Heves Megyei Hírlap, 2007. június (18. évfolyam, 126-151. szám)

2007-06-06 / 130. szám

4 Nyugdíjas édesanyákat köszöntöttek szeretettel Május 8-án a Bartakovics Béla Művelődési Központban forró hangulatú anyák napi zenés mű­sort adott az Életet az éveknek nyugdíjasklub. A közel 90 fős kö­zönséget a klub új vezetője kö­szöntötte, minden anyának azt kívánva, hogy meleg szeretettel vegyék körül gyermekei, uno­kái, dédunokái az év minden napján. A klub művészeti cso­portjának tagjai könnyűzenei, magyarnóta-, operettcsokorral hozták lázba a közönséget. A hallgatóság nagy tapssal köszön­te meg a színvonalas műsort. ■ Csemák Lajosné klubtag Mozgalmas májusi napok az otthonban A Csányi Idősek Otthonában mozgalmas napokon vagyunk túl. Május 2-án lakógyűlést tar­tottunk, ahol Farkasné Horváth Magdolna igazgató asszony is­mertette az idei évben várható, minket érintő változásokat A lakógyűlés után izgalmas Ki Mit lúd? vetélkedőt tartottunk, ahol megmozgathattuk az elmén­ket és a testünket is egyaránt, va­lamint a nővérkéink is aktívan részt vehettek a játékunkban. Ezt követően jó hangulatú bográcso­záson vettünk részt, aminek a vé­gén megtömhettük a bendőnket az igen jól sikerült marhapörkölt­tel. Május 4-én a helyi kanonok úr meghitt és lelki nyugalmat adó misét celebrált az otthon lakói­nak. Május 5-én a hatvani refor­mátus gyülekezettől Boros Tibomé és Bornemissza Péterné tartott bibliaórát, amelynek kere­tében az édesanyákat is köszön­tötték. Május 9-én a helyi óvodá­sok, 10-én pedig a helyi általános iskolások köszöntötték nálunk az édesanyákat és - külön hang­súllyal - a nagymamákat. A hónap első felében történt pár sajnálatos esemény is. Nyug­díjba vonult két, szívünkhöz kö­zel álló nővér, Bugyi Dénesné és Józsa Istvánná, aki 38 évig volt megbízható munkaerő és jó osz­tályvezető az intézményben. Saj­nálattal vettük tudomásul, hogy Hadrikné Piroska is elköszönt. ■ Juhász Árpád Az egri laktanya hasznosításáról érdemes lenne meghallgatni a lakosságot is. A kérdés az, hogy akarunk-e közösen gondolkodni a megoldásról Mi lesz az egri laktanyával? ôtleœk A lakosságnak is van véleménye a hasznosításról A Heves Megyei Hírlap 2007. áp­rilis 27-i számában olvasom, hogy a közgyűlés legutóbbi ülé­sén „egyelőre húzódik a meg­ürült egri laktanya helyi véde­lem alá helyezésének ügye”. Mi célt szolgál ez, és miért kell eme jogalkotás a város részéről? Ha a Honvédelmi Minisztérium át akarja adni a városnak a haszno­sítás jogát a tulajdonjoggal együtt, akkor miért tesz külön­böző kikötéseket? Nem értem, hogy mi célt szol­gál az, ha a helyi közösségek el­képzelései elé akadályt gördíte­nek minisztériumi illetékesek. Eger város már bőven rászolgált eme nemes cselekedetükre az el­múlt évtizedek, évszázadok tör­Nagyon örülök, hogy szinte min­dennap érdekes témákat vetnek fel a Hírlapban, és egyre több kapcsolódik a gyerekekhez, a gyerekneveléshez. Május 22-i számukban megjelent a „Mire elég a családi pótlék?” és a „Meg­élni a gyermekből”. Szerintem aki becsületesen a gyermekeire fordítja a családi pótlékot, annak ténései alapján, hogy a megüre­sedett laktanyát mielőbb birtok­ba vehessék. Követendő célként kell felállí­tani és el kell érni a feleknek kö­zösen, hogy a város lakói a városveze­téssel karöltve dönt­sék el a terület to­vábbi sorsát, hasz­nosítását. Mielőtt a városi köz­gyűlés bármilyen elhamarkodott döntést hozna, javaslom a tisz­telt városvezetőknek, hogy is­merjék meg a legszélesebb körű lakossági véleményeket. A véle­mények összegyűjtése alapján tegyenek le több alternatív meg­oldást. Az én javaslatom a terü­let további hasznosítására: a me­ez valóban csepp a tengerben! Én egyedül nevelek két kamasz gyermeket, tehát emelt családi pótlékot kapok, mégis megélhe­tési gondokkal küzdünk, mert nagyon sokat elvisz a rezsi, a köl- csöntörlesztés. Két kamasz