Heves Megyei Hírlap, 2007. február (18. évfolyam, 27-50. szám)

2007-02-09 / 34. szám

4 Nosztalgiatúrát szerveznek a most megszűnő vasútvonalon MEGYEI KORKÉP HEVES MEGYEI HÍRLAP - 2007. FEBRUAR 9., PENTEK Még egy utolsó tánc a ravatalon tangó Slawmir Mrozek groteszk komédiája az egri Gárdonyi Géza Színházban A Kál-Kápolna-Kisterenye vas­útvonal bezárását megelőző utol­só előtti hétvégén, február 24-én különvonatos túrát szervez a MÁV - tudtuk meg Barta Endré­től, a részvénytársaság Eli Prog­ram Igazgatóságának munkatár­sától. Ennek célja, hogy a részt­vevők jól érezzék magukat, mo­zogjanak egyet a friss levegőn, fotókat készíthessenek a régóta nem látott vonatról, a Púposról. A nosztalgiaút résztvevői még utoljára láthatják ezt a szép vonal- vezetésű vasútvonalat „működés közben”, megismerhetik Heves megye érintett tájait Az érdeklő­dők a költségeken felüli bevéte­lekkel is támogathatnak egy vas­útbarát alapítványt, egyúttal pe­dig demonstrálják a szép környe­zetben futó vasúti mellékvonalak társadalmi hasznosságát. ■ Újabb képzés: élelmiszer és biztonság Új szakirányt indít a Károly Ró­bert Főiskola a munkaerő-piaci igényekhez igazodva. A mező- gazdasági mérnöki Bsc szakhoz kapcsolódóan kezdi meg az in­tézmény az élelmiszer-biztonsá­gi szakemberek képzését. Watchler István, az Agrár- és Vi­dékfejlesztési Kar dékánja sze­rint egyre nagyobb szerepe van az élelmiszer-előállítás területén az élelmiszer-biztonságnak, ami „a termőföldtől az asztalig” teljeskörűen garantálni tudja a minőség biztosítását. A képzés elméleti és gyakorla­ti elemei egyaránt garanciát je­lentenek arra, hogy a végzett szakemberek a legkorszerűbb is­meretek birtokában dolgozhas­sanak. Mindez nagyban elősegít­heti, hogy növekedjék az élelmi­szer-előállítás biztonsága, jó gyártási és higiéniai gyakorlat alakuljon ki a termelésben. Ez egyfelől az élelmiszer eredetű megbetegedések csökkenését, a fogyasztók biztonságát szolgálja, másrészt egyértelműen növeli a hazai termékek piacképességét. Az új szakirány jól példázza a főiskola azon törekvését, hogy képzéseit rugalmasan alakítva kövesse a mindenkori munka­erő-piaci igényeket. ■ Két férfi tangót táncol egymáshoz simuló testtel. Az egyikük rezzenéstelen arccal, szenvtelenségtől kegyetlen tekintettel, a másik pedig sorsába bele­törődve, megadón hajtja fejét a széles férfivállra. Egres Béla Ez a végső kép mindent elmond, mindenre rávilágít, ami ezt meg­előzően megtörtént a színpadon. Egyfajta végső összeomlást, el­értéktelenedést, avagy a valaha értékesnek tartott, álmodott dol­goknak a teljes elvesztését. Ösztönösen hajlamosak va­gyunk arra, hogy eszméket, esz­merendszereket keressünk ma­gunknak, melyek mentén leélhetjük életünket. Természe­tesen ezek az alapel­vek kinek-kinek egé­szen mást jelente­nek. Van, aki csak a magasztos, nemes és megkérdőjelezhetet­len gondolatok és el­vek partfalai közt ké­pes végigvezetni életének sze­kerét, míg jó néhány olyan em­bertársunkkal is összehoz a vaksors, akiknek nem ilyen egy­értelmű, az alapvetően elfoga­dott erkölcsösség csapásain ve­zet életútja. Sőt - és ez a harma­dik szál, amit a lengyel abszurd atyja, Slawomir Mrozek bele­sző groteszk játékába - léteznek olyanok is, akik mindenféle ha­gyományos értékrendet elutasí­tanak. Ők járatlan és járhatat­lan úton próbálnak végigbukdá­csolni. Valaha, egyfajta európai pol­gári értékrendben viszonylag egyértelműek voltak az irányok és értékek. Erkölcs, erkölcstelen­ség és nihilizmus közül bárki ki tudta választani, hogy melyik út vezet valamely életcél megvaló­sításához. S melyik az, melynek vége ködbe vész. Mára már - sőt a darab születésének idején, 1964-ben, és helyén, Lengyelor­szágban - a tapasztalatok azt mutatják, hogy nem ennyire ké­zenfekvő, melyik hány bizonyul­hat hosszú távon helyesnek. (A Tangót ugyan Mrozek már nem Lengyelországban írta, de az alapvető élményanyag még szü­lőföldjéről származik.) ■ A kelet-európai