Heves Megyei Hírlap, 2006. november (17. évfolyam, 256-280. szám)

2006-11-15 / 267. szám

4

P F . 2 3 HEVES MEGYEI HÍRLAP - 2006. NOVEMBER 15., SZERDA

Köszönet a türelmes, felkészült oktatóknak

Türelmet a gyerekekhez

helyi autóbuszok A felszállási rend olykor igen ellentmondásos

Kellemetlen incidens a gyöngyösi áruházban

Egerben az első ajtón való felszállás továbbra Is okoz nézeteltéréseket. Jó lenne, ha a szolgáltatók Is türelmesebbek lennének.

Nyár óta kisfiam új egyesületben úszik. Az edzésekkel rendkívül elégedett vagyok. Van, volt már tapasztalatom, hiszen gyermekem 8 éve, kétéves kora óta úszik ilyen-olyan egyesületekben. Most Pohl Anette-hez, Sallai Beátához és Körösi Fruzsinához jár. Olyan odaadással, lelkesedéssel foglalkoznak a nebulókkal, amilyet még nem láttam. Egyénre szabott edzéstervvel dolgoznak, és nagy toleranciával igazodnak kisfiam kéréseihez is. Irigylésre méltó türelmük, kitartásuk, szakmai felkészültségük és gyermekszeretetük. Gyermekem imádja az edzőit, alig várja, hogy uszodába menjen és edzés legyen. Én pedig nagyon hálás vagyok, hogy hozzájuk hordhatom edzésekre, hogy különös gondossággal foglalkoznak vele, készítik versenyekre. További példaértékű, nehéz munkájukhoz sok erőt, kitartást, sikereket és elismerést kívánok.

■ Szerencsi Judit

Becsületből

példásra

vizsgáztak

Ez év november 7-én kora reggel Egerben, a Széchenyi úton lévő nagyposta melletti Rádi Pékség üzletébe mentem vásárolni. A vásárlást követően pár óra elteltével vettem észre, hogy a pénztárcám - melyben nem kevés pénz és irat volt - eltűnt. Kétség- beesetten visszarohantam az üzletbe, és a két fiatal eladó hölgy kérdésemre és az ismertetőjel azonosítása után azonnal átadta hiánytalanul a pénztárcámat. Sőt a benne lévő telefonszámon próbáltak elérni, értesíteni, de ez nem járt eredménnyel. A sok idegeskedésemre gyógyír volt számomra, hogy a mai rohanó világban léteznek még becsületes emberek, akiknek most ezúton, a nyilvánosság előtt is szeretnék köszönetét mondani. Úgy gondolom, hogy az üyen esetek mindenképpen nyilvánosságot érdemelnek.

Kívánok a két alkalmazottnak példamutató munkájukhoz további sikereket, jó egészséget.

■ Nagy Éva Eger (cím a szerk.-ben)

Reggel 7 óra 6 perc, Domus előtti buszmegálló. Megállt a busz, az új rend szerint az utasok elöl fel, középen és hátul le (persze kivárva a leszállóknak, hogy az elöl lévők felszálljanak, ha még jegyet is váltani kell valamely felszállónak, szörnyű, amikor rohanna az ember, és még a másodpercek is számítanak). Aztán mikor mindez megtörténik, első ajtó be, középső, hátsó ajtó ki, utasok leszállnak. Aztán az utolsó pillanatban három kis nebuló (második, harmadik osztályosok) még, hoppá, a nyitott középső ajtón felugrottak a buszra, mert éppen hogy elérték, az első ajtó már zárva volt

Na de van ám nekünk (illetve a Volánnak) egy figyelő bácsija is, aki a buszmegálló mellett, mintha csak egy utas lenne, állt. Abban a szempillantásban felhúzta a karszalagot, pedig a buszörvendetes, hogy az utóbbi időben ismét gyakran kapunk észrevételeket, olvasói leveleket a lapunkban megjelent írásokra, illetve egyéb közéleti kérdésekkel kapcsolatosan. Ennek következménye, hogy anyagtorlódás

vezető már be is csukta az ajtót Az ellenőr figyelő bácsi intésére kinyitotta a középső ajtót és a következő történt:- Fiatal urak, akik most felszálltak, szálljanak csak le! Hol kell felszállni?

A fiatal urak nagy szemekkel, riadtan egymásra néztek, a felszólításra leugráltak a buszról. Én laikus felnőtt azt gondoltam, most gyorsan kinyitják az első ajtót, hogy ezek a fránya kölykök egyszer és mindenkorra megjegyezzék, az első ajtón kell felszállni! Na de nem így történt, mert a buszvezető bezárta a középső ajtót, és mint aki jól végezte dolgát, a felügyelő bácsival együtt szépen elindult, otthagyva a három kis megszeppent fiatal urat. Mert lehetett ez a felugrás a középső ajtón jó hecc, de lehetett reggeli sietség is, nehogy a nulladik óráról elkéssenek. Lemiatt a leveleket esetenként némi késéssel tehetjük közzé.

Felhívjuk levelezőink figyelmét, hogy lehetőleg röviden, max. 1-2 gépelt oldal terjedelemben fogalmazzák meg gondolataikat.

hetett tájékozatlanság is, így az első iskolai napokban. Nem? Ellenőr (figyelő) Urak? Miért nem azzal fegyelmezi a gyerekeket (ami egyébként nem áll jogában), hogy legalább megmutatja, látod gyermekem, itt kell felszállni ezen az ajtón legközelebb. Ezt biztosan megjegyezte volna. De így mi maradt meg a gyerekekben? Az, hogy valaki durván leparancsolta őket a buszról és ottmaradtak.

Továbbgondolva a dolgot, ha ezt egy felnőtt teszi, vele is így bánik el? A fenti esetet megelőzően megtörtént az is, hogy miután egy néni a középső ajtón szállt fel, a buszvezető képes volt kiszállni a vezetőülésből, hátrasétálni, felszólítva a nénit, hogy legközelebb az első ajtón szálljon fel. Ennyire nem kellene rendet tenni, elvégre szolgáltatásról van szó, amit nekünk utasoknak keAz írásokat szükség esetén rövidítve és szerkesztett formában tesszük közzé.

A közölt levelek tartalmával szerkesztőségünk nem feltétlenül ért egyet, azokért felelősséget nem vállal. Csak a teljes névményen meg kell fizetnünk. Cserébe elvárhatjuk, hogy kedvesen kérjenek, vagy ne adj isten, kedvesen utasítsanak az új rend betartására, nyilván a saját érdekünkben. De amikor gyerekekről van szó, még nagyobb türelemnek kellene lenni hozzájuk, mert ők is így tanulnak rendet, no meg jó modort. Tüdőm, a volán ismét türelmet és megértést fog kérni, s próbálja nekünk, keményen fizető utasoknak megmagyarázni, hogy mindez értünk történik. Ám nekünk ez már kevés, vagy sok!? Mi utasok türelemmel és megértéssel vagyunk, de mint szolgáltatótól, elvárjuk az udvariasságot, a jó modort és főleg a megértést, melyet előre is köszönök utastársaim nevében is.

Levelemre választ nem várok, csupán tényként és kérésként írtam le a fentieket

u (név és cím a szerkőben)

vei, címmel ellátott írásokat jelentetjük meg.

Továbbra is várjuk írásaikat szerkesztőségünk címére: Eger, Barkóczy út 7. sz., vagy az e-mail címünkre. A borítékra írják rá: Pf. 23. ■

Ha már szombat, gyerünk bevásárolni. Gyorsan végeztünk, s utoljára még egy egér kellett volna a számítógéphez. Feleségem visszament a pénztártól, és lekapott a polcon lévő 3 db-ból egyet, a legrosszabbat. Sárga cé- dulás és árengedményes volt, pontosan 1.499 Ft szerepelt az árun. A pénztárnál leveszi róla a „csipogót” a pénztáros, majd rakja a többi áru mellé, én pedig annak rendje és módja szerint be a tasakba. A pénztártól történt távozás után vettem észre, hogy az áru selejt, amit fel kellett volna tüntetni a kereskedelmi előírás szerint Ha mégsem, akkor pedig a selejtes árukhoz feltüntetett helyen kell árulni.

Azon a polcon, ahol az egérke volt, semmi különös figyelemfelkeltő felirat nem volt, sőt ösz- szesen 3 db hasonló áru volt el- . helyezve. Feleségem pontosan a rosszat emelte le. Észrevettem a hibát, majd a recepción megtettem észrevételemet, hogy szíves engedelmükkel szeretném, ha a cseréhez hozzájárulnának. - Azt nem lehet - így a válasz! - Miért nem, ha rossz az áru? - Azért, mert ez sárga jelzéssel ellátott, és nem garanciális cikk. Akkor miért adják el? Szó szót követett, majd kértem a panaszkönyvet, de előbb a főnököt hívták, aki azonban az áru cseréjéhez nem járult hozzá. Feleségem kardoskodott, hogy a polcon van még másik kettő, talán az jó is (közben meggyőződött róla a biztonsági őr jelenlétében, hogy valóban jó volt, visszamenni már csak kísérettel lehetett). Nem kaptam vissza a pénzemet, mert nem voltam körültekintő. Nem tanulmányoztam az áruház eladási szabályzatát, annak idevonatkozó pontjait, mert a vevő az „csak vevő”, és viselje a tájékozatlansága kárát. Vegye meg a selejtet.

Ide jutott a magyar kereskedelem (tisztelet a kivételnek), amióta beengedte országunk a külföldi nagy áruházláncokat Magyarországra (magánvéleményem). Történt ez egy nyugdíjas házaspárral 2006. október 28-án Gyöngyösön, a TESCO Áruházban. Ott, ahová hetenként nagy- bevásárlásra jártunk. Ismételten: jártunk! Nekem ez volt az utolsó vásárlásom, amely emlékezetes marad számomra.

■ (név és am a szerkőben)

Levelezőink figyelmébe ajánlhatjuk

röviden Szükség esetén rövidítve, szerkesztve adjuk közzé az írásokat

A gomba módra szaporodó milliárdosok is áldozhatnának

vélemény A közgazdászok végre feltehetnék a határozott kérdést: miért oly telhetetlenek a magyar mágnások?

Nem csodálkozhatunk azon, hogy az elmúlt hetekben alaposan elszabadultak az indulatok. Ki kell jelenteni, hogy akik hazudtak és még mindig hazudnak, azoknak a személyeknek haladéktalanul távozniuk kell a közéletből, függetlenül attól, hogy jobb, vagy baloldali politikai beállítottságúak.

Nem tudhatom, ki hogyan értékeli, de annak idején abban bíztunk, hogy az EU-hoz történő csatlakozásunkat követően fokozatosan kibontakozik az a társadalmi-politikai nemzeti igény, amely lehetőséget adhat a jóléti . állam megteremtésének kibontakoztatásához. Közel húsz év elteltével azt látjuk, hogy vezéreink súlyos hibái, nemtörődömsége miatt manapság mára sereghajtókká váltunk az európai közösségben. A kutya ott van elásva, hogy a mindenkori kormányzatok - az átkosban uralkodókra való tekintettel is - visz- szafizethetetlen kölcsönöket vettek fel a büdzsében évente jelentkező deficit kiegyenlítése érdekében. Az 1970-es évek második felében a Vaslady utalt arra, hogy annyi kölcsönt adnak, amennyit óhajt a rendszer, de vegyük tudomásul, hogy a felhalmozódó és megtéríthetetien hitel néhány évtized múlva teljesen tönkreteszi a magyar gazdaságot. A megjósolt néhány évtized napjainkban realizálódott.

Nem állt helyzete magaslatán már kezdetben sem az MDF alkotta kormányzati erő, majd az MSZP és a Fidesz vezérkara is csupán önmagával, és nem a nemzet siralmas sorsával voltak elfoglalva. Cselekedetüket bizonyítja a fosztogatás, az osztogatás, a lobbizás, amely a megfé- kezhetetlen korrupció talajává válhatott. Úgy és olyan gyorsan szaporodtak a milliárdosok, mint réten a szegfűgomba, miközben a manipulációk ellen- őrizhetetlenekké és kifürkészhe- tetlenekké váltak. A bajt tetézte az is, hogy a legutóbbi korteshadjárat időszakában a hatalom megszerzéséért ádáz küzdelmet vívó és egymásra acsarkodó pártok - egyetlen kivétel sincs - két hónap alatt többet és nagyobbakat hazudtak, mint a diktatúra csinálói harminc év alatt. Végső elkeseredésükben azt a port hintették a lakosság szemébe, hogy az EU felkarol és támogatni fog bennünket, holott fel sem készítették az országot a csatlakozásra. Ki látott már rongyos ruhába öltöztetett menyasszonyt díszes oltár elé vezetni? A „hatalom" gyülevész szolgáit ma is csordaszám tartja, s bőven akad léhűtőkből és lebzselőkből épp elegendő. A keserves kínok között vergődő rendszernek zseniális ötlete támadt. Amit a mindenkori kormányzati erők közel húsz év alatt alaposan elpazaroltak,

elfecséreltek, azok árát a mind jobban elszegényedő állampolgárok minimálbéréből kívánják megfizettetni, legalábbis jelenleg ez a tendencia. Mi történik a már meggazdagodott milliárdosokkal, akik - tisztelet a kivételnek - csak úgy válhattak gazdagabbá, hogy saját tőkéjük növelése érdekében az aktív és a produktív munkaerő ezreit rúgták ki a termelőüzemekből?

Nem indokolt-e néhány éven át a büdzsé javára befizettetni a milliárdosoknál és más területeken jelentkező évi tiszta nyereség felét? Nem elegendő az érintetteknek a havonta egyébként is zsebre vágott 4-5 millió tisztességes bér vagy illetmény? Miért oly telhetetlenek a magyar mágnások? Ebben a témában a zseni közgazdászaink ne kerülgessék a forró kását! Mi a megoldás? Amely kormány elrontotta az ország vezetését, a hatalom és nem a szolgálat gyakorlását, annak a kormánynak le kell mondania, ez nem szégyen. A gyorsan és indokolatlanul túlságosan hamar meggazdagodott politikusokat ki kell zárni a kormányzás minden területéről.

A nemzet vezetését kizáróan politikamentes szakemberekre kell ruházni. Olyan kiművelt és tanult főkre, akiknek kezét a pénz még nem égette meg.

mBollók István Eger, Kodály Z. u.

t

i