Heves Megyei Hírlap, 2007. április (18. évfolyam, 77-100. szám)

2007-04-24 / 95. szám

4 MEGYEI KÖRKÉP HEVES MEGYEI HÍRLAP - 2007. ÁPRILIS 24., KEDD Szeged felé robog tovább az iskolabusz a méraiakkal Megnyerték a tarnamérai diá­kok az Országos Mesevetélkedő Heves megyei döntőjét. így a Va­rázslatos iskolabusz elnevezésű csapat már Szeged felé, az orszá­gos döntőbe roboghat tovább. A negyedikes tanulóknak, He­gedűs Zsófiának, Kovács Ben­cének, Lövei Dávidnak és Vona Viktóriának az egri Forrás Gyer­mek- és Ifjúsági Központban megrendezett megyei döntőn si­került kiharcolni az elsőséget. Lehetőséget kaptak arra, hogy ők képviseljék Heves megyét az országos döntőn, melyet Szege­den rendeznek május 14-én. Az egri Forrásban 13 csapat mérte össze tudását, a mesék megérté­sében való jártasságát. A húsz mese ismeretére épülő feladat­sor játékos, de logikus gondol­kodásra késztette a nebulókat. A furfangos szövegértési feladatok megoldásával „7 próbatételt” tel­jesítettek. Az összetartó kis gárda tagjai már 2. osztályos koruktól verse­nyeznek együtt. ■ Jótékonysági zenés előadás a tornateremért Két oktatási intézményben is a tanításnak otthont adó épület megújulását tartják szem előtt a megyeszékhelyen. Ehhez a mai jócskán szigorított gazdálkodás közepette az állampolgároktól kérnek segítséget. így az egri Gárdonyi Géza Ciszterci Gimnázium a tornate­rem építésére, míg a Mlinkó Ist­ván Módszertani Intézmény az épület lépcsőburkolatának fel­újítására szervez jótékonysági zenés előadást a Bartakovics Bé­la Művelődési Központban. A rendezvény április 26-án 17 órá­tól kezdődik. A szervezők vár­nak minden, az intézmények céljait pártoló felnőttet. A támo­gató jegyeket a helyszínen lehet megvásárolni. ■ Csak loholunk a hallgatók után kitüntetés Interjú Földi Péterrel, az egri főiskola Kossuth-díjas festőművészével Földi Péter, az Eszterházy Károly Főiskola tanára nemzeti ünnepünkön Kos- suth-díjat kapott. Az okta­tó festőművészt ebből az alkalomból kérdeztük. Síké Sándor- Önt, ha lehet a művészetben rangsorról beszélni, az elsők között tartják számon a kor­társ magyar festőművészek között.- Ez a szakma nem az elsőség­re hajt - jegyzi meg az egri főis­kola rajz-vizuális kommuniká­ció tanszékének tanára. - Nem erről szól a történet. Én semmikép nem így élem meg. Az jó, hogy a kortársaim között ott tartanak számon az első tíz­ben. Az igazság az, hogy az ér­tékrendek, vagy értékrendsze­rek különbözőségéből adódóan más-más sorrendeket lehetne összeállítani és más-más tíz em­bert lehetne összerakni. Én soha nem szerettem első lenni, soha nem szerettem azokat az ameri­kai filmeket, amelyekben győz­tek. Mindig azt szerettem, aki valamilyen módon a vesztesek között van. De nem is foglalkoz­tam sorrendekkel soha. Ebben a szakmában annyira különböző karakterek és különböző szemé­lyiségek festenek, hogy nem le­het összehasonlítani a teljesít­ményeket. Ha értékelnem kelle­ne, miért kaptam az elismerést, akkor azt mondanám inkább, hogy hosszan tartó szakmai munkát igazol vissza a díj.- Vannak vélemények, melyek szerint a művészeti életben minden a fővárosban történik, minden ott dől el. Jelent-e hát­rányt vidékinek lenni?