Heves Megyei Hírlap, 2007. június (18. évfolyam, 126-151. szám)

2007-06-15 / 138. szám

4 PF. 2 3 HEVES MEGYEI HÍRLAP - 2007. JÚNIUS 15., PÉNTEK Jó pihenést kívánnak a balatoniak Márti néninek 1974. január 1-jét írtunk, amikor egy fiatal, 23 éves óvó néni került a balatoni óvodába, mint képesí­tés nélküli óvónő'. Ő Lukács Istvánné, Márti óvó néni. Ennek már jó pár éve, s most itt állunk, szinte tanácstalanul, mert nem nagyon tudunk neki mit monda­ni az elkövetkezendő nyugdíjas éveire. Egycsoportos óvodából kétcsoportos lett, majd bővült az óvodapedagógusok száma, s így ahogyan most dolgozunk, már majdnem 30 éve. Jól összeszo­kott, mondhatnánk családias lég­kör alakult ki közöttünk. Amikor átvette az óvoda vezetését, nem nagyon volt, aki segíteni tudott, ha valami gondja, problémája volt Az évtizedek alatt azonban mindenre megoldást talált. 21 évig vezette az óvodát, de ő már gondoskodott arról, hogy az utód­ja minden téren tájékozott le­gyen. 1999-ben nem pályázott a vezetői állásra, azt mondta, bele­fáradt, átadja a helyét. Most még nem önszántából megy nyugdíj­ba, hanem sajnos a létszámleépí­tés miatt kell minket itthagynia. Gondban leszünk majd, ha vala­mit gyorsan le kell rajzolni, nem tudunk kihez szaladni, hogy Már­ti óvó néni, csináld már meg! Még most fel sem tudjuk fogni, el sem tudjuk képzelni, milyen lesz majd nélküle dolgozni. Ha már nem lesz itt, akkor is visszavár­juk úgy a mindennapokban, mint az ünnepségeinken, kiránduláso­kon. Minden jót kívánunk. a A balatoni óvoda dolgozói Levelezőink figyelmébe ajánljuk Felhívjuk levelezőink figyelmét, hogy lehetőleg röviden fogal­mazzák meg gondolataikat. Az írásokat szükség esetén rövidít­ve és szerkesztett formában tes­szük közzé. A közölt levelek tartalmával szerkesztőségünk nem feltétle­nül ért egyet, azokért felelősséget nem vállal. Csak a teljes névvel, címmel ellátott írásokat jelentet­jük meg. Továbbra is várjuk írásaikat szerkesztőségünk címére: Eger, Barkóczy út 7. sz. A borítékra ír­ják rá: Pf. 23. ■ Nem ártana időnként a Volán vezetőségének is emlékeztetni alkalmazottait a kötelező figyelmességre.Képünk illusztráció. Elkelne a figyelmesség közlekedés Mikor sűrítik a járatokat a kényelmesebb utazásért? Lassan égy éve, hogy az egri he­lyi autóbuszjáratokon bevezették az első ajtónál történő felszállást a bliccelők kiszűrése érdekében. Legtöbben helyeseltük az intéz­kedést, és beletörődtünk abba is, hogy ezzel lassul a felszállás, ami a menetidő állandó csúszását je­lenti. Azóta új menetrend van, de a késések nagyrészt maradtak a régiek. Hogyne maradtak volna, amikor az első ajtónál felszálló tö­meg csak akkor tudja a jegyét ke­zelni és elindulni a kocsi belsejé­be, ha a második és többi ajtó mö­gül az utasok már leszálltak. Gyakran a jegykezelő gépekkel is baj van. A felszálló utasok mo­rognak, a gépkocsivezető lecsen­geti a kocsit, a tolakodás, lökdöső­dés mindennapos jelenetek. Ha valaki mankóval, bottal, babako­csival, esetleg nagy szatyorral utazik, alig tud az autóbuszokra fel-, illetve leszállni. Különösen a „magas padlójú” buszoknál kell szinte akrobata-mutatványokat végezni, mert a gépkocsivezetők - tisztelet a kivétel­nek - nem a járda mellett, hanem attól 50-60 cm távolság­ra áll meg, és fentiül, magas pozíciójából szinte gyönyörködik az idősek és kisgyerekesek erőlködésében. Nem tudom, az üyen gépkocsive­zető gondol-e arra, vagy nem is érdekli, hogy ha a járda mellett állna meg, nemcsak az utasok­nak lenne könnyebb, hanem gyorsabb is lenne a le- és felszál­lás, és így a menetidőt is jobban lehetne tartani. Ez nem pénz kér­dése, csupán egy kis kötelező fi­gyelmesség. Különösen érdekes helyzet alakul ki nap mint nap a tescós fordulóban. Nem tudom, ki tervezte ezt az igazán szép kis autóbusz-állomást, de nem gon­dolt arra, hogy ott egyszerre 3-4 busz is megáll, éppen a körívben, természetesen (!) fé­lig