Heves Megyei Hírlap, 2006. december (17. évfolyam, 281-304. szám)

2006-12-14 / 292. szám

4 2006. DECEMBER 14., CSÜTÖRTÖK - HEVES MEGYEI HÍRLAP S A J TÓ É S TANUL ÁS A szerelem nem elmélet A vasútállomáson Viktorra vár az egész család: a szere­lemkutatás professzora és vonzó felesége, valamint két lányuk, az egyetemista Vivien és húga, Laura, a gimi legjobb csaja. Viktor betoppanásával szenvedélyes és mulatságos történések színhelye lesz a tó­parti családi nyaraló. A szere­lem ugyanis nem elméleti kér­dés, azt gyakorolni kell, és a fi­atal költő és jogász mindenki számára váratlan edzőpart­nerré válik. A sorozatos téve­dések vígjátéka során Viktor többször össze-, majd kicso­magol, mígnem minden a he­lyére kerül. Vagy mégsem? A nagy sikerű Apám beájul­na című regény szerzőjének, Salinger Richárdnak „A sze­relem könyvei” című új műve egy fülledt nyári hétvége és egy szerelmi hatszög izgalmas és kacagtató története, köny- nyed stílusú, mégis elgondol­kodtató könyv. ■ Találkozunk a szobornál- Szóval az internetről ismered...- Ne érts félre, nem szoktam interneten ismerkedni, ez is csak véletlen volt.- Legalább jóképű fiú?- Azt nem tudom, még nem találkoztunk, és fényképet sem küldött.- Sejtésed sincs, milyen lehet?- Annyit tudok, hogy egyidős velem. Elég sokat beszélget­tünk... Kedves és jó humora van.- És mikor lesz a „nagy randi”?- ó órakor.- De hiszen most van annyi... El fogsz késni. Ha ugyan még nem késtél el.- Nyugi, emiatt ne aggódj. Látod azt a szobrot ott a tér köze­pén?- Látom, miért?- Úgy beszéltük meg, hogy ott találkozunk.- Nem kellene odaállnod? Az idő...- Ugyan, ne légy nevetséges. Nem fogok odamenni.- Ezt nem értem... Hát nem azt mondtad, hogy kedves és jó fej?- De igen... Viszont nem küldött képet magáról. És semmi ked­vem egy Quasimodo kinézetű sráccal égetni magam... Még egyetlen randi erejéig sem.- Igazad lehet. Így, ha szimpatikus, bármikor megszólítha­tod... Miért érzem úgy, hogy ez nem túl tisztességes?-Tisztességtelen? Felejtsd már el ezeket a szavakat! Csak meg­kímélem mindkettőnket egy esetleges fájdalmas csalódástól. Nincs ebben semmi rossz. Manapság mindenki így csinálja. a Zsigmondi Zsolt Neumann János Középiskola és Kollégium Ünnepi mézeskalács íivrr.,A». ,-■ríl’ilr'S /J '/'■ ■' < R.... V.R. irt VSeS Hetek óta min­denki kará­csonyi láz- t ban ég. Az ünnepi ké­szülődés el­maradhatat­lan része a mé­zeskalács-sütés. Az édesség nem csak finom, hanem a kará­csonyfa ékessége is lehet. A sütit nem ördöngösség el­készíteni, és egy jó családi vagy baráti programot is ke­rekíthetünk belőle. hozzávalók: 25 dkg finom­liszt, 25 dkg rétes liszt, 20 dkg porcukor, 1 kiskanál szóda­bikarbóna, 1 evő- , kanál mézes fs\ fűszerkeve- ^ rék, 3 tojás, 5 evőkanál mez, es egy csipetnyi só. A hozzávaló­kat egy nagy tál­ban összegyúrjuk, ujj­nyi vastagra nyújtjuk, majd formára kiszaggatjuk. A süteményeket kivajazott, meglisztezett tepsibe tesszük, és forró sütőben pár percig sütjük. A mézeskalácsokat másnap