Heves Megyei Hírlap, 2007. július (18. évfolyam, 152-177. szám)
2007-07-02 / 152. szám
14 PF. 2 3 HEVES MEGYEI HÍRLAP - 2007. JÚLIUS 2., HÉTFŐ Bolondok háza hazánkban vélemény Szigorúbb ellenőrzést a feketén foglalkoztató cégeknél Ilyen adózási morál mellett csoda, hogy még működik az ország Köszönet jár a Hírlapnak a tényszerű tájékoztatásért Szomolya község egy kilométerrel közelebb van Egerhez, mint Noszvaj, mégsem tartozik Heves megyéhez. Sőt még szilárd burkolatú út sem köti össze a várossal, mint a város keleti szomszédját, pedig csak hét és fél kilométer a távolság a két helység között. Igaz, a történelem során sokáig volt Eger Szomolyának járási székhelye. Ám a hajdani nagy emberek döntése folytán közigazgatásilag végleg elszakították a várostól, amellyel ma is - a harmadik évezred elején - még csak egy rossz minőségű földút köti össze. A falunak van ugyan érvényes építési engedélye erre a rö- videbb szakaszra, de pénz hiányában mindezzel nem sokat ér. ■ Szomolya valójában már évszázadok óta Egerhez, Heves megyéhez tartozik. Mint ahogy a kormány vidék- fejlesztési terveitől sem várhat túl sokat. Pedig a falu évszázadok óta e városhoz kötődik. Ide járnak munkába a falu munkaképes lakosai, tanulni a diákjai. Miként ide jártak, ide járnak magukat gyógyíttatni a falu betegei. Talán az Egri Vár védői között is megtalálhatjuk a lakók neveit. A Heves Megyei Hírlapot olvassák a falu lakói, és kevésbé a Borsod megyeit, hiszen Miskolc túl messze van. Ma sem akarnak az illetékesek erről a földrajzi közelségről tudomást venni. Pedig ezzel a szép környezetben fekvő faluval való közvetlenebb összeköttetés mindenkinek gyümölcsöző lehetne. Csak a Heves Megyei Hírlap újságírói azok, akik nem a közigazgatási határokat veszik figyelembe, hanem a mindennapi életet, amelyben tapasztalják, hogy Szomolya a mindennapjaival valójában már évszázadok óta Egerhez, Heves megyéhez tartozik. Mindezért köszönet a Hírlap szerkesztőségének, és kérjük őket, továbbra is minél többet írjanak, tudósítsanak a falunk életéről. S bár a történelem nem volt kegyes e gyönyörű kis faluhoz, a szomo- lyaiak bíznak abban, hogy egyszer mégiscsak úgy alakul a sorsuk, ahogy az ott élők szeretnék. ■ Somogyi Dénes (cím a szerkőben) * Sorait olvasva ígérjük, hogy lapunk ezután is rendszeresen tudósít a község életéről. (A szerk.) Minden normális országban, ahol kiderül, hogy az ország elérkezett a teljesítőképessége határához, és nem tudják többé finanszírozni a kedvezményeket, a kiváltságokat, a megszerzett jogokat, ott a pártok összeülnek, és megtárgyalják, melyek azok a kiadások, amelyek az évi közel 2000 milliárdos hiányt okozzák. Egy normális országban olyan változásokat csinálnak közösen, ami a hiányt nullára redukálja, esetleg még pozitív előjelűre is változtathatja. Hát akkor nézzük a nagyobb tételeket! Az 1000 milliárd körüli tétel egyik okozója az egészségügy, amely az állam- háztartási hiány fele. Hol volt eddig az OEP? Miért hagyta, hogy tízmillió lakosnak 13 millió TAJ-kártyája legyen? Miért engedte, hogy közel egymil- lióan kibújjanak az egészség- ügyi biztosítás fizetése alól? Hol volt az ellenőrzés, amikor a kórházi számlákon olyan kezelések, műtétek szerepeltek, amiket el sem végeztek? Egy normális országban kiszámolják azt is, hogy a mindenki által befizetett pénzből milyen ellátást szeretnénk, és az hány kórház működtetésére elég. A másik jelentős tételű hiány a közigazgatásé. Angliában sokkal kevesebb önkormányzattal, ■ Míg’ nálunk a pártok egymással marakodnak, a többi ország szélsebesen elhúz mellettünk. Ausztriában kevesebb közalkalmazottal működtetik a rendszert. Azt se felejtsük el, hogy az öt évvel ezelőtti 50 százalékos béremelés is évi közel 1000 milliárdos hiányt okoz. Kik az elsők a tüntetésben, a reformok gátolásában, a kiváltságok megvédésében? Az orvosok, a gyógyszerészek, a tanárok egy része. Pont azok, akik a béremelés haszon- élvezői. A megszorításokat pedig az egész ország nyögi. Mint azt a pisai felmérésből megtudtuk, a magyar iskolások számolása, olvasása, szövegértése a béka hátsó fertályán