Heves Megyei Hírlap, 2007. február (18. évfolyam, 27-50. szám)
2007-02-07 / 32. szám
4 Számlálatlanul, átgondolatlanul ömlik a pénz az úthálózatba A Hírlap január 4-i számában megjelent írások tele vannak panasszal akkor, amikor az elmúlt kormányzati ciklusban a magyar úthálózatra több pénzt költöttek, mint korábban bármelyik ciklusban. Igaz ez a megállapítás szőkébb pátriánkra, Heves megyére és Eger városára is. Sajnos, az utak fejlesztését ritkán a forgalmi igények döntik el, helyette politikai ígéretek, határozzák meg a fő csapásirányt Már rég nem korrupciómentes az építőipari ágazat, ám az elmúlt ciklusban ez a tendencia mindent felülmúlt Ehhez elengedhetetlen a politika védőernyője. Maradva csak a megyében és a városon belül: jól érzékelhetőek a logücáüan, érthetetlen megoldások. Nehezen magyarázható, hogy miért itt dolgoznak üyen magas áron a kivitelezők, és az extra árakért miért fogadnak el a megrendelők sélejtközeli minőséget A gyöngyös-verpelét-egri út egri átkelési szakaszának műszaki megoldása szégyen. ■ A gyöngyös-verpelét-egri út egri átkelési szakaszának műszaki megoldása enyhén szólva szégyen. Hasonló a Bazilika melletti útfelújítás megoldása, minősége is. A burkolat hullámos, a víznyelők környéke akkorát dob a gépkocsin, mint egy fekvőrendőr. Heves megyében a kedvező bányaközeli keverőtelepek ellenére legalább 30 százalékkal magasabbak az aszfaltárak a hasonló budapesti munkák árainál. Az M0- ás autópálya egységárai szintén nem érik el a hatvani elkerülő 32-es út árainak a 70 százalékát. Újabban az egri útépítéseknél már a közbeszerzés kiírása előtt eldöntik a kivitelező kilétét. A gátlástalanság napjainkban polgárjogot nyert. Az elmúlt ciklusban megépített autópályák árait ha átszoroznánk a jelenleg épülő MO-ás vagy az M7-es mostani egységáraival, illetve az önkormányzati munkák budapesti 2005-2007. évek átlagáraival, akkor az elmúlt négy év többlet- kiadása több mint 250 milliárd forintra tehető. Ez az összeg hiányzik a magyar úthálózatról. Ha valaki figyelmesen átolvassa a HVG január 6-i számát, ott megtalálható, hogy hol landolt az útépítési extraprofit jelentős része. ■ (név és rím a szerk.-ben) Mi ' MM , < ' PF. 2 3 HEVES MEGYEI HÍRLAP - 2007. FEBRUÁR 7., SZERDA m llillliil jMMMMgKMM89ÍM MM "" Csodálatos egri élmények turizmus Feledhetetlen négy napot tölthettünk a ragyogó városban bejáratánál: Egerben télen-nyáron ezernyi látnivaló, s vendégszeretet fogadja az-ide látogatókat. Mikor is épült? - érdeklődő turista a Bazilika Elég húzós volt az elmúlt év, így tavaly december közepe felé úgy döntöttünk a feleségemmel, hogy valahol már végre el kéne költeni a munkahelyemtől kapott üdülési csekkeket. A vüág- hálón kutakodva hamar ráakadtunk a Hotel Eger Park négynapos, akciós ajánlatára. Vízkereszt másnapján, a délutáni órákban érkeztünk a városba. Elfoglaltuk kellemes szállásunkat, majd elindultunk az évtizedes emlékeket felélénkíteni. Idegenvezetőktől hallottam, hogy sok olyan pontja van a világnak, ahova - ha lehet - úgy viszik a vendégeiket, hogy az első találkozás az esti órákra essen, s ezáltal az adott díszkivilágításban lássák és szeressék meg a helyet, majd’ másnap még nagyobb lelkesedéssel indulnak a további felfedezésekre. Akarva-akaraüanul ez történt velünk is. A Bazilika aranylón izzó fényei elkábítottak, meghódítottak. Majd ezt tovább fokozta az ünnepi füzérek, csillagok ragyogása a belváros utcáin, terein. Öröm volt ebben a fényes- séges békességben sétálni. Másnap mindez így folytatódott tovább. A Bazilika orgonája lelkünk mélyéig hatolt, s már nappali világosságban élvezhettük a belváros színes forgatagát. A „Város a város alatt” pince- rendszere egyszerre testesítette meg számunkra az emberi teremtőerő nagysága mellett az elemek, a természet ön- és újrateremtő erejét, az évezredeket néhány évtizedbe sűrítő cseppkövesedési folyamatokat