Heves Megyei Hírlap, 2007. július (18. évfolyam, 152-177. szám)

2007-07-06 / 156. szám

West Side Story a Líceum udvarán, 21 órakor. Julius 6., 7., 8., 12., 13., 14., 15. Esőnap: Julius 9., 16. Az ország egyik legjobb színháza évadzárás Párnaember, Tangó, Edith Piaf, Ibusár és a POSZT elismerései M. Horváth József (1945-1999) színész, a színház örökös tagja Jozsónak hívtak valakit Nem Jóskának Ahogy mindenkit A színház örökös tagjai: Sata Árpád, Molnár Sándorné, Kiss Sándor, Olgyai Magda és Győrvári János Minden előadás egy kü­lön világ. Világokat álmo­dunk, egy évad ezen vilá­gok univerzuma. Hisz- szük, hogy összetartoz­nak. Aztán vége, és új ál­mok következnek. Jónás Péter Június 19-én tartotta a Gárdonyi Géza Színház évadzáró ülését. Csizmadia Tibor igazgató-fő­rendező alig győzi felsorolni a si­kereket A Hülyéje a nyíregyházi Vidor Fesztiválon ősszel, aztán or­szágos Stúdió Fesztivál Egerben. Nádasy Erika Dómján Edit-díja, szintén az ő sikere Debrecenben a Deszka Fesztiválon (a kortárs magyar dráma szemléje), Parti Nagy Lajos Ibusárjával. Slawomir Mrozek Egerben azt mondta a Tangó páholybeli előadása után, hogy negyven éve vár egy üyen Tangóra - ritka és becses kitünte­tés egy világhírű írótól. Két darabunk (Párnaember, Tangó) is meghívást kapott a POSZT-ra (Pécsi Országos Szín­házi Találkozó) - a legrangosabb hazai színházi szemle történeté­ben ilyen még vidéki társulattal nem fordult elő. Ami még öröm­telibb: Mészáros Máté a MASZK országos színészegyesülettől a legjobb férfialakítás díját, Schruff Milán pedig a 30 év alat­ti legígéretesebb tehetségnek já­ró elismerést hozta haza. (Mind­ketten a Pámaemberben nyújtott alakításukért). A Tangó a pécsi fellépés után a Vajdaságba uta­zott három helyszínes sikeres turnéra, s októberben a lengyel- országi Lodzba várják a produk­ciót fesztiválra. Csizmadia Tibor büszkén je­lentette ki zárómondatában: „Az ország egyik legjobb színháza működik Egerben." Sző esett néhány „rémálom­ról” is, anyagi nehézségekről, státuszleépítésről. De mi most egyelőre emlékezzünk csak a szépre. Számos díj talált ez alka­lommal gazdára. Beszéljenek hát most a díjazottak! A színház örökös tagjai: Olgyai Magda (színésznő): - A hatvanas években ifjú prima­donnaként kezdtem a pályámat ezeken a deszkákon. Aztán meg­szűnt Egerben az állandó társu­lat, tizenhat évig Miskolcon ját­szottam. De utána ide jöttem lak­ni, mert éreztem, ez az én váro­som, az én színházam, itt szeret­nék megöregedni. Húsz éve pe­dig, az új állandó társulat meg­alakulásakor Gáli László nyug­díjasként leszerződtetett újra, és még tíz évig játszottam itt. Min­dent köszönök, amit ettől a szín­háztól kaptam! Győrvári János (színész, az örö­kös tagság mellett idén Pro Cultura díjat is kapott Eger váro­sától): - Körülbelül 35 évet töltöt­tem el itt kisebb-nagyobb meg­szakításokkal. Az újrakezdéskor Gáli László engem is meghívott még nyugdíjasként játszani, több mint egy évtizedig. Remé­lem, többé nem fordulhat elő, amit mi megéltünk, hogy meg­szűnik az állandó társulat Eger­ben. Azt üzenem a fiataloknak, hogy vigyázzanak erre a szín­házra! A színészek művészi, em­beri magatartásán sok múlik. A város és a megye képviselőit pe­dig arra kérem, hogy szeressék, támogassák az egri teátrumot! KÏSS Sándor (a húsz éve újjá­alakult társulat ügyvezető igaz­gatója, 1990-97): - Mindig a tár­sulat tagjának éreztem magam, most oklevelem is van erről. Úgy érzem, hogy azoknak is szól ez a tagság, akik velem együtt akar­ták húsz éve Egerben, hogy