a járdán. Ebből két probléma is adó­dik. Az egyik: mivel az autóbuszok a jobb kerekeikkel felmen­nek a járdára, a bal kerekek ma­radnak az úttesten, a jármű kis­sé balra dől, és így még maga­sabbról kell az utasoknak leká­szálódniuk. (Az csak hab a tor­tán, hogy újabban a Rákóczi út - Tesco - Cifrakapu út részen kör­forgalomként közlekedő 12-es buszról mindenkinek le kell szállnia, majd pár perc múlva szállhat, illetve mászhat viszsza.) Úgy kell neki, miért utazik!? A másik: mivel az autóbuszok rendszerint félig a járdán parkol­nak, ott a gyalogosok már nem­igen férnek el. Ezúton is kérem az Agria Volán vezetőségét, szíveskedjenek egy kicsit az utasok érdekeire, a kul­turált közlekedésre odafigyelni, és esetenként az arra rászolgáló gépkocsivezetőket figyelmeztet­ni. Ha az utasok kényelmét nem is nézik, de a közlekedést leg­alább gyorsítanák. Segítségüket előre is köszönjük. Egyúttal kö­szönetét mondok azoknak a gép­kocsivezetőknek, hála Istennek ők vannak többségben, akik ud­variasak, pontosak és segítőké­szek. Végül már csak egy kérdé­sem maradt: azt ígérték tavaly, hogy a bliccelők kiszűréséből ke­letkezett bevételből sűríteni fog­ják a járatokat. Mikor? ■ Dr. A. Oszkárné Eger, Remenyik u. ■ Ez nem pénz kérdése, csupán egy kis kötelező figyelmesség. Csodálatos operett a körcsarnokban élmény A tapsokból ítélve nagyszerű előadást láttunk, ragyogó színészekkel Május 19-én láttuk az egri kör­csarnokban a Leányvásár című operettet, Pintér Tibor főszereplé­sével. Kétkedve mentünk el a be­mutatóra. El sem tudtuk képzel­ni, hogyan lehet körcsarnokban operettet előadni. Lehetett, és nem is akármilyet. Csodálatos él­ményben volt részünk. A szerep­lők minden tagja megért egy mi­sét. Örömmel láttam az arcokon a megelégedést. A tapsokból ítél­ve nagyszerű előadást láttunk, nagyszerű színészekkel. A Gár­donyi Géza színházban látott elő­adások lebegtek a szemünk előtt, a csodálatos díszletekkel. Pintér művész úr szavaival élve, min­denhol lehet (még egy tornate­remben is) előadást tartani. Eh­hez kellett a népszerű szereplő­gárda, a lelkes közönség. Szeret­nénk, ha még sok ilyet láthat­nánk Egerben, mert szívesen megnéznénk. További sok sikert a társulatnak, és várjuk őket vissza. ■ Bartók Lászlóné, Ostoros Ezer élmény a jubiláló Naplemente idósklubban Ez év augusztusában ünnepli húszéves évfordulóját a hatvani Naplemente nyugdíjasklub. Áp­rilis 19-én rendezte immár hete­dik alkalommal a nemzedékek szavalóversenyét, mely egyedül­álló az országban, hiszen óvodá­sok, általános iskolások, középis­kolások és szépkorúak vettek részt (60 évestől 84 éves korig) a rendezvényen. A kisrégión túl Egerből, Miskolcról is volt fellépő. Április 27-én ötven vidám ember indult Szolnokra. Az Aba-Novák kulturális központ színháztermé­ben Kálmán Imre 125 éves szüle­tésnapja alkalmából operettgálán vettünk részt. Ezután indultunk a Munkácsy-kiálh'tást megnézni, amely a felújított zsinagóga épü­letében kapott helyet Ezt követő­en mentünk a Tiszaligetbe, majd hazafelé tartva hazáig zengett a nóta. Egy tartalmas, szép napot töltöttünk együtt. A hangsúly az együttléten van, mert sokat jelent a klub tagsága egymásnak. ■ Búzás Imréné klubtag Eltávozott közülünk Gál Elemér író Tisztelői, barátai megrendülés­sel fogadtuk a hírt, hogy Gál Elemér eltávozott közülünk. Igazi „írófejedelem” volt nem­csak Erdélyben, hanem Egerben is. Tudom, Gál Elemért többször és sok írókiválóság fogja méltat­ni, búcsúztatni, és az őt megille­tő helyre kerül a hazai irodalom­ban is, de most engedtessék meg, hogy egy egyszerű olvasó­ja, tisztelője emlékezzen rá né­hány sorban. Büszke vagyok, hogy megis­merhettem emberségét, szerete- tét, írásait - az utolsó nagy „hit­regényt”, a Héthavast -, a nem­zetéért mindig bátran kiálló, sze- retetre méltó, igaz embert. Saj­nos, akkor hagyott itt bennün­ket (túl korán), amikor talán a legnagyobb