Heves Megyei Hírlap, 2007. október (18. évfolyam, 229-254. szám)
2007-10-10 / 237. szám
Emberségből elégtelen a gyöngyösi szervezőnek A közelmúltban a Vakok és Gyengénlátók Egyesületének gyöngyösi csoportja meghívta a karácsondi Vadvirág nyugdíjasklub énekkarát, hogy szórakoztassuk a vakokat és gyengén- látókat. Úgy gondoltuk, viszünk egy kis vidámságot azoknak az embereknek, akik csak hallanak, és az ének hallatán jókedvre is derülnek. Nem kíméltünk sem anyagi, sem fizikai fáradságot, örömmel mentünk. Volt olyan klubtagunk, aki Budapestről rohant, hogy a kezdésre odaérjen a színhelyre. Akadt olyan tagunk, aki munkájáról mondott le, hogy örömet szerezzen. Sokan vállalták azt is, hogy túl a 70. és 80. életévükön, busszal beutaznak velünk Gyöngyösre. Amikor megérkeztünk, nem akartam hinni a szememnek és hallani a fülemnek. Összesen öt személy várt bennünket. A főszervező közölte velünk, ha akarunk énekelni, öltözzünk át a fellépőruhánkba és énekeljünk magunknak, majd gúnyosan a szemünkbe nevetett. Soha ilyen megaláztatásban még nem volt részünk. Megkérdezzük, ezek után mit keres ilyen ember, ilyen szervező az egyesületben? Lehet, hogy neki mulatságos volt így látni bennünket, mi azonban levontuk a konzekvenciát. Emberségből a főszervező elégtelent kapott. ■ Nagy Miklósné Karácsond, Ady E. út 4. 4 Levelezőink figyelmébe ajánljuk Felhívjuk levelezőink figyelmét, hogy lehetőleg röviden, maximum 1-2 gépelt oldal terjedelemben fogalmazzák meg gondolataikat. Az írásokat szükség esetén rövidítve és szerkesztett formában tesszük közzé. A közölt levelek tartalmával szerkesztőségünk nem feltétlenül ért egyet, azokért felelősséget nem vállal. Csak a teljes névvel, címmel ellátott írásokat jelentetjük meg. Továbbra is várjuk írásaikat szerkesztőségünk címére: Eger, Barkóczy út 7. sz. A borítékra írják rá: Pf. 23. ■ PF. 23 - OLVASÓINK ÍRTÁK HEVES MEGYEI HÍRLAP - 2007. OKTÓBER 10., SZERDA A takarékosság jegyében tettek tönkre egy jól működő városi intézményt, a füzesabonyi könyvtárat - állítja levelében az intézmény volt dolgozója A könyvtárunk végnapjai vélemény Nagy olvashow helyett nagy leszámolás történt nálunk Lehet, hogy a cím félrevezető, mert a Füzesabonyi Városi Könyvtár, amely szeptember 30- ával jogutód nélkül megszűnt, tulajdonképpen most is van, létezik, csupán az ott dolgozókat szüntették meg jogutód nélkül, egytől egyig. Maga a könyvtár vesszőfutása, mint „városi skandalum”, még a nyár elején indult, amikor a város intézményeit egy nagy intézménybe) a Városi Intézményi Központba terelték. Ez először ÁMK-nak indult, s ez lett belőle. Szó szerint terelték, hiszen a polgármester asszony, amikor még vezető óvónő volt, s az ő intézményét egy másikkal vonták össze, nagyon tudta a hatástanulmányokat követelni, most azonban már nem volt számára fontos. A fontos az volt, hogy ezt július-augusztusban megtegyék, hiszen az oktatási intézményekhez csak ekkor lehetett nyúlni. Az összevonás során talán csak ezt az egy törvényt tartották be, mert mellesleg a könyvtárra és a közösségi házra is vonatkoznak szaktörvények, na hát azokat meg sem említették. Mint ahogy a minisztériumi véleményt is sokáig kellett követelni a képviselőknek. Ekkor történt, hogy a könyvtár vezetőjét - aki egy rendkívül jóindulatú, de túl jóhiszemű fiatalember, s nem mellesleg MSZP-s önkormányzati képviselő egyedül a testületben - tájékoztatta a polgármester, hogy az intézményben két főt csökkenteni kell, mert így lesz hatékonyabb a szervezetben a munka, de az a két fő csak könyvtáros lehet. (A szervezetben öt könyvtáros, egy közművelődési alkalmazott, egy takarító dolgozott.) Az egyik könyvtáros, akinek mennie kellett, informatikusként dolgozott több mint 10 éve, a másik - jómagam - 31 éve a könyvtár dolgozója. Öt évvel és két hónappal a nyugdíj előtt. Ezt azért fontos hangsúlyozni, mert