Heves Megyei Hírlap, 2007. augusztus (18. évfolyam, 178-203. szám)
2007-08-02 / 179. szám
HEVES MEGYEI HÍRLAP - 2007. AUGUSZTUS 2., CSÜTÖRTÖK SAHÓ í-S TANutií 4 "V lassan már harminc éve, hogy ez a vörös szőrgombolyag kü . -zénk csöppent, és lassan szinte az egész világ megszerette. Tör-«.* tünetét újságok ezrei közük nap mint nap, kalandjaiból két film, ' is készült már, mégis minden alkalommal valami újat tud ne- -» künk mutatni. Vajon mitől ilyen sikeres? Mi lehet Garfield titka? A titkot még maga a „szülőatya”, fim Davis sem tudja meg-'** fejteni. Elmondása szerint törekszik a közérthető, általános*"* viccekre, mindenkinek szeretne valamit mondani. ... Ha az ember életében csak egyetlenegy képsort olvasott^ volna, akkor is tudná, mi az a két téma, amire fim Davis a legjobban koncentrál. Természetesen az evés és az alvás, hisz e két cselekvés minden ember számára nélkülözhetetlen, így a humor kimeríthetetlen fórrá-^ sa. Valószínűleg az is közrejátszik Garfield hatalmas sikeré-.-^ ben, hogy a figurák emberiek. Emberiek; hisz fim Davis nem kitalálta őket, hanem valós személyekről mintázta. Magát** Garfieldot nagyapjáról, James A. Garfield Davisről nevezte el,,*», aki mind jellemében, mind testi felépítésében egyezett Gar-'“'' fielddal. Az alkotó nem ismerte el, de saját személyisége is jelend van a képsorokban. ................ .................. ■%v.Garfield egyedi karakteréről sokan magukra ismernek • Garfield talán attól is sikeres, ^ hogy sok ember magára ismer a történetekben szereplő karak- " terekben; Tálán a nőkkel hadilábon álló gazdiban, Ionban,*^,, vagy a kissé butuska kutyában, Uhuiban. Esetleg az állandóan A* alvó, enyhén kövér macskában, Garfieldban. Igen, valószínűleg ez lesz a titok nyitja. Az emberek ma " gukra találnak valamelyik ka- rakterben,és ígyonmagukon is nevethetnek, úgy, hogy azért senki nem veti meg őket. így ki **H ' îûanâOSîBFâTëtRôzM^K''^ szürkeségéből, és ha csak egy • kis időre is, <le el tudják felejte- ^ ni gondjaikat. ■ Patonai Kata A harmadik lett a legjobb média7 Véget ért az idei bentlakásos „kiképzőtábor” .nu A tábor résztvevői a Hírlap szerkesztőségébe is ellátogattak, hogy újságírást tanuljanak és megismerkedjenek a napilapkészítés sajátosságaival is Azok a tizenéves diákok, akik az ország minden pontjáról érkeztek a Média7 táborba, nemcsak szórakozni, nyaralni, hanem tanulni is szerettek volna. Mindkettőt megkapták, és nagyon jól érezték magukat. A terem teli fiatal, információra éhes fiatalokkal. Az előadó szerepében a zenecsatorna egyik műsorvezetője, ölében kutyájával. A meleg ellenére mindenki maximális odafigyeléssel jutalmazza a közvéleményt igencsak megosztó srácot. Az egyik tanítványomra nézek, akiről tudom, hogy Steiner Kristóf a kedvence, és alig várta a találkozást. Szó szerint elállt a lélegzete, hatalmas, csillogó szemekkel ült és figyelt. Ezt a történetet pontosan azért írtam le, mert az idei táborban ez volt az a pillanat, amikor azt éreztem: ezért érdemes volt annyit dolgozni. Idén júliusban már harmadik alkalommal rendeztük meg az Országos Ifjúsági Média7-et Egerben - immár második alkalommal a Forrás Gyermek- és