van. Ennek valószínűleg az az oka, hogy a tanári kar felhígult, és gyenge az iskolai oktatás. Ugyanakkor kétezer forint körüli óradíjjal magánórán már jó színvonalú oktatást lehet vásárolni. Az orvosok hálapénze is megér egy misét. Mivel ez biztosítja sokuknak az átlagon felüli, egyeseknek főúri életét, ezért folyik a harc, ahol minden eszköz megengedett. Régen a tanárok, ügyvédek, orvosok, patikusok voltak a példaképeink. Az ő tudásuk, szerénységük, műveltségük, jó modoruk, illemtudásuk volt a követendő példa a jövő nemzedék számára. Mára ez a nimbusz megkopott. Láttam az orvosi kongresszust a televízióban, a meghívottak úgy viselkedtek, mint az utcán ordibáló csür- he. Ez lenne a jövő? A harmadik nagy hiányt okozó tényező az adózási morál. Az egyéni dolgozók egyharmada, a társas vállalkozások kétharmada nem adózik. Ilyen adózási morál mellett még csoda, hogy működik az ország. Ha sürgősen nem változtatnak rajta, úgy járunk, mint a szüléink. Mikorra összegyűjtötték a ház árát, már csak egy doboz gyufát kaptak érte. Amikor én születtem, kétszer annyi gyerek született, mint most. Az iskolák és a tanárok száma viszont változatlan. Meddig lehet ezt anyagilag bírni? Az én időmben a főiskolások és az egyetemisták száma a születettek egyötödét tette ki. És ma? Többen járnak felsőfokú iskolákba, mint amennyi gyerek születik évente. Jó ez így? Nem az én tisztségem a rendőrök védelme, de azért pár szót szólnék az ügyben. Az emberek döntő többsége tisztességes, és megpróbál hiba nélkül dolgozni. Ám ez a legnagyobb jóindulat mellett sem sikerül mindig és mindenhol százszázalékosan. Ha például a pedagógus téved, legfeljebb a tanuló megutálja a tanárt a tantárgyával egyetemben. Ha az orvos téved, a műtét sikeres, csak a páciens nem élte túl. Ha a szerelő téved, a technika nem működik vagy leáll. Ha a melós téved, selejtet termel. A rendőr is ember, ha ő téved, nemcsak a randalírozót fékezi meg, hanem a közéjük keveredett ártatlan civilt is. Ez nem jó, de mindig is volt, van és lesz olyan ember, aki nem tud folyamatosan és állandóan száz százalékon teljesíteni! Persze mindig is kerülnek az állományba nem oda való emberek. Azon kell lenni, hogy a hibalehetőség a legkisebb legyen, és belső ellenőrzéssel mielőbb kiszűrjék őket. A reform lényege is ez. Ha a dolgozó nap mint nap jó munkájával bizonyítja alkalmasságát, akkor marad. Aki gyengén dolgozik, az kiesik. Ezt kellene mindenkinek megérteni és tudomásul venni. Addig, míg nálunk a pártok egymással marakodnak, a többi ország szélsebesen elhúz mellettünk. Ha nem lépnek azonnal, a hátrány behozhatatlan lesz. Olvastam valahol, hogy a munkaképes emberek egyharmada nálunk nem dolgozik, és a munkában résztvevők egyharmada végzi az igazi, hasznos termelő- munkát. Ha változtatni tudnának ezen az arányon, talán lehetne nálunk is GDP-növekedés. ■ Kassainé Ágnes (cím a szerk-ben) Csodálatos zenei élmény a hatvani közönségnek A közelmúltban két csodálatos zenei élmény részesei lehettünk Hatvanban. Május 23-án a Grassalkovich Művelődési Központban Szabó Krisztina énekművész tanítványai adtak elő musical-részleteket, saját szerzeményeiket, amelyet Mezei Rita kísért zongorán. Május 31-én a zeneiskola művésztanárai adtak hangversenyt a Belvárosi templomban, itt gyönyörű barokk zenét hallgathattunk. Köszönjük a művészeknek a két csodás estét, büszkék vagyunk rá, hogy városunknak ilyen tehetséges szülöttei vannak! További munkájukhoz jó egészséget kívánunk, várjuk az újabb koncerteket. ■ M. K., Hatvan Érkeznek az EMASZ Rt. részszámlái Az ÉMÁSZ Rt. munkatársa 2007. január első hetében leolvasta a villanyóra-állásokat a 2006-os elszámolás végett, de az elszámolás máig nem történt meg. Én azóta minden hónapban telefonáltam az ügyfélszolgálatra, bediktáltam az aktuális adatokat. Az első telefonáláskor arra hivatkoztak, hogy rosszul írták be az óraállásokat. A többi alkalommal mindig ígéretet tettek, hogy meggyorsítják az ügyintézést, hamarosan rendezik az elszámolást. Áprilisban e- maüben is közöltem az aktuális óraállásokat. Azóta csak a részszámlákat kapom, júniusban már