gyereknek jó az ét­vágya, sok gyümölcsöt kellene enniük, a ruházkodásban is igé­gyei könyvtár bővítésének továb­bi részét a szükséges raktárak­kal és a műszaki könyvtárral együtt itt lehetne elhelyezni. Itt kaphatna helyet az új levéltár. Megfelelő körülmé­nyeket lehetne te­remteni az új ok­mányirodának. Fel­nőtt és gyermek szabadidős központot lehetne ki­alakítani. A szabadon álló terü­leteket parkosítani lehetne pihe­nés céljából, esetleg szökőkút beépítésével együtt. Gyermekjátszótér megépíté­sével lehetne színesebbé tenni a területet KI lehetne alakítani a városi művészetek palotáját, itt lehetne bemutatni a városi gyűj­nyesek. Jön a nyári szünet, tábor­ba szeretnének menni, ami nem kevés pénzbe kerül. De szerin­tem a kisgyerekesek sincsenek könnyebb helyzetben, ha az anyuka Gyes-en van, a picinek pelenka és rengeteg mindén kell! Ne csodálkozzanak tehát a poli­tikusaink, hogy egyre kevesebb gyermek születik. Aki tisztessé­teményeket. Magángyűjtők idő­szakos kiállítását lehetne ide­hozni. Számtalan más javaslattal lehetne élni. Biztos vagyok ab­ban, hogy felhívás alapján Eger város lakói jobbnál jobb megol­dásokkal állnának elő, melyek­ből lehetne válogatni. A közös gondolkodás a legsikeresebb és legtámogatottabb kialakításokat eredményezné. Meggyőződésem, hogy Eger város építészei nívós terveket tudnának készíteni az össze­gyűjtött javaslatok alapján. A kérdés csak az, hogy akarunk-e közösen gondolkodni és a leg­jobb megoldást kiválasztani. ■ Baráth Mihály Eger, CsikyS. u. gesen akarja ma nevelni és min­dennel ellátni a gyereket, az az elszegényedést választja, és sok mindenről le kell mondania a sa­ját igényei rovására. A mai fiata­lok ezt nem vállalják, főleg, ha szülői segítségre sem számíthat­nak. Ebbe a vüágba a mai eszem­mel én sem szülnék gyereket! ■ (Név és dm a szerk.-ben) Örvendetes, hogy az utóbbi idő­ben ismét gyakran kapunk ész­revételeket, olvasói leveleket a la­punkban megjelent írásokra, il­letve egyéb közéleti kérdésekkel kapcsolatosan. Felhívjuk levelezőink figyel­mét, hogy lehetőleg röviden, max. egy gépelt oldal terjedelemben fo­galmazzák meg gondolataikat. Az írásokat szükség esetén rö­vidítve és szerkesztett formában tesszük közzé. A közölt levelek tartalmával szerkesztőségünk nem feltétlenül ért egyet, azokért felelősséget nem vállal. Csak a teljes névvel, címmel ellátott írá­sokat jelentetjük meg. Továbbra is várjuk írásaikat szerkesztőségünk címére: Eger, Barkóczy út 7. sz. A borítékra ír­ják rá: Pf. 23. ■ Egészségünk kiváló őrei a motettában Ma, amikor oly keveset hallunk a megelégedésről, szeretetről, boldog vagyok, hogy leírhatom észrevételem, gondolataim. Cu­korbeteg, érszűkületes egészség- ügyi dolgozó vagyok, és 38 év küzdelmes munka után nagyon jólesik, ha egy egészségügyi in­tézményben azt tapasztalom, hogy ott a betegekért élő dolgo­zókkal, hivatásuk magaslatán lé­vő emberekkel találkozom. Nemrégiben a Mátradérecskei (Mofetta) szárazfürdőbenvoltam kezeléseken. Az itt dolgozó em­berek színvonalas tudásuk mel­lett türelmesek, segítőkészek, szeretetteljesek, amit soraimmal szeretnék megköszönni. Boldog vagyok, hogy még vannak az egészségügyben nem csüggedő, hivatásukat a betegek elvárásá­nak megfelelően teljesítők. A betegekkel beszélgetve úgy tapasztaltam, hogy általános a megelégedettség, így az ő véle­ményükkel egyeztetve írtam le gondolataimat. Köszönjük a tö­rődést, a megértést! Kívánjuk va­lamennyien, hogy maradjanak továbbra is az egészségügynek ilyen kiváló őrei. Jó egészséget a remek gyógyító csapatnak és családjuknak. ■ Deutsch Magdolna nyugd. eil dolgozó és betegtársai Ki akar (mer) ma gyereket szülni? vélemény Rengeteg lemondással jár manapság a gyermeknevelés ■ Például itt kaphatna helyet az áj levéltár. HEVES MEGYEI HÍRLAP - 2007. JÚNIUS 6.. SZERDA Továbbra is várjuk írásaikat, lehetőség szerint