Heves Megyei Hírlap, 2007. július (18. évfolyam, 152-177. szám)
2007-07-06 / 156. szám
2 HEVES MEGYEI HÍRLAP - 2007. JÚLIUS 6., PÉNTEK MEGYEI KÖRKÉP Ismét ifjúsági találkozó és I _ II ■ I _ J _ j_ Egerszalókon Kinek mennyit adunk és miért? mérlegelünk Egyre inkább eltérnek a vélemények a borravaló jogosságáról Immár 25. esztendeje telik meg a szalóki templomkert fiatalokkal. Először 1982-ben rendezték meg, akkor még csupán néhány résztvevővel, az ifjúsági találkozót és lelkigyakorlatot A program azóta egyetlen alkalommal maradt el, 1999-ben, az árvíz miatt A július második szerdáján kezdődő, és egészen vasárnapig tartó esemény 1500-2000 résztvevővel zajlik, így az joggal nevezhető Magyarország legnagyobb katolikus Ifjúsági találkozójának. A Dr. Kerényi Lajos piarista szerzetes nevével fémjelzett lelkigyakorlat mindig egy meghatározott téma köré épül, amelyhez az itt elhangzó előadások is kapcsolódnak. Ezeket a tanulságos előadásokat Kerényi atya mellett számos más, az egyházi és a civil életből meghívott előadó tartja. Az idei, jubileumi rendezvény az országos Szent Erzsébet Évhez kapcsolódva a missziós tevékenységet állítja középpontba. A lelki programot jól egészítik ki a modem keresztény könnyűzenei koncertek, különböző hagyományőrző, kulturális vagy karitatív jellegű fakultatív programok. A XXV. jubileumi Eger- szalóki Ifjúsági Találkozó és Lelkigyakorlat időpontja: július 18., szerda 16 órától, július 22., vasárnap délig. Helyszíne a helyi plébániákért lesz. ■ Bemutató előtti évadzáró parti díjátadásokkal Évadzáró páholypartit rendez az Egri Páholy, a Gárdonyi Géza Színházat támogatók köre az Eszterházy Károly Főiskola dísztermében ma este hat órától a West Side Story című musical bemutatója előtt. A parti nem csupán azért különleges, mert szokatlan időpontban, nem a színházi előadás után, hanem az előtt lesz, de azért is, mert itt fogják átadni az ebben az évadban legjobbnak értékelt színésznőnek és színésznek a páholytagság szavazatai alapján odaítélt Páholy-díjat. Az ünnepi eseményt követően tekintheti meg az Egri Páholy tagsága a színház nyári tagozatának idei főprodukcióját. ■ Egyre jobban meggondoljuk, hogy mikor és menynyivel fizetünk többet a jó szolgáltatásért. Már ha egyáltalán hajlandóak vagyunk többet fizetni érte. Richter Csaba Éttermekben, bárokban, cukrászdákban és egyéb vendéglátóhelyeken emberemlékezet óta szokás borravalóval meghálálni a minőségi szolgáltatást, de manapság már „jattolunk" a jókedvű postásnak, a szemrevaló újságbolti eladónak, a segítőkész benzinkútkezelőnek, az ügyes kezű fodrásznak, vagy éppen a szabadnapján kihívott gázszerelőnek is. Égy nemrég nyilvánosságra hozott gazdasági elemzés adataiból kiolvasható: legszívesebben kedvenc borbélyunknak pengetünk, de manikűrösünknek és kozmetikusunknak sem lehet oka panaszra. A legfuka- rabbak pedig a számlakézbesítőkkel szemben vagyunk. A számlaérték mintegy hat-tíz százalékát kitevő - legtöbbször adózatlan - borravaló azonban ma már nem mindig jár menetrend szerint. - Szerencsére én el- tehetem a borravalót, de sokszor előfordul, hogy napokig egy árva petákot sem kapok a számlarendezéskor - mondja az éttermi felszolgálóként dolgozó Tamás, akinek legutóbb egy közel félmillió forintos költségvetésű, fárasztó lakodalom végén kellett tudomásul vennie, hogy egyeseknek a távozáskor való kézszorítás jelenti a jattot. Olyan is előfordult már - állítja -, hogy jóval tíz százalék feletti összeggel jutalmazták a fáradozásait. A fiatal pincér szerint manapság már a külföldi vendégek is egyre szűkmarkúbbak. - A németektől és osztrákoktól ugyan még csurran-csep- pen valami, viszont