Heves Megyei Hírlap, 2007. szeptember (18. évfolyam, 204-228. szám)

2007-09-26 / 225. szám

PF. 23 - OLVASÓINK ÍRTAK v* ;:'S Jó lenne tudni, hogy vajon mekkora töke szükséges ahhoz, hogy a kórházak és rendelőintézetek színvonala közel azonos legyen hazánkban Hálapénz avagy vizitdíj kérdések Egy biztos, a betegnek a mostani állapot sehogy sem jó HEVES MEGYEI HÍRLAP - 2007. SZEPTEMBER 26., SZERDA A nehézségek ellenére is odaadóan gyógyítanak A közelmúltban az egri kórház I. sz. belgyógyászatán kezeltek. Az ott eltöltött időszakról a legjobb tapasztalataimat szeretném megosztani a Hírlap olvasóival. Az orvosok, a nővérek, az ápolók fáradságot nem kímélve, a mos­tani nehézségek ellenére is tel­jes odaadással figyelnek a bete­gekre. Külön köszönetemet feje­zem ki dr. Fütő László vezető fő­orvos úrnak, akinek igen nagy felelőssége mellett is mindig van pár kedves, megnyugtató szava a betegekhez. ■ Répás Mária, Mátraballa y Hálapénz, vagy vizitdíj. Beval­lom fogós kérdés, de vajon mi köze a kettőnek egymáshoz, amikor más-más célt szolgálnak. A vizitdíj az elmúlt év találmá­nya, a hálapénz nem mai keletű, de magyar találmány. Ahány or­szág, annyi szokás. A baj csak az, hogy a mi rendszerünknél máshol sokkal átláthatóbb az egészségügyi gépezet és annak finanszírozása. A kormányoldal állítja, hogy a vizitdíj a hálapénz helyett van. Érezze a beteg, hogy az egész­ségügy nagyon sokba kerül az államnak, járuljon hozzá ő is a költségekhez. A másik oldal re­akciója jól ismert: a vizitdíjat meg kell szüntetni, mert a kis­ember megnyomorítója. A kér­dés ezek után az, hogy kinek higgyen az ember, aki időnként akaratán kí­vül beteg is lesz? Egy biztos, a betegnek a jelenlegi állapot nem jó, kiszolgáltatott egy számítógép által irányított beteg­váró listának és finanszírozási rendszernek. A „reformokat” megelőző idő­szak legalább ennyire rossz volt, mivel a beteg ugyanígy ki volt szolgáltatva. Vagyis az elmúlt hatvan év próbálkozásai nem szolgálták a betegek érdekeit. To­vább gerjeszti a feszültséget a be­harangozott több biztosítós fi­nanszírozási rendszer. Ma még nem lehet tudni, hogy az eltérő elképzelésekből mi- A kérdés ezek lyen végleges formát után az, hogy hoznak létre a felelős kinek higgyen képviselők. Nem tud­az ember. juk pontosan azt sem, hogy mitől lesz ez jobb a jelenleginél? A magántőke beáramlásától várja a megoldást a kormányoldal. Ennek azonban csak akkor van realitása, ha az állam garantálja a befektetett tő­ke megtérülését. Ez viszont azt feltételezi, hogy a magánbiztosí­tók hosszú távon többségi tulaj­dont szereznek az egészségügy­ben. Nem fér a fejembe, hogy a magántőke által nyújtott és a szo­lidaritás elvű ellátás hogyan fér­nek meg egymás mellett? Mi a garancia arra, hogy kormányo­kat átívelő megállapodások szü­letnek? Mikor kezdődnek meg az ötpárti egyeztetések a végleges megoldásról? Ki garantálja, hogy ha kormányváltás lesz, az addig befektetett forintok nem vesznek kárba? Mekkora tőke szükséges ahhoz, hogy a kórházak és a ren­delőintézetek színvonala közel azonos legyen, és hány évre van szükség a megvalósításhoz? Kér­dés kérdés hátán, de mikor lesz ezekre megnyugtató válasz? m Baráth Mihály, Eger (cím a szerk.-ben) Nem szeretnénk soha félelemben élni! vélemény Persona non grata lehet minden másként érző és gondolkodó? Levelezőink figyelmébe ajánlhatjuk Felhívjuk levelezőink figyelmét, hogy lehetőleg röviden, maxi­mum egy gépelt oldal terjede­lemben fogalmazzák meg gon­dolataikat. A közölt levelek tartalmával szerkesztőségünk nem feltétle­nül ért egyet, azokért felelőssé­get nem vállal. Csak a teljes név­vel, címmel ellátott írásokat je­lentetjük meg. Továbbra is várjuk írásaikat szerkesztőségünk címére: 3301 Eger, Barkóczy u. 7. sz. A boríték­ra írják rá: Pf. 23. ■ Mennyibe kerül a távfűtés ára a lakosságnak? Félrevezettek bennünket a kerecsendi tyúkvásárral Egy korábbi