le­gyen itt színház. Azt kívánom a mai politikusoknak, hogy húsz év múlva majd közülük is kap­jon valaki egy ilyen díjat, mert sokat tettek a színházért. Molnár Sándorné (színházi fod­rász): - Ez egy külön szakma: nem csak frizurát csinálunk, de bajuszt, parókát, póthajat is, ez teljesen más, mint a kinti fodrá­szat. Én 1992-től dolgozom szín­házi fodrászként a társulatnál. Két éve elvileg nyugdíjba men­tem, de három hónap után visz- szajöttem, mert nem volt elég ember. És hát ha csinálni kell, nincs mese, jöttem! Mert jó ide jönni. Most annyira meglepőd­tem a kitüntetéstől, hogy elsír­tam magam. Én háttérmunkás vagyok, a darabokból részlete­ket is csak oldalról, a színpad mögül szoktam meglesni, szur­kolok a kollégáknak. Sata Árpád (színész): - Egy messzi hazából, kultúrából ér­keztem, kilométerekben mérve is. 1969-ben egy Gárdonyi-da­rabban álltam először színpa­don. Húsz évet játszottam Er­délyben, Szatmárnémetiben és Kolozsváron, 1993 óta vagyok egri színész. Áldom az Istent, hogy ide vezérelt valaha, az egri színháztól, a közönségtől, az igazgatóimtól nagyon sokat kap­tam. Én vagyok az örökös tagok „Nemecsekje”: ez kötelez, hogy a munkát tovább kell folytatni, hogy még „örökösebb” tag le­gyek. Itt végleg otthonra, fészek­re találtam, mint az egerszalóki házam mellett a sárga csőrű fe­keterigó a fehér lőne sűrűjében. A színház közönségdíjasai Fekete Györgyi (színésznő): - A közönségnek játszom, na­gyon jólesik az elismerésük! A sikernek persze sok előfeltétele van: kell hozzá egy nekem való, játszható szerep, megfelelő ren­dező és kollégák. Én csapatban szeretek dolgozni, amikor egy­másért is szorítunk, hogy min­denki jó legyen. Ebben az évad­ban hálás darabokban, szere­pekben játszhattam. Húsé Csaba (színész): - Azt kérdezed, mi a titka, hogy szeret a közönség? Azt idézem csak in­kább, amit a nézőktől hallok, így talán elkerülöm, hogy nagyké­pűnek, vagy álszerénynek tűn­jek... Szóval azt mondják, hogy az jön le a színpadról, hogy szív- vel-lélekkel csinálom, hogy élve­zem. Merem remélni, hogy ez legtöbbször így is van. Kevés az a színész, akinek megadatik, hogy szeretetet ébreszt az embe­rekben. Ilyen volt M. Horváth Jozsó - de most isten ments, hogy hozzá hasonlítsam ma­gam! Én egyszerűen csak azért vagyok ezen a pályán, mert sze­retek játszani. Csizmadia Tibor (rendező): - Nagyon meglepett most ez a kitüntetés, hiszen ahhoz vagyok hozzászokva, hogy én adok át dí­jakat. Nagyon jó érzés ugyanak­kor, hogy a közönség rendező­ként is elismeri a munkámat. A társulat által megszavazott díjak Rácz János (színész) AZ ÉVAD művésze: - Borzasztóan meg­lepett a kollégák elismerése, az ember nem díjakért dolgozik. De az biztos, hogy ez az egyik legnagyobb dolog egy szakmá­ban, ahol bizony sok az irigy­ség, a harc a szerepekért. Az el­ső gondolatom az volt, hogy ta­lán a Luxemburg grófjába való beugrásomat értékelték. Az biztos, hogy bármilyen kis fel­adat ugyanannyi energiát és odaadást érdemel, mint egy fő­szerep. Bíró Lajos (1950-2007) (disz­pécser) AZ ÉVAD MŰSZAK! DOLGO­ZÓJA. Tragikus és értelmetlen halálát gyászolja a színház min­den dolgozója. Mészáros Máté a legjobb férfialakítás díját kapta kettős siker a poszton Schruff Milán lett a legjobb harminc év alatti színművész a fesztiválon A MASZK Országos Színész­egyesület színészzsűrije a Leg­jobb férfialakítás díját ítélte Mé­száros Máténak, a Pesti Műsor pedig a Legjobb 30 év alatti szí­nész díjat adományozta Schruff Milánnak.