Heves Megyei Hírlap, 2007. július (18. évfolyam, 152-177. szám)
2007-07-18 / 166. szám
14 HEVES MEGYEI HÍRLAP - 2007. JÚLIUS 18., SZERDA A roma vezetőket is be kellene vonni a segélyek elosztásába A Heves Megyei Hírlap június 20-án megjelent „Sok szegény, kevés liszt” című cikke utolsó mondatára a következőket reagálom: valóban, ahogy a kérdés is elhangzik, egyáltalán kezelhető így a szegénység? A válasz egyértelmű: nem. De higgyék el, a cigány családoknak minden segítség jól jön, egy ruha, egy darab kenyér, vagy akár egy kiló liszt. Mert ha már van egy kiló lisztje, akkor már nem a holnapon kell gondolkodnia, hanem a holnaputánon. Hiszen holnap már eszik. A cigányok többsége máról holnapra él. Ez az igazi szegény réteg, amelynek képviseletét egyedül a cigány önkormányzatok próbálják vállalni szegényes infrastruktúrájukkal, szegényes mobilitásukkal, beszűkült lehetőségeikkel. Véleményem szerint a roma vezetőket is bevonva hathatósabban lehet az ilyen jellegű feladatokat megoldani, hiszen ők ismerik csak igazán az övéiket. El kellene már felejteni azokat a megoldási technikákat, miszerint majd a magyarok döntenek roma kérdésekben. Rólunk döntenek, de nélkülünk. Természetesen nemes a cél, és továbbra is arra biztatnám a megyei Vörös- kereszt munkatársait, hogy lehetőség szerint továbbra is segítsék az elesett családokat, és kérjük a cigány önkormányzatok hathatós segítségét. ■ Csonka Gábor CKÖ-képviselő Jó hangulatú örömünnep az alapítókkal Fennállásának 25. évfordulóját ünnepelte a tiszanánai Naplemente Nyugdíjasklub. Az iskolai énekkar műsora után a klubvezető mondott köszöntőt. Dr. Tóth József polgármester ünnepi gondolatai után az alapítók átvehették az emlékplaketteket a klub létrehozásáért végzett áldozatos munkájukért. Műsorral kedveskedtek a kiskörei Őszirózsa és a kömlői Nefelejcs Nyugdíjasklub tagjai. A finom ebéd után a jó hangulatú örömünnep késő délután ért véget. ■ Tóth Gáborné PF. 2 3 Az óvodai beszoktatást megszenvedi szülő, gyermek egyaránt. Ha okosan segítünk és előre felkészülünk, hamarabb megy a beilleszkedés is. Segíthetünk a kicsiknek tanácsok Egy tapasztalt óvónő útmutatásai aggódó szülőknek Több mint harmincéves óvónői pályám után idén nyugdíjba megyek. Az óvodába szoktatás több évtizedes tapasztalatát összegyűjtve az óvodába készülő gyerekek szüleinek szeretnék segíteni rövid útmutatásommal. „Kedves Anyukám! Ha azt szeretnéd, minél gyorsabban megszokjam az óvodát, a következőket kérem. Az otthoni napirendemet igazítsd az óvodaihoz, hogy nekem könnyebben menjen a beszoktatás. Tanítsd meg az evőeszközök nevét és használatát, engedj egyedül enni. Szoktass az egészséges táplálkozásra: minimális készételt adjál, de annál több fehérjét, zöldséget és gyümölcsöt, félbarna vagy rozskenyeret. Itass pohárból, főleg vizet, és ne cukros vagy szénsavas üdítőket. A „nasikat” felejtsük el. A cumit adjuk oda valakinek, mert az oviban már nem kell. Fontos, hogy jelezzem, ha WC-re kell mennem, és megismerkedjek a WC-papír használatával. A te segítségeddel megtanulom annak használatát, bár az óvodában is fognak nekem segíteni, de ezt gyakorolnom kell. Taníts meg helyesen kezet és fogat mosni, kifújni az orromat a papír zsebkendőbe, s hogy azt ne a földre, hanem a szemetesbe kell dobni. Vegyél nekem egyszerű, nem drága játékokat, és játsszál velem. Minél többet játszom, annál ügyesebb és okosabb leszek. Engedj minél többet mozogni, mert a mozgás alapozza meg az értelmi képességeim fejlődését. Ne ültess a tv, videó, DVD elé, inkább mondj nekem meséket és történeteket. Ne követelj tőlem olyanokat, amikhez még kicsi vagyok (pl. színezzek vonaltól vonalig, számoljak sokáig, mondjak hosszú verseket). Inkább engedj a magam kedvere gyurmázni, festeni, zsírkrétával rajzolni. Taníts meg szépen