éppúgy, mint a mindenen áthatoló gesztenyefa vizet kereső és találó gyökereinek élni akarását. Reméljük, hogy megfelelő anyagi források és lelkes helyiek összefogása eredményeként tényleg megvalósul néhány éven belül a tervezett „Kazamata Paniert azért biztos, hogy mi is visszatérnénk ide. A volt Érsekkert még így, télvíz idején is olyan fenséges. Elámító belegondolni, milyen lehet-tavasszal vagy a rekkenő nyárban. Bár már több száz moziban jártunk, de ilyen hangulatos nézőtéren még sohasem ültünk, főleg úgy, hogy a széksorokhoz bárasztalkák is tartoznak. Ezek azok az „apró” emberi pillanatok, amikért érdemes néha elutazni távolra az otthonunktól. noptikum” Természetesen megnéztük a Megyeházát és a híres Fazola- kapukat is. Az udvaron sétálva az olimpikonok emlékfalát nézegettük, amikor egy 50 körüli úr gyors léptekkel igyekezett az épület hátsó traktusa felé. Feleségem megszólította, s az udvaron található múzeumról kérdezte, ő pedig - bár látszott, hogy sietne - azonnal megállt, s igazi lokálpatriótaként beszélt az épületről, sőt a tér közepén álló, védett fák árnyékában meghúzódó padokról is. Ismerte azt az idős lakatosmestert, aki ezeket elkészítette a „Fazoláék” stílusában. (Az igazság az, hogy ezek azok az „apró” emberi pillanatok, amikért érdemes néha elutazni távolra az otthonunktól.) ■ Sándor József Budapest, Ferenc körút 23. Levelezőink figyelmébe ajánlhatjuk kérés Lehetőség szerint használják a drótpostát, küldjenek e-mailt is! Örvendetes, hogy az utóbbi időben ismét gyakran kapunk észrevételeket, olvasói leveleket a lapunkban megjelent írásokra, illetve egyéb közéleti kérdésekkel kapcsolatosan. Ennek a következménye, hogy anyagtorlódás miatt a leveleket esetenként némi késéssel tehetjük közzé. Felhívjuk levelezőink figyelmét, hogy lehetőleg röviden, maximum egy gépelt oldal terjedelemben fogalmazzák meg gondolataikat. Az írásokat szükség esetén rövidítve és szerkesztett formában tesszük közzé. A közölt levelek tartalmával szerkesztőségünk nem feltétlenül ért egyet, azokért felelősséget nem vállal. Csak a teljes névvel, címmel ellátott írásokat jelentetjük meg. Továbbra is várjuk írásaikat szerkesztőségünk címére: Eger, Barkóczy út 7. A borítékra írják rá: Pf.: 23. Ha lehetőségük nyílik, használják a drótpostát is! ■ Összefogtak a tarnazsadányiak, és segítettek a gyászolóknak Mint a Heves Megyei Hírlap is megírta, súlyos autóbaleset történt községünkben, Tarnazsa- dányban, ahol N. Antal 12 éves kisfiú életét vesztette. A gyermek elhalálozása a család részére feldolgozhatatlan, de megrendítette a község lakosságát is. A baleset után - a tapasztalt együttérzés mellett - a kisebbségi képviselő segítségével önkéntes alapon adománygyűjtésbe kezdtek. Jóleső érzés volt tapasztalni, hogy a felkeresettek - legyenek azok magyarok vagy romák - támogatták a családot, hogy a kiadásokhoz hozzájáruljanak. A temetés napján rengeteg rokon, osztálytárs, ismerős mellett a falu lakossága is megjelent, hogy részvételével erősítse a gyászban való osztozást. Ezért szeretnék a család nevében köszönetét mondani mindazoknak, akik a temetés megszervezésében segítettek, s azoknak, akik adományaikkal hozzájárultak költségeinkhez, s az iskola részéről történő megemlékezésért. ■ A gyászoló család nevében: Mága Miklósné, Tamazsadány Tüntetni talán a munkától is könnyebb lehet Az elmúlt nyáron kirobbant Gyurcsány-nyilatkozat, vagyis az öszödi beszéd nagy felháborodást keltett országszerte. Ezzel kapcsolatban a véleményem az, hogy az elmúlt 16 év alatt többet hazudtak nekünk, mint az azt megelőző 30 évben. Azt hiszem, üyen hatalomvágyó politikusaink az elmúlt száz évben sem voltak. Sajnos, odáig jutottunk, hogy egyes politikusok külföldön is lejáratják hazánkat. Tudomásul kellene végre venni, hogy hazugságokkal nem lehet előrehaladni. Pedig ez már lassan népbetegség lesz Magyarországon. Egyre nő az