Heves Megyei Hírlap, 2007. január (18. évfolyam, 1-26. szám)
2007-01-03 / 2. szám
4 PF. 2 3 HEVES MEGYEI HÍRLAP - 2007. JANUAR 3., SZERDA Köszönet a hatvaniaknak az emberi bánásmódért A bürokrácia útvesztőiben okmányiroda A hatékony, polgárbarát ügyintézés kissé akadozik Emlékezetes gombavató szülői, tanan segítséggel Halálos áldozatokat követelő autóbaleset vétlen sérültjeként boka- és bordatöréssel kerültem a hatvani Albert Schweitzer Kórház Traumatológiai Osztályára, ahol bokaműtétet kellett végrehajtani. Ezúton szeretném megköszönni a dolgozóknak, beteghordóknak, nővéreknek, orvosoknak és elsősorban Benyovszki György doktornak, aki a műtétet végezte, azt az emberi gondoskodást, amire üyen helyzetben a betegnek legnagyobb szüksége van. ■ Ötvös Ferencné Gyöngyöstarján, Hősök út Ha megdobnak kővel, dobd vissza kenyérrel? Meddig csemegéznek még honatyáink a közelmúltban történt utcai zavargások szülte áldatlan események fölött? A Tisztelt Házban szike alá helyezték a zsaruk testületét, mintha más teendőkkel nem is kellene foglalkozni ebben az országban. Ideje lenne befejezni azt a part nélküli vitát, ami azt hivatott eldönteni, hogy ki vétkezett október 23- án. A rendőrség nem, mert hogyan is viszonyulhat a karhatalom ahhoz a lázadóhoz, aki az utca köveit feltépve határozottan rátámad az egyenruhásokra. Egyesek azt szerették volna, hogy a rendőrök kenyérdobálás- sah válaszoljanak a támadásra. A történésekért nem a rendőrség okolható, hanem azok, akik a randalírozás injekciójával oltották be a csőcseléket. Ezeket a személyeket keli felkutatni. Hogyan tovább? Ha a rendszernek nem tetszik a rendőrség, azt haladéktalanul fel kell oszlatni, amúgy is előtérbe került minden területen a leépítés. Szabad utat kell engedni a garázdálkodók- nak, kiknek tetteik után újjá lehet építtetni utcákat és a kitört kirakatok ablakait. Manapság már igen gazdag országgá váltunk, a károk rendezése nem okozhat nehézséget. Ha mégis szükség lenne a rend fenntartóira, akkor azokat kenyérrel, fonott kaláccsal kell felszerelni, hogy a renitenskedők meg ne sértődjenek. ■ Bollók István Eger A 21 ezer beiktatott ügyirat mellett évente átlagosan 100 ezer különféle okmányt is kiállítanak a gyöngyösi okmányiroda szakemberei Két pedagógusdiplomával, 12 év tanári és 20 év labdarúgói tapasztalattal a hátam mögött arra „vetemedtem”, hogy vállalkozói igazolvány kiváltását kérvényeztem a gyöngyösi okmányirodában 2006 szeptemberében. Kiváltottam az. erkölcsi bizonyítványt, illetve októberben befizettem a 10.000 forintos regisztrációs díjat egy egyszerű sárga csekken. Horváth Gábor irodavezető úr november 17-én keltezett, számomra igen furcsa hangvételű levelében egy fantasztikus demográfiai bemutatást vázolt előttem, melyből megtudtam, hogy évente 21.000 beiktatott ügyirat mellett 100.000 okmányt is kiállít az okmányiroda. De akkor vajon hányán járhattak még hasonló módon, mint én? És bár „a hatékony és polgárbarát ügyintézéshez az ügyféli együttműködési készség is hozzátartozik”, és „szeretném megadni a köz dolgozóinak is azt a tiszteletet, amit ők is igyekeznek maximálisan érvényesíteni az ügyfelek felé”, nem tudom, mert lehetetlen kapcsolatba lépni velük. Számomra az is oly furcsa, hogy egy hétfőn keltezett levél Egerből miért csak pénteken érkezik meg Gyöngyösre? Talán hogy az ember elfogadja tényként a benne foglaltakat, és lemondjon javairól? Vagy hogy egy család egész hétvégéjét tönkretegyék, mivel 10.000 forint téves elvesztése az egész családra kihat Horváth úr novemberi levelében közli, hogy