Heves Megyei Hírlap, 2007. szeptember (18. évfolyam, 204-228. szám)
2007-09-21 / 221. szám
4 HEVES MEGYEI HÍRLAP - 2007. SZEPTEMBER 21., PÉNTEK SZÍNHÁZ - KULTÚRA A katolikus egyház jeles képviselője a protestáns házban tartott előadást Ahogy Cs. Varga István irodalom- történész, az est házigazdája nevezte, a „könyves perjel”, dr. Korzenszky Richárd, a tihanyi bencés apátság vezetője vendégeskedett szerdán az egri Kálvin Házban, s tartott előadást arról, mire s hogyan neveljük gyermekeinket Richárd atya megmutatta az egyén helyét, szabadságát globalizált világunkban, a „gondolkodj globálisan, cselekedj lokálisan” irányelv szellemében, s figyelmeztetett arra, hogy elsőszámú alapelvként kell tekintenünk az élet tiszteletét. Az iskoláról pedig úgy vélekedett, hogy ott nem a tanítás vagy a tanulás a legfontosabb, hanem az ember.« Együtt lépni, gondolkodni a közönséggel Folytatás az 1. oldalról Csizmadia Tibor színidirektor beszélt arról is, hogy teret akarnak adni amatőr csoportok számára is a „fiatal” sorozat segítségével, ahol profi színházi körülmények között mutathatják majd be alkotásaikat. Tovább folytatják a „beavató” színházi sorozatot, melynek keretei között bérletformában lesz lehetőségük az érdeklődő nézőknek, hogy betekinthessenek egy- egy produkció létrejöttének hátterébe, s választ kaphassanak felmerülő kérdéseikre. Ez a nyitottság, színesség lesz jellemző az egész évadra, melyben egymástól eltérő színházi gondolkodással és gondolkodókkal találkozhat a néző. Számos bérletkonstrukciót hirdettek meg az idén. Öt előadásra szóló felnőtt-, három illetve két előadásra érvényes kisiskolás-, illetve óvodásbérlet is szerepel a kínálatban. Emellett gondolnak olyanokra is, akik nem engedhetik meg maguknak, hogy színházi élményben részesülhessenek, s ezért a SZETA-val közösen két előadásos, úgynevezett ajándék bérletet is hirdetnek, melyek két | gyermek-, illetve két felnőtt-előadásra szólnak. E karitatív tervük támogatására a Gárdonyi Géza Színház további támogatókat is vár. ■ E. B. Fületlen ólomgomb fagyott ingen peer gynt Ibsen műve összművészeti felfogásban Eger nyári színpadán Az utazó Peer Gynt (Kaszás Gergő, a háttérben) kalandos útját nők, lányok, asszonyok kísérik a csúcsok felé és a végső szakadékba egyaránt Lassan beindul a kőszínházi évad, de érdemes még visszatekintenünk a nyár utolsó produkciójára, Ibsen Peer Gyntjére, melyet a Líceum udvarán mutatott be az egri Gárdonyi Géza Színház Nyári Tagozata. Egres Béla Kopogósra fagyasztotta már az északi fjordok felől fúvó jeges szél a vaskos gerendákból ácsolt kunyhók közt kifeszített zsinórra terített ingeket. Ingeket, melyek generációról generációra feszültek domború férfimellkasokon. Ingeket, melyeken - bármely lúgos oldattal mosnánk is - eltün- tethetetien foltokat hagyott az idő. Ingeket, melyeknek gombjait letekerte a kor, s helyükbe mindenféle, a sifonér aljában zörgő-csörgő gombokat varrtak barázdált vagy éppen rózsaszín-puha női kezek. Anyák, asszonyok, szerelmes lányok óvó rezzenéssel röppenő kezei, melyek hűvös simo- gatása oly megnyugtató, otthonra találást nyújt a fiáknak, férfiaknak. Persze csak azoknak, akik kalandvágyból, dacból, virtusból nem indulnak el egy olyan úton, mely az ismeretlenbe, a felfedezhetetlen múltba és a jövőbe tart. Mert a férfi Uyen, indulni, továbbmenni akar, bizonyítandó önmagának is, mennyire önálló, szuverén és egyszeri. Kitekintve a holdfényes, fagyos éjszakába, képzeletében egyetlen feszülő vitorlává olvadnak össze a szárítókötélen feszülő ingei, melybe belekap az északi szél, és repíti az álmodó férfi hajóját új világok, új élmények, új asszonyok felé. Peer Gynt hajója ugyanígy száguld át téren és időn, bűnöktől tarajos hullámok csúcsairól vétkek hullámvölgyébe, hogy végül megérkezzen. Ez azonban nem az a nyugodt révbe érkezés, hanem