Heves Megyei Hírlap, 2007. május (18. évfolyam, 101-125. szám)

2007-05-16 / 113. szám

I PF. 2 3 HEVES MEGYEI HÍRLAP - 2007. MÁJUS 16., SZERDA lllúzióromboló szalagkorlátok a ragyogó, tavaszi mátrai tájban Évtizedek óta járom a Mátrát Ko­rábban hivatalos útjaimon, ma már turistaként. Legutóbb május 1-jén utaztam Parádfürdőről Gyöngyösre. A Mátra most is gyönyörű volt, hisz ilyentájt a legszebb. Csodásak az erdők, jó a levegő, sok a turista, az átuta­zó. Szégyen viszont, hogy a szer­pentinek menti szalagkorlát véges-telen végig rozsdás, rozo­ga. Tönkreteszi a tájat, rontja az illúziót a szép számmal erre láto­gató külföldi turistáknak is. Ha arra gondolok, hogy a kü­lönben teljesen fölöslegesen ter­vezett új kormányzati negyed költségéből - épp most van rá milliárdokért szükség? - néhány forint juthatna festékre is, és „uram bocsá”, az oda beköltözni vágyók ingyen is lefesthetnék, így jó levegőt is szívhatnának, és a Mátra is EU-konform lehet­ne. Ha közben mégis rendbe hozták volna - ha „kissé” meg­késve is -, úgy örülnék annak, hogy a pénzosztók észrevették ezt az apróságot is a milliárdok behajtása közben. ■ Petrovszky Mátyás Eger, Petőfi u. 12. Jótékonysági előüdás sok zenével. Az egri Gárdonyi Géza Ciszterci Gimnázium és a Mlinkó István Módszertani Intézmény a közelmúltban nagysza­bású zenés jótékonysági előadást rendezett a Bartakovics Béla Művelődési Központban, melynek bevételét a gimnázium tornatermének felépítésére, illetve a módszertani intézmény lépcsőburkolatának felújítására fordítják. A szervezők köszönik a nemes célt szolgáló eseményen való részvételt és támogatást mindazoknak, akik így járultak hozzá terveik megvalósításához, s bíznak abban, hogy a résztvevők is gazdagabbak lettek egy élménnyel. Ártatlan ebek, kegyetlen emberek állatkínzás Mit ér az állatvédelmi törvény, ha még mindig semmibe veszik? Vastapssal jutalmazták a produkciókat Április 27-én került sor a hagyo­mányos Móra-gálára a Rózsaszentmártoni Általános Is­kola korszerű tornatermében^ A rendezvény szervezői, az intéz­mény tanárai, diákjai, a Móra Fe­renc Alapítvány a Gyermekekért és az Ifjúságért Kuratóriuma, va­lamint a szülői munkaközösség újra nagyot alkotott. Az iskola di­ákjai 25 számban remekeltek a versmondástól a mesejátékig. A szülők és hozzátartozók vastaps­sal jutalmazták a produkciókat. Minden elismerést megérde­melnek a tanárok, akik napi munkájukon túl vállalták a szá­mok betanítását. Dicséretet ér­demelnek a diákok, akik a tanul- nivaló mellett elvállalták a sze­replést. A gálát a Fabula tánccso­port székes tánca kezdte, az utol­só fellépő a hatodik osztály volt a Nox-produkcióval. ■ Darab Károly Rózsaszentmárton Szomorú és megrázó történet szemtanúi voltunk a minap a ba­rokk ékszernek titulált kisváro­sunk egyik legforgalmasabb he­lyén, a kis Dobó téren. Az Eger belvárosában eltöltött kellemes sétából hazafelé tartot­tunk, amikor riadt sikoltozásra lettünk figyelmesek. A patakhíd- tól süvített a környéken lévő em­berek fülébe a megrázó visítás. A szörnyű eseményt megelőző­en csendes kéregetők üldögél­tek a hídon, mellettük két gyö­nyörű, három hónapos, játékos, eleven, jól táplált, egészséges ku- tyus ugrándozott. Majd hirtelen konfliktusba keveredtek néhány fiatallal, s az egyik közülük fel­kapta az ártatlan kölyökkutyát, majd a híd közepéről ledobta a patakba. A kutya hangosan sírt a fájdalomtól, a magasból a víz mellé, a betonra esett. A belváro­si forgatagban megállt az élet, s kisebb embertömeg csoporto­sult a lelketlenek köré. Jajveszé- kelt mindenki, de ekkor már a másik eb is a magasban lógott a kegyetlenkedő kezében, és szin­te élvezettel dobta le kistestvére után. A másodpercek töre­dék része alatt a víz közepébe csapódott a kutya, s elvesztet­te eszméletét. A ba­rátságosnak