- Van hatása a „vidékiség- nek”, de nem csak negatív irány­ba. Azt gondolom, bennem egy kicsit a vidéki művészt is meg­tisztelték a díjjal. Benne van az is, hogy sohasem tülekedtem a főváros felé. Az tény, hogy sokan a főváros felé igyekeznek. Bizto­A Kossuth-díjas festőművész és pedagógus felvételünkön éppen a tanítványának mutatja meg a helyes arányok követését egy képen san megvan az oka. Én nem iga­zán tudnék Budapesten élni, ne­kem Somoskőújfalu a szülőfa­lum. Négy évig jártam Pesten kö­zépiskolába, aztán négy évig itt tanultam Egerben, a főiskolán. Somoskőújfalun éltem le az éle­temet, húsz évet tanítottam az ottani általános iskolában. Aztán visszajöttem Egerbe. A város a második otthonom lett, mert az öntudatra ébredésem ehhez a helységhez kötődik. Amikor pe­dig már elég pedagógiai tapasz­talatot szereztem, akkor vissza­jöttem ide tanítani.- Szavaiból kitűnik, hogy a fő­iskolás évek meghatározóak voltak. Kik voltak a tanárai?- Blaskó János, Seres János, Nagy Ernő. Nagy Ernő irányítot­ta a csoportunkat, ha úgy tetszik ő volt az „osztályfőnököm”. Ak­kor tanultam meg, amikor ide jártam, hogy mindenkiből azt kell kihozni, ami benne lakik. Nem szabad senkit egy sablonba beleszorítani. Akkoriban a szoc- reál erősen dívott, minket azon­ban hagytak modernkedni. Hagyták, hogy kipróbáljunk minden olyan lehetőséget, amit akkor a festészet megengedett, vagy diktált. Ez a légkör máig megmaradt. Loholunk a hallga­tók után, mert any- nyival korszerűb­bek, modernebbek és elevenebbek. Talán bizonyos szempontból még őszintébbek is, mivel közelebb vannak ahhoz a valósághoz, amitől mi már élet- korilag is eltávolodtunk.- Mennyire nehéz ennek a korosztálynak a mesterséget átadni, közvetíteni?- Ha valakinek mesterségbeli ismeretekre van szüksége, azt megtanulja. Ez a korosztály, há­la Istennek, rendelkezik olyan típusú gátlástalansággal, hogy ki meri mondani, amit érez. Nem nagyon enged beleszólni abba, hogy mit fessen. Kicsit a hogyanba tudunk beleszólni. Meg abba, hogy ez a nyelvezet a képzőművészet adott keretein belül úgy fogalma­zódjon meg, hogy az visszakódolható le­gyen. Ehhez próbá­lunk mi a formák mentén - szakmai tapasztalatokból, az életkorból, a megélt- ségből adódóan - olyan tanácso­kat adni, amik talán segítenek nekik. Inkább egymást formál­juk, mert az a bátorság, ami ben­nük lakik, az a valóságlátás, kép­zőművészeti tapasztalat, amivel meg mi rendelkezünk, szépen kiegyenlítik, fölépítik egymást S ez így van rendjén, mert akkor lesz egy pedagógia jó, ha oda- vissza tud hatni.- Hol és hogyan dől el, hogy valaki a képzőművészet iránt kezd el érdeklődni?- Valószínűleg az anyja hasá­ban. Hiszem azt, amit Moholy- Nagy László mondott, hogy min­den ember tehetséges. Ez a te­hetség a gyerekrajzoknál nyil­vánvalóan megmutatkozik. A kérdés, hogy kiben marad meg ennek az önkifejezésnek a kép­zőművészeti irányultsága felnőtt korára is. Minden gyerek el akarja mondani az örömeit, a kínjait, a bánatait és ezt papírra is veti, formai gátlás nélkül. Azt rajzol, amit érez. Ezt természete­sen megtehetné a felnőtt ember is. Meg is csinálja, ha valamikor is ilyen irányultság alakul ki benne. De ha ez elhal, akkor nem lesz belőle képzőművész. Akkor lesz belőle mérnök, tanár, vagy valami egészen más. Aki­ben megmarad a késztetés, el­kezdi tanulni azt a formát, ame­lyekben a legpontosabban és megmásíthatatlanul tudja ki­mondani azt az igazságot, amit fölismert, ami a mű létrehozásá­ra kényszeríti őt. ■ „Hiszem azt, amit Moholy- Nagy László mondott, hogy minden ember tehetséges. Ezentúl már hideg, huzat, por és zaj nélkül a lakásokban PANELPROGRAM A Fenstherm kivitelezőivel a tapasztalatok szerint a lakók mindenütt meg vannak elégedve Az idén ismét meghirdet­ték a panelprogramot, amelyre most is társashá­zak jelentkezését várják. Németi Zsuzsa vezték be az úgynevezett panel­programra, amelynek keretében 42 lakás tetejének csapadék- és hőszigetelését kellett megoldani a homlokzatéval együtt, amely munkálatokba beletartozott a külső nyílászárók cseréje is. A Fenstherm Kft. nyerte el a kivi­telezési pályázatot. Törvénysze­rű, hogy miután a lakók megtud­ták a végső, igen kedvező árat, az első megkönnyeb­bült sóhaj után rög­tön arra gondoltak, vajon mennyi kelle­metlenséggel fog járni az ügy lebonyolítása...