a lengyelek közül százból öt ha ad néhány forintnyi borravalót. Tapasztalatból mondom: a magyarok a legbőkezűbb vendégek! Hasonló véleményen van Edina is, aki újságárusként nap mint nap szembesül azzal, hogy a külföldiek legtöbbször az utolsó fillért is elveszik a tálcáról. - A jattolási hajlandóság sajnos Ha a pincér végig kedves és előzékeny, akkor sokak szerint illendő anyagiakban is honorálni az erőfeszítéseit A borravaló sosem volt kötelező, de ezzel is ki lehet mutatni az elégedettséget. már nem olyan, mint régen volt. Nekem leginkább a rendszeresen itt vásároló helyi férfiak szoktak „bókolni” tíz-húsz forintokkal. Igaz, volt már arra is példa, hogy valaki egy kerek százast nem kért vissza - meséli a csinos hírlapárus lány. Sok helyütt gondot okoz az is, hogy hiába honorálják a vevők és a fogyasztók pluszpénzzel a jó munkát, a jutalomérmék az alkalmazott zsebéből a tulajdonos vagy a főnök tárcájába vándorolnak. - Szerintem a borravaló annak jár, aki kapja - véli határozottan Judit, egy virágbolti alkalmazott, aki egy külön erre a célra rendszeresített edénykébe gyűjti a kedves kiszolgálásért és a szép csokrokért kapott különpénzt. A mesefigurás bögrében mindig van egy reggelire vagy éppen egy hideg üdítőitalra való. - Régebben volt olyan munkahelyem, ahol a tulajdonos a borravalónkból vette meg a szükséges tisztítószereket, de nem is onnan fogok nyugdíjba vonulni. Sokkal szívesebben dolgozom ott, ahol a feletteseim a jatt meghagyásával is elismerik a munkámat. György férfifodrász. Elmondása szerint évek óta már csak minden ötödik vendég után tarthatja meg az aprót, de hagyományosan azt is szinte minden esetben a „szegény emberektől” kapja. - Közhely, de igaz: minél jómódúbb valaki, annál gáraso- sabb is. Nekem is inkább csak a visszajáró kuricsaftok csúsztatnak a zsebembe kisebb összegeket - fűzi hozzá. Külföldi példák: ahány ház, annyi szokás A borravalóra is igaz a mondás: ahány ház, annyi szokás. A legkedveltebb nyaralási úticélként számon tartott európai országok közül sem mindenhol várják el a jó szolgáltatásért járó plusz- pénzt, de a jattot a legtöbb helyen már eleve belekalkulálták a számlába. Érdekesség, hogy Spanyolországhoz hasonlóan, a magyarok által felkapott Horvátországban - bár illik adni - a borravaló nincs benne a végösszegben. A nyaralók körében szintén népszerű Görög ország portásai és szobalányai azonban szigorúan elvárják a „jól megérdemelt" jutalmat Egyes francia üdülőhelyeken nem ritka a tizenöt százalékos jatt sem. Bulgáriában és Olaszországban is elvárják ugyan a borravalót, de cserében mindig törekednek a legtökéletesebb kiszolgálásra. A borravaló elfogadott, átlagos mértéke (százalék) Számlakézbesítő, postás 6 Benzinkutas 6 Idegenvezető 7 Éttermi felszolgáló 9,7 Fodrász, kozmetikus 9,8 (FORRÁS: ECOSTAT.HU) A vendégek körében erősen megoszlanak a vélemények a borravaló jogosságát illetően. - Kedvesemmel rendszeresen járunk étterembe - kezdi Erik, aki bevallja: mindig szigorú szemmel figyeli az aktuális felszolgáló teljesítményét. - Ha pincérünk végig kedves és előzékeny, akkor úgy vélem, hogy illendő anyagiakban is honorálni az erőfeszítéseit. Ilyenkor nincs helye a mérlegelésnek, könnyű szívvel hagyom ott a jattot. Laci már másként vélekedik. Szerinte nincs olyan, hogy jár a borravaló. - A jatt fakultatívan adható, de korántsem kötelezően és nem minden esetben! A vendéglátásban mindig az az úr, aki fizet. Ha az asztalterítő pecsétes, az evőeszköz ta- pad-ragad, a fülembe pedig legyek zümmögnek, akkor hidegen hagy, hogy mit gondol a kiszolgáló személyzet vagy az étteremvezető, egy vasat sem vagyok hajlandó adni! A