Heves Megyei Hírlap, 2006. október (17. évfolyam, 231-255. szám)

2006-10-04 / 233. szám

2006. OKTÓBER 4., SZERDA - HEVES MEGYEI HÍRLAP mmmmm m mmmmmm m i PF. 2 3 5 Egri küldöttek az Eszperantók fővárosi értekezletén Egy „katonás" álláspont szóbeszéd Egyesek az egri helyőrség felszámolására törekszenek? Az idősek tapasztalatára a társadalomnak is szüksége van A közelmúltban küldöttértekezle­tet tartott a Magyarországi Eszpe­rantó Szövetség (MESZ) Budapes­ten. A nagy érdeklődéssel kísért eseményen az egri eszperantó csoportot Könczöl Ernő elnök és Farkas László titkár képviselte. Dr. Nanovfszky György elnök beszámolt a 2005. évi és a 2006. év első félévi munkáról, amelyet ő is, a küldöttértekezlet is ered­ményesnek értékelt. Kiemelte, hogy a firenzei eszperantó világ- kongresszuson eredményesen szerepeltek a magyarok, több bi­zottságban számos előadást, nyelvoktatási bemutatókat tartot­tak. Az elnökség által dr. Haszpra Ottónak - a magyar mozgalom tör­ténetében harmadikként - odaítélt „Örökös Tiszteletbeli Tag” cím műiden magyar eszperantistát to­vábbi jó munkára ösztönöz. A be­számolót a jelenlévők elfogadták. Szervezeti, személyi kérdések is szerepeltek napirenden. Az el­nökség előterjesztése alapján egy budapesti és egy szolnoki tag­egyesülettel gyarapodott a MESZ- szervezetek száma. Bejelentették, hogy az európai uniós Eszperan­tó Szövetségben dr. Molnár Lajos fogja ellátni a MESZ képviseletét. Közölték, hogy hamarosan új or­szágos ügyvivőt is választ az el­nökség. Dr. Nanovfszky György ismertette, hogy dr. Dudich End­re alelnök felmentését kéri. Az ér­tekezletet a felmentést megsza­vazta, majd hozzájárult, hogy szinte felbecsülhetetlen érdemei elismeréseként dr. Dudich Endre a MESZ örökös tiszteletbeli elnö­ke legyen.» Könczöl Ernő Farkas László Levelezőink figyelmébe ajánljuk Felhívjuk levelezőink figyelmét, hogy lehetőleg röviden, max. 1- 2 gépelt oldal terjedelemben fo­galmazzák meg gondolataikat. A közölt levelek tartalmával szerkesztőségünk nem feltétle­nül ért egyet, azokért felelőssé­get nem vállal. Csak a teljes név­vel, címmel ellátott írásokat je­lentetjük meg. Várjuk írásaikat szerkesztősé­günk címére: Eger, Barkóczy út 7. sz. A borítékra írják rá: Pf. 23. Érdeklődéssel olvastam az au­gusztus 26-i számukban meg­jelent Civilek az őrbódéban cí­mű cikket. Nem vitatva a szer­ző vélhetően a régmúltból szár­mazó élményein alapuló véle­ményének korrektségét és fon­tosságát, én mégis úgy gondo­lom, segítené a tisztánlátást, ha e szakma képviselői, vagyis a katonák is szót kaphatnának pár gondolat erejéig. Megszokott dolog a civil kör­nyezet részéről, hogy a honvéd­séget érintő kérdésekben több­kevesebb sikerrel nyilvánítja ki véleményét. Azonban én úgy hiszem, hogy katonának lenni ugyanolyan szakismere­teket követelő foglalko­zás, mint bármelyik másik a világon, és ez a tudás bizony nem azonos a gyermekkorunk kalandregényeiben olvasot­takkal. Meggyőződésem továbbá, hogy a civil-katonai szakértő valójában nem létezik, ez a ci­vil társadalom „találmánya”. Sokan vannak viszont olyan érdeklődők a téma iránt, akik többé- kevésbé alapos ismere­teik alapján úgy vélik, hogy jobban értik a háború mester­ségét, mint a képzett katonák. A másik oldalról nézve az is igaz, hogy a katonai kiképzés jól kialakult rendszerének ösz- szeomlása, a kiképzésben jár­tas, nagy gyakorlattal rendel­kező, tapasztalt katonák hát­térbe szorítása („nem eléggé NATO kompatibilisek”), és az ezzel együtt járó általános szakmai minőségromlás oda­vezetett, hogy ma már a kato­nák között is jócskán akadnak, akik a hiányzó szaktudást va­lami mással próbálják helyet­tesíteni (pl. az angol nyelvis­meret, „missziós