogy a holnapi fellépés előtt bele akar-e vágni egy whisky-pó- ker estébe a haverokkal, avagy New York-blues (1. rész) sem. A szesz, a kártya és a cigi úgy tartoztak hozzá az itteni éle­téhez, mint a folyamatos dudálás a New York-i közlekedéshez. Leg- belül ő is tudta, hogy ezek csak felvett rossz szokások, hiszen ed­dig sem bagózott, inni csak rit­kán ivott, és teljesen jól elboldo­gult a világban. Persze akkor volt egy mankója, egy nem is akármi­lyen támasza, amit azóta elveszí­tett, és hát szükség volt valami­lyen támogatásra. Azokra a csa­jokra mégsem számíthatott, akik a nagy bulik után elmaszatoló­dott sminkkel és sajgó fejjel ká­szálódtak ki az ágyából. És akik­nek még a nevét sem nagyon tud­ta megjegyezni. Kattogott egy név a fejében, amit azonban nem tu­dott elfelejteni, pedig Isten lássa lelkét, nagyon igyekezett. Melus... A névhez társult hang, arc, mosoly, illat és egy valami körülhatárolhatatlan érzés. Egy­felől ösztönösen mosolyra húzó­dott a szája, ha a lányra gondolt, másfelől futhatnékja támadt, va- lahányszpr eszébe jutott. Volt annyi esze, hogy tudja, a futással még nem hagyja maga mögött ezt az emléket, de valamivel küzde­ni akart ellene. És mivel futni igencsak ritkán volt lehetősége és kedve, ezért legtöbbször töltött, nyelt, és próbált másra gondolni. Mivel volt egy olyan megérzése, hogy ha nem cselekszik, akkor a „Melus-fóbia” oly mértékben el fog hatalmasodni rajta, hogy de- líriumos állapotba fogja inni ma­gát, ezért a pókerezés mellett döntött. Felkapta a bőrdzsekijét, zsebre vágott néhány dollárt, te­lefon, cigi, és már indult is. Öreg cimborája, együttesének dobosa, lack, a kínai negyedben lakott. Mindenki tudta, hogy ki­csit stikkes a srác, ezért senki sem lepődött meg azon, hogy ma­radt az egyszobás lakásában, mi­kor felajánlották neki, költözzön Bence szomszédjába, ahol egy há­romszobás luxuslakás várta. Egy koncert után húsz ember is nyo­morgóit a lakásában. Egyszer ki­jelentette, ő akkor sem költözik el, ha annyi pénze lesz, hogy az egész házat meg tudja venni. (Jövő héten folytatjuk) m Kormos Lili Szilágyi Erzsébet Gimnázium Csoportkép a kórusról A gyöngyösi Arany János Általános Iskola énekka­rosai a zánkai táborban pihenték ki a nyáron az előző tanév fáradalmait. A diákok a délelőtti próbák után a Balatonban is megfürödtek. Bár az utazás a pokoli meleg miatt próbára tette a gyerekeket, a zenei táborból mégis felejhetetlen élményekkel tértek haza. i l

Next

/
Thumbnails
Contents