Heves Megyei Hírlap, 2007. október (18. évfolyam, 229-254. szám)
2007-10-11 / 238. szám
Nem csak a lányok bizonytalanok egyes helyzetekben, nenx-< csak ők süllyednének legszívesebben a föld alá. A fiúknak is# vannak félelmeik. Például hogy egy lánytól kosarat kaphatnak. ■.» Már napokkal korábban elgondolkodnak a fiúk azon, hogyan szólítsák meg a kiszemelt lányt A kérdés, amely eközben- A a leggyakrabban kínozza őket, hogy an kezdjenek hozzá az ud** varláshoz, és mit csináljanak akkor, ha kikosarazzák őket A visz9*- szautasitás rémálom a fiúk számára, és természetesen nagyofP" sérti az önbecsülésüket. ■ A fiúk nem csak a saját könnyeiktől félnek, de azt sem szeretik ha egy - lány s ár. *** De mindenre van megoldás. Ha azt érzed, hogy a srác pánikba esett, nem árt, ha kedves vagy hozzá. Ha nem szeretnél Veié tu^. lálkozgatni, akkor visszautasításodat csomagold be kedves sz«**. vak és egy barátságos mosoly mögé. Ha pedig viszonozni tuK* dód az érzéseit, akkor még köny- nyebb dolgod van. Mondd meg«», neki, örülsz,- hogy megszólított. * Meglátod, ettől felbátorodik. A fiúk másik gyenge pontja a fájdalom kimutatása. „Egy fiú seresem sír” - ilyen és ehhez hasonló idióta mondásokat kell a fiúk-• nak gyerekkoruktól kezdve hallgatniuk. Ebből az következilC' hogy a fiúk a sírást a gyengeséggel társítják. Ha mégis előfordul^’ Az erős fiúk is sokszor vágynak gyengédségre, megértésre na, hogy utat engednek az érzel- mêîicnëk7csâlusrâ^szobájukban^, sírják el magukat. De nem csak a saját könnyeiktől félnek. Há' egy lány pityereg, fogalmuk sincs, mit kezdjenek a helyzettefA. Egy lány azonban sokat segíthet azzal, hogy ha látja, hogy bá-N natostí barátja, akkor átöleli és biztosítja arról, hogy vele mindent, megbeszélhet és bízhat benne. ■ $A7Tö E-S TA.NUÍ.AÍ ;; .. . . .f .Mssmáam HEVES MEGYEI HÍRLAP - 2007. OKTOBER 11., CSÜTÖRTÖK A képek segítségével akár intim körülmények között is megleshetjük, hogyan élnek, mit csinálnak a sztárok. Képünk illusztráció A média tényleg egy cápa? bulvár Lássuk be, sokakat inkább a pletykák érdekelnek Nemrég láttam egy riportot a tévében, amely arról szólt, hogyan befolyásolják a sztárok a fiatalok életét. Akkora hatással vannak rájuk, hogy a viselkedésüket, az életvitelüket példaként követik. Ebben nagy szerepe van természetesen a médiának, mivel ők közvetítik ezt a fajta életformát, amelyet igyekeznek elérhetővé tenni a fiatalság számára. A média egy nagyhatalom. Persze lehet, hogy ez erős túlzás, és talán joggal kérdezhetik ezt meg sokan, hogy akkor én miért vagyok ebben a világban? Nos, mert alapjában véve nem az egész sajtó a romlás virágcsokra. Igaz, sok mindent elferdítenek, kitalálnak és kitálalnak, sokszor eszméletlen hülyeségekkel is foglalkoznak, de mindezt azért, mert sajnos erre van igény. Ez az, ami manapság a legjobban foglalkoztatja az embereket, az, hogy ki, hol, mekkora butaságot mondott vagy alakított. Nem igazán értem mondjuk, hogy azt miért kell megírni vagy miért lehet téma, ha egy híresség éppen otthon felejti a fehérneműjét, vagy az miért kerülhet címlapra, ha egy színész eltöri a lábát. Ezek miért olyan fontosak, hogy megérjenek egy cikket? Persze bevallom, én is olvasok ilyen lapokat. Még akkor is, ha akadnak értékesebbnél értékesebb írások, vagy