Heves Megyei Hírlap, 2007. szeptember (18. évfolyam, 204-228. szám)
2007-09-12 / 213. szám
PF. 23 - OLVASÓINK ÍRTAK HEVES MEGYEI HÍRLAP - 2007. SZEPTEMBER 12., SZERDA Egy újabb blöff a sok közül vélemény A több-biztosítós rendszert nem lehet most bevezetni Az egészségügyi reform hangzatos szólam, azonban a gyakorlatban egyelőre semmi jelét nem látjuk. Felvételünk illusztráció. Határozottabb fellépést várunk a rongálókkal szemben is 14 Elhanyagolt, ápolatlan, gazos őseink nyughelye az egri temetőben Úgy gondolom, hogy az alábbi probléma közérdeklődésre is számot tarthat. Nevezetesen, az egri Hatvani temető gondozatlanságá- ról van szó. Nem új keletű ez az észrevétel. Először írásban az ön- kormányzathoz fordultam, ők tájékoztattak, hogy a temető fenntartása átkerült a Katolikus Főplébánia hatáskörébe. Levelemet átirányították hozzájuk, persze választ nem kaptam. Hosszú évtizedek óta rendszeresen járok ki a családi sírhoz. A fenntartó megváltozása óta a temető egyre ápolatlanabb, elhanyagoltabb. Sok a gaz, a szemét, a lehullott falevelek mindent vastagon beborítanak, a fákat régóta nem metszették meg, sok elszáradt, kiöregedett A szeméttárolók telehalmozva bű- zölögnek. Természetesen a hozzátartozók kötelessége a sír gondozása, de vannak olyan területek, amelyek ápolása egyértelműen a fenntartó kötelessége. Nem minden pénz kérdése! Azt gondolom, hogy amiként gondoskodunk elhunytainkról, az árulkodik az ország lakosainak kulturáltságáról is. Ezt a pár sort azért írtam, mert azt remélem, hogy felkelti a figyelmét az illetékeseknek, és végre tesznek is valamit, hogy ez az állapot megváltozzék. ■ Gergely Eszter Eger, Szarvas G. u. 7. Öt év múlva találkozunk IRH, azAlmásyban Nem mindennapi esemény színhelye volt augusztus 16-án a gyöngyösi Almásy Pál Mezőgazdasági Szakképző Iskola: az ötvenöt évvel ezelőtt érettségizett hajdani diákok találkoztak. A szervező-rendező iskolatárs köszöntötte az iskola jelenlegi igazgatóját. Néma felállással adóztunk elhunyt tanáraink és iskolatársaink emlékének. Kedves színfoltja volt a találkozónak, amikor az igazgató úr mindenkinek átadott egy jubileumi évkönyvet, mely az iskola alapításának 75. évfordulójára készült. Mindenki „felelt” az azóta eltelt időszak történéseiből. Öt év múlva újra találkozunk? mEnyedi Lászlóné sz. Papp Erzsébet volt diák Ha a reform szót hallom, már ideges leszek. Ez a kormány teljesen lejáratta a szót, és más értelmet adott neki. A szó a mai szóhasználat szerint egyenlő a pénzelvonással, ezt már a gyerekek is tudják. A reformok úgy kezdődtek, hogy el kellett készíteni a konvergencia-programot. Tekintettel a rossz gazdasági helyzetre - amit jórészt a jelenleg is regnáló kormány okozott -, mindenhonnan pénzt kellett elvonni: az egészségügyből, az oktatásból, az önkormányzatoktól, és így tovább. Ez egy matematikai műveletsor volt, semmi más, csak a végeredménynek kellett megegyezni az uniós elvárásokkal. Az egészségügyből kivont pénzt úgy próbálták Kedves Tanárok! Kedves Évfolyamtársaim! Pár percre szeretném a figyelmet kérni, hisz ez az utolsó alkalom, hogy így együtt lehetünk, s mindenképpen szerettem volna megosztani érzéseimet veletek és tanáraimmal. Köszönet szüleimnek, amiért ebbe az iskolába írattak. Hogy miért? Mert itt sikerült olyan tudásra és emberi kapcsolatokra szert tennem, aminek később hasznát kompenzálni, hogy kórházakat zártak be, csökkentették az ágyszámot, a teljesítményvolumen- korlátot (TVK), és bevezették a vizitdíjat, ágydíjat, dobozdíjat. Ezek mind közgazdasági műveletek, és semmi közük az egészségügy szakmai részéhez. Ez a pénzkivonás matematikai megoldása. Még egyszer: a konvergencia-program eredménye kényszerítette ki az elvonásokat az egészségügyből, nem a megreformálás szándéka. A gombhoz vették a kabátot! És ezt nevezték el egészségügyi reformnak, pedig semmi köze hozzá. Ha tényleg az egészségügy vehetem. Szeretek iskolába járni. Alsóban a beilleszkedés kicsit