hirdetésben olvas­tam, hogy szeptember 11-én kora délután Kerecsenden fehér tolla­zatú, nagytestű tyúkok vására lesz. Már délután két órakor ott voltam. Előttem csaknem negy­ven kocsi várakozott, ebből na­gyon sok utánfutóval, ami azt je­lezte, hogy nem pár darabot akar­nak vásárolni. Utánam még kb. ennyien érkeztek. Három óra fe­lé megjelent egy kamion üresen, a vezetője közölte, hogy fél óra múlva jön a másik kocsi, azon lesznek a tyúkok. Ez a jármű kb. öt óra felé meg is érkezett, de alig volt rajta ötszáz tyúk. Mindenki nagyon fel volt háborodva. Állító­lag Pásztóról jött a kocsi, és amit ott nem tudtak eladni, azt hozták Kerecsendre. Kérdeztük, miért kell két helyen meghirdetni a vá­sárt, ha nem tudják a vevőket ki­szolgálni. Szerettünk volna a hir­detést megjelentető személlyel beszélni, de se cím, se telefon­szám nem volt megadva. ■ (név és cím a szerk.-ben) 14 Az életem köszönhetem az orvosoknak Hálás szívvel mondok köszöne­tét az életem megmentéséért dr. Gál Éva, dr. Tóth Csaba, dr. Abonyi János főorvosoknak, akik mindent megtettek azért, hogy életben maradjak. Továbbá köszönetét mondok mindazok­nak, akik a gyógykezelésemben és felgyógyulásomban segédke­zetek az egri kórházban. mGálJózsefné, Mónosbél Köszönet a becsületes hozzáállásért A minap egy forgalmas élelmi­szer-áruházban vásároltam. Elpa­koltam a szatyromba a holmikat és kiléptem a boltból. Alig tettem pár lépést, amikor megcsörrent a mobilom. Egy férfi szólt utánam, hogy megtalálta a tárcámat, ben­ne a névjegyemmel. Utólag is kö­szönöm a becsületes hozzáállást. ■ B. I.-né, Noszvaj Az Országos Cigány Önkormány­zat képviselőjeként, de mint egy­szerű cigány emberként is úgy érzem, muszáj megszólalnom. Hallatnia kell most a hangját mindenkinek - cigánynak és nem cigánynak egyaránt -, aki­nek fontos érték a demokrácia, egymás megbecsülése. Úgy lá­tom, az országban elfogadhatat­lan eszmék térnyerését követhet­jük nyomon. A Jobbik Magyaror­szágért Mozgalom és „leányvál­lalata”, a Magyar Gárda látszóla­gos megerősödéséről beszélek. Arról, hogy a mai Magyarorszá­gon a politikai élet kiéleződése, a két oldal egymással kibékíthetet­len ellenállása hívhat életre ilyen szervezeteket. Mondják ezt so­kan. Nem osztom a véleményü­ket, mint ahogy nem vagyok haj­landó osztani a félelmüket sem! Azonban arra hívom fel min­denkinek a figyelmét, hogy bár­kiből lehet „kisebbség”, hiszen ha más határozza meg, milyen ismérvek alapján sorolja csoport­ba az embereket, nos, akkor az ilyen „gárdák” bárkit nem kívá­natos személynek tekinthetnek kis hazánkban. Persona non gra­ta lehet a cigány, a meleg, a zsi­dó - akinek semmibe veszik az érzéseit, amikor az Árpád sávos zászlót lobogtatják -, de a „kom­munista” is ide tartozhat, csak­úgy, mint az, aki nem úgy véle­kedik, mint ők! Véleményem sze­rint ez nem megengedhető. Ennek bizonyítására álljon itt egy idézet, ami, remélem, soku­kat gondolkodásra késztet: „Né­metországban a nácik először a kommunistákért jöttek, de én nem szóltam, mert nem vagyok kommunista. Majd a zsidókért jöttek, de én nem szóltam, mert nem vagyok zsidó. Azután a szakszervezetisekért jöttek, de én nem szóltam, mert nem va­gyok szakszervezeti tag. Később a katolikusokért jöttek, de én nem szóltam, mert protestáns va­gyok. Végül értem jöttek, de ak­kor már nem maradt, aki szólt volna értem.” (Martin Neimöller német evangélikus lelkész) ■ Hódi Sándor, OCÖ képviselő A „Csökkenhet a távfűtés ára” cí­mű cikkben azzal magyarázza az EVAT a távhőszolgáltatás jóval magasabb árát a gázfűtéshez ké­pest, hogy a távhőszámla három­féle szolgáltatás díjtételeit tartal­mazza. A fűtést, a meleg vizet és a meleg vízhez használt hideg vi­zet. Ha ez igaz, akkor az emberek be vannak csapva, mivel a távhő csak a melegítési díjat számláz­hatja, mert az összes elfogyasz­tott hideg víz árát a Vízmű szedi be. Az EVAT csak a felmelegítési díjat