kérni, köszönni, az idősek tiszteletére, s hogy ne vágjak más szavába. Ne engedd, hogy én irányítsalak, az a te dolgod. Lehet, hogy sírni fogok eleinte az oviban, de csak azért, mert nagyon szeretlek, s nem akarok elválni tőled. De később megbarátkozom társaimmal, az óvó nénikkel, és hidd el, jól fogom érezni magam.” ■ Lejegyezte: Bamáné Molnár Margit óvónő, Nagyréde, Kastély Óvoda Bántó tiszteletlenség van mindenütt panasz Sok hazai közintézményben nem szolgálnak, hanem elutasítanak Nemrég felkerestem a megyei rendőr-főkapitányságot, hogy érdeklődjek, hol tart a nyomozás egy gazdasági bűnügyben, amelynek szenvedő alanya vagyok. Sajnos mozgáskorlátozott rokkant, középkorú hölgy vagyok. Az ügyeletes tiszt kétszeri telefonálásra sem találta az illetékes nyomozó urat, s azt válaszolta, hogy majd jön, várjam meg. Mondtam, hogy vidéki vagyok, nem tudok várni. Még azt is közöltem, hogy az illetékes nyomozó letagadtatja magát, s bujkál. Az ügyeletesnél ez valószínűleg kiverte a biztosítékot, s azt ordította, majd ő megmutatja nekem. Nagyon megijedtem, sírva, reszketve és megalázva, sántikál- va hagytam el az épületet. Egy középkorú, rokkant hölgynek meg kell mutatni, így kell eljárni egy ügyeletes tisztnek? Bepanaszoltam, a válasz a parancsnokától így hangzott: az ügyeletes tiszt arrogáns viselkedéséhez hozzájárult az én arrogáns magatartásom. Május 27-én az egri Markhot Ferenc Kórház hematológiai szakrendelésén megjelentem vérvételen. Megbeszéltem a háziorvosommal, hogy kérek a férjemnek nyaki ultrahangra időpontot. Hiába kérleltem a röntgenen a hölgyet, nem adott. Becsukta előttem az ablakot, s kifogásokat keresve megtagadta. Majd egyheti, mobilról történő telefonálással végre adtak időpontot. Mi lesz velünk, magyar emberekkel? Ezt a durvaságot, elutasítást hogyan lehet megszokni? Nekem a rendőrséggel eddig nem volt bajom, s a kórházzal sem. Úgy látszik, mostantól lesz. Szomorú vagyok. Bízzunk abban, hogy helyreáll a rend Magyarországon. ■ (Név és cím a szerkőben) * Szerkesztőségünk örömmel ad helyet a szóban forgó intézmények válaszának is. Felejthetetlen, élményteli napok a Mátra legszebb erdei táborában Ismét Várbükk adott otthont a táborozó gyerekeknek június közepén. Köszönet a cégeknek, szervezeteknek, hogy segítették táborozásunkat. Felejthetetlen napokat töltöttünk együtt a Mátra legszebb táborában. Ebben az évben is nagyon sok kézművességgel foglalkoztunk. Igaz, vegyes volt a korosztály, de igazi családok alakultak. Mi, a „nagyok” pátyolgattuk a kicsiket, segítettük munkájukat. Az esték mesékkel, népdalokkal, népi játékokkal, táncházzal teltek el. Minden este a kilátogató szülőkkel tartottuk meg a „falugyűlést”, ahol a különböző céhek beszámoltak a napi tevékenységükről. Sokszor túráztunk, felderítettük a Mátra legszebb látnivalóit. Emlékezetes volt az esti séta. Megtréfált bennünket a dörgés, villámlás és az eső, a villany kialudt, így gyertyafényes pótvacsorával felejthetetlen maradt az utolsó esténk. Köszönjük mindenki támogatását, a vezetők odaadását, Elvira néni fáradhatatlan tevékenységét. Szeretnénk jövőre is megismételni a sok-sok élményt nyújtó táborozást. aGyuris Dorka táborozó Fényes dollárral fizet a tündér a fogacskákért A július 10-én megjelent Veszi a lapot? című íráshoz annyit fűznék hozzá, hogy a gyerekek fogainak „pénzre váltását” nem lelkes magyar szülők találták ki, hanem régi népszokáson alapszik, melyet az angolszász országokban - Nagy-Britannia, Amerika - minden családban ismernek. Nem ismeretlen a gyerekek előtt sem, akik úgy tudják, ha a kiesett tejfogukat lefekvéskor a párnájuk alá teszik, éjszaka jön a fogtündér, és azt egy fényes dollárra cseréli ki, kárpótlásul a veszteségért. Ez megkönnyíti a szülők dolgát, ha egy vészesen mozgó tejfog kihúzását látják