Heves Megyei Hírlap, 2007. május (18. évfolyam, 101-125. szám)
2007-05-18 / 115. szám
4 MEGYEI KÖRKÉP HEVES MEGYEI HÍRLAP - 2007. MÁJUS 18., PÉNTEK Cirkuszporondra épül koponyáink hegye EQUUS Peter Shaffer világhírű kultuszdrámája az egri Gárdonyi Géza Színház stúdiószínpadán Pálfi képes e szembenézésre, s arra is, hogy hasonló önvizsgálatra sarkallja alkotótársait. Tunyogi Péter Martin Dysart, a pszichiáter szerepében vívódó, önmaga valódi problémáival a páciense példáján keresztül szembesülő alakot formál meg. Helyenként fölfedezhető az alakításában némi bizonytalanság. Talán maga sem hiszi el, hogy képes bejárni a látszólag magabiztos és sikeres orvos képétől a kétségek közt vergődő gyarló emberig vivő kegyetlen, kátyúkkal teljes utat, melyre a darab kényszeríti. Bányai Miklósnak (Alan Strang, a lovakat megvakító fiú) Egerben e szerep az első alkalma, hogy igazán megmutathassa, mire képes a színpadon. Érzékenységével kiválóan oldja meg a hatalmas feladatot. Dima- nopulu Afroditét és Várhelyi Dé- nest, akik a való életben férj és feleség, alig láthattuk egy színpadon. Most Alan Strang szüleiként nézhetjük őket. Mindketten pontosan megfogalmazott, átgondolt jellemeket formálnak meg. Színészi és szereposztási bravúr jelenlétük a darabban. Járó Zsuzsa a bírónő sötét nadrágkosztümjében nem igazán tesz hozzá színt az előadáshoz, s ez nem a ruha hibája. Megelégszik azzal, hogy untermannja (unterfrauja) legyen a pszichiáternek, de a szerepe ennél lényegesen többről szól. Dér Gabi Jill Masonje sajnos még több kívánnivalót hagy maga után. Ha Tunyoginál bizonytalanságot éreztünk, ez estben ez hatványozottan igaz. Ha Dér képes lenne arra, hogy legalább önmagával elhitesse, képes „megcsinálni” a szerepet, vélhetően a nézőnek sem lennének kétségei ez ügyben. Fehér István a kétféle lovas alakját korrekten formázza meg, hasonlóan az ápolónőt alakító Tatár Gabihoz. De az Equus-elő- adások legsarkalatosabb pontja mindig a lovak megjelenítése volt a színpadon. A dilemmát az egri előadás talán a legprofesszionálisabb módon oldja meg. A rendező Barta Dóra táncművészt, az Egri Fesztivál Balett vezetőjét kérte föl koreográfusnak, aki együtteséből négy táncos lánnyal érzékelteti a lovak alakját. Ennél tökéletesebb, a prózai és a táncszínház egészséges, egymást segítő elegyét ritkán élheti áfa színházjáró. A kecses lányok eszköztelenül, fekete trikóban, finom, rezzenésszerű mozdulatokkal mutatják meg mindazt, amitől a lovakat annyira szereti, csodálja, s féli is az ember. A maguk természetességével válnak nemes paripákká vagy akár Alan Strang Equus-istenéyé. S ez a beteges képzelet szülte hatalmas istenség estéről estére megjelenik a színház stúdiószínpadán, csodálattal vegyes félelemmel töltve el lelkeinket. ■ Áll meztelenül az éjszakában, és lecsékolja a verítéket az istene szőrös pofájáról! A Gárdonyi Géza Színház stúdiószínpadán Pálfi Zoltán rendezésében mutatták be Peter Shaffer darabját, az Equust. Egres Béla Tunyogi Péter Martin Dysart, a pszichiáter szerepében és Bányai Miklós mint Alan Strang az egri előadásban A szem, a látás és a világtalanság mindig is izgatta az embereket, írók, képzőművészek műveiben sokszor találkozhatunk e motívummal. Jó példa erre Hieronymus Bosh fantasztikus triptichonja, a Gyönyörök kertje. Sőt, mint azt Baranyai Miklósnak, az áldott emlékű hatvani szemészorvosnak majd' két évtizede a Művészet című folyóiratban megjelent tanulmányából tudhatjuk, nem csak az emberek, de a lovak szeme is izgatta Németalföld fes- 1 tőóriását. A hármas oltár közép- * képén egy tó körül lovagló csapat | látható. A tó és a körülötte lévő po- I rond, ahol paták dobognak, a szem pupilláját, illetve szivárványhártyáját idézi. A lovasok kö- zött-fölött lebeg egy furcsa gömb, melynek mintázata - egy sün hosszú tüskéi - a lovak szemének szemfenéki képét mutatja. E jelképek most olyan színházi előadásban sűrűsödnek ismét egy- gyé, mely lovakról, azok megvá- kíttatásáról, istenként való tiszteletéről éppúgy szól, mint emberi létünk edapvetéseiről. Fekete Györgyi díszlete, ami egy cirkuszi porondra - melyet a nézők és a játszók is körbeülnek - éppen úgy hajaz, mint a szem szivárványhártyájára, telitalálat. A háttérben magasodó három oszlop utal arra a három durván ácsolt keresztre, melyek Krisztus megfeszíttetése óta a Golgotát, a Koponyák hegyét, mint a szenvedés, a feláldozta- tás szimbólumát hordozzák magukban. Pálfi