nehéz volt, ezért néha nem viselkedtem példásan. Utólag bocsi mindenkitől. Bocsánatot kérek azoktól a tanítóktól is, akiknek emiatt többet kellett velem foglalkozniuk. Alsóban volt egy napközis tanítónőm, Grenczer Lászlóné, aki szeretetével, türelmével csitította lázadásaimat. Felsőben új rendbetétele lett volna az elsődleges cél, azt elő kellett volna készíteni az alatt a két év alatt, amíg bevallottan nem csinált semmit az első Gyurcsány- kormány. Ha tovább akarom csökkenteni az ágyszámot, először megerősítem a járóbeteg-ellátást diagnosztikai eszközökkel, egynapos sebészeti technikákkal, az ebben a technikában járatos orvosokkal. Megszervezem a házi betegellátást (ennek pl. Svájcban nagy szerepe van), ezzel is lehet a kórházi ágyszámot csökkenteni. Ha a-TVK-t akarom rendbe tenni, akkor nem a fűnyíróelv szerint teszem ezt, hanem kétanárokat kaptam. Ötödiktől még a tanulás is könnyebben ment. Nagyon sok barátom lett, sok közös programot csináltunk. Nem fogom elfelejteni Gyárfás Mártonné tanárnőt sem, aki felsőben ott állt mellettem minden esetben. Egyetlenegy ember volt az iskolánkban, aki elsőtől fogva rajtam tartotta a szemét, dr. Szecskó Józsefné. Mindig észreszíttetek egy országos felmérést (pl. hány szülés van egy évben, ebből mennyi a koraszülések száma, hány baleset, vakbélműtét, daganatos betegség stb.), és ezt osztom szét a kórházak között, a helyi sajátosságokat is figyelembe véve. Ezt ugyancsak meg lehetett volna tenni az elmúlt két évben, mert akkor még pénz is lett volna az előkészítésre. Ez tényleg egy előkészített reform lett volna! Sajnos a kormányprogram is csak egy blöff volt a sok közül! A több-biztosítós rendszer bevezetését és az egészségügy privatizációját nagyon meg kellene gondolni; és nem most, ebben a káoszbtín bevezetni. uDr. Becskei Tibor, Eger vette, ha valami bántott, végighallgatott ha kellett, mindig volt hozzám egy kedves szava. Nemhiába vezeti ő évek óta az iskolát. Végül minden tanáromnak meg szeretném köszönni a kitartást, türelmet. Külön köszönet azoknak, akik tanórán kívül is figyeltek rám. (Elhangzott június 16- án, a banketten.) ■ Morvái Attila 8. b Gyöngyös A július 27-i Hírlap 16. oldalán megjelent kép és az alatta lévő szöveg - mai kifejezéssel - nálam kiverte a biztosítékot. Sok minden történik Egerben, ami rossz, és a jó érzésű embereknek lelki fájdalmat okoz. Sokszor érzek késztetést, hogy tollat ragadjak és próbáljam a figyelmét felébreszteni az illetékeseknek. Aztán lebeszélem magam, mert úgysem érdekel senkit, hisz a döntéshozók is itt élnek a városban, és láthatják a felborult rendet. Évek óta elszomorít, hogy ha valami rendezvény van a Dobó téren, fürtökben lógnak a gyerekek a végvári vitézek szoborcsoporton. Mindig csodálkozom, hogy nincs ott senki, aki a rendet felügyeli? Vagy az természetes, hogy a köztéri szobrokra rá lehet mászni? Nem rongálják azzal? Mit szólna az alkotó, ha látná? ■ Eltűnődöm, hogyan voltunk mi alkalmasak az európai uniós csatlakozásra ilyen szemléletű állampolgárokkal? Pár héttel ezelőtt azt láttam egy délután az Érsekkertben, hogy a kőből faragott fekvő női szobrot egy kerékpáros fiú ugratja át. Azon szomorúságomról már nem is szólok, amikor hetente látom a telefonfülkék és a szépen felállított buszvárók üvegeinek összetörését. Azt reméltem, hogy az önkormányzati vezetésben történt változás következtében több figyelmet fordítanak a rendre. Csalódtam! Törött üvegeken taposunk, mert nem a szemétgyűjtőbe kerül az üveg, hanem a járdára. A takarítás ritka és felületes. A szórakozóhelyekről hazafelé igyekvők ordítoznak, mit sem törődve azzal, hogy esetleg zavarják az aludni vágyókat. Testi szükségletüket ott végzik, ahol nekik tetszik. Eltűnődöm, hogyan voltunk mi alkalmasak az EU-csatla- kozásra ilyen szemléletű állampolgárokkal? A demokráciát nem így képzeltem el. A városlakók egy része (én is) fizeti az adót, amiből a várost éltetik, a másik része pedig rombol. Kérdem