szükség lett volna rá jelenlegi helyzetünkben. Bízom benne, hogy találko­zunk majdan Csaba királyfi csil­lagösvényén. ■ Petrovszky Mátyás Eger Eltemetik a közrádió legnépszerűbb műsorait Fura kaland az egri postán háborgás Miért kell a küldeménynek kitöltenie a borítékot? A Magyar Rádió új vezetése pro­dukál. Guinness-rekordként, 1959-től futó jelentős hallgatott­sággal, a 2500. adásával temet­ték el a Szabó családot. Draszti­kus újításként száműzik a köz- szolgálati rádióból a nem oda va­ló műsorokat. Nem kell a magyar nóta! A Petőfi adón hosszú évtize­dek óta minden délben felcsen­dülő Jó ebédhez szól a nóta júni­us 1-jétől megszűnik. A kiadott műsor szerint a megújulás jegyé­ben például ezen a napon a meg­szokott időben a Tankcsapda mi­nőségi zenéjét kapjuk... Vajon „valahol egy kis faluban...” mit szólnak majd ehhez? Értem én, „hazudik a muzsikaszó”, s van, aki gyűlöli, s van, aki szereti a vadvirágos rétet. A „Nem élhetek muzsikaszó nélkül”, meg a többi örökzöldek mégiscsak haladó ha­gyományunk értékeiből valók. A százéves magyar kabaré cen­tenárium évében finoman időzí­tett „tisztelgésnek” tudható be, hogy rádiónk a kabaré műsorórá­it brutálisan lecsökkenti. Sírva vigad a magyar! - mond­ják, ám ezentúl a Magyar Rádió mellett ezt aligha tehetjük. Ha már nem sírhatunk, de nem is nevethetünk, akkor mit csinál­junk? Tapsoljunk? A rossz emlé­kű tetszésnyilvánítással talán mégse adózzunk a közszolgálati rádió zseniális reformereinek. a Simon Imre Eger A közelmúltbam több szabvá­nyos méretű, kis alakú, úgyneve­zett négyzet alakú borítékot sze­rettem volna feladni a postán, mivel otthon elfogyott a bélye­gem. Egy játékban vettem részt, 6 db címkét egy borítékban küldtem vissza a megadott cím­re, ásványvizes palackokról. A felvevő hölgy először csak tapo­gatta a borítékot, majd közölte, hogy mivel nem szabványos, ezért 62 forint helyett 90 forin­tért tudja felvenni. Először nem értettem, mi a gond, talán nehe­zebb, vagy az a boríték nem jó, amit régebben a postán vettem. Nem, nem, a hölgy legna­gyobb meglepetésemre közölte, hogy ami a borítékban van, az nem szabványos, mivel nem töl­ti ki a borítékot. Azt hittem, rosz- szul hallok, a Magyar Posta a 21. században előírja a küldemény mére­tét. Egyébként a címkék valóban ki­csik, és nem töltik ki a helyet, de eh­hez mi köze a postá­nak. Tehát egy névjegyet vagy kisebb meghívót kis borítékban nem lehet küldeni. Tisztességére legyen mondva, a hölgy közölte, hogy a téglalap alakú borítékra ez nem vonatko­zik, tehát abban elküldhetem. Amiben viszont még jobban csúszkál a küldemény. Levele­zők, figyelem! A jövőben a külde­mény töltse ki a kis borítékot, kü­lönben baj lesz! Más módon sze­rencsére akkor ott megoldódott az eset, hála a vára­kozók morgolódásá- nak. De azért kíván­csi vagyok, ha csak bélyeget vásárolok és otthon ráragasz­tom a borítékra és bedobom a gyűjtőládába, azt el­viszik vagy sem? Talán megpor- tózzák? Lehet, hogy ezért fordí­tott hátat sokunknak Fortuna az elmúlt időszakban? Mivel elég sok pályázatot beküldtem külön­böző akciókra, felmerült ben­nem, hogy talán a „posta ördö­ge” nem enged nyerni. ■ (név és cím a szerkőben) Érdekességek a Zagyvaparti népszokásokról A hatvani Honismereti Kör tag­jai nemrégiben Németi Gábor nyugalmazott gimnáziumi tanár vezetésével a hatvani népszo­kásokkal ismerkedhettek meg. Szó esett a ragadványnevekről, a tájnyelvről, a kiszehajtásról, a kállátásról, a májusfa-állításról, az ablakaljáról, a fonóba járás­ról, a figura-vivésről, a sorozás­bevonulásról. Ezek közül talán a kállátás kevésbé ismert. Lénye­ge, hogy az esküvő, illetve a la­kodalom másnapján a szegé­nyebbek mentek a lakodalmas házhoz köszönteni, beszélgetni, és közben a „maradékot” elfo­gyasztották. a Sánta Gyula Hatvan ■ Tehát egy névje­gyet vagy kisebb meghívót kis bo­rítékban nem le­het küldeni.

Next

/
Thumbnails
Contents