ingyenélők tábora, s egyre kevesebb az aktív keresők száma. Talán cinikus vagyok, de mégis úgy vélem, hogy tüntetni talán még a munkától is könynyebb. ■ Ország János Istenmezeje Ideje elfelejteni a kivételezettek kedvezményeit A szent és érinthetetlen járandóságok vélemény A gazdasági miniszter nyilatkozatai nem mindig megalapozottak Nincs szükség a szaporodó új pártokra Adj, uram, de ingyen! Az a véleményem ezzel kapcsolatban, hogy igenis minden ember fizesse meg a teljes árú áramot, utazást (kivétel diákok). A nyugdíjasok, ha utazni vágynak, vegyék igénybe a kedvezményre jogosító igazolványukat, de ha ez betelik, vásárolják meg a teljes árú jegyet A közgyógy- igazolványai rendelkezők csak saját gyógyszerüket vehessék kedvezménnyel. Nem vagyok benne biztos, hogy az erőmű, az áramszolgáltató, vagy éppen a közlekedés alkalmazottai többet dolgoznának, mint más ágazatokban. Jómagam is napi 10 órát dolgozom nettó 80 ezerért nő létemre, és semmilyen kedvezményben nem részesülök. ■ Január 22-én a Budapestről Hatvanba 12.05-kor induló vonaton a kalauznő - helyesen és jogszerűen - különösen szigorúan ellenőrizte a nyugdíjasok személyi igazolványát. Meg is indokolta a szokatlan szigort: a nyugdíjasok miatt megrövidítettek bennünket, elvették tőlünk az ingyenes utazási lehetőséget az első osztályú kocsikban. Mi közük ehhez a nyugdíjasoknak? - kérdeztük többen. A válasz: nekünk azt mondták, hogy csökkenteni kell a MÁV veszteségét. Ehhez meg kell vonni az utazási kedvezményeket, vagy a vasutasoktól, vagy a nyugdíjasoktól. A nyugdíjasoké megmaradt, a mienket csökkentették. Vajon kik lehettek azok, akik „azt mondták...”? Eszembe jutott, hogy az általam egyébként sokra értékelt gazdasági miniszterünk nyilatkozott hasonlóan. Amikor ugyanis próbálta indokolni a villamos- energia-ipari dolgozók áramkedvezményének a megvonására irányuló elképzelését, azt mondta, hogy azt mint a Kádárrendszer kivételezettjei kapták, s emiatt a többi fogyasztónak 25 fillérrel többet kell fizetnie kilowattóránként. Ezt a kijelentést kétszeresen is cáfolom. Én még jól emlékszem, hogy 1939-1944 között minden villanyszerelő vágya volt, hogy az áramszolgáltatónál vagy a villanytelepen (erőműnél) dolgozzon, mert ott ingyen kapták az áramot. Olyannyira, hogy a lakásukon fogyasztásmérő sem volt felszerelve. Akkor még nem volt Kádár-rendszer. Jó lett volna arról is szólni, hogy a 32 forintos kilowattóránkénti villanyárból a bérköltség kb. 3 forint, ezzel szemben 13 forintot tesz ki az állami bevétel és a tulajdonosok profitja. Ezek szent és érinthetetlen dolgok? Ezekről nem ülik beszélni? Nemcsak a villamosenergiaiparban van az, hogy a dolgozók járandóságuk kis részét természetben kapják. Állítólag az erdészek évi járandóságként bizonyos mennyiségű tűzifa-juttatásban részesülnek. Csak nem ezért vásárolhatom én olyan drágán a tűzifát? Úgy tudom, hogy az OTP dolgozói kedvezményes áron vásárolhattak bankjuk részvényeiből. A közelmúltban kinevezett új elnökhelyettes maga mondta, hogy járandóságként meghatározott értékű kötvénypakettet kap.’ Mégsem hallok arról, hogy ezzel indokolnák az OTP szolgáltatásainak, pl. a számlavezetési díjnak a felemelését. Kóka Jánost tapasztalatlanságának vélem betudni, hogy némely, mostanában tett nyilatkozata nem megalapozott. ■ Kardos Márton Lőrinci Olvastam arról, hogy a jobboldal (Fidesz) egy újabb pártot alapít Schmidt Mária milliomos üzletasszony kezdeményezésére, aki a nagytőke képviselőiben lelt társakra. Az a véleményem, hogy ilyen ínséges időkben, amikor nincs pénz gyógyszerekre, a beteg gyerekekre, s kétséges a kisnyugdíjasok élete, nem engedhető meg, hogy még többet vegyenek ki az ország zsebéből. Nem értem, hogy a milliárdos emberek miért nem finanszírozzák a maguk kis cirkuszát a saját zsebükből, miért nem figyelmezteti őket valaki, hogy ez már sok! ■ Bemáth Illésné kisnyugdíjas