tűnő, lassan csor­dogáló, sekély vizű Eger-patak- ból kegyetlen természeti erő for­málódott, amely sodorta az állat testét. Halk duruzsolás, tanako­dás vette kezdetét, vajon mité­vők lehetnének. Gazdájuk lélekszakadt síró hangja és a kutyák tragikus lát­ványa végül egy fiatalembert ar­ra késztetett, hogy lemásszon a gazos, ápolatlan patak partjára, ahová a belvárosból sehonnan sem vezet lépcső vagy lejárat. Ekkorra a vízben sodródó ku­tyus kiemelte a fejét a patak vi­zéből, és sokkos állapotban kive­tette magát a patak melletti gyo- mos szárazföldre. Mire kimen­tették a kutyákat, a gaztevőknek nyo­muk veszett. A bot- ránkozó tétlen em­bertömeg szétosz­lott, csupán néhány jólélek maradt, akik ösztönösen tudták, hogy ilyen és ehhez hasonló esetben tenniva­lójuk van. Valamelyikük a tragi­kus esemény alatt rendőrt hívott, de nekik már csupán a két meg­gyötört eb és síró gazdájuk látvá­nya maradt. A rendőrök közöl­ték, nekik ezzel nincs tennivaló­juk, ez Magyarország, ők ezen nem tudnak segíteni, és külön­ben is menniük kell, mert vala­hol rablás történt. Kérdem én, milyen ország a mienk? Ahol már van állatvédel­mi törvény, amit mindnyájunk­nak állampolgári kötelességünk betartani. S ha nem tesszük, a rendőrségnek hivatali kötelessé­ge intézkedni. Sőt egyenesen ügyészhez is fordulhat a magyar állampolgár, ha a rendőr nem jár el a bejelentett állatkínzási ügy­ben. A szomorú történet azon­ban a két kutya számára kedve­ző kimenetellel ért véget, mivel két állatbarát beszállította őket az egri állatkórházba, ahol saját költségükön meggyógyíttatták őket. Az eset szerencsésen vég­ződött a két eb számára, leszá­mítva azt a sokkot, amit életük­ben nem felejtenek el. De vajon az emberek számára szolgál-e tanulságul e rettentő eset? Nagyon bízom benne, hogy egyre több állampolgárhoz eljut: jogunk és kötelességünk is meg­védeni nem csak egymást, ha­nem az állatokat is. ■ Af. Mária, Eger ■ Vajon az embe­rek számára szolgál-e tanul­ságul e rettentő egri eset? Örökös tagság jár a többéves fáradozásért a klubvezetőnek Egerben a nyugdíjasklub-mozga- lomban 16 éven át dolgozott Bessenyeiné Dlésné Piroska. Ti­zenhárom évig vezette az „Életet az éveknek” nyugdíjasklubot. Az évek során sok szép rendezvény szervezése fűződik a nevéhez. Ő álmodta meg a Mindentudás is­koláját, ahol havi rendszeresség­gel hallhattunk az egészségtuda­tos gondolkodásról, környezetvé­delmi kérdésekről, a város törté­nelmi múltjáról és jelenéről. Időt, fáradságot nem kímélve szervez­te a megemlékezéseket, az évfor­dulós ünnepségeket, a tagok név­napjait. A zene közel állt a szívé­hez, számos komolyzenei prog­ramot - Mozart-, Bartók-, Kodály- emlékműsort - állított össze. Irodalombarátként tevéke­nyen vett részt a különböző vers­és prózamondó versenyeken. Jó kapcsolatot alakított ki a város több általános és középiskolájá­val, nagy szeretettel irányította a különböző generációk kulturális fellépéseit. Lelkiismeretesen szervezte a klubkirándulásokat, a megye, az ország városainak, múzeumainak megtekintését. Aktív résztvevője volt a sétáló­mozgalomnak. Nagy gondot for­dított az idősekről való gondosko­dásra, rendszeresen részt vett a város öregotthonai, gondozóköz­pontjai ünnepségein. A klub „örökös tagsággal” ismeri el fára­dozásait. Ezúton is köszönetét mondunk évtizedes klubvezetői munkájáért. Kívánunk Piroská­nak - mint az „Életet az évek­nek” Heves megyei Klubjszövet- ség elnökének - további munká­jához sok sikert, jó egészséget! ■ Tavaszy József klub-alapító tag Becsületből jeles érdemjegy jár a férfinak A minap Egerben a Rádi pékség­ben felejtettem a pénztárcámat, benne számos fontos igazolvány­nyal. Tíz perc múlva megcsör­rent a mobiltelefonom és egy fér­fi közölte, hogy megtalálta a tár­cámat és tőle átvehetem. Ezúton