Heves Megyei Hírlap, 2007. június (18. évfolyam, 126-151. szám)

2007-06-18 / 140. szám

2 MEGYEI KORKÉP HEVES MEGYEI HÍRLAP - 2007. JÚNIUS 18., HÉTFŐ Kiemelten kezelt térségi és ágazati operatív program Heves megyében Szegénység-kuriózum a Bükkben barlanglakások Milliókkal segítik a nyomor felszámolását, új lakások vásárlását A Heves megyei projektek közül az Észak-magyarországi Regio­nális Fejlesztési Tanács (ÉMRFT) négyet javasol kiemelten kezelni a regionális, tizenhetet az ágaza­ti operatív programokból - tájé­koztatta lapunkat Sós Tamás, a testület társelnöke. ■ Összesen huszonegy Heves megyei projektet javasol az ÉMRFT kiemelten kezelni. Az ÉMRFT pénteki ülésén ha­tározott arról, hogy az Észak-ma­gyarországi Operatív Program keretében fordítanak különösen nagy figyelmet a poroszlói Tisza- tó Ökocentrum és Kalandpark fejlesztésére, Hevesen a járóbe­teg-szakellátó központ létrehozá­sára, új buszpályaudvar építésé­re Hatvanban és a Dobó István Gimnázium bővítésére, felújítá­sára Egerben. Az ágazatiak közül támoga­tandó tizenhét Heves megyei be­ruházás. Ezek sorában szerepel a megyei önkormányzat projekt­jeként az ivóvízminőség javítá­sa, a káli, a tarnaörsi, a kisnánai és vécsi szennyvíztisztító és csa­tornahálózat kialakítása. Ugyan­így Hatvan és körzete települése­in a szennyvízberuházás máso­dik üteme, Szihalom, Mezősze- mere, Egerfarmos és Mezőtár- kány szennyvízelvezetésének, - tisztításának a megoldása. Nagy hangsúlyt kap a 33-as főút 11,5 tonnás burkolatmeg­erősítése, a 31-es teljes rekonst­rukciója, a 21-es hiányzó szaka­szainak négysávossá tétele, a Füzesabony és Eger közötti út­vonal fejlesztése andornak- tályai és makiári elkerülő ré­szekkel. Segítik majd Hatvan­ban a 150 férőhelyes idősek ott­honának létesítését is. A Zagy­va-parti város és térsége komp­lex egészségügyi ellátásának megteremtésére is gondoltak a döntéshozók, s támogatás jut­hat az egri Markhot Ferenc Kórház-Rendelőintézet felújítá­sának második ütemére is.- E kiemelt programoknak meg keü felelniük az uniós elvá­rásoknak, illeszkedniük kell az operatív programokban, az ak­ciótervekben megfogalmazott el­járási rendekhez - fűzte hozzá ismertetőjéhez az Észak-ma­gyarországi Regionális Fejlesz­tési Tanács társelnöke. ■ SZ. Z. Ennyi, ami közös az itteni pince- lakás-lakókban. Az igényesség és a komfort iránti törekvés ko­molyan differenciálta ezt a „tár­sadalmat” is. Léteznek olyan he­lyek, amelyeknek már az erede­ti tulajdonosa sem ismert, kézről kézre jár a porta. Mások pár tíz­ezer forintért jutnak hozzá. Van, aki kibontja a már befalazott be­járatot, s pincét foglal. Szintén a család igényessége dönti el, mennyire tiszta a lakás, hogyan teremtenek maguknak minél élhetőbb, emberibb feltéte­leket Akad két szoba, konyhás, frissen meszelt falú, gondozott udvarú, de léteznek igen elhanya­goltak is. Átlagosan 20-30 négy­zetméteren öten, hatan élnek, de ismert zsúfoltabb porta is. A templom mögött meredek kaptató vezet a pincelakások­hoz. Irénke azt magyarázza, ő is itt töltötte gyerekkora egy részét. Akkoriban minden asszony hím­zett, Mezőkövesdről hozták ne­kik a munkát. Már a kicsi lányok is értettek a tűforgatáshoz. A fi­úk feladata volt a vízhordás. S itt álljunk meg egy percre! A tufa­talajon jól látszik, hogy a szennyvizet idáig vezették. Ki is róttak mindenkire egységesen ezer fo­rintot. Igen ám, de víz nincs a hegyen. Az alsó közkútig kell kannákkal járni. Van, aki naponta többször is megteszi a 400-500 méteres utat, s csú­szós, meredek emelkedőn egyensúlyoz visszafelé. Áram csak egyes házakban van, ezek az úgynevezett „fennálló házak”. Innen vezetik a többiek az ára­mot, s osztoznak meg a kiszám­lázott összegen. Tárcsás mosó­gép a legtöbb portán van. Nem ritka a parabolaantenna sem! Ha víz lenne a hegyen, akár össz­komfortosnak is nevezhetnénk a pincerendszert!