riportok, interjúk, és akár az összes publicisztiEgyik este egyszer csak egymásnak hátat vetve ülünk. kai műfajt felsorolhatnám, melyek inkább elolvasásra késztethetnék vagy éppen a televízió képernyője elé csalogathatnák az embereket. Akárhogy van, sajnálatos tény, hogy manapság a könnyed műfajok, az értelmetlen zagyvaságok a nyerők, melyek a csapból is folynak, és lekötik az emberek többségét. Az egyik kereskedelmi csatorna műsorkínálata között szerepel egy sorozat, melynek lényege, hogy bemutassa a bulvársajtót. ^ bulvár nagyon elferdítheti a valóságot l2V!lágmár »agyon baLZ Magyapáinkkorá' Zl MaS0kaszabá- tn\f a korlátok is jóval h ZZ*' Talán ezérteneedhetnek meg maguknak sí ™n olyan dolgokat, melyek lkTATfszínben^ fel A bulvársajtó, lesvén szo elektronikus méS 7e?eíZVajtÓrÓ1’ megbél^ f, . 02 eSesz médiát. Amit ma képvisel ez a műfaj elferdíti az egész sajtóvilágot ZTZÍn0S,r0SSZSZernlélet bmLaVelUkkapcsolai- 0an; Pedig nem minden az aminek iats^ mertegyérNos, a széria érdekes, és valamilyen szinten a mai igazságot tárja fel. Csak az az érzésem, ez még egy lökést ad annak, hogy az emberek egyáltalán ne szeressék a médiát. Naponta tájékozódunk, hiszen mondhatnám, éhesek vagyunk a fejleményekre. Velünk párhuzamosan a sajtó is éhes a hírekre, de mindenkinek más a szándéka egy-egy eseménynyel. Egyesek kicsavarják és felmorzsolják őket, és ezzel együtt néha a hírek szereplőit is, mások pedig kíváncsian szemlélik, hogyan borul sötétségbe az emberiség gyarlóságaival, hatalomvágyával együtt. Ekkor pedig - a bulvár mellett érvelve - felcsillan egy fénypont: a pletyka. Amely egy pillanatnyi színes foltot hoz életünkbe, pár percnyi szórakozást és jókedvet csepegtetve rohanó és egyre jobban fáradó világunkba. Az pedig, hogy ki hogyan követi, diktálja, hanyagolja a média világát, az attól függ, ki mennyit akar ebből beengedni saját életébe. ■ Fabók Judit tïïlfggl Hollywood lassan már minden állatot felvonultatott, mint a szeretet mintapéldáját, a patkányok eddig mégis kimaradtak a sorból. Ezt a hibát igyekszik bepótolni a L’ecsó című film, nem is akárhogy, hiszen a cselekmény tele van váratlan fordulatokkal. Ennek persze következménye, hogy a kicsik néha elvesztik az érdeklődésüket, de a gyakorlott alkotóknak hála, olyankor biztos feltűnik a vásznon egy gyerekbarát elem. A sztori első látásra any- nyira banálisnak indult, hogy én komolyan aggódtam a végkimenetelért. Egy francia kisvárosban él egy patkány, akit nem csak Jean-Baptiste Grenouille-t lepipáló szaglószerwel áldott meg a sors, hanem a gasztronómia imádatával is. Rémy legfőbb vágya, hogy szakács lehessen, és ennek beteljesülését látja Guesteau chéf éttermében. Mindenféle bonyodalmak és családi viszályok után, amiket olyan fantasztikus vetődések, ugrások és bukfencek árán él túl, hogy én személy szerint bátran kinevezném minden idők legjamesbondosabb patkányának, el is jut oda. Megismerkedik a másik két főszereplővel, Linguinivel, aki már annyira ügyefo- gyott, hogy az már egy mesehőstől is fájdalmas, és Colette-tel, a Lara Croftot megszégyenítően feminista motoros chéffel. A végeredmény sokkal szerethetőbb, mint azt várnánk. Nem akar szájba rágósán tanulságot adni, de azért ott lapul a konyhát elárasztó patkányok és sütők között a „ne