szerzők az ab­szurdban a va­lóságot mutat­ják fel, nyugati társaik a való­ságban az ab­szurditást. (P Müller Péter) Ezért több okból is izgalmas most, 2007-ben bemutat li ezt a művet. Megírásakor még a nyu­gati és a keleti blokk markáns arcvonalakat épített, határozott ideológiai, filozófiai élte rések­kel. Mára ezek a geopolitikai különbségek felpuhul­tak, s inkább általá nos, ember és em­ber közötti, köz­vetlen ellentétek­ké alakultak. Egy szabadabb, tágabb térben az eszmék megkeresésére és meg­találására is nagyobb lehető­ség nyílik. így eltévedni is könnyebb közöttük. Itt, Európa közepén, a ke­leti blokk tagjaiként új esz­méket, új irányokat kellett volna elsajátítani hagyományosan szuverén gondolko­dású, kultúrájú nem­zeteknek. Az egri be­mutató ezért is kü­lönleges, mert há­rom, markánsan el­különülő, történelmi, földrajzi szempont­ból mégis együvé tar­tozó kultúra színházi találkozá­sának lehetünk tanúi. A lengyel Mrozek darabját egy szerb, Radoslav Milenkovic rendezi Magyarországon. Ez a tény pe­dig - éppen, mert a valaha léte­zett kommunizmus, és benne a kultúra egészen más képet mu­tatott - érdekes asszociációkra ad lehetőséget. Egészen másról kell szólnia ennek a mostani elő­adásnak, mint akár a hatvanas, akár a nyolcvanas években. Ennek az elvárásnak pedig eleget tesz Milenkovic és csa­pata. Három generáció van jelen a komédiában, és még valaki, aki kívül, fölül vagy egészen más­hol áll a többiekhez képest ráadásul kortalanul. Ezen gene­rációk léte egy feje tetejére állí­tott világot mutat, melyben az öregek már mit sem törődnek olyan semmiségekkel, mint ér­tékek, a középkorúak markán­san, amúgy hippi módjára el­utasítanak mindenféle hagyo­mányt, míg a legfiatalabb - ép­pen, mert ilyen világban képte­len létezni - görcsösen, akár diktatórikus eszközökkel is megpróbál régi-új eszméket ke­resni. Tudja ugyanis, ha nem gyón Magával bármikor táncra perdülök... Rácz János és Blaskó Balázs lép át elődei nihilizmusán, ő is belesüllyed egy olyan világba, mely a szülők, nagyszülők tragé­diájához vezetett. Nem számol azonban azzal, hogy a képlet en­nél sokkal bonyolultabb. Nem csak a nemtörődömség és a tu­datosság fekete-fehére létezik, de van harmadik út is, az erkölcs teljes hiánya, mely minden jó­zan számítást keresztülhúz. Milenkovic céljainak elérésé­hez különlegesen izgalmas sze­reposztással rukkolt elő, s ezzel már a kezdetekkor meghatároz­ta a majdani színpadi alkotást, még inkább kiemelve annak ab- szurditását. Az öregeket, Eugé­niát (Bozó Andrea) és Eugé- niuszt (Rácz János) fiatal színé­szekkel játszatja. Akik remekel­nek ezekben a jól megírt szere­pekben. Bozó Andreától már lát­tuk, hogy ilyen, önmagától ide­gen karakterszerepekben meny­nyire jól érzi magát, mennyire színt tud fölmutatni. Rácz János pedig igazi komikus alkat, éppen azért, mert a legtréfásabb szerep­ben, jelenetben is képes megmu­tatni a tragédiát. Ez a képesség ebben az előadásban különösen meghatározó. A középkorú házaspár, Ven- czel Valentin (Stomil) és Nádasy Erika (Eleonóra) kiválasztása is nyerő húzásnak bizonyult. Ven- czel ugyan a játék kezdetén mint­ha bizonytalannak érezné ma­gát, és kicsit túljátssza a hagyo­mányokat elvető, nemtörődöm lázadó figuráját, azután viszont egészen nagy mélységekig is el­jut a jellemformálásban. Nádasy pedig fürdik az egyszerű, min­denféle érzelmektől és vágyaktól irányított asszony szerepében. A fiatalok sem maradnak el mögöttük. A hagyomány- és esz­menélküliség ellen lázadó Artúr bőrében Vajda Milán talán eddi­gi legjobb egri alakítását nyújtja, míg Mészáros Sára Alá, a csitri lány szerepében mindent meg­mutat, amit egy szellemileg és szexuálisan is nyüadozó, vagy ép­pen kinyílt fiatal nő megformálá­sában meg kell és lehet mutatni. Az egri előadás kulcsfigurája azonban a mindenre képes, gátlástalalan Edék, akit Blaskó Balázs formáz meg hátborzon­gató hitelességgel a színpadon. Milenkovic Edékben mutatja meg