Heves Megyei Hírlap, 2006. október (17. évfolyam, 231-255. szám)
2006-10-30 / 254. szám
HORIZONT A halott tájház nem lehet célunk múzeum-ügy A népi értéket őrző komplexumoknak is funkciót kell adni Eszterházy főiskolás sikerek a Kaleidoszkóp versfesztiválon * heves megye Megyénkben az első tájházakat az 1960-as .években rendezték be és nyitották meg. Jelentős szerepe volt ebben Bakó Ferenc néprajzosnak, palóckutatónak, aki felfigyelt az alföldi és az északi háztípusok találkozásának sajátosságaira. A rendszerváltozásig tíz tájház létesült, s a Heves Megyei Múzeumi Szervezet kiállítóhelyeiként működtek. A '90-es években, a helyi lokálpatriotizmus éledésével felvetődött, hogy a legjobb gazdák mégiscsak a községi önkormányzatok lehetnének. így került az abasári, a nagyrédei, a mikófalvi, a noszvaji, a verpeléti és az átányi tájház helyhatósági tulajdonba. Ám a berendezési tárgyak - értékük miatt és szakmai kezelésük okán is - a megye tulajdonai maradtak. A műtárgyvédelmet és a szakmai felügyeletet továbbra is a megyei múzeumi szervezet látta el, míg a működtetésért az önkormányzatok voltak felelősek. E tendenciából a két legértékesebb, a parádi Palócház és a kisnánai szlovák tájház „maradt ki”. A '90-es évek közepétől több önkormányzat is létesített saját tájházat, többségük a múzeum szakmai segítségével, de a működtetést önállóan végzik, így született a poroszlói, a markazi vagy a kiskörei kiállító- hely is.- A helyzet akár ideális is lehetne - jelzi dr. Petercsák Tivadar, a Heves Megyei Múzeumi Szervezet igazgatója és dr. Cs. Schwalm Edit igazgatóhelyettes, néprajzos-muzeológusok -, ha csak a megye lefedettségét, gaz- dagságát néznénk. Tudni kell azonban, hogy több esetben a tájházak működtetésével a megyei múzeumi szervezetnek komoly gondjai vannak. Mikófalván az épület olyan mértékben felvizesedett, hogy kénytelenek voltunk a bútorokat behozni, a tájházat bezárni. Noszvajon az idegenforgalom és a népi értékek védelme közötti egészséges összhang megtalálása végett tárgyaltunk az önkormányzatokkal. A két komoly gondot a megyei kezelésben maradt parádi és kisnánai létesítmények jelenük. A parádi Palócház a megye első tájháza volt, s a legrégibb paraszti épülete. A '90-es évek végén a szerkezetét megerősítették, de a tető cseréjére nem maradt pénz. Mára olyan komoly károk keletkeztek a tetőszerkezetben, hogy emiatt a műtárgyakat raktárba kellett vinni. A Palócház teteje zsúp, az alapanyaga kézzel kaszált és csépelt rozs'. Mivel az országban jelenleg ilyen anyagot nem termelnek, ezért azt előre meg kell rendelni, ki kell fizetni. Csak ezután vetik el a magokat, később kézzel lekaszálják a termést, kicsépelik, majd speciális eljárással „kötik meg” a zsúptető szalmáját. Ha most ősszel sikerült volna e folyamatot elindítani, akkor is leghamarabb egy-másfél év múlva készült volna el a tető alapanyaga. Ám ez az összeg nem állt rendelkezésre, így nem Tájházszövetség Az országban működik tájházszövetség, amely ötleteivel segíti a tájházzal rendelkező önkormányzatokat, civilszervezeteket Felvetődött, hogy jövőre érdemes lenne tájház-konferenciát szervezni Heves megyében, ahol szakmai tanácsokkal segíthetnék az érdekelteket, hogy világosan lássák, milyen szerep is jut majd a XXI. században a tájházaknak. maradt más, mint hogy - évekkel ezelőtt - kérelmet adtak be a Kincstári Vagyoni Igazgatósághoz, hogy az állagvédelemhez szükséges összeget biztosítsa. Az már most látszik, hogy jövő tavasszal nem nyit ki a Palócház. E helyzet feloldását tovább nehezítik a bonyolult tulajdonviszonyok: a Palócház állami tulajdon, kezelője a KVI, működtetője a megyei múzeumi szervezet, míg idegenforgalmi hasznot a településnek jelent. A szakemberek úgy véük: az ellentmondások feloldását segíthetné, ha az önkormányzat átvenné a Palócházat, s a helyi tájházzal és az Asztalos Johák-kiállítással közösen tudnának funkciót találni e hármas egységnek. Erre a működtetésre Noszvajon már van jó példa. Kisnánán ugyan a szlovák tájház tulajdonosa már az önkormányzat, ám a működtető a megyei múzeumi szervezet. A falu az idegenforgalmi hasznosítás érdekében szinte „kiszervezte” a tájházat és a várat, így a múzeum gyakran még az oda tervezett programokról sem tud. Az épület itt is kritikus állapotú, a Palócház sorsára juthat. Akadnak azért pozitív példák is. Ilyen az átányi Kakas-ház, ahol az ön- kormányzat jó gazda, vagy a noszvaji tájház, amely az idegenforgalmi hasznosításban látta a kiutat. Kérdésünkre, hogy mi lesz az alacsony látogatottságú megyei tájházhálózat sorsa, a szakemberek így felelnek:- Kápolnán civilszervezet állt a tájház mögé, így ők amellett, hogy értelmes, hasznos programokat szerveznek