Zoltán rendezőként arra a kérdésre keres választ, hogy ki is az a főszereplők közül, aki igazán keresztre feszül. A fiú, aki éjszakánként az istenként imádott lovakkal él rituális, túlfűtött szexualitástól sem mentes életet, vagy a pszichiáter, aki a fiú sorsán át szembesül saját életének sivárságával? A fiú bigottan hívő anyja, vagy merev, hitetlen apja az áldozat? Vagy a fiú kezében a holdfényben megcsü- lanó patakéssel egy őrült éjjelen megvakított lovaké az igazi tragédia? E kérdések és a szereplők, ember és ember, ember és állat között létrejövő kapcsolatok izgatják leginkább a rendezőt. A primer történés inkább csak magyarázatul szolgál ahhoz, hogy a néző rálelhessen a lelkében szunnyadó legfőbb, önmagára ismerő azonosságokra. Ezt a pszichológiai művet színpadra álmodni csak olyan alkotónak szabad, aki képes belemerülni abba a világba, azokba a jellemekbe, amit és akiket Shaffer megrajzolt az Equusban. Csak annak, aki hajlandó szembenézni önmaga és embertársai gyarlóságaival, eltitkolt vagy elrejteni kívánt defektusaival. Csak ez a kegyetlen önvizsgálat lehet az, amely hitelessé tesz egy előadást. Kalandos felfedezőút a muzsika hullámain Varnus Xavérral koncert fiataloknak Besenyőtelektől Budapestig, a Művészetek Palotájáig tartott a zenei kirándulás Volt, aki már reggel odaállt a besenyőtelki iskola elé, le ne késsé azt a buszt, amely a tanulókat Budapestre, a Művészetek Palotájának fantasztikus épületébe szállította azon a szép tavaszi vasárnapon. Aztán lassan összegyűlt az egész csapat, akiket a Heves Megyei Hírlap szerkesztősége meghívott erre a zenés utazásra, melyen a kiváló orgonaművész, Varnus Xaver kalauzolta végig az érdeklődő nebulókat. A besenyőtelki diákok - akik a LADIK médiavetélkedőben kimagasló teljesítményt nyújtottak - még többen is voltak, mint arra előre számítani lehetett. Volt olyan is, aki betegeskedett, de ezt a vissza talán soha nem térő alkalmat úgy érezte, mégsem hagyhatja ki. így bő létszámmal érkeztek Budapestre a gyerekek, akik lélegzetvisszafojtva csodálták meg a Művészetek Palotájának impozáns épületét és a tőszomszédságában lévő Nemzeti Színházat, melynek bejáratánál egy pillanatot szenteltek arra is, hogy emlékezzenek Kaszás Attila színművészünkre. A csoda azonban folytatódott a Bartók Béla Nemzeti Hangversenyterem lenyűgöző terében, ahol Varnus Xaver zenepedagógusi, anekdotázós kedvű énjét is megcsillogtatva mutatta be Európa legjelentősebb, 92 regiszteres, 5 manuálos koncertorgonáját, melynek kiváló hangzásáról 470 fasípja, 5028 ónsípja és 1214 nyelvsípja gondoskodik. S melyik lehetne alkalmasabb darab, Koncerthangulat a nemzeti hangversenyterem színpadán an a Talamba Ütőegyütteshez, akiknek eszközeit Zombor Levente ismertette meg a gyerekekkel, mielőtt leült volna kedvenc hangszerei, a timpanik mögé. S hogy együtt hogyan szól ez a rengeteg hangszer, arra tán nincs is jobb példa, mint Orff Carmina Buranája, melynek hét tételét szólaltatták meg a muzsikusok. A meghatározó élmény után egy ifjú orgonistapalántának is lehetősége nyílt, hogy játsszon a hatalmas hangszeren, sőt a közönség soraiból is hívott zongorázó gyerekeket Varnus Xaver, így egy körösladányi kislány például Beethoven jól ismert zongoradarabját, a, Für mellyel igazán meg lehet mutatni, mit is tud a hangszer, mint Bach d-moll toccata és fúgája, melyet Johann Sebastian mester azzal a céllal is szerzett annak idején, hogy egyfajta tesztként is szolgáljon egy-egy orgona kipróbálásához. Varnus Xaver nem jött egyedül erre a koncertre. Vele tartottak zenészbarátai, a Solti György Rézfúvós Együttes tagjai is, akik vezetőjük, Szentpáli Roland irányításával és egy-egy népszerű dallam megszólaltatásával mutatták be hangszereiket, hasonlóA besenyőtelki iskolások megcsodálták a Művészetek Palotáját is Varnus Xaver is élvezettel hallgatta zenésztársai produkcióját Elise-t játszotta, mely orgonán igen érdekesen szólt. A koncert csúcsa azonban ezután következett, amikor is az orgona, a fúvósok és az ütősök - és végül a közönség tapsa - együtt szólaltatták meg Ravel Boleróját, mely amellett, hogy igazi sikerdarab, ebben a környezetben és feldolgozásban maradandó élményt nyújtott. A Ravel-ritmusok dobbanásaival a szívekben, a zene nagyszerűségétől áthatva búcsúztak a besenyőtelki iskolások a Művészetek Palotájától, a muzsikától azonban biztosan nem távolodnak el egy ilyen lenyűgöző zenei élményt követően. ▲
