Heves Megyei Hírlap, 2007. szeptember (18. évfolyam, 204-228. szám)

2007-09-05 / 207. szám

2007. SZEPTEMBER 5., SZERDA - HEVES MEGYEI HÍRLAP HEVES, KISKÖRE ÉS KÖRZETE 5 '%/'•■/■■ ' ., .J., %£&S,.jA/y> 'b Szükség helyett kínálat idősellátás Sokan ma is szegényháznak bélyegzik a központot Az átányi asszonyok keze alatt a már használhatatlan anyagokból praktikus és szép használati és dísztárgyak készülnek délelőttönként A múltat és a jelent bemutató filmet forgattak Heves városáról A közelmúltban nyilvános vetíté­sen mutatták be azt a húszper­ces kisfilmet, amelyet egy szigetszentmiklósi cég készített Hevesről. A Virágzó Magyarország soro­zatnak eddig közel száz részét mutatta be az m2 tévécsatorna. Az 1999 óta rendszeresen jelent­kező városbemutató dokumen­tumfilmek sorába illeszkedett a hevesi forgatás is, amelynek költségeit huszonegy helyi vál­lalkozó teremtette elő. A Végvá­ri Tamás narrátor közreműkö­désével született alkotás bemu­tatja a város történelmi emléke­it, épületeit, temetőit, temploma­it. Bemutatják Kő Pál munkássá­gát, kitérnek a település népraj­zi értékeire, a dinnyetermesztés­re, a természetbarátokat pedig a hevesi füves puszták különle­gességeivel csalogatják. A film DVD-n is elkészült, ezt a város felhasználhatja idegen- forgalmi, gazdasági céllal, vagy akár partnerkapcsolatainak ápo­lásához, illetve kiajánlásához. A bemutatót készítő sziget­szentmiklósi cég egyébként ah­hoz is hozzájárult, hogy a kisfil- met helyi közösségek, egyesüle­tek is levetíthessék. ■ MOHÁCSI ATTILA, KÖmlŐ:- Nagyon kellene a fiataloknak valamilyen szórakozási lehető­ség a faluban. Lehet akár egy pizzéria vagy egy diszkó, min­denesetre egy olyan hely, ahol össze lehet jönni, beszélgetni vagy egy kicsit szórakozni. Az idősebbeknek még csak akad ilyen hely, hiszen nekik ott a nyugdíjasklub, ahol gyakran vannak összejövetelek, de a ti­zenéveseknek nincs semmi, ki­véve akkor, ha valami program van a településen, mint amilyen egy falunap. Összességében a te­lepülés rendezettségével elége­dett vagyok, nekem munkám is lesz egy mesterember mellett, s azok a lányok, akik értenek egy kicsit a kereskedelemhez, ők is találnak állást a faluban. ■ Átányban a Gondozási Központot még ma is so­kan azonosítják a sze­gényházzal. Akik félretet­ték előítéleteiket, tudhat­ják, tartalmas élet zajlik ebben a kis közösségben. Szuromi Rita Csendes péntek délelőtt nyitunk be az átányi Gondozási Központ ajtaján. Az asztal körül idős asz- szonyok ülnek, olvasgatnak, kötö- getnek, de jár a szövőszék is, ké­szül a híres átányi szőttes. - Na­hát, csak asszonyok vannak? - csodálkozunk el.- A fiúk hazamentek szüretel­ni - felelik az asszonyok -, más­különben ők is itt lennének. A be­takarítás szó megadja az alaphan­got A 81 éves Juhász Károlyné azt meséli, ő még nem emlékszik olyan nyárra, amikor ekkora lett volna az aszály, mint a mostani. Még a kút láncát is hosszabbra kellett cserélni, hogy elérje a vi­zet Rossz lett a termés, mert vagy a vihar verte, vagy a nap szárítot­ta. Közben többen is bekapcso­lódnak a beszélgetésbe, látszik, összeszokott csapat ez.