jutalomért ugyanis valamit le kell tenni az asztalra. A legsarkosabb vélemény mégis Tiboré: - Hogy miért nem mondom a kilenc- százhetven forintos hajvágás után a fodrásznak, hogy ezerből legyen szíves? A válaszom roppant egyszerű: azért, mert harminc forinttal nem „úriem- berkedek”. Akkor inkább mondják azt, hogy egy ezres lesz! Egy szó mint száz: a borravaló sosem volt kötelező, de sok helyütt régóta szokás ezzel is kimutatni a jól végzett munka vagy a színvonalas szolgáltatás révén érzett megelégedést. Ugyanakkor a jatt esetleges elmaradása miatt érzett negatív reakciókat a legtöbb vásárló vagy vendég elutasítja ma is. De ne feledjük el azt sem, hogy bár a messze földön híres magyaros vendéglátás a legtöbb esetben megfelel a róla évszázadok alatt kialakult kedvező képnek, a nálunk megszokottól eltérően nem minden külföldi országban szokás borravalóval elismerni például a pincér amúgy is megfizetett fáradozását. Megkérdeztük olvasóinkat Ön mikor fizet többet egy szolgáltatásért? Egri slow filmfesztivál: szabadság, pénz és siker PROKAINÉ DORKÓ MÁRTA, Eger Bár a pénztáraknál a fizetéskor visszajáró aprót sohasem kérem vissza, másutt nem szoktam borravalót adni. Úgy gondolom, hogy a postás, a pincér, a benzinkutas vagy éppen a fodrász a munkájáért megkapja a fizetését, így azért az összegért kutya kötelessége a lehető legjobb tudása szerint elvégezni a feladatát. ■ i BUTKAi ádám, Párád Rendszerint én megszoktam tisztelni annyival a kiváló szolgáltatást nyújtót, hogy a számla rendezésekor felfelé kerekítem a végösszeget, de túlzásokba nem esem. Persze olyan is előfordult már, hogy szokásommal ellentétben nem voltam hajlandó jattolni. Legutóbb egy mogorva benzinkutasnak nem adtam egy fillért sem. CSERNA LAURA, Atkái Általában az éttermekben adok borravalót a felszolgálóknak, a fogyasztás tíz százalékát Az is előfordul, hogy ha kisebb dolgokat vásárolok, például cigarettát, akkor nem kérem a visszajáró aprót A szolgáltatással való elégedettségünket jelezzük a borravalóval, ezért az is előfordult már, hogy nem adtam egy-egy rossz ebéd után. CSERNA NORBERT, Nogyiéde Ha egy jobb bárban vagy étteremben fogyasztok, akkor szoktam borravalót adni a pultosnak vagy a pincéreknek. Ez általában azokon a helyeken van, ahol utólag, a fogyasztás után kell fizetni, így ezzel tudjuk megköszönni a kiszolgáló személyzet munkáját. Rendszerint a számla végösz- szegének tíz százalékát adom. A „Slow Food” világmozgalom jegyében rendezik meg Egerben, a Filmművészeti Nyári Egyetem hagyományait követve, a Slow Film Éesztivált július 21. és 27. között. Ezen nem technikai vagy költségvetési szempontok szerint tesznek különbséget az alkotók között. A fesztiválra az átlagemberek számára is figyelemfelkeltő filmeket várnak, amelyek valódi értékeket képviselnek. A kiválasztásnál az emberközpontúság a szempont, és nem a kommersz elkápráztatás. Kiss Lajos, az Agriafilm Kft. igazgatója elmondta, hogy több mint 250 film érkezett be Európa valamennyi országából négy kategóriában. így láthatóak lesznek 30 percnél rövidebb és hosz- szabb, valamint dokumentum- és fikciós filmek egyaránt. A téma a szabadság - politikai, gyermekjogi, kulturális, vallási vagy ökológiai értelemben. A fesztiválhoz szakmai műhelyek kapcsolódnak. Az egri Eszterházy Károly Főiskola oktatóival és stúdióeszközeinek segítségével filmet készíthetnek a résztvevők. A „doku-pitching” műhelyben pedig azt tanulhatják meg az érdeklődők, hogyan lehet pénzt szerezni egy alkotáshoz, miként válhat sikeressé a forgatókönyv és végül a film. A kísérő rendezvények sorában performanszok, mozgásszínházi előadások várják a nézőket. ■