számlázhatja a távfűtéses lakások címére. uKreknyákAnna Eger, Rákóczi út 44. Vigyázat emberek, újabb „álszolgáltató’' tűnt fel Egerben átverés Egy termékbemutató, amin megpróbálták bepalizni a rászedetteket, és visszaéltek türelmükkel Csörgött a telefon, a férjem vette fel, majd amikor kiderült, hogy valamiféle reklámízű a dolog, át­testálta rám a beszélgetést. A kedves női hang, miután elha­darta nevét és az általa képviselt céget, közölte velem, hogy nyer­tem egy ötezer forint értékű konyhai kiegészítőt, amit a Maczky Valér utcában átvehetek. Mondott két időpontot. Miután választottam, megkérdeztem, kit kell keresnem. Közölte, hogy majd a bejáratnál várni fog az egyik munkatársa. Erre én nai- vaft tovább faggattam. Honnan fogom tudni, ki az. Ki lesz írva a neve, mondta a hölgy. Még ek­kor sem gyanakodtam, sőt, egye­nesen élvezkedtem. Milyen nagy becsben tartják a nyerteseket. Másnap elmentem a megbeszélt helyre. A kapuban senki sem várt, de a takarító néni furcsán nézve rám, útba igazított. A ne­gyedik emeleten sok fiatal jár­kált fel s alá, kis termekben ücsörgött néhány ember és várt. Én az egyik sürgölődő fiatalem­berhez fordultam, és mondtam neki, hogy jöttem a nyeremé­nyért. Mindjárt négy-öt fiatal vett körül - kezükben dosszié -, s a nevemet kérdezték. Egyikük ál­lította, hogy nyereményről én nem hallhattam, mert ezt a szót nekik tilos kimondani. A velem telefonon beszélgető hölgy csakis azt mondhatta, hogy jogosultságot szereztem egy ajándékra, de ezért végig kell hallgatnom az egy-két órás ter­mékbemutatót. Biztattak, hogy megéri maradni, s az egyikük - göm- bölyded formáimra tekintve - megje­gyezte, hogy kóstoló is lesz. Kissé bátor­talanul szakadt ki belőlem, ki tudja, ki­nek mi éri meg, de ha már úgyis eljöttem, az invitá­lás felcsigázott. No lássuk! - gon­doltam, és maradtam. Fiatal hölgy tartott bemutatót a cég szenzációs edényeiről, mintha ötödikes gyerekekhez szólna, „kérdezek, ti pedig felel­jetek” stílusban. Főzött és sütött is, hogy a hatás teljes legyen, majd meg is kóstoltatta velünk, az őt hallgató nyolc-tíz emberrel. Ezt követően egy férfi felvilágosított minket a rendkívül kedvezményes árakról, majd bevo­nultak azok, akikkel beszélgetni kellett volna arról, hogy milyen konstrukció­ban kívánjuk megvásárolni a szuper edényeket. Ekkor mögöttem egy hölgy bátran kijelentette, hogy ő bizony csak a nyereményért jött, mert már másodszor telefonáltak rá, hogy jöjjön és vegye át. Erre már én is felbátorodtam, így már ket­ten kértük ki magunknak ezt a fajta átverést. Egy fiatalember, valószínűleg a főnök, odaült mel­lénk és próbált minket győzköd­ni arról, mennyire nincs iga­zunk. Majd, amikor ezt remény­telennek látta, hozta az ajándé­kot, egy portaszító törlőkendőt - ötezer forint értékűt? -, majd ki­okító stílusban ecsetelte: örül­nünk kellene, hogy ők nagy sze­retettel megtiszteltek minket egy, az egészségvédelemről szóló elő­adással. Igen, az egészségünket akarták védeni, nem ám vevőket toborozni a több százezer forint értékű termékeikre! Ez már „sokk” volt nekem. Összetéptem a nyerési lehetőségemet jelentő papírt - amelyen egyébként öt embert kellett bepalizásra aján­lanom telefonszámmal és cím­mel -, és nem emlékszem rá, hogy köszöntem-e, amikor kiro­hantam a teremből. Talán meg­bocsátható. Szeretném, ha egy joghoz értő megmagyarázná ne­kem, az ostobának, mit jelent az, hogy jogosultságot szereztem egy nyereményre vagy ajándék­ra. A cég nevét azért nem emlí­tem, mert még eszükbe jut hitel­rontásért beperelni. A körmön- fontságukhoz csak gratulálni tu­dok. A tisztesség azt kívánta vol­na, hogy előbb hangozzék el a meghívás a termékbemutatóra, aztán ígérjenek ajándékot, mert meghallgattam őket. ■ (Név és cím a szerk.-ben) ■ Igen, az egészsé­günket akarták védeni, nem ám vevőket toboroz­ni a több száz­ezer forint érté­kű termékeikre.

Next

/
Thumbnails
Contents