szeretnék ismeretle­nül is köszönetét mondani a be­csületes megtalálónak. ■ B. Katalin, Eger Sikeres rendezvények, felhőtlen szórakozás Takarékoskodni kell, de a képviselőknek is? Hány életet követel még a veszélyes csomópont? Ezúton köszönetét szeretnék mondani mindenkinek, akik Kerecsenden részt vettek az ápri­lisban megtartott lomtalanításon. Örömmel vettünk részt ebben a társa­dalmi munkában, amiben a Lungo Drom tagjai is segí­tettek. A Faluvédő Egyesület, a Cigány Kisebbségi Önkormányzat és a Polgármeste­ri Hivatal közösen rendezte meg idén is a majálist A jó hangulatú rendezvényért köszönet jár a szervezőknek, támogatóknak, résztvevőknek. Gratulálni szeret­nék azoknak a csapatoknak is, akik a labdarúgó-bajnokságon helyezést értek el: 1. Roland és VB Krisztián, 2. Szajkó, 3. Gábor és csapata. A legnagyobb öröm az volt, hogy mindenki szíwel-lé- lekkel szurkolt az asszonyok lá­nyok elleni mérkőzé­sén. Az asszonyok győzedelmeskedtek. Itt említeném még meg két tánccsopor­tunk kiemelkedő tel­jesítményét is. A Szép lányok és a Vad csajok formáció egy nem­régiben megrendezett országos versenyen harmadik helyezést ért el. Szívesen elfogad a két cso­port bármilyen rendezvényre meghívást, amelyet produkció­jukkal színesíthetnének. mSuha József Lungo Drom-elnök Mint öreg választópolgár, nagy tisztelettel és alázattal megkérde­zem a mélyen tisztelt háromszáz­nyolcvanöt képviselő urat, hogy tényleg egy sem akad közöttük, akinek eszébe jutna, hogy nem csak nekünk egyszerű emberek­nek kellene összébb húzni a nad­rágszíjat, hanem a honatyáknak is? A tv-ben hallottam, hogy jo­gos a képviselők választási költ­ségeit háromszorosára emelni, mert nőttek a költségek, nagyob­bak a plakátok és színesek. Eddig képviselőként „csak” egymilliót költhettek arra célra, hogy rájuk szavazzunk. Ezután tekintettel arra, hogy bajban van az ország, csak óvatosan emeljünk, egymil- liárd kétszázmilliót lehessen. Már előre örülök a várható szép ígéreteknek és képeknek. Érzi-e egyetlen képviselő is, hogy ha már ők hozzák a törvényt, ne­kik is illene betartani? A négy­százból egynek sincs javaslata ar­ra, hogy csak egy-két kivételes esetben lehessen mentelmi jo­guk? Mekkora erkölcsi nihiliz­mus kell ahhoz, hogy szabadon dönthetnek a mások jövedelmé­nek csökkentéséről, a magukét viszont folyamatosan emelik? Négyszáz képviselőből egyetlen egy sem akad, aki felvetné, hogy kevesebb képviselő is elég lenne ennek a kis országnak! Értjük, ta­karékoskodni kell. Rajtunk... De miért nem saját magukon? ■ László Ferenc Nehezen kezdjük e sorok írását, mivel 2007. május 8-án, délután 5 órakor Egerben, a Mátyás ki­rály úton, a zebrán halálos kime­netelű baleset tör­tént Egyszerűen bor­zasztó, hogy egy ked­ves kollégánknak ér­telmetlenül kellett meghalni, ami sajnos nap mint nap megtörténik. Nem olyan régen a Hírlapban olvas­tam arról, hogy a Mátyás király-Külsősor úti keresztező­désnél lámpás csomópontot ala­kítanak majd ki, de sajnos eddig semmi sem valósult meg belőle. Hány halálos kimenetelű, em­berek életét követelő tragédia fog még bekövetkezni? Sajnos a bal­eset bekövetkezett Az autósok is végre komolyan vehetnék azt, hogy a városban 50 kilomé- ter/óra a megengedett sebesség. A rendőrök feladata, hogy kiszűrjék a sza­bályokat áthágókat. Véleményünk sze­rint a jogosítványt végleg meg kellene vonni azoktól az emberektől, akik ilyen szörnyű tettet elkövetnek. Csak azért, hogy a száguldást ki­próbálják, mindenre képesek. Ezért egy kitűnő embertől és kol­légától kell idő előtt végső búcsút vennünk. Fájdalommal és szere­tettel búcsúzunk tőle. ■ A kollégák (név és dm a szerkőben) ■ Mindenki szív- vel-lélekkel szurkolt a nők mérkőzésén. ■ Sajnos a tragi­kus baleset be­következett a csomópontban.

Next

/
Thumbnails
Contents