ítélkezzünk külsőségek alapján” gondolata. A legfontosabb azonban, hogy minden XXI. századi elem ellenére a happy end nem marad el. ■ Csala Borbála E gészen szép idő volt. Októberben meleg napsütés, az a fajta időjárás, mikor elég egy kötött pulcsi, és nyugodtan sétálhatsz a parkban, miközben nézed a csoda színes faleveleket, és egészséges lelkületű ember lévén Louis Armstrongra gondolsz, hogy mennyire jól is látta a dolgokat, mikor elénekelte a Wonderful world című dalt. Persze nem mindenkinek volt, van ennyire kiegyensúlyozott lelkivilága. Még akkor sem, ha az illető a New York-i blues- bárok új kedvence, híres gitárosok kérlelik, hogy ugyan duettezenek már egyet, és az ötödik sugárúton van lakása. Ben. B., vagy Bán Bence, ahogyan egykor az anyukája elkeresztelte, a fent említett lakás teraszán dohányzott éppen, és vívódott, hogy a holnapi fellépés előtt bele akar-e vágni egy whisky-pó- ker estébe a haverokkal, avagy New York-blues (1. rész) sem. A szesz, a kártya és a cigi úgy tartoztak hozzá az itteni életéhez, mint a folyamatos dudálás a New York-i közlekedéshez. Leg- belül ő is tudta, hogy ezek csak felvett rossz szokások, hiszen eddig sem bagózott, inni csak ritkán ivott, és teljesen jól elboldogult a világban. Persze akkor volt egy mankója, egy nem is akármilyen támasza, amit azóta elveszített, és hát szükség volt valamilyen támogatásra. Azokra a csajokra mégsem számíthatott, akik a nagy bulik után elmaszatolódott sminkkel és sajgó fejjel kászálódtak ki az ágyából. És akiknek még a nevét sem nagyon tudta megjegyezni. Kattogott egy név a fejében, amit azonban nem tudott elfelejteni, pedig Isten lássa lelkét, nagyon igyekezett. Melus... A névhez társult hang, arc, mosoly, illat és egy valami körülhatárolhatatlan érzés. Egyfelől ösztönösen mosolyra húzódott a szája, ha a lányra gondolt, másfelől futhatnékja támadt, va- lahányszpr eszébe jutott. Volt annyi esze, hogy tudja, a futással még nem hagyja maga mögött ezt az emléket, de valamivel küzdeni akart ellene. És mivel futni igencsak ritkán volt lehetősége és kedve, ezért legtöbbször töltött, nyelt, és próbált másra gondolni. Mivel volt egy olyan megérzése, hogy ha nem cselekszik, akkor a „Melus-fóbia” oly mértékben el fog hatalmasodni rajta, hogy de- líriumos állapotba fogja inni magát, ezért a pókerezés mellett döntött. Felkapta a bőrdzsekijét, zsebre vágott néhány dollárt, telefon, cigi, és már indult is. Öreg cimborája, együttesének dobosa, lack, a kínai negyedben lakott. Mindenki tudta, hogy kicsit stikkes a srác, ezért senki sem lepődött meg azon, hogy maradt az egyszobás lakásában, mikor felajánlották neki, költözzön Bence szomszédjába, ahol egy háromszobás luxuslakás várta. Egy koncert után húsz ember is nyomorgóit a lakásában. Egyszer kijelentette, ő akkor sem költözik el, ha annyi pénze lesz, hogy az egész házat meg tudja venni. (Jövő héten folytatjuk) m Kormos Lili Szilágyi Erzsébet Gimnázium Csoportkép a kórusról A gyöngyösi Arany János Általános Iskola énekkarosai a zánkai táborban pihenték ki a nyáron az előző tanév fáradalmait. A diákok a délelőtti próbák után a Balatonban is megfürödtek. Bár az utazás a pokoli meleg miatt próbára tette a gyerekeket, a zenei táborból mégis felejhetetlen élményekkel tértek haza. i l