porcukorból és tojás- fehérjéből készült cukormáz­zal díszítjük. ■ Ha minden héten olva­sod a SÉTA-oldalt, ér- «► tékes ajándékokat nyerhetsz. Kérdése­ink mindig az előző csütörtöki lapszá­munkban megjelenő di­ákírásokhoz kapcsolódnak. Kérdésünk: Mi a címe Rúzsa Magdi új lemezének? A helyes válaszokat decem­ber 20-ig levélben (3200 Gyön­gyös, Török Ignác u. 8.) vagy e-mailben (marianna.juhasz ©axelspringer.hu) várjuk. A neved mellett tüntesd fel az életkorodat is! Előző heti játékunk he­lyes megfejtése: december 1. A jó válasz beküldői közül CZEGLÉDY ENIKŐ egy Hírlap- ajándékcsomagot nyert. Gratulálunk! £ B i £ A diploma megszerzéséig mindig rögös út vezet. A diákoknak keményen meg kell dolgozniuk a majdani felnőtt évek sikereiért. A pályaválasztás keservei felvételi pontgyűjtés Vajon mi leszek majd, ha nagy leszek? Hőemelkedésem van, kö­högök, fáj a tor­kom és a fejem. Legszívesebben egész nap az ágyban feküd­nék és a forró ka­millateámat kor­tyolgatnám a nagy semmittevés közepette. Ehelyett nemsokára csoma­golnom kell, hiszen vasárnap lévén, este hatkor már az Eger­be tartó buszon kell ülnöm, hogy időben visszaérjek a kollé­giumba, és kellőképpen fel tud­jak készülni a hétfői nap meg­próbáltatásaira. Ezeket a sorokat olvasva az emberek agyán biztosan a „de jó neki, még csak tanulnia kell” gondolat fut végig. Csakhogy sokan nem gondolnak bele, mi­lyen nehézségeken megy át egy olyan diák, aki a felsőoktatásba készül. Az ilyen tanuló a leg­több esetben gimnazista, és ál­talában napi hét órája van. Eh­hez vegyük hozzá, hogy délután vagy este minimum 3-4 órát ­és ez tényleg a mi­nimum egy nehe­zebb iskolánál - tölt azzal, hogy másnapra ké­szül. Egy nem túl bonyolult számítás után rájöhetünk, hogy ez napi 11 -12 óra munka, ami a legkevesebb egy olyan na­pon, mikor két témazáróra ké­szül a diák. Arról ne is beszéljünk, hogy egy egyetemre készülő diáknak milyen fiatalon és éretlenül kell olyan nehéz döntéseket hoznia, amelyek nagyban befolyásolják jövője alakulását. Ilyen például a fakultáció választása, amit 16 évesen kell megtenni. Ahhoz, hogy a megfelelő faktot vegyük fel, már tudnunk kell, hogy me­lyik felsőoktatási intézmény adott karának adott szakán me­lyek a felvételi tantárgyak. Mindezt két évvel az érettségi előtt... De mi van akkor, ha a di­ák 17 évesen rájön, hogy mégsem jogász, hanem építész szeretne lenni? Váltsa a magyar-töri faktját matek-fizi­kára? Igen nagy zseninek kelle­ne ahhoz lennie, hogy két tan­tárgy egyéves anyagából külön­bözeti vizsgát tegyen, és az ál­mait kövesse, ne pedig muszáj­ból szenvedjen végig még egy évet az eredeti faktokon. Majd miután bejutott egy jogi szakra, ott ismét éveket húzzon le egy olyan szakmát tanulva, amit utál, és egy életre helyezkedjen is el benne. A kitartás és a szorgalom a jó eredmény kulcsa Tegyük fel mégis azt az opti­mális helyzetet, hogy a diák jó fa­kultációt választott és teljes ere­jével küzd, hogy arra az egye­temre vegyék fel, ahová ő szeret­ne menni. Nyelvvizsgát tesz, ötösre írja a dolgozatait, és gyak­ran áldozza fel szabadidejét is a cél érdekében. Az érettségi is jól sikerül, és tegyük fel, elért 138 pontot a 144-ből. Elégedetten és izgalommal várja, hogy felkerül­jenek a ponthatárok az inter­netre, de ekkor jön a döbbenet. Az áhított szakon (maradjunk az építésznél) 140 az alsó pontha­tár, és a diák kénytelen a men­tőövként megjelölt tanári szak­ra menni, és negyedannyi fize­tésért matektanár lesz belőle. Ekkor jön a kérdés: megérte az évekig tartó küzdelem, az éjszakákba nyúló tanulá­sok és a pattanásig fe­szült idegek a vizsgák előtt? Mindezek hiá­bavalók voltak? ■ Szincsák Anita Szilágyi Erzsébet Gimnázium „Egymás életét tartjuk a kezünkben” anyósülés Egy nő, aki már két éve navigál a hazai rally-bajnokságban Az természetes, hogy a férfiak szeretik a száguldást, az autókat. Egy nőnél ez nem mindennapi. Ezért is figyeltem fel egy tehetsé­ges navigátornőre, Bahor Beára, az országos magyar bajnok, ifj. Tóth János csapattársára.- Hogyan kerültél az anyós­ülésre?- Iszonyatos nagy szerencsé­vel. Mindig is navigálni szeret­tem volna, de ez nagyon távoli­nak tűnt. A véletlen összehozott Spicivel, és mellette megtanul­tam mindent. Az egyik ismerő­sömnek 2002-ben nem volt navi­gátora, és mivel tudta, hogy szül­te már profivá váltam, felkért. így indultam el életem első verse­nyén, még N2-es kategóriában, egy Hondával. Bahor Bea: „Az az igazi sportoló, aki veszíteni is tud.”- Szüleid mit szóltak ahhoz, hogy rallyzol?- Már régen elfogadták. Na­gyon féltenek, de tudják, hogy így kerek az életem.- Mit éreztél, amikor Jani fel­kért, hogy legyél a társa?- Nagyon érdekes volt. Felhí­vott az akkori hatszoros magyar bajnok, hogy nem ülnék-e be mellé. Először azt hittem, hogy hülyéskedik. Találkoztunk, átbe­széltünk mindent, és pár nap múlva indultunk Franciaország­ba tesztelni. Álomszerű volt az egész. Egyébként nem kis teher nőként egy WRC-ben ülni. Oltá- ri nagy szenzáció lett belőle, mert ilyen még nem volt. Még mindig azt mondom, két év WRC-s versenyzés után, hogy ez kőkemény munka. Életem leg­nagyobb kihívása.- Könnyen összeszoktatok?- Nem volt egyszerű, de ez sen­kinek sem az, hiszen egymás éle­tét tartjuk a kezünkben. Meg kel­lett tanulni bízni a másikban, hogy egy jó párost alkossunk. Most már minden rezdülését is­merem az autóban.- Milyen volt a 2006-os szezon?- Év elején hatalmas fölénnyel vezettünk, aztán a két utolsó ver­senyen műszaki hiba miatt ki kel­lett állnunk. Év végén így a má­sodik hely jutott. Először azt gon­doltam, egy kicsit belehalok, mert önhibánkon kívül történt mindez. Aztán aludtam rá egyet: akkor igazi sportember valaki, ha tud veszíteni is.- Mi a polgári foglalkozásod?- Szerkesztő vagyok egy motoros újságnál. Egyébként kul­turális antropológia szakra jár­tam a Miskolci Egyetemre, jelen­leg a Kodolányi főiskola kommu­nikáció szakát végzem. ■ Fazekas Anna Neumann János Középiskola és Kollégium

Next

/
Thumbnails
Contents