Ifjúsági Központban -, pen a csoportok tagjai elkészíthettek egy-egy anyagot, melyet a legvégén értékeltünk, és a legjobbakat ajándékkal, valamint szerkesztőséglátogatással jutalmaztuk. A tábor előtt a legnagyobb kérdés az volt, mennyire lehet újítani, lehet-e jobb tábort szervezni, mint a tavalyi vagy amely minden eddiginél nagyobb sikerrel zárult. Sokan kérdezik, hogy mi a célunk, célom, miért szervezünk, szervezek, és mi hasznunk, hasznom van ebből. A táborozok minden délelőtt három csoportban - írott sajtó, rádió, televízió - dolgozhattak, délutánonként pedig közös előadások keretei között gyakorolhatták, amit pár órával előtte tanultak. A pörgős napok ered- ményeképî2!^,eÂenat^ér*ezteli KATUS andras ntédmmeteor!ló^^T^melyi e<t0^ *eisz veges gergő, a „kirátyi LEVENTE ú'sá&™, síiL^VAD bakikként* hTd0Sa’ DTÓT" *»drás és adók munkatárSai’ BENCSIK RÓBERT sportújságíró, valamint VÍZI’ az „All az alku'” e§yik nyertese. Mindannyian szívesen meséltek mun kőjükről; és örömed fogadták a táborozok érdeklődő kérdéseit A vendégkönyv és a közösségépítő oldalak üzenőfalai az idén is rengeteg szép írással gyarapodtak. M éppen az azelőtti. Örömmel láttam, hogy mindenki nagyon jól érezte magát, és a visszajáró táborozok is egyöntetűen a legjobbnak ítélték az ideit.1 A vendégkönyv idén is rengeteg szép írással gyarapodott, és a közösségépítő oldalak üzenőfala is a résztvevők „hiányoztok”, „jó lenne visszamenni”, „mikor lesz már jövőre” üzeneteivel van teli. A kíváncsi médiapalán- I ták feltették a kérdést, I hogy melyik a kedvencem I a három, eddig általam I szervezett tábor közül. A I kérdés találó, és nagyon jó, I de aki szervez, az tudja, I hogy minden „szülés” ugyanolyan nehéz, ha nem E lett volna első, nem lett volna harmadik sem. Úgy gondolom, az idei tábornak is voltak különlegességei, nagy előadói, új arcai, és szívből remélem, hogy ez jövőre folytatódik, és még többen jönnek majd el. Látogassatok el a www.gportal.hu/ugrodeszka oldalra, ahol képeket, összefog- j latokat olvashattok a találkozóról, és ide várjuk az ötleteket a következő táborra is! Honúth Tímea Tetsa k vagy nem J a bulvársajtó az életünk részé Julia Roberts megint terhes, Vilmos herceg szakított a barátnőjével, Nóci majdnem leejtette a telefonját - ilyen és ehhez hasonló főcímekkel nap mint nap találkozunk az újságosstandoknál sorban állva. Az egri Média7-en is szinte minden előadáson szóba került a bulvársajtó. Volt, aki elítélte, volt, aki bevallotta, hogy a sztárrá váláshoz igenis használni kell a sajtónak ezt a válfaját. Nyilatkoztak benne szereplők és írók, de akármelyik szemszögből nézzük a bulvárt, tény, hogy az újságírás meghatározó része, összes igazságával és hazugságával együtt. Része az életünknek, nem menekülhetünk előle, de valljuk be őszintén: nem is nagyon akarunk. Szeretünk vájkál- ni mások életében, csodálni, irigyelni a gazdagokat, nézni a „nyomorukat”. Ilyen az emberi természet, könnyebb más sorsának tükrében tekinteni a sajátunkra, és amíg ilyenek leszünk, lesznek Paris Hiltonok, Győzikék, Kelemen Annák. De ez nem is baj, mert szükség van álmokra, kis sztorikra, amelyek elterelik a