tapasztalat,” külföldi tanfolyamok stb. jelen­tőségének túldimenzionálása). így mára eljutottunk oda, hogy „üdvözölhetjük” a másik „cso­dát”, nevezetesen a katonát, aki civil akar lenni. Úgy tűnik, hogy a közvéle­mény számára a katonaéletben még ma is kettős kardinális kérdés létezik, az őrség és a ta­karítás. Sokak szerint e körül forog a világ, szerintük ezek akadályozzák a kiképzést, tönkreteszik a katonák lelke­sedését, és még folytathatnám a sort. Én mégis úgy vélem, hogy ez nem egészen van így. A szol­gálatok problémája akkor iga­zán gond, ha az alultervezett alakulatlétszámok miatt olyan sok jut belőle egy katonára, hogy az már valóban akadá­lyozza a kiképzési programok végrehajtását. Konkrétan az őrszolgálat fontos része a ki­képzésnek is. Szakembert kö­vetel továbbá annak felismeré­se, hogy bizonyos katonai, vagy ahhoz kapcsolódó tevé­kenységeket -a katonai műve­letek sajátosságai miatt - ak­kor sem célszerű szolgáltatás­sal kiváltani, ha az első látás­ra nagyon jó ötlet. Az őrszolgálati, illetve a járu­lékos elfoglaltságokból adódó terhelés csökkentésére több le­hetőség is létezik, és ezek közül a legcélravezetőbb a katonai szervezetek létszámának opti­mális megállapítása. A civil őr­zés-védelem kétségkívül a leg­költségesebb és önmagában nem is a leghatékonyabb megol­dás. Többek között érdemes át­gondolni azt is, hogy polgári személyek idegen testként tör­ténő megjelenése a laktanyák­ban több szempontból is prob­lémákat vethet fel (például biz­tonsági kérdé­sek). Folytatva a gondolatme­netet, sze- r e t n é m pontosíta­ni, hogy ; az egri fel- derítő zászlóalj az intenzív és rend­szeres kiképzést nem az őrzésvédelem szolgáltatásba adása után kezdte el, ez 2001 ta­vasza óta zavartalanul folyik és folyamatosan bővül. Magas színvonalú fegyelme, megbízha­tósága, morális tartása, sajátos kiképzettsége révén egyedülálló a Magyar Honvédségben. Ma már kevesen vitatják, hogy ez a zászlóalj a honvédség legjobban felkészített alakulata, amely minden hazai katonai és nem katonai feladatában, valamint missziós küldetésekben szak­szerűen, nagy körültekintéssel és kifogástalanul teljesít, nem­zetközi és hazai elismerést hoz­va ezzel Eger városának is. Az egység egyaránt képes végrehajtani rendeltetés sze­rint felderítő, valamint köny- nyűlövész és katonai rendőr feladatokat. Nem véletlen, hogy az egri felderítő zászlóalj katonáit elsőnek alkalmazták minden olyan új misszióban, amelyekben a kockázatok ki­számíthatatlanok voltak és ad­dig ismeretlen kihívást jelen­tettek a végrehajtóknak. Az egység első harci alkalmazás­ban szállítmánykísérő század­dal tevékenykedett Irakban, majd könnyűgyalog századdal Afganisztánban és katonai rendőr századdal jelenleg is ott van Szarajevóban. Az alakulat katonáinak dön­tő többsége több mint két éve szolgál, nagyon magas a 3-10 éve itt lévők aránya. Nagy több­ségük legalább egy alkalommal megfordult valamilyen misszi­óban, leginkább Irakban vagy Afganisztánban, és az állo­mányjelentős hányada 2-3 kül­szolgálatban is részt vett már. Az alakulat és az itt folyó ki­képzés a civil társadalom álta­li elismertségét bizonyítja, hogy az üres be­rnikor készen állnak nemcsak katonai feladataik ellátására, de a polgári lakosság részére történő segítségnyújtásra is olyan helyzetekben. Elismerve a környezet észre­vételeinek fontosságát, én még­is úgy vélem, a civil társadalom azzal segíthet elsősorban, hogy elfogadja a katonák szolgálatá­nak szükségességét. Öröm szá­munkra, hogy figyelemmel kí­sérik tevékenységünket, hiszen így meggyőződhetnek róla, hogy Egerben kiválóan felké­szült szakemberek irányítják mind a felkészülést, mind a va­lós műveleteket. Külön