én, nem érné meg egy ideig szigorított felügyeletet szervezni a városban, amíg rendre lehetne szoktatni a rongálókat? ■ Takács Józsefné Eger (cím a szerkőben) Egy hálás gyöngyösi diák köszöneté köszönet Sikerült olyan tudásra szert tennem, aminek hasznát vehetem ■ Ezt nevezték el egészségügyi reformnak, pedig semmi köze hozzá. Ki kárpótolja majd a becsapottakat? vélemény Nem a segélyezés segítene a szegényeken, hanem a munka A sok panaszkodás helyett inkább ma cselekedjünk! A hazai viszonyokat látva néha már úgy gondolom, hogy a politikánál nincsen nagyobb akadálya a fejlődésnek. Kis hazánkban a szereposztás szerint a mindenkori ellenzék legtöbb esetben az ország szekerének fékjénél foglal helyet. Feladata nem más, mint ennek a féknek a használatával bebizonyítani, hogy az éppen hatalmon lévő kormány alkalmatlan a vezetésre, ezért meg kell buktatni. Úgy látom, hogy a választópolgár addig értékes a politikusok számára, amíg őket voksával a hatalomba juttatja. Szembetűnő az is, amikor a legszegényebb népréteget igyekeznek megnyerni, és ehhez nem válogatnak az eszközökben sem. Nem válogatnak, mert elhitetik velük, hogy akkor lesz jobb a sorsuk, ha a nyomorúságos élet- körülményeik mellett még több gyereket vállalnak, ami után nevetséges összegű segélyezésben részesülnek. Az már kevésbé érdekli őket, hogy a megszaporodott családban még tovább fokozódik a nyomor, amely már eddig is súrolta az elviselhetőség határát. Rajtuk nem a nevetséges összegű segélyek segíthetnek, hanem a tisztességes munka. Ezt kellene számukra biztosítani, mert csak ez lenne képes őket az átlagpolgár életszínvonalára felemelni a jelenlegi nyomorukból. A tanulást kellene számukra előtérbe helyezni, és erre kötelezni őket. Arra kellene a figyelmüket irányítani, hogy mennyivel jobb életet tudna biztosítani a családjának, ha a segély többszörösét vihetné haza a munkahelyéről. Csúnyán becsapják őket, amikor elhitetik velük, hogy a több gyerek vállalásával több segélyt kapnak, ami által javul majd az életminőségük. Ezeket a félrevezetett embereket valakinek előbb-utóbb kárpótolnia kell, mert a nyomorukért a mindenkori politikusok a felelősek, akik ezt a megoldatlan gondot igyekeznek a szőnyeg alá söpörni. A politikusok számára a segélyezés tűnik a legegyszerűbb megoldásnak, elvégre nekik a legfontosabb a minél több választópolgár. Pedig ez a kérdés egy időzített bombához hasonlít legjobban. Ennek a problémának az igazi megoldása nem halogatható sokáig. Vajon ki fogja kárpótolni ezeket a becsapott embereket? És ki kárpótolja majd azokat, akik a munkájukkal keresik meg a segélyezésre fordított pénzt? ■ S. D. Eger (név és cím a szerkőben) Olvasom az újságban, hogy panaszkodnak az olvasók a patak tisztaságára. Sőt az illetékes is, akinek a feladata lenne rendben, tisztán tartatni. Pedig olyan egyszerűen megoldható lenne. Nem kell ehhez különösebb pályáztatás, külön pénz, csak egy kis odafigyelés és jó szándék. Amikor a tavaszi lomtalanítás után összetakarították a szemetet, megfeledkeztek arról, amit közben befújt a szél a patakmederbe. Mivel a mi társasházunk is a patakparton van, és az ablakból pont rálátunk, egy pár napig elnéztük, hogy de nagyon rondának találtuk. Ekkor felhívhattuk volna az újságot, rádiót, tv-t, de ehelyett a férjem elővette a gumicsizmáját, fogott egy hosszú botot, pár zsákot, és kihalászta a vízből az oda nem való szemetet. A környékbeli pár lézengő tizenéves előbb csak nézte, majd besegített. A zsákokat a kuka mellé tették, amit el is szállítottak. Ha mindenki a sajátjának érezné nemcsak azt, ami a falon belül van, hanem azt is, amit az ablakból lát, akkor mindjárt másképp nézne ki a környezetünk. Még csak olyan nagyon sok időt sem rabol el. A Töviskes téri patakszakasz megtisztítása nem vett igénybe egy órát sem. És ha mindannyian vigyázunk rá, sokáig tiszta is marad. ■ B. T.-né, Eger ■ A megszaporodott családban aztán még tovább fokozódik a nyomor.