- Szerencsések voltunk a Fenstherm embereivel - jelenti ki igen határozottan a közös kép­viselő. - Végig napi kapcsolatban voltunk, és nyugodtan kijelent­hetem, az elvárható korrektsé­gen túl is eleget tettek minden egyedi kívánságunknak. Bizony nem lehetett kis feladat figyelembe venni negyvenkét család eltérő időbeosztását, üte­Eger azok közé a városok közé tartozik, amelyek már most több jól megvalósított felújítás­sal dicsekedhet­nek. Ezek nagyobb ■ Úgy álltak részét tavaly a hozzá, hogy ne- Fenstherm Kft. vé- künk jó legyen gezte. Elégedetten szemléljük Kovács Ferenc kö­zös képviselővel az egri Kalló­malom utca 32. szám alatti épületet. Kellemes látvány az u alakú ház frissen újra festett, kicsinosított szárnya, és jól néznek ki a vadonatúj korsze­rű műanyag ablakok. Sokkal többről van szó azon­ban annál, mint ami ránézésre bárkinek a szemébe ötlik. A har­mincéves építményt tavaly ne­mezni a védőfóliázást, az abla­kok cseréjét, a takarítás rendjét. Ám sikerült végezni, méghozzá a határidő előtt két nappal.- Karácsonykor már élvezhet­tük a huzatmentes lakásokat, örülhettünk annak, hogy jelen­tősen csökkent a zaj, növekedett a komfortérzetünk. Mint közös képviselő, annak különösen örü­lök, hogy a kedvező tapasztala­tok alapján a lakók már azt fon­tolgatják, nekivághatnánk a fű­téskorszerűsítésnek is. Kovács Ferenc közös képviselő dicséri a társaság jó munkáját Varga Gabriella, aki a szom­szédos kilencemeletes épület la­kója, háziasszonyként is hasonló módon vélekedik a Fenstherm Kft. kivitelezőiről. Nevetve mesé­li, hogy ő úgy összehaverkodott a „fiúkkal”, hogy még napokkal az ő ablakainak cseréje után is meg­meghívta őket kávézni.- Úgy álltak hozzá, hogy ne­künk jó legyen - foglalja össze tömören, mit is ért azon, hogy minden a legnagyobb rendben ment. - A mi három helyisé­günkben pár óra alatt végeztek, de olyan óvatosan és precízen, hogy utána se festeni, se tapé­tázni nem kellett. A testvérem megnézte, s kedvet kapott ő is a cseréhez. Nagy II. István, a Fenstherm Kft. Ingatlanirodájának vezetője örömmel értesül e dicséretekről. Mint mondja, beruházási cso­portjuk 2006-ban több egri tár­sasház felújítási munkálatait is elnyerte a megfelelő árajánlattal, és előteljesítések vállalásával.- Gondot eleinte az okozott, hogy a panelprogram ország­szerte szinte egy időben indult, így nehézséget jelentett a hőszi­getelő anyagok beszerzése és az állványzat megszervezése. Úgy igyekeztünk, hogy ebből a meg­rendelők semmit ne érezzenek. És persze annak a fáradságából sem, amivel sikerült összehan­golni a munkacsapatok, a mű­szaki ellenőrök tevékenységét a lakók életritmusával - mondja az irodavezető, akinek egységei a Pacsirta és a Hell Miksa utcában végzik feladatukat. A félreérté­sek elkerülése végett hozzáteszi, nemcsak Egerben dolgoznak, ha­nem az ország egész területén is.- Amennyiben társasházak részéről merülne fel hasonló igény, az önkormányzatokhoz kell fordulni pályázatukkal - hangsúlyozza Nagy II István. - De felvilágosítást mi is szíve­sen adunk, s emellett magán- személyek megkeresését is örömmel fogadjuk.

Next

/
Thumbnails
Contents