akik ismerik a prémiumévek programot, azok tudják, két hónap múlva megadatott volna a AZ UTOLSÓ MUNKANAPON már mindenki táppénzen volt, de bent voltunk a könyvtárban. Az átadást hiába vártuk. Csak a kulcsokat, a riasztó közszférából való méltó kivonulás lehetősége, s nem az utcára kerülés. Fiatal és túl jóhiszemű vezetőm megkezdte a harcot ezért a két hónapért, s azt szerette volna, hogy decemberig tolják ki a létszámcsökkentésem időpontját. Onnantól ingyen dolgoztam volna, mivel azt az állam fizette volna. Le a kalappal előtte, úgy harcolt. Közben mi könyvtárosok sem ültünk a babérjainkon. Meg is lett az eredménye. Ezt már nem tűrhette a „polgárok mesternője” (forrás: G. A: Levél a 168 órához), s jogutód nélkül megszüntette szeptember 30-ával mindenki közalkalmazotti jogviszonyát. Egyedül az igazgató úrnak ajánlott fel könyvtárosi állást az „új” intézményben, amit ő nem fogadott el, mert sokakkal ellentétben kódját és a számítógépek jelszavait vették át. Sem a szakmai anyagokat, sem a kis és nagy értékű tárgyi eszközöket nem leltározták le. benne van gerinc, s ha a beosztottait ki kellett rúgnia, akkor ő sem marad. Jött velünk. KÖSZÖNJÜK NEKED, ATTILA! Előtte, szeptember 1-jével létrehozott a képviselő-testület egy másik Városi Könyvtárat, ami nem jogutód, de ugyanazon a telephelyen, ugyanazzal a vagyonnal fiktíven működik ott, ahol még meg sem szűnt az előző. Mindeközben folyamatos volt a könyvtár elleni hangulatkeltés, hamis adatok közlése mind a városi tv-ben, mind a városi újságban. Megtapasztaltuk az önkormányzati képviselők nyíltan nem vállalt véleményét, az „inkább nem megyek szavazni” hozzáállást, vörösözést, kommu- nistázást, de ugyanakkor olvasóink és a lakosság szolidaritását, együttérzését. S ez tette könnyebbé a távozást, no meg a remény, a munkaügyi bíróság. Most úgy tűnik, csatát nyertek velünk szemben, de én hiszem, hogy a háborút mi fogjuk megnyerni. A nagy olvashow rendezvényeit már vissza kellett mondanunk. Pedig már a meghívók is készen voltak a nyomdában. ■ Antal Istvánné Füzesabony ■ Mindeközben folyamatos volt a könyvtár elleni hangulatkeltés, hamis adatok közlése. Semmi nem számít, csak már minket ne lássanak A dolgozók szemevei a Dr. Szegő Imre Idősotthonról A fenti otthon dolgozói megdöbbenéssel olvastuk az interneten intézményünk és vezetőink ellen indított lejárató cikket. A névtelenség mögé bújó ember(ek) bizonyára elfelejtették, hogy esetlegesen ők is szociális szakemberek. Csak néhány eredmény, amit vezetőink irányításával értünk el: a lepusztult, zsúfolt épület mára már egy korszerű otthonná változott, ahol lakóinkat magas színvonalon tudjuk ellátni. Mindezt köszönhetjük az intézet vezetőinek, akik folyamatosan azon dolgoznak velünk, hogy az itt élők számára olyan otthont teremtsenek, ahol korszerű eszközök segítségével biztosítani tudjuk állapotuk megőrzését, javítását. Vezetőink magas szakmai tudással rendelkeznek, az ő irányításukkal tudunk mi is minőségi munkát végezni. Ez csak töredéke munkájuk eredményének, ezért is döbbenetes, hogy a cikk írója rossz hírét kelti intézményünknek. Mi, a dolgozók nem érezzük, hogy rettegésben kellene végezni munkánkat, inkább a bizonytalanság jellemez bennünket. Ennek ellenére munkánkat igyekszünk magas színvonalon ellátni. ■ (az otthon dolgozói) Veszélyes ámokfutás az agráramban A Hírlapban szeptember 25-én megjelent „Akár tejhiány is várható” című cikkük kapcsán egyetértek Laczi Zoltán a „Benzináron mért tej” című álláspontjában leírtakkal. Minden sora igaz. Ez az igazság: a „dilettáns agrárpolitika” következménye a tejhiány! A szarvasmarhákat levágatták, most isszuk a méregdrága, tejnek nevezett tejporos vizet. Hazánk híres volt a mezőgazdaságáról, az állattenyésztésről, de a rendszerváltozáskor szétverték a tsz-eket, s most itt a következménye. Jó lesz vigyázni a szőlőkivágással is, mert most ezért fizetnek a gazdáknak. Nincs egy szakember az országban, aki megállítaná ezt az eszelős ámokfutást? ■ M.