a kételyek, az elhibázott élet értelmetlen szűkülése bizonytalanná vált szárazfölddel a lába alatt. Henrik Ibsen filozofikus színműve, mely egy emberi jellemutazás története, és természetesen az a remek muzsika, melyet Edvard Grieg alkotott a műhöz, megkerülhetetlen a színházcsi- nálók számára. Csizmadia Tibor mint színidirektor, s mint színházi rendező sem kerülhette el, s ha már ott tornyosult ez a hatalmas feladathegy előtte, hát valami olyan teljességre próbált törekedni, mely megmutatja minden rétegét. Egyfajta összművészeti jelleget próbált adni az előadásának, melyben szervesül az ibseni fantasztikus szöveg, a slágerré nemesedett muzsika és persze a mozgás, a tánc. E cél megvalósításához pedig megtalálta mindazokat az alkotótársakat, akik képesek lehetnek arra, hogy együttmunkálkodva át- küzdjék magukat e hatalmas akadályon. A színház vezető színművészei, Kaszás Gergő, Bozó Andrea, Görög László, Járó Zsuzsa és Safranek Károly mellett Aase szerepére sikerült megnyernie a honi színjátszás nagyasszonyát, Törőcsik Marit. A muzsikát a Szabó Sipos Máté által vezetett Egri Szimfonikus Zenekar játszotta, kiegészülve a Magyar Állami Operaház Énekkarával, valamint Massányi Viktor, Létai Kiss Gabriella, Sünön Krisztina, Németh Mónika, Zsigmond Géza és Farkas Gábor operaénekesekkel, kiváló zenei-színházi élményt adva. Az előadás harmadik pilléreként koreográfusnak Barta Dórát hívta, aki együttesével, az Egri Fesztivál Balettel kifogyhatatlan ötletességgel alkotott táncokat a színpadi fantáziához, melyek nem csupán kiegészítették a szöveget és a zenét, de méltó társsá nemesedtek az előadásban. Nem feledkezhetünk meg a látványról sem, mely Csanádi Judit munkája. A színpadot szinte üresen hagyja, szabad utat adva a szellem és a muzsika szárnyalásának, teret a táncoknak. Csupán az ingmellekből összeálló, nyáresti szélben dagadó, a színpad félé feszített vitorla utal a Peer Gynt által önként vállalt utazásra. E kibontott vitorla alatt, a színpadon kapott helyet a zenekar s a kórus is, látványban is részévé válva az előadásnak. Csizmadia alapvető koncepciója helyesnek tűnik, a részletekben érezhető, milyen teljességre törekedett a rendező. Ibsen műve azonban nehezen tűr mindenféle megerőszakolást, kihagyást. Szövevényes történet párosul még inkább egymásra épülő gondolatokkal. Az emészthető méretűre húzott, alakított textus bizony sok helyütt sérül, gyakorta nincsenek meg azok a támpontok, amelyekre bátran lehetne pillért emelni fontos mondatokból. így súlytalanul hullanak alá lényeges gondolatok, helyenként veszélyeztetve a megértést is. Érezhette ezt a rendező is, így az előadás első felvonásának remek ritmusát a második felvonásra elvesztette. Láthatóan itt, az utolsó jelenetekben próbálta meg bepótolni mindazt, amit korábban elmulasztott megmutatni a publikumnak. Ám ekkorra már ez olyan volt, mint a veszett fejszének a keresése valamely fjord vizének mélyén. Kaszás Gergő a címszerepben hatalmas munkát végzett. TÍidta, hogy egyszeri alkalom ez, hisz Peert eljátszani nemigen jön el még egyszer egy színész életében. Színes, energikus és megfelelően mélyről dolgozó alakítást nyújtott, volt ereje első pillanattól az utolsóig vállán vinni az előadást. Törőcsik Mari lénye áthatotta azokat a jeleneteket, amelyek adódtak számára, de viszonylag kilógott a produkció egészéből. Sajátos játékstílusa nem illeszkedett szervesen a jelenetek sorába. Járó Zsuzsa Solveig szerepében inkább csak elviselő- je a történetnek, de érzékeny reakciói remekül kísérték, segítették a produkciót. Bozó Andrea több szerepben is föltűnik, lehetősége van, hogy színészi arcainak legtöbbjét megmutassa. Tán egyetlen alakon, az utolsó jelenet gomböntő figuráján nem képes uralkodni. Ez azonban nem csak az ő hibája, inkább a koncepció helytelen, amint a végzet asszonyaként