figyelmünket a saját apró- cseprő problémáinkról. ■ Csala Borbála Össznépi depresszió: miért is sajnáljuk magúi s í í . * több optimizmus Ha egy kicsit figyelnénk más nemzetekre, bizony sokat tanulhatnánk tőlük Sok külföldi ismerősöm nekem szegezte már a kérdést: mi van velünk, magyarokkal, hogy mindig úgy festünk, mintha citromba haraptunk volna? Való igaz, szeretünk elégedetlenkedni: télen a fél ruhatárunkba burkolózva is fázunk, és a nyarat sürgetjük. Aztán ha végre eljön, hőgutára panaszkodunk. Ha valami összeköt minket, az a kollektív sopánkodás. Mexikói spanyoltanárom mesélte, hogy azért nem szereti a budapesti tömegközlekedést-és ez a nem a közlekedés, mint inkább a í „tömeg” hibája-, mert ha csupán Î tíz percet tölt el egy járművön 1 munkába menet, olyan világfáj- Hogyha kevésbé lennénk borúdalom sugárzik az Őt körülvevő látók, könnyebb lenne az életünk arcokról, hogy az őt is könnyedén rosszkedvbe sodorja. S nem elég, hogy reggel morcosak vagyunk, de még hazafelé utazva sem tudunk örülni. Hogy minek? Az előttünk álló szabadidőnek, az elvégzett feladatok okozta sikerélménynek, bárminek... Az előzőekben felsorolt „vádak” ellen védekezve leggyakrabban zűrös történelmünkre és az abból fakadó depresszióra hivatkozunk, nem teljesen jogosan. Habár nem vagyok a téma szakértője, mégis ki merem jelenteni: vesztes háborúk más országokban is voltak. Szóval, lehetnénk akár kevésbé borúlátók is. Legalább egyszer ki kellene próbálni, hátha nem is olyan szörnyű dolog nyomorúságunk helyett örömteli pillanatainkkal traktálni másokat. Mindezek igazolásaképp álljon most itt egy tanulságos kis történet, amely néhány hónapja esett meg velem. Hazafelé igyekeztem a buszon, ami tömve volt. A következő megállóban „a világ másik fele” is felszállt, köztük egy fiatal kínai lány. A zsúfoltságra reagálva mi, magyarok taszigálni kezdtük egymást, kiabáltunk, szidtuk útitársainkat, a közlekedést, a kormányt. Ezzel szemben a kis kínai lány csak állt, egyik kezében egy fagyival, a másikkal pedig kapaszkodott. Zenét hallgatott, nyugodtan, már-már jókedvűen - amolyan béke szigeteként a háborgó tenger közepén. Mi lehet a megoldás? A lányt felkutatni és leckéket venni tőle nem tűnik túl egyszerű feladatnak, így marad a logikus gondolkodás: több optimizmust, emberek! Tegyünk valamit azért, hogy a „spanyol szenvedély” és a „svájci precizitás” mellé a „magyar jókedv” jelzős szerkezet is bekerülhessen a világ szókészletébe. ■ Mohai Szilvia Ismét Tehetségkutató Amatőr Rockfesztivált szerveznek a gyöngyösi Mátra Művelődési Központban. A rendezvény célja, hogy a tehetséges fiatalok bemutatkozhassanak a nagy- közönség előtt, és szakmai zsűri értékelje tudásukat. A fesztiválon a rockzenén belül műfaji megkötés nincs. Az október 6-ra tervezett megmérettetésen a legjobb első három zenekart értékes jutalmakkal díjazzák. A fesztiválra a zenekarról szóló leírással, egy kitöltött jelentkezési lappal, valamint egy fotóval és az együttes által előadott dalokat tartalmazó demo kazettával vagy CD-vel lehet jelentkezni szeptember 10-ig. ■ ■ Egyszer ki kellene próbálnunk, hogy örömteli pillanatainkkal „traktáljunk” másokat.