röviden, tömören Zászlót bontottak a bányászok Egeresedben közgyűlés Kiállás a százéves bányászkultúra, a hagyomány megőrzése, terjesztése mellett Még egyszer az égbe szökő vízdíjakról Ünneplőbe öltözött embercsopor­tok gyalogoltak fáradhatatlanul Valér napján, április 28-án Egercsehi közel százéves kolóni­ájának Fő útján a Művelődési Házhoz, majd onnan a központ­ban, öreg fák árnyékában sze­rénykedő bányász-emlékmű fe­lé. Az Egercsehi Bányász Baráti Kör közel másfél száz tagja - kü­lönböző szintű szakszervezeti ve­zetők támogatását élvezve - gyűlt össze, hogy közgyűlés kere­tében döntsön, mi végett tömö­rült egyesületbe, milyen hosz- szabb távú célokat tűz maga elé. Ünneplőben, de nem akármi­lyenben jelent meg a tagság több­sége: bányász-egyenruhában, melyet nagy gonddal őriznek, tartogatnak ilyen ünnepi alka­lomra. Fáradhatatlanul gyalogol­tak, pedig a tagság átlagéletkora inkább a hetedik ikszet prezen­tálja, mint a hatot. Kart karba ölt­ve mentek, egykori bánya-(fő)mérnök és csillés, esztergá­lyos, villanyszerelő és aknász, irodista, könyvtáros..., így mentek, mert eltörölték az egykor őket megkü­lönböztető rangot, címet. Nyugdí­jasként egyenlők immár, értékü­ket az egyesületben végzett mun­ka különböztetheti meg. Feltűnő, hogy sok volt a „gyengébb” nem képviselője, mármint a nők, pe­dig a bánya férfimunkát követelt Az egykori bányászkislányok Nyugdíjasként egyenlők immár a volt bányászok. azonban elkísérték idősödő, nem kincs után sóvárgó társukat. 10 órakor elcsendesedtek a csopor­tokban hangoskodó, ölelkező ba­rátok. Vigyázzba merevedve hall­gatták, de inkább hangosan énekelve mondták himnuszu­kat. Koszorút he­lyeztek el az egykor életüket vesztett bányásztársak emléktáblája előtt. Aztán gyalo­goltak visszá az öreg kantinba, ahol kezdődött a közgyűlés. Nem közgyűlés ez, hanem keresetlen szavakkal, olykor elcsukló han­gon elmondott hitvallás, kiállás a százéves bányászkultúra, - hagyomány megőrzése, terjesz­tése mellett. A középkorban már itt élő Egercsehi és Szúcs falu szegény népe felemelkedését biz­tosította Beniczky György föld­birtokos a 19. század végétől az­zal, hogy a földből kibújt barna­szén kibányászását lehetővé tet­te. Heves megye egyik jelentős üzeme jött létre itt, a Bükk és Mátra lankáin. Mint az arany­ásók Amerikában, jöttek az em­berek Egerbocsról, Istenmezejé­ről, Bekölcéről és az ország min­den zugából, remélve életük jobbra fordulását. Közel száz év alatt végül kiala­kult egy olyan sajátos kultúra, amit nem szabad feledni. Egy órára aztán kialakult Simon Sán­dor elnök és Nagy Lajos elnökhe­lyettes javaslatai és a felszólalók véleménye alapján a Kör jövőké­pe, amely bizakodással tölthet el mindenkit. Létrehoznak Eger­eseidben egy, a múltat reprezen­táló bányász-emlékparkot, előse­gítik a térség történelmének hi­teles, széles körű feldolgozását és ennek könyv alakban történő megjelentetését Minden lehetsé­ges eszközt felhasználnak arra, hogy jeleket állítsanak - kereszt, kopjafa, utca, tér elnevezés - Egercsehiben és környékén, hogy a mai nemzedék azonos­ságtudatát elmélyítsék. Még egy­szer elénekelték: „Isten kezében életünk, Ő megsegít, reméljük...”. Reméljük... ■ Kelemen Ferenc A Kör 140 tagjának egyike A május 23-i számukban megje­lent „Vízdíj: romló fizetési fegye­lem" című írásukra annyiban re­agálnék, hogy nem csoda, ha romlik a fizetési fegyelem, mert a vízdíj és szennyvízdíj árát drasztikusan felemelték! Csalá­dom háromtagú, mégis május­ban 9 ezer forint vízdíjat szám­láztak. Ha választani kell, hogy enni adok-e a gyerekeimnek, vagy a számlát fizetem be, ter­mészetes, hogy az előbbit válasz­tom! Azt hiszem, dr. Spisák György egri olvasójuk fogalmaz­ta meg lényegre törően a problé­ma lényegét: „az a baj, hogy nem mi állampolgárok vettük meg a Vízmüvet”! ■ (Név és cím a szerk.-ben)

Next

/
Thumbnails
Contents