igazán, mi történt velünk, itt Közép-Európában az elmúlt fél évszázadban. Mert Edék, a primitív és gátlástalan gyilkos jelleméből ma is hiányzik ugyan minden erkölcsi gát vagy aggály, de emellett na­is számító, rezzenéste­len arcú, hidegfejű, és ilyen alantas eszkö­zökkel mindenki fölött győzedel- meskedő lénnyé fejlő­dött. Olyanná, amilyennel elvek és eszmék mentén létezők mit sem tudnak kezdeni. Egyet tehetnek. Eugé- niusz bácsihoz hasonlóan elfo­gadják a táncra kérő kezet, fel­lépnek saját ravatalukra, s a pis­lákoló gyertyák fényében megte­szik az első tánclépéseket. Eltán­colják az utolsó tangót azzal, aki uralkodni fog fölöttük ezentúl. Elhunyt Ribár Éva színésznő búcsúzunk Közel húsz esztendőn át játszott Egerben Biztosítva érezhetik magukat őstermelők Az éves bevételtől függ a járulék mértéke Meghalt Ribár Éva. A szín- művésznő 1987 óta az egri teátrumban szerepelt. Munkatársunktól Meghalt Ribár Éva színművész- nő, aki mintegy húsz évig játszott Egerben. Baján született 1943. február 2-án. A főiskola befejezé­se után, 1963-ban az Állami Dé­ryné Színházhoz szerződött, 1971-től 1986-ig a kecskeméti Ka­tona József Színház tagja volt, majd egy évadot a debreceni Cso­konai Színháznál tölt. Különleges érzéke volt ahhoz, hogy apró gesztusokkal, belső játékkal meg­nevettesse a nézőket Olyanra volt képes, amire csak kevesen: a leg­Rlbár Éva az egri színpadon, az El­veszett paradicsom Zsófijaként kisebb szerepben is magára von­ta a néző figyelmét - jellemezte az elhunyt művésznő képessége­it Pilisy Csenge az egri Gárdonyi Géza Színház képviseletében. A művésznő 1987 óta az egri teátrumban szerepelt. Játszott drámát és zenés darabot. Fősze­repet kapott ifj. J. Strauss: A de­nevér, Jacobi V.: Leányvásár, Le­hár Ferenc: A mosoly országa, Burckhard: Tűzijáték, Thomas: Charley nénje, Beaumarchais: Figaro házassága, Örkény: Tót­ék, vagy Miller: A salemi boszor­kányok című darabjában. Leg­utóbb közel négy esztendővel ez­előtt, 2003-ban láthatta a közön­ség az Elveszett paradicsom Zsó­fijaként. Hosszú évekig jelentett problé­mát, hogy az őstermelőknek sem­milyen biztosításuk nem volt. Ta­valy januártól az őstermelők után az állam fizetett egészségbiztosí­tási járulékot. Most ismét módo­sult a törvény. Tekintettel az uni­ós gyakorlatra is, 2007-től az ős­termelők bizonyos kivételektől el­tekintve biztosítottá váltak. Biz­tosított őstermelőnek számít a családi gazdálkodó, a családi gaz­daságban nem foglalkoztatott­ként közreműködő családtag, va­lamint az, akinek őstermelői iga­zolványa van, és érvényesíttette az értékesítési betétlapját A biz­tosított őstermelő 2007. január 1- jét követően a minimálbér után teljes társadalombiztosítási, nyugdíj- és egészségbiztosítási já­rulékot fizet. Kevesebb a járulék, ha az előző évi, támogatások nél­kül számított őstermelői bevétele nem haladja meg a 7 millió forin­tot. Ebben az esetben a bevétel 20 százaléka után fizet nyugdíjbizto­sítási és egészségbiztosítási járu­lékot Ezeket ne­gyedévente, az adott negyedévet követő hónap 12- ig kell megfizet­ni, és eddig a ha­táridőig adatot is kell szolgáltatni a fizetendő járulékokról, elektro­nikus úton. Az őstermelőnek ehhez márci­us végéig regisztráltatnia kell ma­gát, hiszen csak így tudja tartani a 2007. április 12-i, tehát az első adatszolgáltatási határidőt Az ős­termelők közül nem biztosítottak azok a kiskorúak, akik a közös őstermelői igazolványon szere­pelnek, vagy tagjai a családi gaz­daságnak. Ők ugyanúgy kapják az egészségügyi ellátást, mint bármelyik kis­korú, fizetniük érte nem kell. Hasonló a hely­zet a saját jogú nyugdíjassal vagy özvegyi nyugdíjban része­sülővel. Ezenkívül nincs lehetősé­ge biztosítást kötni annak, akinél a nyugdíjkorhatárig hátralévő idő és a már megszerzett szolgálati idő együtt nem éri el a 20 évet. ■ ■ Minimálbér után teljes társadalombiztosítási, nyugdíj- és egészségbiz­tosítási járulékot fizet.

Next

/
Thumbnails
Contents