- Harminc évvel ezelőtt na­gyon nehezen indultunk - mesé­li Bedécs Kálmánné, Márti, az intézmény vezetője -, hiszen Átányban tradicionálisan nehéz volt ezt a fajta szociális gondosko­dást elfogadtatni. Élnek az embe­rekben az előítéletek, aki ide ke­rül, arról a család már biztos nem gondoskodik. Csak aki tagja lesz a mi kis közössé­günknek, az érti meg, hogy mi csak a kellemes időtöltés lehetőségét kínál­juk, amellyel tevé­kennyé tesszük az idősek napjait, a szolgáltatások, mint az ebéd, itt sem ingyenesek. A Gondozási Központba nagy­jából százharmincán járnak, van, aki csak ebédelni megy, van, aki reggelit is kér, mások szívesen töltik itt napjaikat, legfeljebb egy- egy órácskára hazasétálnak meg­nézni, minden rendben van-e a ház körül. Az itteni klubélet je­lentőségét csak akkor értjük meg, Csaba Lászlón É, a közösség számítógépes guruja a fővá­rosból költözött Átányba. Ő ott is rendszeresen bejárt a gondozási központba, de na­gyon rossz tapasztalatai vol­tak. A nagyvárosi intézmé­nyek - mondja - többnyire tényleg a „menekültek” ottho­nai. Egyszer egy ottani közös­séggel még kirándulni is el­ment a Balatonhoz, de a kö­zösségben csak a marakodás folyt egész nap. Leköltözése után sokáig el sem akart jön­ni a lakásából. Aztán rájött, amikor az idősek részletesen me­sélni kezdik, mi mindennel fog­lalkoznak. Gondolkodás nélkül beültek például a számítógépes tanfo­lyamra, még a jegy­zőnővel is levelez­tek. Közel hatszáz darabos fotódoku­mentációt gyűjtöttek össze, aminek beszkennelt for­máját ma is szívesen lapozgatják a számítógépes teremben. Aztán itt vannak a szebbnél szebb egye­di kézimunkák: az átányi as­szony ujjából nem hiányzik a kéz­ügyesség, megtanulták ők a folt­varrást, habár volt, aki eleinte az­zal hárította el a lehetőséget: föl- tozottő eleget az életben. Készült itt tojástartó textiltyúk, ollótartó, lehet neki két otthona is: nap­közben a Gondozási Központ, este a saját lakása. kötényke, kínálótányér, de nem okozott gondot a szalmafonás vagy a csuhédísz készítése sem. E közösség most nagy fába vág­ta a fejszét Számítógépes guru­juk, Csaba Lászlóné feltett egy la­kodalmas tálat a netre, hátha jó pénzért elkelne. Mert bizony a kézimunkákhoz használt anya­gokért nekik is fizetni kell.- Az utóbbi években örvende­tesen nőtt a civilszervezetek szá­ma - meséli a közben megérkező Gönczi Mihály polgármester -, ám a támogatói kör nem válto­zott. így az egy százalékok is megoszlanak, de az asszonyok nagyon ügyesen igyekeznek újabb forrásokhoz jutni. Az átányiak bármennyire is zárt közösségben élnek, szeret­nek utazni. Jártak már az Attila- dombon, sőt meglátogatták a Ter­ror Házát is. Bedécs Kálmánné büszke rájuk, s a központba bejá­rók is szeretik Mártikát. Jól mu­tatja ezt, hogy amikor ő attól félt, hogy senki sem ül le a számítógé­pek elé, sok idős bácsi gondolta úgy, kutya kötelesség megmen­teni a Mártit a kudarctól. így meg­tanultak csetelni.- Nem attól jó ez a hely, hogy ide bárkit bekényszerül. Mi te­remtünk egy lehetőséget, s az átányi idősek önmaguknak te­remtenek otthont, ahová szinte hazajárnak, ahol jól érzik magu­kat, miközben észrevétlenül kap­nak biztonságot. A kínálat mű­ködteti e helyet, nem a kényszer. HÍRSÁV Akadálymentesítésre pályázik az önkormányzat tenk Három közintézmény akadálymentesítésére adott be pályázatot a helyi önkor­mányzat. Az egészségügyi komplexum, az óvoda és az iskola átalakításával kapcso­latos tervezet szerint har­mincmillió