intézkedett a lerótt 10.000 forint összegű illeték A büntetés- postai úton történő nek oda-visz- visszafizetéséről. De- sza kellene cember 8-án - mennyi működnie. idő is telt el azóta? - kaptam kézhez a Heves Megyei Illetékhivatal vezetőjének levelét, melyben tájékoztatnak, hogy a tévesen befizetett illetéket az okmányiroda felhasználta. Végső konklúzió! Sárga csekken októberben befizettem 10.000 forintot, melyet a gyöngyösi okmányiroda vezetőjének írásbeli garanciája ellenére sem kaptam kézhez decemberben, jegyezzük meg: az év legköltségesebb havában. De hányán kaptunk már olyan levelet a fent megnevezett hivataloktól, hogy a határidőn túl lerótt összeg után pótdíj büntetés befizetésére köteleznek bennünket. De akkor ennek oda-vissza kellene működnie. Nem? Bízom egy elnézést kérő levélben, a tévesen befizetett összeg visszatérítésében és a késedelmi kamat büntetésben, amit jelen esetben én számítok fel. Tévedni csak munka közben lehet. De meddig kell még várakoznunk? Bízom benne, hogy Gyöngyösön a KÖZ dolgozói is olvassák a soraimat, kicsit magukba néznek, és mind az én, mind a sorstársaim ügyében mihamarabb intézkednek. ■ Balogh Gábor Sokak szerint már a csőd szélén állunk vélemény Az anyagias világban mindenki csak a sa] át érdekeit nézi A szeretet ünnepe kapcsán megjelent cikkekre szeretnék reagálni. A karácsony már rég nem arról szól, amiről kellene. Ebben az elanyagiasodott, pénzhajhász világban mindenki csak a saját érdekeit nézi és védi, eltaposva azt, aki az útjában áll. Sajnos ezt magunknak köszönhetjük, mert gyermekeinket mi neveljük rossz irányba, mondván: mindent megteszek, hogy neki a legjobbat adjam. A „minden” ebben az esetben az anyagiakat jelenti, az érzelmi mindent meg sem próbáljuk odaadni nekik. A hírek hallatán, miszerint 100 milliárd forintot költöttünk ajándékokra, elgondolkodtam, hogy ez az az ország, ahol mindenki szegény, és az ország a csőd szélén áll? Az emberek hajlamosak sírásra, ha pénzről van szó, ez a sírás a vagyon nagyságával nő. A középrétegbeli melós azt mondja: örülök, hogy van munkahelyem, megélünk valahogy. És beül a 15 éves autójába. A szegény vállalkozó így gondolkodik: teljesen el vagyok le- hetetlenítve, megfojtanak a szigorítások. És beül az 1-2 éves, 10 milliós autójába. Én egy multicégnél dolgozom. Az idén egyszeri 3 százalékos béremelést kaptunk, és még hálásnak is kellett lennünk. Az uniós bérekről csak annyit, hogy nálunk soha nem lesz, ezt tudomásul kell venni. A multi csak addig marad, amíg neki megéri, a magyar cégeket pedig már rég tönkretették. A magyar embernek egy nagy baja van, iszonyúan szeretne gazdagabbnak látszani, mint a valóság. Ezért licitálnak egymásra erejükön felül, a jobb módúak pedig csak rontanak a helyzeten. A hatalmas mennyiségű hitelállomány jól tükrözi a helyzetet. Az ördögi kör pedig bezárult: az uniós bérekre esélyünk sincs, az árak és a kínálat már itt van. A kérdés az, hogy van-e valamilyen megoldás egyáltalán? ■ Mrávik Ferenc Szeretnénk ezzel a cikkel köszönetét mondani az iskolánknak, osztályfőnökünknek és a szüléinknek, mert nélkülük nem juthattunk volna idáig. Remélem, e rövid üzenetünk helyet kaphat az újságjukban. A Gárdonyi Géza Ciszterci Gimnázium, Szak- középiskola és Kollégium végzős diákjai számára ismét elérkezett a gombavató estéje. 2006. december 20-án, 17 órától kezdődött. A négy végzős osztály egyéni műsorral mutatkozott be a tanároknak, illetve a szülőknek. Ezután következett a gombfeltű- zés, majd ki-ki saját osztályával elfogyasztotta az ízletesebbnél ízletesebb vacsorát. 