ide, pályázni is tudnak. A noszvaji is követendő példa. Senkinek sem lehet érdeke, hogy halott tájházak őrizzék a múlt értékeit! Olyanok, amelyeknek az ajtajai zárva, gyakran azt sem tudni, ki vigyáz a kulcsára. Csak akkor maradhatnak hasznosan és értelmesen fenn a XXI. században, ha a múzeum szellemiségével és az idegenforgalommal egyeztetett funkciókat találnak az önkormányzatok. Erre az képes, aki kellő lokálpatrióta szemlélettel átérzi, hogy saját múltjának továbbélése legjobban helyben biztosítható. ■ Szuromi Rita EGER Hagyományosan jól szerepelnek az Eszterházy Károly Főiskola hallgatói a Kaleidoszkóp Nemzetközi Versfesztiválon. A korábbi esztendőkben is többször döntősök voltak vers- és prózaíróik. Az egyetemistáknak, főiskolásoknak kiírt pályázatra idei évben is nagy számban jelentkeztek, s 28 szerzőt méltatott a Kaleidoszkóp könyvsorozat Jelen, lét című kötetében megjelenésre a zsűri és a sorozat szerkesztő gárdája - tudtuk meg Jónás Zoltántól, a főiskola kulturális programigazgatójától. A kötetesek közül öten kaptak kiemelt díjat, közülük ketten az Eszterházy főiskola hallgatói: Bölkény Gábor - már másodízben - és Dómján Veronika debütálóként. A kötetbe több írásukat is beválogatták. Aranyérem a díszterítési versenyen Budapest, EGER A 25. Hoventa Nemzetközi Kereskedelmi és Vendéglátótechnikai Szakkiál lításon rendezték meg a házai vendéglátó iskolák díszterítési versenyét is. Erre az ország különböző városaiból tíz oktatási intézmény csapata nevezett be. A Magyar Gasztronómiai Szövetség által delegált zsűri a Szent Lőrinc Vendéglátó és Idegenforgalmi Szakközépiskola csapatának munkáját aranyéremmel ismerte el. Az egriek szarvasgomba-vadászatra összeállított menüsorral és terítékkel mutatkoztak be, amely aktualitásával és igen ötletes megoldásával vívta ki a szakértők elismerését és a közönség tetszését egyaránt. Az aranyérmes csapat tagja volt Tóbiás Nóra és Bozsik András 13. évfolyamos vendéglátó technikus tanuló, akiket Gál Miklós tanár készített fel. Zenéket ötvöző kavalkád és fesztivál Fél évszázad eltelte után is boldogan élnek együtt ünnepség Házassági évfordulójukon köszöntötték Bóta Bélát és feleségét az otthonban eger A ska, a reggae, a dancehali, a hip-hop, a break, a funk, az electrohiphop, a world music, a downtempo zenei stílusok kedvelőinek rendezi meg a Művészetek Háza november 4- én a III. Trans Europe Express fesztivált. A fellépők között szerepel hazánk vezető ska-reggae koncertzenekara, a Pannónia .411 Stars Ska Orchestra, a pesti Love Alliance-ből Bosi és társa, MC Kemon. Az elektronika híveinek DJ Cadik szórja az ütemeket. Új színfolt lesz az Írországból érkező DJ Phil B. S hogy látványból se legyen hiány, arról az egri tűzzsonglőr- csapat, a Lobbanáspont gondoskodik. ■ heves A Heves Megyei Önkormányzat Dr. Szegő Imre Idősek és Mozgásfogyatékosok Otthonának lakói és dolgozói, valamint családtagok köszöntötték 50. házassági évfordulójukon Bóta Bélát és feleségét. Az előkészületek titokban zajlottak, így a házaspár jócskán meglepődött a kis műsorral, tortával, pezsgős koccintással egybekötött ünnepségen. Még 1956. október 20-án házasodtak össze. Veronka néni az öt testvér közül harmadikként látta meg a napvilágot. Édesapjával nem sokat találkozott, mert elvitték a frontra. A családot 1942-ben újabb csapás érte, az elsőszülött fiút is frontA Bóta házaspár fél évszázad után is boldogan él együtt a hevesi otthonban szolgálatra vezényelték. A família tanyán élt, amit kifosztottak, leromboltak, és elvették mindenüket. Új otthonukban sokat szenvedtek, nélkülöztek, éheztek. Béla bácsi 1921-ben született, édesanyját, édesapját korán elvesztette. Őt a nagyszülők nevelték, szorgos, dolgos, tiszta- szívű fiatalemberré. Akkoriban a fiatalok egymás szomszédságában laktak, Veronka néni sajnálta az asszony nélkül maradt családot, ezért az otthon készített ételekből az ő asztalukra is juttatott. A fiatalok 6 év után összeházasodtak. Veronka néni akkor 28 éves volt, Béla bácsi pedig 33. A szorgos pár Pélyen építkezett, szinte mindenük megvolt, mindent előteremtettek. Gyermekük ugyan nem született, de a nej húgának fiát ők nevelték. Nyaranta vagy szünetekben gyerekzajtól volt hangos az udvar, hiszen a testvérek gyermekei is itt érezték jól magukat. A testvéreknek mindig a házaspár otthona volt a „haza”. Szívesen jártak a falusi kis házba, a kellemes családi környezetbe vissza- vissza, feltöltődni és pihenni. A munkában megfáradt házaspár ma már a hevesi otthon lakója. A derűs idős embereket az otthon lakói és dolgozói nagy szeretettel köszöntötték a jeles évfordulón. ■ i Az átányi Kakas-ház pozitív példa. A helyi önkormányzat jó gazdája a kiállítóhelynek