-né Hatvanból (név és cím a szerkőben) Köszönet a gondozóknak hála Elismerés illeti az idősek intézményes támogatóit Az orvosok segítettek, Míg társadalmunkban tombol a békétlenség, az Idősek Otthonában szélcsend honol. Ráfér ez a sokat megélt, megfáradt nemzedékünkre, a mai 70-80 évesekre. Elismerés illeti azokat, akik néhány kedvezőtlen intézkedés - létszámcsökkentés, díjemelés - ellenére is becsülettel, szeretettel végzik munkájukat Kötelességemnek érzem, hogy az intézet nevében mondjak köszönetét. Nemcsak a vezetőknek - bár őket is megilleti -, hanem azoknak is, akik az aprómunkát végzik. A nem látványos mindennapos takarítást, főzést, mosást, karbantartást, gondozást. Róluk ritkán esik szó, pedig a személyes egészséget támogató diéta betartása biztonságunk elengedhetetlen feltétele. Kisebb-nagyobb fogyatékosságunkból adódóan több figyelmet és gondosságot igényel a tisztaság megteremtése, fenntartása. Enélkül házi járványok ritkítanák az idősek sorait. Köszönet a takarítónőknek, a mosodák dolgozóinak. A kiégett villanykörte gyors cseréje, a csöpögő csap megjavítása, az elavult lefolyó rendbetétele komfortérzésünk elengedhetetlen feltétele. Csak akkor tűnik fel, ha nem működik. Köszönet mindazoknak, akik e gondot is megoldják. Hála illeti meg a gondozónőket, gondozókat, akik figyelnek egészségünkre, segítenek betegségünkben, számon tartják napi gondjainkat, figyelnek ránk nappal és éjszaka. A súlyosabb állapotúa- kat etetik, tisztán tartják, bekötözik sebeiket. Mindent megtesznek, hogy ne egy rossz emlékű „szegényházban”, hanem korszerű otthonban érezzük magunkat. E tevékenységet az otthonok szakmai, gazdasági és kulturális irányítói foglalják egységbe, biztosítani igyekeznek a zökkenő- mentes működést. A lakók nevében köszönet érte! ■ Kovács Zoltán Eger, Petőfi út 26/B. Őszköszöntő gulyásparti az egri völgyben A Dobó Katica Nyugdíjasklub gulyáspartit szervezett a Szépasz- szony-völgy parkjában. Díjnyertes szakácsunk, Nagy István és klubvezetőnk, dr. Gallovits László már kora reggel szorgoskodtak, hogy időben elkészüljön a finom gulyás. A megadott időre 70 fős társaságunk benépesítette a teret Kíváncsian járultunk a húsosfazékhoz, hogy megkóstoljuk, mit főztek (ki) nekünk a férfiak. Az étel remek lett, amit finom hazaival öblítettünk le. Ezt követően vidám harmonikaszó mellett sorra énekeltük a szebbnél szebb magyar nótákat, dalokat. S persze a tánc sem maradhatott el. mZ. Ferencné Eger a hivatal nem A feleségemnek gyógyíthatatlan betegsége volt, a napokban eltávozott közülünk. Köszönetét mondok dr. Szemerkényi László főorvos úrnak, akitől és asz- szisztensétől minden segítséget megkaptunk. Az ■ egri kórház urológusa, dr. Kovács Péter határtalan segítőkészségét és dr. Horváth Tibor sebész főorvos fáradozását is köszönjük, de sajnos a halálos kórral ők sem tudták felvenni a harcot. A Hospice osztály dolgozói feleségem fájdalmát utolsó napjaiban is próbálták enyhíteni. Bárcsak több ilyen orvosa, ápolója lenne az egészségügynek, akkor szebb jövő elé nézhetnénk. Hála a barátoknak, munkatársaknak, akik lépett páromban próbálták tartani a hitet. Végül „köszönet” az Egri Polgármesteri Hivatal egészségügyi és szociális osztályának, ahol feleségem válságos állapotában az ápolási díj iránti kérelmemet elutasították, a közgyógyellátási igazolvány kiadását neki három hónapig halogatták, rajta is maradt sok pénz. Amikor a nejem szinte járó- képtelen volt, a fiam segített, mivel neki nem volt munkahelye, jövedelme, így ő igényelte az ápolási díjat. Azt mondták, környezettanulmányt kell készíteniük, ami idáig sem történt meg, de már nincs is rá szükség... ■ G. András Eger ■ Köszönet azoknak, akik naponta az aprómunkát végzik. X fi i.