- Érezhető volt egyfajta vára­kozás, kíváncsiság a társulattal szemben, vajon, miért hívták meg két előadásunkat - beszél élményeiről Máté. - Szerencsére mindkét este nagyon jól ment, igazán felszabadultan játszot­tunk, nagy bravózás, taps volt az előadás végén. Arra számítot­tunk, hogy az előadás kap majd díjat. Sőt belülről éreztük, hogy Kaszás Gergő nagyon jól ját­szott, valami különös erőket mozgatott meg, ami erőt adott Mészáros Máté és Kaszás Gergő egyik jelenete a sikeres előadásban nekünk is. Nagyon meglepőd­tünk, amikor kiderült, hogy én kapom a MASZK legjobb férfi­alakítás díját. De ez azt hiszem nagyon-nagy elismerés az egész színháznak.\Jó érzés nekem is, mert titokban,mindenki azt sze­retné, ha ő lenne a legjobb szí­nész a világon. A főiskolán azt mondták, hogy ha nem az első akar lenni az ember, akkor ne is álljon rajthoz. Ha nem Hamlet akarok lenni, akkor ne ezt a pá­lyát válasszam. De ez nagyon ve­szélyes dolog, mert egy idő után a díjak mentén ítéled meg saját magad. Egyszer csak tévutakra kerülsz, mert elhíszed azt, hogy nem vagy jó, mert nem kapsz dí­jat, vagy hogy sokkal jobb vagy másoknál, mert kapsz. Én úgy Schruff Milán a Párnaemberben fogom fel, hogy ennél a szerep­nél valamit sikerült elkapni, so­kat dolgoztunk rajta. De ez a sze­rep azért tud üyen lenni, mert az elmúlt négy évben sokfélét ját­szottam, minden eddigi szere­pem benne van. Ez egy lökést je­lent, mert nehéz ma hittel-lélek- kel színházat csinálni. Egy kis vállveregetésnek fogom fel. Egy hétig talán hátradőlhetek, de új­ra és újra bizonyítani keü. ■ Most Jozsónak hívnak mindenkit Tréningnadrágod Csíkos szatyrod És Jozsónak hívnak mindenkit Amikor késsel mentünk Nem viccből ha csak úgy nem Testre Jozsónak hívtak mindenkit Amikor ájultan estünk össze Jozsónak hívtak mindenkit Ha nem is lesz szobrod Mert elfelejtik Jozsónak hívnak mindenkit Amikor álltunk egymással szembe Jozsónak hívtak mindenkit Sírodnál voltam Jozsónak hívtak És Jozsónak hívtak Mindenkit Csak egy nem volt És soha se lesz Hogy Jozsónak hívnának Mindenkit. (Menyus) Barta Dóra ~ Szegedi évek után ismét Egerben Barta Dóra táncművész, koreográfus Színészek és táncosok a színpa­don. A West Side Story koreográ­fiáját próbálják. Újra és újra, hi­szen pár nap múlva bemutató. Barta Dóra fáradt, mégis min­den figyelmét az embereire sze­gezi. Szíwel-lélekkel dolgozik, szenvedélye a tánc.- Nagyon nagy szívfájdalmam - magyarázza -, hogy idén nincs ERLAU Táncfesztivál, hiszen di­namikusan fejlődött öt éven át az intim előadásoktól egészen az Új Világ című megaprodukcióig. El­vileg nem is lennék Egerben, ha Csizmadia Tibor nem kér fel, hogy csináljam meg a West Side Story, majd a Peer Gynt koreográ­fiáját. így most alkalmazott mű­vészként dolgozom mindkét da­rabban. A West Side Story igazán táncos darab, arra törekedtünk, hogy a színész és a táncos ne kü­lönüljön el, a néző ne érezze a kü­lönbséget. Ez nehéz feladat, de szépen összeállt, erős kohézió van a darabban. A bemutató után kezdjük próbálni a Peer Gyntöt, ott csak táncosokkal dolgozom.- Közben lezárult az életem­nek egy szakasza - meséli foly­tatásul -, otthagytam Szegedet. Folyamatosan kapok felkérése­ket koreográfusi munkákra ab­ban a piüanatban, hogy úgy ér­zem, nem kellek Egernek, még­is kinyílt a világ, hívnak külföld­re dolgozni. ■ AZ OLDALT. MELY LAPUNK KIADÓJA ÉS A GÁRDONYI GÉZA SZÍNHÁZ EGYÜTTMŰKÖDÉSE ALAPJÁN JELENT MEG. PILISY CSENGE. JÓNÁS PÉTER ÉS EGRES BÉLA ÁLLÍTOTTA ÖSSZE. A FOTÓKAT GÁL GÁBOR KÉSZÍTETTE

Next

/
Thumbnails
Contents