szükségesnek, mert a várható jutalom reményében a kis páciens nem tiltakozik a művelet ellen. ■ Stirling György Eger (cím a szerkőben) Alkalmatlanok is vezetnek vélemény Sajnos, ma mindenki szerezhet jogosítványt Belefulladunk a nejlonba, avagy győzhet a kényelem Egri kórházi önkéntesek tapasztalatcserén Az egri Markhot Ferenc Megyei Kórházban tevékenykedő önkéntesek tapasztalatcserén vettek részt a kecskeméti kórházban. Az egynapos látogatás keretén belül találkoztunk az ottani egészségügyi intézményben dolgozó önkéntes kollégáinkkal, velük jártuk végig a belgyógyászatot, a traumatológiát, az onkológiai osztályt. A kórház munkáját dr. Fáy Andrásné ápolási igazgató ismertette, nagyra értékelve az önkéntesek munkáját. A közös megbeszélést a kecskeméti és az egri résztvevők is igen hasznosnak ítélték. A program megvalósítását Eger Város Civil Alapja támogatta. ■ K. J.-né, önkéntes Már rég a Vasárnap Reggel olvasója vagyok, cikkeik bennem is erős benyomásokat hagynak. Most sincs másképp. A Második utas: kamerás halál című cikk kapcsán jutott eszembe, hogy ez az eset naponta megismétlődik útjainkon. Számtalan esetről tudnék írni, ugyanis én már harminc esztendeje vagyok hivatásos gépkocsivezető. A mai túl erős (csak a magyar vezetőkre gondolok) járművekkel nem tudnak mit kezdeni az emberek. A „lenézem a másikat, különb vagyok mindenkinél, én vagyok a legjobb, az én autóm az erősebb” típusú gondolkodás eluralkodott az utakon. A nagyobb kategóriás autók tulajdonosai nem tudják elviselni, ha egy kisebb autó előttük halad, meg kell előzniük bármi áron. A közlekedési morálunk ma ilyen, köszönhetően annak, hogy ma mindenki szerezhet jogosítványt, vagy így, vagy úgy. Én még 1978-ban vizsgáztam le, előtte mindenkinek pszichológiai vizsgálatra kellett menni Budapestre, a Dob utcába. Ott elég sokan elvéreztek, nem véletlenül. Most az alkalmatlanok is mind vezethetnek, és akár embereket is ölhetnek. El kellene gondolkodniuk az illetékeseknek ezen. A másik cikkhez is hozzászólnék, mert nem értek vele egyet teljesen. A környezetromboló erdei motorosok kapcsán nagyon félreinformálják az embereket, akik a motorosok ellen hangolják az olvasókat. Vidéken élek, ismerem a természetet. Egy quados vagy egy endurós feleannyi kárt nem okoz, mint egy vaddisznócsorda, amely egy éjjel több száz négyzetmétert képes feltúrni. A vadász urak terepjáróiról nem is beszélve, mekkora károkat okoznak eső után. Az éremnek mind a két oldalát illene megnézni, utána pálcát törni bárki felett. ■ Tisztelettel: Mravik Ferenc Olvasom a hírlapban, hogy a boltokban papírzacskókra kellene átállni. Ez szép, okos és környezetbarát lenne. De! Hazamenve a városlakó kicsomagol, elpakol majd felhasznál. S mi lesz a maradékkal, hulladékkal? Lehet kapni műanyag szemetes zsákokat (papírt még nem láttam), és higiénikusan beletesszük a feleslegest, majd irány a kuka. A kuka is tisztább lesz. Szóval papírból nejlonba, majd kukába? Ne feledjük el, hogy a lakosság több mint fele városban él, és a hulladékát hasonló módon nejlonzsákokban, szatyrokban dobja ki a fenti okok miatt. Gondolják, sokat számítana az áruházakban adott papírzacskók? így talán kevesebb műanyag szemetes zsák fogyna, de a végeredmény ugyanaz lenne. A városgondozásnál külön lehet kapni erős, kék nejlonzsákokat, melyekben a városban élő családi házasok a lehullott levelet és más elbomló anyagokat tehetik. Ezeket kulturáltan és gyorsan el lehet szállítani. Szóval mit is kellene csinálni? Hol kellene elkezdeni, hogy legyen valami értelme? A kialakult helyzetért a kényelemszeretet okolható. Ki vállalja a kényelmetlenséget magától? Senki. Ezért én úgy gondolom, mást kellene kitalálni. mKakuk László Eger, Olasz út 19. ■ Az alkalmatlanok is mind vezethetnek, és akár embereket is ölhetnek.