a tizenötödiket küldték ki. ■ Kádár László (cím a szerkőben) Csak névvel és címmel érkező leveleket várunk A közölt levelek tartalmával szerkesztőségünk nem feltétlenül ért egyet, azokért felelősséget nem vállal. Csak a teljes névvel, címmel eUátott írásokat jelentetjük meg. Várjuk írásaikat szerkesztőségünk címére: Eger, Barkóczy u. 7. A borítékra írják rá: Pf. 23. ■ A színház is pénzkeretből gazdálkodik főjegyzői álláspont Fedezet nélküli kötelezettséget nem szabadna vállalni Emlékezés tanítványokra, kollégákra ötven év után Nem az a meghatározó, hogy a hivatalokban színházjáró emberek ülnek-e, hanem az, hogy milyen költségvetési lehetőségei vannak a fenntartó önkormányzatnak. Ráadásul a színház költségvetését nem a hivatalban ülők, hanem a közgyűlés tagjai állapítják meg. A közgyűlés tagjai is csak azt oszthatják szét, ami bevételként az ön- kormányzat rendelkezésére áll. És ennél a pontnál érkezünk el a lényeghez: Igazgató Úr évek óta nem hajlandó elfogadni azt, hogy abból a költségvetési keretből kell gazdálkodnia, ami a rendelkezésére áll. Az évadot ez alapján kellene terveznie, fedezet nélküli kötelezettségváUalásokat nem szabadna tennie. Ennek a következménye, hogy mára a színház a csődközeli helyzetbe került, ami azt jelenti, hogy az elismert és kifizetetlen 60 napot meghaladó számlája több mint 10 millió forint. Az adósságrendezési eljárásról szóló törvény egyértelmű, kötelező rendelkezései szerint ilyen helyzetben az önkormányzat vagy kifizeti ezt a tartozást, vagy adósság- rendezési eljárást (értsd: csődeljárást) kezdeményez a megyei bíróság előtt. Hozzáteszem, a megyei önkormányzat 50 százalékban támogatja az egri nyári játékokat is, holott magának a színháznak a fenntartása sem megyei kötelező feladat. Az utóbbi időben fel is erősödtek a közgyűlésben azok a vélemények, amelyek ezt erősen kifogásolták. A színház szakmai sikerei, eredményei önmagukért beszélnek. Sokak véleménye szerint óriási veszteség lenne, ha a színház befogadó színházzá válna, de a színház eddig követett gazdálkodási gyakorlatán is változtatni kell ennek elkerülése érdekében. Igazgató Úr kifogásolta, hogy az önkormányzati támogatás idei meghatározásánál 15 százalékos elvonást érvényesített a fenntartó önkormányzat. Ez nem egyedül a színházat érintő intézkedés volt. További három, szintén nem kötelező feladatot ellátó intézményre vonatkozott ilyen mértékű támogatáscsökkenés. A központi költségvetési forrásokból való részesedés mérséklődése miatt kényszerült az önkormányzat ilyen intézkedésre. Az előző években pótelőirányzat engedélyezésével kezeltük az intézmény működésében keletkezett gondokat. A megyei költségvetés jelentős mértékű forráshiánya miatt ez már nem járható út. A színháznak is a jóváhagyott költségvetési keretek között kell gazdálkodnia. ■ Dr. Benkár József Heves megye főjegyzője Egerben országos viszonylatban is elsők között indult el az értelmi fogyatékosokkal való foglalkozás. 1949. szeptember 1-jével működött az akkor Gyógypedagógiai Iskola nevet viselő iskola, a Sertekapu és a Vörösmarty utca sarkán ma is álló épületben. Öt tanteremben hat tanárral folyt a munka. Én voltam a legfiatalabb friss- diplomás, így az egyedüli túlélő az alapítókból. A tanulók részben helybeli, főleg túlkoros diákokból, nagyrészt állami gondozottakból álltak össze. Utóbbiakat naponta gyalog kísérték el a Kertész út 100. szám alatti otthonukból. Mivel az évek során a vidéknek is igénye lett a speciális nevelési módszerekre, kinőttük az épületet. Akkor 1956. november 1-jétől elindult az intézet a Servita rendház egy részében. Még a tantestület tagja voltam, amikor Bállá Zoltán igazgató megismertette az építendő új intézet tervrajzát, ami a Ráchegyen fel is épült. Időközben beindult Andornaktályán a Foglalkoztató Otthon, ahová zömmel a nálunk induló, főleg állami gondozottak kerültek. Máig megismerem tanítványaim közül azokat, akik az otthon lakói. Örülök, ha az újságban olvasok eredményeikről, látom fényképeiket. ■ Kiss Kálmánné Németh Irén Eger ■ Óriási veszteség lenne, ha a színház befogadó színházzá válna \