öröm, hogy a város ifjúsága a számá­ra szervezett városi programja­ikban egyre gyakrabban kéri a felderítők bemutatóját. A legmegtisztelőbb azonban az, ha támogatják azt a kevés igazi katonát, aki még megma­radt, és az egri katonák sokszo­rosan bizonyították, hogy ha valaki a professzionális ka­tona mintáját keresi, csak ide kell jön­nie városunk­ba. A civil kör­ös ztá- sokra történő túl­jelentkezés 6-10-szeres. El kell ismerni, és itt illő megköszönni, hogy a város lég­köre, a történelmi környezet, az elődök példája, az egriek szere- tete, mind hozzájárult ahhoz a teljesítményhez, amit eddig nyújtottak, talán elég itt annyit megjegyezni, hogy a honvéd­ségben csak mint az „egri felde­rítők” ismertek. A helyőrség ze­nekara színvonalas tudását gyakran bizonyította, és bizo­nyítja ma is az egriek örömére. Viszonzásul az alakulat tagjai is kötődnek a városhoz, idetar- tozónak érzik magukat, és bár­nyezet se­gítségével például meg­nyugtatóan lehetne cáfolni azt a városban felröp­pent, számomra ma még hihe­tetlen szóbeszéd álh'tásait, mi­szerint létezhetnek olyan helyi üzleti, esetleg politikai körök, melyek az egri helyőrség fel­számolására törekszenek. Végezetül, meglátásom sze­rint, igaza van azoknak, akik új civil-katona kapcsolat szük­ségességét hirdetik. Csatlakoz­va az új felvetésekliez, a ma­gam részéről azt javaslom, le­gyen ennek a neve a gyanak­vás, az örök bírálat helyett a bizalom és az egymásra tá­maszkodás. Tisztelettel: Vízi Sándor alezredes Az ENSZ közgyűlése október 1- jét az Idősek Világnapjává nyil­vánította. Felhívta a tagállamai­nak figyelmét, hogy alkossák meg saját országuknak az „Idősek Chartáját”, idősügyi tör­vényét. Az Idősek Világnapjának az a célja, hogy felhívja a világ fi­gyelmét az idősek nemzedékére, tiszteletére és megbecsülésére. Ebben az évben is az elmúlt na­pokban sok helyen a települések polgármesterei és képviselő-tes- tületei megemlékezésre hívták meg az ott élő nyugdíjasokat Me­gyénk összlakosságának csak­nem egyharmada nyugdíjas. A 60 éveseknél idősebbek száma a me­gye lakosságának közel 37%-a. E nagyszámú nyugdíjaskorú ember a megye minden településén megalakította nyugdíjas közössé­geit: nyugdíjasok klubját, hagyo­mányőrző csoportját, népdalkóru­sát. Sok településen létrehozták az idősek napközi otthonait is. A nyugdíjas közösségek me­gyei érdekvédelmi szervezetét, a Nyugdíjasok Választási Egye­sületét azért alakítottuk meg, hogy véleményüket, érdekeiket szervezeti formában tudják kép­viselni. Az idős ember életkorá­nál fogva nagy élettapasztalattal rendelkezik. Véleményünk van mindenről, mindenekelőtt a po­litikáról, a közélet tisztaságáról, a nyugdíjasok életkörülményei­ről, gondjairól. Azt tartjuk, hogy az idősekkel való foglalkozás er­kölcsi kérdés is kell hogy legyen. Ezért is üdvözöljük azokat a tö­rekvéseket, és az Idősek Világ­napja rendezvénysorozata is ezt mutatja, hogy az idős ember köz­érzete az egész társadalom ügye. Az idősek hangulata befolyásol­ja a környezete és a nagyközös­ség közérzetét. Azon vagyunk, hogy az egész ország és benne az idős emberek életkörülmé­nyei jobbá váljanak és életüket boldogabbá tegyük. Szeretnék köszönetét mondani mindazoknak, akik az idős embe­rekért sokat tesznek. Mindenek­előtt a megyei idősügyi tanács tag­jainak, a megyében működő szo­ciális intézmények és művelődé­si intézmények vezetőinek, akik segítik a közösségek életét, a kul­turális és hagyományőrző tevé­kenységet Köszönöm a nyugdíjas közösségek vezetőinek, kortársa­imnak önzetlen munkáját Sebestyén János a NYUVE elnöke Egy hagyományőrző elmélkedése az idei fesztiválok kapcsán vélemény Szervezés vagy szemlélet kérdése, hogy valóban Eger