22 órakor néhány diák egy csodálatos keringővei megnyitotta a bált. Majd a diákok hajnalig táncoltak. А 13Д osztály nevében ezúton is szeretném megköszönni osztályfőnökünknek, Lapinskas- né Máté Erikának és a szülőknek azt a sok-sok segítséget, ami nélkül nem érezhettük volna annyira jól magunkat, illetve köszönjük a Hotel Koronának a csodálatos vacsorát. ■ Lex Boglárka (egy végzős diák) Levelezőink figyelmébe ajánljuk Örvendetes, hogy az utóbbi időben, ismét gyakran kapunk észrevételeket, olvasói leveleket a lapunkban megjelent írásokra, illetve egyéb közéleti kérdésekkel kapcsolatosan. Ennek következménye, hogy anyagtorlódás miatt a leveleket esetenként némi késéssel tehetjük közzé. Felhívjuk levelezőink figyelmét, hogy lehetőleg röviden, max. 1 gépelt oldal terjedelemben fogalmazzák meg gondolataikat A közölt levelek tartalmával szerkesztőségünk nem feltétlenül ért egyet, azokért felelősséget nem vállal. Csak a teljes névvel, címmel ellátott írásokat jelentetjük meg. Továbbra is várjuk írásaikat szerkesztőségünk címére: Eger, Barkóczy út 7. szám. A borítékra írják rá: Pf. 23. Lehetőség szerint használják a drótpostát is! ■ Röplappal buzdítanak forradalomra álláspont Egészen másként látom a dolgokat, mint az üvöltő tömeg Ezúton kérek bocsánatot minden farkastól, hogy nem üvöltök velük, noha az általános pszichikai törvények szerint úgy illene. Nem kellemes érzés másként látni a dolgokat, mint az üvöltő tömeg. Állandóan arra gondolok, hogy biztosan tévedek. Ugyanis én például azt látom, hogy akik a nyomor ellen tüntetnek, azok drága traktoraikkal, autóikkal teszik ezt. Drága pénzen megépített útjainkat lezárják, a forgalmat akadályozzák. Országjáró uszító utakat tesznek olyan drága benzinnel, amit én alig tudok megfizetni. Nem csoda, ha nincs pénzük kenyérre, és éheznek szegények. Úgy láttam a televízióban, hogy nemzeti zászlónkat verekedésre, hadonászásra, egyedüli igaz magyarságuk bizonyítására használják. A magyar tömeg rátámad a magyar zászlót nem lengető ellenséges rendőrökre. Majd az idegen nemzetiségű, kegyetlen rendőrök a drága magyar nemzetiségű forradalmárainkra. Ekkor a magyar emberek megfordítják a drága magyar zászlót, és a hegyes végével szurkálják az ellenséget. Bizonyára rosszul látom, hogy az utóbbi hetekben szó sincs a bajkeverőkről, a milliárdos károkat okozókról, a forradalomra buzdítókról, a rendőrverőkről. Egyébről se hallok és olvasok, mint a kegyetlenkedő rendőrökről, és hogy a szegény ártatlan forradalmárokat engedjék szabadon. Bánt, hogy én így látom. Abban a tévedésben éltem, hogy sátrat verni, kempingezni csak arra kijelölt helyen lehet. Nem tudtam arról, hogy egyetlen kivétel a Kossuth tér. Azt is egy hozzám bedobott röplapból tudtam, hogy forradalomra készül az ország. Menjek el kiabálni, és vigyek nemzeti zászlót is. Ne vegyék rossz néven, de nem megyek. Azt hittem, hogy képviselőinket négy évre választjuk azért, mert rendet, jó törvényeket várunk tőlük. Persze ehhez az kellene, hogy ott legyenek a parlamenti üléseken. Nem tudom, mi történne velem, ha én felállnék, és kimennék a teremből, amikor az igazgatóm beszél... Mindenkitől bocsánatot kérek, aki nem ilyen tévesen szemléli a dolgokat. Talán az elmúlt rendszerben átélt kétszeri deportálásom ártott meg. ■ László Ferenc (cím a szerk.-ben) * Az utóbbi időben egyre több véleményt kapunk ebben a témában. A fenti levelet ezért vitaindítónak szántuk. Várjuk tehát a témával kapcsolatos gondolataikat szerkesztőségünk címére. A borítékra feltétlenül írják rá: Pf.: 23. ■ Helyből a legjobb