démonian próbálja megjeleníteni a halált. Görög László ugyancsak rengeteg szerepben tűnt föl, s bizonyította, mennyire jó színész azzal, hogy szinte a semmiből a színpadra kerülve, egy-két gesztussal, hanggal képes volt igazi jellemet formálni, feszültséget teremteni a szituációban. Safranek Károly fantasztikus orgánuma lenyűgöző, s talán ő lehetett volna az, aki képes lett volna úrrá lenni a gomböntő kulcsszerepén. Hisz Görbeként csak a hangját halljuk, s kapitányként sem kellett volna föltűnnie a színen, ám az utolsó, annyi mindenre rávilágító jelenetben Peer partnereként nagyon is súlyosan lehetett volna jelen a színen. Ha ő teszi föl azokat a kérdéseket, melyek életünk során felöt- lenek bennünk, ám a halál kapujában vélhetően kíméletlenül dörömbölnek kihunyni készülő agyunkban, nem laposodik el az egri Peer Gynt előadás vége, s igazi szellemi izgalmat, valódi katarzist nyújt a nézősereg számára. Mert itt dől el minden visszamenőleg is. Az az ember, aki egész életében a saját szobrát próbálta kifaragni, szépítgetve annak vésővel elnagyolt vonásait, a halál pillanatában ugyanolyan, mint az, aki „csak” leélte az életét becsülettel. Végül mindannyian ugyanannak a gomböntőnek a fazekában végezzük, s egyenfor- mába öntve leszünk dísztelen gomb egy más kor, más, hasonlóan jelentéktelen emberének gyűrött ingmellén. Vagy csak egy fületlen ólomgomb egy varródoboz alján, amit soha nem fog már kézbe egyetlen női kéz sem. ■ Kaszás Gergő az első pillanattól az utolsóig vállán vitte az előadást. *3e£ . A bélapátfalvai vidámparkban minden olyan látogató, aki a jegypénztárnál leadja ezt a szelvényt, a belépők árából 30% kedvezményt kap ajándékba! Egy szelvény egy fő részére biztosítja az akciós jegyvásárlást. Az akció 2007. szeptember 23-áig tart. A bélapátfalvai vidámpark körhintával, elektromos és vízi dodgemmel, go-kart pályával, kisvonattal, quaddal és rengeteg más szolgáltatással várja szórakozni és kikapcsolódni vágyó vendégeit. Képtelen képek hagyatéka csont istván Másfél évtizede távozott végleg közülünk Vannak olyan képek, amik megmaradnak, főleg, ha képzőművész hagyta maga után őket. De ismerünk olyat is, aki nem ilyen kézzelfogható, emberi szemmel látható módon hagyta ránk képeit. Csont István ilyen művész volt. Az ő művei - amik immár tizenöt éve, hogy végleg nem születhetnek meg többé - jórészt elvesztek az időben. Bármilyen jól és biztos kézzel bánt el a síkkal és a térrel, nem a maradan- dóság volt az élete. Igazi alkalmazott grafikus volt, aki tehetségét mások céljainak rendelte alá. Hajdan volt kiállítások, meg színházi és más kultúrához kapcsolódó plakátok, kiadványok emlékeznek rá. És azok a rajzok, amik a hajdani Népújság hasábjain jelentek meg. Az, hogy bemegyünk egy kiállítást megnézni a Bródy Sándor Könyvtár aulájába, neki köszönhető, hisz az ő ötlete volt ezt a helyet kiállítótérré tenni. De azt is kevesen tudják, hogy az iskolákban a fekete táblákat fölváltó zöld is az ő találmánya nyomán született. Képeink nem Pistától, hanem Pistáról vannak, s ezek nem falakon lógnak, hanem lelkűnkbe égtek. Ott kacsázik előttünk melles farmerjában, aminek zsebéből kikandikál az ecset és a sniccer, az oldalzsebből meg a collstok. S ott ül a Tisza-parton, kezében pecabottal, mint azon az utolsó horgászaton, ahol már nagyon betegen ugyan, de görcsösen markolta a botot, és olyan kapása volt, mint addig sohasem. Akkor ott, a napsütésben, a víz melllett, a halakkal, a családjával, barátaival talán utoljára, de boldog volt. Már nem mehetünk föl Pistához a vár tövében meghúzódó házba, ahol feleségével, Jordánkával mindig szívesen láttak. Mert immár másfél évtizede abban a másik, örökkévaló házban várja barátait egy rég aktuális beszélgetésre, Csont István, a képtelen képzőművész. ■ E. B. ■ Tehetségét mások cédáinak rendelte alá.