- Fiatal koromban egy kis fa­luközösség élt a hegyoldalakban - magyarázza Irénke. - Akkor még senkit sem szóltak meg azért, mert a pincelakásokból jött. Ma a legszegényebbek szo­rultak a hegyoldalba, s nagyon elszeparálódott ez a vüág. A pincelakásokhoz vezető úton forróbb a nap és jobban éget a ta­Meglehetősen elzárt világ ma a szomolyai hegyoldal. A szegény sorsú családokat a tapasztalatok szerint nem szívesen fogadják a községben lakók. ■ A siroki bar­langlakások ma már nem lakot­tak. A volt tulaj­donosok egy ré­sze a nyílások elé épített há­zakban él. laj. Mindez a fehér tufakőnek kö­szönhető. Egy fiatal fiú ügyesen egyensúlyoz kannáival a merede­ken. A látogatókra ügyet sem vet, érez­ni, többször estek már rájuk a csodál­kozó tekintetek. Egy portához érünk. Ro­zika, a háziasszony az ajtó előtt dolgozik, jöttünkre szabadko­zik, épp az ebédet készíti. Az övé az egyik legjobban felszerelt pincelakás. A konyhá­ban tűzhely, mellette nagy edény tiszta víz, a tévében képújság fut. Az ajtó fölött parabolaantennára leszünk figyelmesek.- Nagyjából tíz éve élünk itt, most négy helyiségünk van, s ezt már magunknak alakítottuk ki - világosít fel. - ló ez a ház, hi­szen nyáron hűvös, télen meleg, alig kell egy kicsit ráfűtenünk. Áz asztalon félig kész hímzés, Rozika lánya dolgozott rajta. E családban minden lány és asz- szony hímez, sajnos potom pén­zért. Egy közepes térítőért 500-600 forintot kapnak, ám tíz zsák szemetet 3 ezer forintért vittek el.- Egyedüli gond a víz hiánya - mutat körbe. - A terhes anyák­nak, a betegeknek, az öregek­nek óriási teher a víz felhordá­sa. Márpedig mosni és für deni kell. A család udvara feltű­nően takaros. A kutya mesterségesen kialakí Művészet bontakozik ki a hegyoldalban NOSZVAJON is vannak a mai napig lakott pinceporták. Egy kisgyermekes anyuka épp ru­hákat tereget - Kezdésnek jobb, mint a szülőkkel - mond­ja. A mellette lévőből kopogás hallatszik. Balázs péter szob­rászművész, főiskolai adjunk­tusfaragja 1997 óta a „mű­vésztelepet”. Komplex barlang- rendszer épül itt, ám nem a kényszerű lakhatás, hanem az ember és természet intellektuá­lis együttélésének re­meke ez. A művészet barlang-oltárában járva szóba kerülnek a már világörökség­gé nyilvánított nagy „kőrendszerek”, a tő rökországi Kappadokkia, a dél-olasz Matera vagy a spanyol barlangok. E he­lyeket már az Unesco védjegye adja el. És a mie­inket? \ HÉ 1 #1 tott tufaodúban lakik, a szeme­teszsákot is függőleges mélye­désben tárolják. Talán csak az árnyék hiányzik a vakító fehér­ségben, na de itt nem élnek meg a fák. Egy nagy kapun átlépve újabb utcába érünk. Kutya vigyáz Balázsékra, akik hamarosan költöznek.- Mi ezért a lakásért fizettünk, az újhoz hitelt veszünk fel. Talán három hét múlva már ott is la­kunk. Kicsit sajnálom ezt a he­lyet, nem volt ez rossz - mondja a szűkszavú ifjú. Az eddigi életét pincelakásban élte le, nem csoda, ha kicsit fél a változástól. Lakásukat a költözés után nem falazzák be, olyan jó állapotú, hogy ta­lán egy életveszélyes pincé­ben élő kapja majd meg. A program, bármennyi­re is takarékosan oldják meg a vásárlásokat, nem lesz képes felszá­molni az összes pince- 9 JÜ lakást.- Ha megtudják, ki­nek nézzük a házat, azonnal felverik az árát a jf faluban - panaszkodik Irénke. - így akár 5-6 mil­liót is elkérnek egy falube­li két szoba, összkomfortos házért. Nem fogadják szíve­sen azokat, akik innen köl­töznek le. Pedig közülük soknak már gyönyörű nagy háza van - mutat a szemközti domboldalra. Melindáék házában már rosz- szabbak az állapotok. A lakás festés előtt áll. Évente kétszer is kell meszelni a füst miatt. Heten élnek a szoba-konyhában, s még a programba sem kerültek bele, hiszen anyagilag nem tudják a költözés rájuk eső részét megfi­zetni. Nyáron nincs is gond, de télen a vízhordás és a bevásárlás bizony hajós dolog.