forint kellene ah­hoz, hogy a határidőig elké­szüljenek a munkálatokkal. Elismeréssel búcsúzott két idős pedagógus kisköre A Vásárhelyi Pál Általános Iskolától az idei tanévvel két nyugdíjas pe­dagógus is búcsúzik. Seres Lajosné és Miklovicz Gáborné negyvenéves mun­kaviszony után Szolgálati Emlékérmet vehet át több évtizedes áldozatos tevé­kenységéért. Negyven portré jelent meg a Műhelyben heves A közelmúltban jelent meg a Műhely című kiad­vány harmadik válogatása. A kötetben közel negyven helybeli vagy a városhoz kö­tődő hevesi portréját adják közre. Az Arcképcsarnok, Életutak című kiadványnak ez a második része, hiszen néhány éve ugyanennyi is­mert embert mutattak be, de már napvilágot látott a soro­zaton belül egy várostörténe­ti kiadvány is. Ingyenes szűrésre várják a nőket, lányokat TARNAZSADÁNY Szeptember" 24-én mozgó rákszűrő állo­más érkezik a Teleház elé. A vizsgálatok elvégzéséért még vizitdíjat sem kell fizet­ni, ezért remélik, a lehető­séggel minél többen élnek. Körzeti oldalaink heti menetrendje HÉTFŐ EGER KEDD PETER VÁSÁRA ►SZERDA HEVES, KISKÖRE CSÜTÖRTÖK FÜZESABONY PÉNTEK GYÖNGYÖS SZOMBAT HATVAN. LŐRINCI Az oldalt írta: Szuromi Rita Fotó: Ötvös Imre Tel.: 36/513-622 e-mail: rita.szuromi@axelspringer.hu ■ Az átányi idősek nagy vállalkozá­sa a falu múlt­jának fényképes dokumentálása. Két otthona is lett a pesti asszonynak Átányban Vidám motorosbuli. Erken immár ötödik alkalommal rendezték meg a motorostalálkozót. Zenében, hangerőben, ügyességi bemutatókban és vetélkedőkben most sem volt hiány. Mindez garantálta a jó hangulatot még akkor is, ha az idén kevesebb volt a résztvevő. IfJ. Pető László és Sőt! György szervezők a hagyományt jövőre is tovább folytatják. Még nem felejtették el a nagy árvizet táblák A faluközpontban több helyen is jelzik az egykori kritikus szintet Hevesvezekény lakói települé­sük talán legsötétebb napjait 1999. július 12-én élték át: a Hanyi áradása vízzel borította el a falut, a mélyebben fekvő része­ken csak csónakkal lehetett köz­lekedni. A nyolc esztendővel ez­előtti tragédiára ma már csak az árvízszintet jelző táblák emlé­keztetnek. Az Oázis presszó ajta­jában annak idején kerékpárok helyett csónakok álltak. Az épü­let falán ma tábla mutatja a víz­szintet, illetve bent fénykép em­lékeztet az akkori állapotokra. A polgármesteri hivatalban is ké­pek idézik, mire volt képes nyolc évvel ezelőtt a Hanyi.- Azóta is folyamatosan dolgo­zunk azért, hogy Hevesveze­kényen is kiépüljön a szennyvíz- rendszer - mondta Fenyves Lász­ló polgármester -, hiszen a nagy árvíz rámutatott arra, milyen ve­szélyesek lehetnek a derítők, amelyeket egy-egy felhőszakadás bármikor kimoshat. A talajvíz is igen magas, ennek a területnek kisebb a vízfelfogó képessége a kívántnál. Ezért indult el a falu­ban a szennyvízberuházás szer­vezése. Jelenleg a lakosok hatvan százaléka csatlakozott az előtakarékossági programhoz. A település lakói remélik, az emlékeztető táblák csak memen- tói lesznek a katasztrófának, s a csatornarendszer kiépüléséig nem kell ismét átélni a nyolc év- A faluközpontban található Oázis presszónál, ahol egykor csak csónakkal vei ezelőtti napokat. ■ lehetett kikötni, ma tábla emlékeztet az 1999-es vízszintre

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents