Heves Megyei Hírlap, 2006. október (17. évfolyam, 231-255. szám)

2006-10-02 / 231. szám

HORIZONT Szolgálat repeszálló mellényben békemisszió A szarajevói és az afganisztáni külszolgálat kiválói a magyar katonák Kemény kiképzés a misszióra és a terepen való túlélésre EGER I will now explain how to unload the weapon - ez az egyik megtanulandó mondat abban a nyelvkönyvben, amelyből a kato­nai angolt sajátítják el az öt hó­napos tanfolyam résztvevői. Egyikük, Veres István főtörzsőr­mester gyakorlottan fordítja ma­gyarra: „Most elmagyarázom, hogy miként kell üríteni a fegy­vert.” A fiatal tiszthelyettes nem elő­ször vesz részt a Dobó István Laktanyában zajló képzésen, most éppen a NATO-haderők ál­tal használt szaknyelvet biflázza keményen. Tapasztalatból tudja ugyanis, hogy - a rendkívül ala­pos katonai kiképzés mellett - a nyelvtudás elengedhetetlen egy- egy külszolgálat alkalmával. A 24. Bornemissza Gergely Felde­rítő Zászlóalj vezénylő zászlósa először 1997-98-ban szolgált a nemzetközi békefenntartó erők boszniai kötelékében. Az akkor még őrmesteri rangban lévő tiszthelyettes és társai a SFOR- csapatok mozgását, illetve az üt­és hídépítő századok tevékeny­ségét biztosították Okucaniból. A következő misszió során Ka­bulban a könnyű lövészezred egyik rajparancsnoka volt. Részt vett az új afgán rendőrség tagja­inak a kiképzésében, akik külön járőröztek. A magyarok az afgán főváros három kerületében szol­gáltak, s a béke és a biztonság fenntartása volt a teendőjük. Egyik helyen sem veszélytelen feladatot láttak el.- Boszniában a helybeliek egyik éjjel a környező házak kö­zül tűz alá vették a tábort, más­kor egy piacon járőrözve tünte­tőkbe botlottunk, akik ütötték- verték az autónkat. Kabulban az egyik külvárosi bűnöző csoport miatt kerültünk nehéz helyzet­be, amit a helyi erőkkel együtt próbáltunk megoldani - mondja a főtörzsőrmester, majd meg­jegyzi: akiben ilyenkor nincs szorongás, az hazudik. - De nem szabad félni, a katonának bíznia kell önmagában és a parancsno­kaiban. A felderítő zászlóalj parancs­noka, Vizi Sándor alezredes ré­Járőrszolgálatban a felderítők Kabulban. A század feladata a kijelölt területek rendjének és békéjének a biztosítása volt Veres István: „Ha lehetőséget ka­pok rá, a jövőben szívesen vennék részt újabb nemzetközi misszió­ban...” gi katona. Több mint két évtized­del ezelőtt volt tisztiiskolás, de annak is hat éve már, hogy az eg­ri alakulat élén áll. Tavaly hat hónapot töltött a koszovói Pristinában, ahol a KFOR több­nemzetiségű felderítő törzsében szolgált értékelő csoportvezető főtisztként. Egy parancsnok - az egészséges kalandvágy, illetve a szakmai tapasztalatszerzés mel­lett - elsősorban a példamuta­tásért vállal ilyen szolgálatot. Azt vallja ugyanis, hogy csak az tud­ja igazi beleérzéssel felkészíteni Vizi Sándor: „Parancsnokként elé­gedett és büszke vagyok a zászló­alj katonáinak a fegyelmezettségé­re és helytállására...” katonáit az esetleges éles helyze­tekre, aki maga is járt már olyan helyen. Az egriek 1997-ben vettek részt az első misszióban: Cipru­son és a Sínai-félszigeten, majd a SFOR és az IFOR kötelékében 2003-ig szolgált összesen negy­venhét fő. Koszovóban, Macedó­niában és Boszniában 1999 és 2006 között 173-an láttak el fele­lősségteljes feladatokat. Irakban 2003-ban és 2004-ben 150, Afga­nisztánban eddig 115 katona szolgált. Manapság is több vál­ságövezetben vannak jelen: az afganisztáni Baghlan tartomány székhelyén, Pol-e Khomriben lé­vő újjáépítési csoport vezetését és működtetését a hollandoktól átvevő magyar kontingensben ti­zenegyen szolgálnak. A koszo­vói missziónak hét itteni tagja van, az EUROFOR szarajevói bá­zisán száztízen tevékenykednek Szabó János őrnagy vezetésével. Mindkét misszió állományá­val rendszeres kapcsolatot tart a felderítő zászlóalj parancsnok­sága. A hírösszeköttetés révén érdeklődtünk a kintiek hogylété- ről Szabó János őrnagytól.- Mindenki jól van, valamen­nyien egészségesek vagyunk - mondta a szarajevói kontingens parancsnoka, aki hozzátette: aránylag jó időjárási viszonyok között tevékenykednek, de mi­vel arrafelé hamarabb váltanak az évszakok, már megkezdték a télre való felkészülést. - Mozgal­mas másfél hét van mögöttünk: részt vettünk egy többnemzeti­ségű tömegkezelési gyakorlaton, amit kiválóan hajtottunk végre. A műveleti feladatok elvégzése során százezer kilométert tet­tünk meg, s összesen 74 telepü­lésen jártunk. Jó érzéssel tölt el bennünket, hogy ahol a magyar felségjélű járművek eddig meg­fordultak, mindenütt barátságos lakossággal és vezetőkkel talál­koztunk. Nemcsak a helybelieknek ez a hozzáállása, hanem a nemzetkö­zi katonai vezetés elismerése is jelzi, hogy a magyar katonák mindenütt megállják a helyüket. Erre álljon itt Bernardo Alvarez Del Monzano spanyol vezérőr­nagynak, az NHQS Parancsnok­ság macedóniai regionális kato­nai képviselőjének a levele, ame­lyet Szabó János őrnagynak, s az egri őr- és biztosító szakasz állo­mányának küldött: „Kevésszer volt alkalmam dicséretben ré­szesíteni olyan egyéneket, akik kiváló munkájukkal hozzájárul­tak a szkopjei NATO-parancs- nokság működéséhez, s ez az el­ső alkalom, amikor helyénvaló dicséretben részesíteni egy tel­jes csapatot.” ■ Szilvás István EGER A külszolgálatban való részvételnek meghatározott fel­tételei vannak. A jelentkezőknek önként kell vállalniuk a nem ve­szélytelen feladatot, ezen túl meg kell felelniük a szigorú egészség- ügyi, fizikai és pszichológiai kö­vetelményeknek. Mindezek után kezdődik a minimum három hó­napos, mindenre kiterjedő általá­nos és szakfelkészítés. Ennek so­rán a katonák kemény kiképzé­sen vesznek részt harcászatból, lövészetből, hadszíntéri, továbbá egészségügyi ismeretekből, te­reptanból, híradó- és felderítőesz­köz-használatból, vegyvédelmi és műszaki, valamint vám- és pénzügyi tudnivalókból. Elsajá­títják a békefenntartáshoz szük­séges teendőket, s megfelelő ha­di jogi ismereteket szereznek. Útjelző oszlop Afganisztánban: idő előtt még senki sem tért haza Ha mindezeket sikeresen tel­jesítik, akkor következik a szak­felkészítés, amelyben egyebek mellett térképismeret, helymeg­határozás, angol nyelvű híradás, vasúti, légi és vízi szállítási gya­korlat szerepel. Mivel veszélyzó­nákban teljesítenek szolgálatot, el kell sajátítaniuk a túléléshez szükséges ismereteket: a rejtek- és pihenőhelyek kialakítását, a tűzrakás szabályait, a vízhez ju­tás, valamint a terepen fellelhe­tő élelem - ehető növények, em­lősök, szárnyasok, halak - elké­szítésének a fortélyait. ■ „Féltjük, de büszkék is vagyunk rá...” terepszínben Régen nyűgnek érezte a katonaságot, ma Szarajevóban szolgál Más kultúra és vallás, tisztelendő helyi szokások Eger A jelenleg Szarajevóban szolgáló Balázs Zoltán szakasz­vezető annak idején azzal a szándékkal húzott egyenruhát magára, hogy mielőbb letudja a sereget. Szabadszálláson képez­ték ki, majd Aszódra helyezték, s onnan is szerelt le. A civil élet azonban nem tartott sokáig, mert a fiatalember teljesen vá­ratlanul szerződéses szolgálatra jelentkezett.- Nem örültünk neki - említi az édesanyja -, de tartottuk any- nyira felnőttnek, hogy elfogad­tuk a döntését. Mária asszony és férje később elégedetten állapította meg, hogy fiuk - akárcsak testvére, a A szülők gyakran megnézik a kint készült felvételeket. Ezen a képen sor­rendőrtiszt István - megtalálta a ban a második az ő fiuk fotó: pilist elemér számítását, s jól érzi magát a fel­derítőknél.- Te voltál katona, tudhatod, hogy mit jelent az embernek egy ilyen lehetőség - mondta Zoltán az apjának, mielőtt tavaly fél év­re kiment Afganisztánba. A szü­lők aggódva bár, de ismét elfo­gadták a döntését. Ezek után már sem őket, sem a barátnőjét nem lepte meg, hogy az idén újabb külszolgálatot vállalt.- Lassan megszokjuk, hogy is­mét ritkán látjuk, halljuk. Az azért egy kissé megnyugtató, hogy Szarajevó nem Afganisz­tán - mondja a családfő, Balázs István és felesége. - Féltjük most is, de büszkék is vagyunk a fi­unkra... ■ Szarajevó, baghlan A rend- fenntartás és az újjáépítés szempontjából érintett térsé­gekben a miénktől számos te­kintetben eltérő világ fogadja az ott missziós szolgálatot teljesítő katonákat, akik kiküldetésük előtt speciális felkészítést kap­nak arra, hogy miként illik vi­selkedniük az adott országban. Ennek során a térséget ismerő szakemberek részletes tájékoz­tatást adnak arról, hogy milyen földrajzi, kulturális és vallási környezetbe kerülnek majd. A keresztény és az iszlám kultúra határán fekvő Szaraje­vóban, illetve a muzulmán Af­ganisztánban egyaránt tisztel­ni kell a vallási helyeket, cso­portokat és szokásokat. Óva­kodniuk kell a lakosság provo- kálásától: nem illik megbámul­ni, megszólítani a nőket, meg­jegyzést tenni a helybeliek ru­házkodására, utcai viselkedé­sére. Keresztény embernek nem szabad a háziak hívása nélkül belépnie egy muzulmán otthonba. A katonáknak ismerniük és tisztelniük kell az etnikai cso­portok szokásait és ünnepeit. Nem árt tisztában lenniük azzal sem, hogy milyen ételeket és italokat fogyasztanak ott, jó tud­ni például, hogy ha a barátság és a vendégszeretet jeléül teával kínálják az idegent, azt nem il­lik visszautasítani. ■ t i k

Next

/
Thumbnails
Contents