- Egyszer talán majd mi is me­gyünk - tárja szét az asszony a karjait, s érezhető, hogy szívből szól. Lefelé menet újabb családra leszünk figyelmesek.- Hát ezt mondtam. Mindig akadnak új lakók, akik se szó, se beszéd, elfoglalnak egy pincela­kást - csóválja a fejét Irénke. A programnak - amelyre az or­szág 9 pályázója, köztük Egercsehi önkormányzata is nyert pénzt - jövő májusra kell befejeződnie. Ám korántsem ér véget a történet. A leköltöztetett családokat sokáig utógondozzák, a gyerekeknek programokat szer­veznek, a felnőttek mentálhigié­nés támogatást kapnak. S lesz­nek, akik ugyanúgy egy jobb la­kásra várnak majd, s talán olya­nok is, akik új beköltözőként pró­bálnak megélni a hegyoldalban. Folytatás az 1. oldalról Pro Alma Mater-díj tanárnak, diákoknak oktatás Sikeresen szerepeltek a különböző tanulmányi versenyeken Az új áldozópapok már a főpásztorral miséztek Az egri Informatikai, Közgazda- sági, Nyomdaipari Szakközép- iskola és Szakiskola igen ered­ményes tanévet zárhatott - tájé­koztatott Molnár György igaz­gató. Épp ezért az intézmény irányítója Pro Alma Mater-díja­kat adott át az iskola oktatói munkájában legkiemelkedőb­ben teljesítő pedagógusnak, Gajdácsi Andreának, s Bartók Zoltán, Gubancsik Sándor és Pápista Máté tanulóknak, akik a szakmai és közismereti ver­senyeken sikeresen szerepel­tek. A kitüntető címeket hagyo­mányosan ítélik oda a legjob­baknak minden évben. Az országos tanulmányi ver­sengésen informatikából az elő­Az írásbeli érettségi is szép eredményeket hozott az intézményben ző évben az előkelőnek számító 13. helyet szerezték meg. Idén a szakközépiskolások vetélkedé­sében Pápista Máté 11. évfolya­mos diák történelemből érte el a 18. helyet. A regionális verse­nyen ugyanő a második, a szin­tén 11. évfolyamos Bartók Zol­tán hatodik, Gubancsik Sándor kilencedik lett. Az országos dön­tőt Győrben rendezték meg az említett tanulók és kísérőik részvételével. Ott egy szóbeli és egy írásbeli fordulóban kellett elvégezniük a kiszabott felada­tokat. Ennek során érte el Pá­pista Máté az egriek közül a leg­jobb helyezést. Az intézmény vezetői bíznak a hasonlóan sikeres folytatásban. ■ Folytatás az 1. oldalról A papszentelési szertartás alkal­mából elmondott beszédében Ternyák Csaba hálát adott Isten­nek, hogy érseki beiktatását kö­vetően máris papokat és diakó­nusokat szentelhet. Köszönetét mondott az ifjakat felnevelt szü­lőknek, s tanáraiknak.- Bízzatok Istenben akkor is, ha majd nem látjátok mindjárt munkátok eredményét - szólt ösztönzőleg a főpásztor. - Hirdes­sétek mindenkinek Isten igéjét! Tanításotok legyen lelki táplálék. Törekedjetek egy családdá egye­síteni a hívőket. Alakítsatok ki missziós lelkületet magatokban, tegyetek bátran tanúságot. Szólít­sátok meg a tévelygőket, akik éle­tük során eltávolodtak az egy­háztól, de hívásra visszatérné­nek. Legyetek összekötő kapocs Isten és az emberek között, járja­tok Krisztus nyomán. A biztató szavak után a fel- szentelendők engedelmességi fogadalmat tettek. Az áldozópap­ok arcra borulva jelezték, hogy meghaltak a világ számára. A kézrátétel ősi szokás. Nemcsak a főpásztor, hanem az egyházme­gye papjai is gyakorolják, kife­jezvén, hogy közös szolgálatot végeznek. A beöltöztetés után Ternyák Csaba a béke jelével egyenként köszöntötte új papja­it, majd velük celebrálta a szent­misét. ■ F. B.

Next

/
Thumbnails
Contents