ünnepévé válhasson a szüreti fesztivál Nemegyszer tettem közzé véle­ményemet e lapnak hasábjain, arra buzdítva a „civileket”, hogy ne legyen külön az Eger Ünne­pe és a szüreti fesztivál. Hála Is­tennek a beintegrálódás tavaly megtörtént, amikor a többna­posra duzzadt városi.civilün­nep 10 éves lett. Már ez is nagy dolognak számított, így velem örültek mindazok, akik szerint az egri szüreti felvonulás is nép­ünnepély, s helye van az Eger Ünnepe programsorozatában. De az örömbe sajnos folyton ve­gyül üröm is, ami elgondolkod­tat. Vajon miért van az, hogy a civilek sorra-rendre éppen eb­ből a záró rendezvényből ma­radnak ki? A három nap alatt szinte mindig tömve a Dobó tér, a sátrakban feltárul a színes ci­vil világ - a számtalan egyesü­let, társaság, csoportosulás -, és mire vasárnap, a szüreti fel­vonuláshoz elérkezünk, már el is tűnnek a színről, az abban való közreműködés eszükbe sem jut. De menjünk tovább. Míg a tikkasztó nyári Bikavér Ünnepre már rang kitelepülni a vendéglátóknak, borászoknak, addig a szüreti fesztivál szerve­zőinek megfájdul a feje, amíg elérik, hogy legyen mustot és bort kínálgató kereskedő a Do­bó téren. Valahogy a szüreti fesztiválnak nem sikerült eled­dig annyira „civilizálódnia”, hogy az egész város magáénak érezze azt. Pedig Eger nemcsak a Bor, hanem a Szőlő városa is. Úgy adódott, hogy az idén egy napon volt Egerben és Gyön­gyösön a szüreti fesztivál, s én a gyöngyösit is megtekintettem. Hihetetlenül nagy volt a kettő közötti különbség! Na nem azért, mert az egri szervezők nem tettek ki magukért és nem adtak bele apait és anyait! Hi­szen tudjuk, hogy egy dolog a szervezés, a jóakarat, s más do­log a fogadtatás és a rendez­vényben való tömeges részvétel szándéka. A gyöngyösieket kel­lene megkérdezni, hogyan van az, hogy náluk a szervezés há- lásabb dolog, mint Egerben? Mert ott minden oktatási intéz­mény, egyesület, kultúrcsoport a legtermészetesebbnek tartja, hogy ötletes jelmezben, szüret­hez illő módon felvonuljon, megjelenjen. Ki kell mondanom mindkét helyszínt megtapasztalva, hogy a gyöngyösiek kitettek magu­kért. A Fő téren ezrével álltak a kíváncsiskodók és százával vo­nultak a résztvevők. Igaz, Egerbe is eljön néhány hagyományőrző együttes, hogy színes népviseletével, énekével hangulatot gerjesszen, de Gyön­gyösre a környező települések feldíszített lovas fogatokon, ötle­tes díszletekkel, kínáló asszo­nyokkal, emberekkel, polgár- mesterestül - olykor zenekar­ral - érkeztek és fergeteges jó­kedvükkel elvarázsolták a né­zőközönséget. Az óvodások, is­kolások is kivétel nélkül jelmez­ben, megannyi produkciót mu­tattak be. A szülők és pedagó­gusok elmondták, hogy valósá­gos népünnepélynek számít a szüreti fesztivál Gyöngyösön és környékén, s a fiatalok is ver­sengenek, hogy részt vehesse­nek rajta. A közreműködők szellemes, humoros jelmezeit, szőlőszobrait minden néző véle­ményezhette, s a téren elhelye­zett urnákba bedobhatta vok- sát. A nyerteseknek ünnepélyes keretek között adtak át díjakat. Hatalmas kirakodóvásáron er­délyi kézimunkákat és hazai iparművészeti remekeket egy­aránt talált az érdeklődő. Ezek­nek az embereknek nagy része nehezményezte, hogy Egerben már jó ideje nem engedik őket kitelepülni a város szívében (?!) Vajon miért van ez? Szemlélet vagy szervezés kérdése, vagy egyszerűen nagyobb náluk a lo­kálpatriotizmus, a közösségi szellem? El lehet és kell is gon­dolkodnunk ezen, hiszen vala­hol ott lapul a kézenfekvő vá­lasz. Csak meg kell találni. S ak­kor a következő szüreti feszti­vál már valóban Eger ünnepévé válhat... F. Molnár Gabriella sk. hagyományőrző együttes vezető

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents