Heves Megyei Hírlap, 2007. április (18. évfolyam, 77-100. szám)
2007-04-18 / 90. szám
4 Fülön csípték a besurranó tolvajt a lakók és a rendőrök Április 6-án éjjel, péntekről szombatra virradóra besurranó tolvaj látogatott meg bennünket. Igen! Eger lajosvárosi részén, egy harmadik emeleti lakásban. A hívatlan vendég 6 ezer forinttal, egy mobiltelefonnal és egy doboz cigivel lett gazdagabb. A pénztárcámat és az irataimat a lépcsőházban eldobta. Azokat egy itt lakó hozta vissza kora reggel. Ekkor vettük észre a besurranást is. Az első köszönetem Szabó Tibor lakótársunké. A második a helyszínre érkező segítőkész rendőröké. Még el se mentek, amikor már jött a hír, menjek én is a kapitányságra. Ahol az ilyenkor szokásos eljárás után visszakaptam a telefonomat és a pénzt is. Kiderült, hogy már az éjszaka szolgálatban lévők elfogták, és bevitték a gyanúsítottat innen, a környékről. A kapitányságon a szolgálatban levő technikusok, nyomozók és Jurasek Attila rendőr törzs- zászlós mindent elkövettek az ügy tisztázása érdekében. Nekik is hálás köszönet! Tüdőm, ez a dolguk. De a segítőkészségük eredményeként végül nekem is szép ünnepem lett Közeledik a nyár és a jó idő. Nyitjuk az ajtót és az ablakokat. Az én esetem legyen a példa: jobb félni, mint megijedni! Legyünk óvatosak és jobban figyeljünk egymásra! ■ Tisztelettel: M. P.-né, Eger Valamennyi fájdalmamat elfeledtették Nemrégiben, egy szerencsétlen baleset során szilánkosra törtem a csuklómat, s a sérülésem műtéti beavatkozást igényelt. Vámom kellett az operációra, így négy napot benn töltöttem a kórházban. A baleseti sebészeten feküdtem, ahol a nővérkék, de még az orvosok is olyan rendkívül kedvesek, segítőkészek voltak, hogy szinte a fájdalmaimat is elfeledtették velem. Soha nem gondoltam volna, hogy még vannak ilyen emberek... Hálás köszönet dr. Türchányi Béla osztályvezető főorvos úrnak és csapatának, minden nővérkének és dolgozónak. ■ Szabó Sándomé, Ostoros PP. 2 3 HEVES MEGYEI HÍRLAP - 2007. ÁPRILIS 18., SZERDA Csak a legvégső esetben érdemes orvoshoz fordulni Sz. József március végén megjelent cikkére szeretnék reagálni. Az asszisztens nekem is elmondta: ha csak felírnak valamit, akkor is fizetendő a vizitdíj. Azt is megtudtam tőle, hogy ha valaki egy napon több részlegre is elmegy, jobban jár, mert csak egyszer kell fizetnie. Hála istennek, az egri bőrgyógyászati szakrendelésen tisztességesen bánnak a betegekkel, legalábbis én így tapasztaltam. Az viszont tény, hogy mostantól indokolatlanul nem szabad orvoshoz menni. Sőt azt is jól meg kell gondolni, hogy otthon mit tehetünk egészségünk vagy gyógyulásunk érdekében. ■ (név és cím a szerkőben) „Olcsó húsnak híg a leve" biztosítás Akik szerződést kötnek, legyenek nagyon óvatosak! Remek zenéjével segített a Road a beteg diáknak A „Megégett a ház, elhamvadt a hit" (Heves Megyei Hírlap, 2007. március 29.) című cikkel kapcsolatban szeretném kifejteni álláspontomat. Á káresemény jogi részét nem vitatom, egyrészt nem tisztem, másrészt nálunk ha kisemberről van szó, jogszabályt előhalászni annyi, mint a Szaharában futóhomokot találni. Mivel a biztosító elzárkózott a nyilatkozattól, ez akaratlanul is azt az érzést kelti az emberben, mintha az ő portájukon sem lenne minden rendben. Legalábbis emberi értelemben nem, hiszen ők is tudják, hogy a jogszabályok mögött érző, élő emberek vannak. Lehet, hogy Makláriéknál szabálytalan volt a melléképület, de ez addig nem volt probléma, amíg ők fizettek. Én is kötöttem lakás- biztosítást az egyik biztosítónál. Közérthetően elmondták, hogy miért fizetnek és miért nem, és ehhez tartották is magukat. Sajnos, már két esetben is kellett élnünk kisebb kárigénnyel. Kijöttek, vizsgálódtak, kérdeztek, fényképeztek és fizettek. Fizetési vonakodásnak még a leghalványabb jelét sem tapasztaltam. Mert hogy miért fizet a biztosító és miért nem, azt a szerződés megkötése előtt kell(ene) rögzíteni, nem pedig akkor, amikor már megtörtént a baj. Nem jó ez így. Nem jó a károsultnak, mert egész életük munkája vált semmivé. (Én bízom benne, hogy valamilyen formában a biztosító mégis rendezni fogja ezt az ügyet, hisz az emberi tényező gépesített világunkban sem zárható ki.) Nem jó ez az adott biztosítónak sem, mert ezzel hosz- szú távon nagyon sok ügyfelet elveszíthet, mivel erről az esetről hazánkban bárki tudomást szerezhet. Nem jó a többi biztosító- társaságnak sem, mert rontja az ő ázsiójukat is. És nem jó az embereknek, akikben ez félelmet és bizalmatlanságot kelt. Nem lehet tudni, hogy ezek után hányán bontanak vagy nem kötnek szerződést. Mert lehet fent bármilyen jól működő marketing igazgatóság, azért a lényeg itt lent dől el. A biztosítási üzletkötő és az ügyfél között. Akik biztosítást akarnak kötni, azt javaslom, hogy legyenek nagyon körültekintőek és óvatosak. Vigyázzanak, mert a csábító, olcsó ajánlat később nagyon sokba kerülhet. Nem árt hozzáértő jogász közreműködését sem igénybe venni ebben a helyzetben. ■ Fekete István, Nagytálya Kettős mérce lehet az eltűnési ügyekben vélemény Mitől függ, hogy komolyan veszik-e a rendőrök a bejelentéseket? Nagy meglepődéssel olvastuk a Heves Megyei Hírlap 2007. március 27-i számában a „Megtalálták a rendőrök az eltűnt nénit” című tudósítást. Igazán empatikus és dicséretes, hogy az Egri Rendőrkapitányság végre komolyan veszi a bejelentett eltűnést, és azon nyomban nagy erőkkel - 36 rendőrt, polgárőrséget, egri speciális mentőalakulatot, majd még rendőrségi helikoptert is mozgósítva - kitartóan kereste az eltűnt személyt, a bükkszent- mártoni 80 éves nénit. A széles körű és azonnali intézkedés meg is hozta az eredményt, az eltűntet még élve megtalálták! Elgondolni is szörnyű, hogy mi lett volna az idős nénivel, ha csak napok vagy hetek múltán indult volna be a rendőrségi gépezet, mint 2000. november 11- e után, Kiss Gábor 17 éves egri diák eltűnésekor. Örökké fájó pont az életünkben, hogy a mi Gábor fiunk esetében a széles körű, azonnali, nagyarányú keresést megtagadta az egri rendőri vezetés. Megalapozatlanul azt feltételezték a mindig pontos, megbízható gyermekről, hogy kalandvágyból elcsavar- gott, és majd vissza fog jönni. Ezzel a hozzáállással esélyt sem adtak neki az életben maradásra! Ezek után felmerül a kérdés: vajon mitől függ, hogy keresik vagy nem keresik az eltűnt személyt azonnal? így is lehet, úgy is lehet? Gábornak és a többi eltűnt, jobb sorsra érdemes fiatalnak az ügye máig tisztázatlan. Lelkileg és anyagilag tönkremegyünk, belehalunk az évek óta tartó küzdelembe, melyet az igazság kiderítéséért folytatunk az illetékes hatóságokkal. Hol van ezekben az esetekben a „Szolgálunk és védünk” szlogen tartalma? ■ Kiss Gábor gyászoló szülei Még egyszer szeretnénk a Road együttesnek megköszönni, hogy első kérésünkre ilyen önzetlenül mellénk álltak, és vállalták a koncertet beteg osztálytársunk megsegítésére. Nem csak kiváló zenei tehetségükről adtak tanúságot, hanem emberségből is kiválóan vizsgáztak. Köszönjük, és kívánjuk, hogy legyenek továbbra is nagyon sikeresek, és mellette maradjanak ilyen nagyszerű embereknek! ■ Eötvös József Középiskola 10/a osztálya, Heves Levelezőink figyelmébe ajánljuk Felhívjuk levelezőink figyelmét, hogy lehetőleg röviden, legfeljebb 1 gépelt oldal terjedelemben fogalmazzák meg gondolataikat. Az írásokat szükség esetén rövidítve és szerkesztett formában tesszük közzé. A közölt levelek tartalmával szerkesztőségünk nem feltétlenül ért egyet, azokért felelősséget nem vállal. Csak a teljes névvel, címmel ellátott írásokat jelentetjük meg. Továbbra is várjuk írásaikat szerkesztőségünk címére: Eger, Barkóczy út 7. szám. A borítékra írják rá: Pf. 23. ■ Egy kórházi zárójelentés körüli hercehurca igaz története vélemény Talpig gyászban napokig járkáltam az irodák, osztályok között, mire megkaptam a szükséges papírokat Szeretett férjem ez év február 24- én, életének 54. évében kórházban elhunyt Ez idáig sajnos mindennapos dolog. Kálváriám akkor kezdődött, mikor - életbiztosításunk lévén - a biztosító levélben értesített, hogy kórházi záró- jelentéseink másolatát 15 napon belül bocsássam rendelkezésükre. Rendszerető lévén, férjem összes előző zárójelentése szépen sorban lefűzve, egy piros műanyag dossziéban volt. Ezt magával vitte a kórházba, mondván: lássák az előzményeket is, főleg, mert előtte máshol is kezelték. A dossziét - egyéb személyes holmijával együtt - halálakor hazahoztam. Itthon elővettem a dossziét, és meglepetéssel tapasztaltam, hogy üres. Telefonáltam a kórházba, ahol közölték, hogy ott vannak az irodán a papírok, bármely napon 15 óráig mehetek érte. Pár nap múlva - közben egy négynapos ünnep is volt - bementem, ahol udvariasan felvilágosítottak, hogy az iratok nem náluk, hanem a patológián vannak. Irány a patológia. A hölgy itt elmagyarázta, hogy ez nem úgy megy, csak akkor juthatok az iratokhoz, ha a kezelő osztályról egy adminisztrátor lejön, kikeresi a zárójelentéseket, átveszi, majd ezután ideadhatja nekem. Vissza az osztályra. Az adminisztrátor hölgy szívesen lejönne, de ez nem így megy, mert ez nem „játék”, menjünk a főorvoshoz. A főorvos úr elmagyarázta, hogy írjak kérvényt a kórház igazgatójának, ennek ez a hivatalos útja. Irány az igazgató úr titkársága, ahol megerősítették az eljárás mivoltát. Mivel az idő sürgetett, helyben leültem és megírtam a kérvényt, megkérdeztem, mikor érdeklődhetek. Válasz: már másnap. Másnap érdeklődésemre a válasz: ne nála érdeklődjek, hanem a patológián, hisz ők is oda továbbították. Patológia: érdeklődjek a jogtanácsosi irodában, mert rajtuk keresztül történik az ügyintézés. Jogtanácsosi iroda: hát, ez így nem jó, mert be kell bizonyítanom, hogy nem voltunk elválva. Másnap indulás a jogtanácsosi irodára, a házassági anyakönyvi kivonattal. Mikor érdeklődjek? Két-három nap átfutási idő kell, érdeklődjek a patológián. Egy hétig mindennap patológia. Már a hangomról megismertek. Mindig semmi, engedély nem érkezett, sürgessem a jogi irodán. A jogi irodára már kissé idegesen telefonáltam, megígérték, hogy utánanéznek, visszahívnak. Valóban visszahívtak, elnézést kértek, de kérvényem egy hete olyan irodában landol, akinek ehhez semmi köze. De már megvan. Már csak egy-két nap türelem. Két nap múlva patológia. Megvan az engedély, már le is másolták a zárójelentést és visszaküldték a jogi irodára, ott átvehetem. Zárójelentés? Egy darabot? És amik a piros dossziéban voltak? Ja, az is kell, akkor még egy kis türelem, azt is lemásoljuk, és megküldjük a jogi irodának. Másolási díj 100 forintoldal, összesen 1300 forint lesz, amiről csekket kapok a jogi irodán, és megkapom a várva várt zárójelentéseket. Nem telefonáltam többet. Személyesen bementem a jogtanácsosi irodára, ahol kedvesen fogadtak, épp hívni akartak, kész van minden. Csekken az összeg 1000 forint volt, amit ráérek utólag is befizetni, köszönjük, hogy befáradt. Azt hihetnénk, hogy itt a „happy end”, de a poén most következik. A zárójelentésen ez áll: „Hospice Osztály”. Az én férjem nem ott feküdt. Hát nem is az ő zárójelentése. XY, egy számomra teljesen idegen emberét kaptam meg (8 oldal). Másik zárójelentés, na ez már a férjemé (2 oldal). Epikrisis utolsó mondata: 2007. 02. 24-én, 19.35-kor elhunyt. Zárójelentés eleje: Otthonába bocsátva. Történt mindez ma, Magyarországon, az egri Markhot Ferenc Kórházban. a Lakatos Tibomé Eger (cím a szerk.-ben) ■ Történt mindez ma, Magyarországon, az egri Markhot Ferenc Kórházban. Lehet, hogy Makiáriéknál szabálytalan volt az épület, de addig ez nem volt gond, amíg fizettek a biztosítónak. Képünk a helyszínen készült.
